Heves Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-15 / 139. szám
0 NYUGDÍJBAN 2016. JÚNIUS 15., SZERDA A jő pedagógus a leggazemberebb gyerekben is meglátja a fantáziát Mekkora legyen a szabadság? Professzor dr. Vasas Joachim kandidátus, középiskolai igazgató hetvenesz- tendősen is aktív pedagógus. A tanári hivatással több mint fél évszázada jegyezte el magát, közel húsz éve irányít középiskolát. Ezért is faggattuk arról, hogy miként látja mindazt, ami ma a közoktatásban történik. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu \z Egri Szakképzési Centrum hét iskolája egyikének, a Pozsonyi utcai kereskedelmi, vendéglátóipari és mezőgazdasági középiskolának az igazgatója dr. Vasas Joachim kandidátus, címzetes egyetemi és kinevezett főiskolai tanár. Minden reggel 6 órára jár be az intézménybe, napi három órát alszik. Mint fogalmaz, ő igazán komolyan veszi a mondást: aki sokat alszik, keveset él. Az élete 1966-tól kötődik a pedagóguspályához. Matematika műszaki szakon kezdte Egerben és összesen hét szakot, egy C típusús felsőfokú nyelvvizsgát szerzett meg, s időközben a társadalomtudomány irányába ment. A felsőoktatásban is sok helyen tanított, így a gödöllői, a miskolci egyetem, az egri és az időközben megszűnt salgótarjáni főiskolán. Jelenleg Gyöngyösön tanít.- Több mint negyven éve foglalkozok agrártörténettel, a nemzeti vidékfejlesztési stratégia fő kérdéseivel, vidékszociológiával, gazdaságtörténettel, illetve a legújabb kor kérdéseivel. Szakmai publikációim száma meghaladja a 370- et. Az utóbbi öt évben tíz könyvet írtam. Az első könyv alakban megjelent publikációm: Néhány matematikai végtelen filozófiai problémái. Ezzel nyertem 1969-ben országos tudományos diákköri versenyt. Történelem, filozófia, matematika, határtudományi témakörében is benne vagyok - sorolja a direktor, aki korábban az egri mezőgazdasági, illetve a mátrafüredi erdészeti középiskolát is irányította. A mezőgazdasági szakközépiskola éléről az egri uszoda építésének megszavazása miatt rúgták ki - idézi a másfél évtizedes történetet: az egri közgyűlésben a testület ösz- szetétele miatt a mérleg nyelve volt akkor. Előbb fenyegették, majd ajánlottak komoly összegeket a voksáért.- Korrumpálni nem tudtak. Akkor is azt mondtam, s tartom ma is, hogy a kömlői parasztember fiának a becsülete nem eladó - fogalmaz a direktor, aki tudományos fokozatának megszerzését követően 1988-ban lett címzetes egyetemi professzor, s akit Orbán Viktor 2010-ben főiskolai tanárrá nevezett ki.- Tevékenységem vezérelve: felismerni a felelősséget, vállalni a felelősséget és helytállni a felismert, vállalt felelősségért. Ez vonatkozik az uszoda- építéstől kezdve a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésére, mindenre. De a tartalma mindig az adott terület - Eger város, vagy az ország - előrehaladásának szolgálata. A közoktatás helyzetéről a címzetes egyetemi professzor csak tételmondatokat mond, aminek a terjedelmi korlát az oka. Nem aggódik azért, hiszen ezek a gondolatok bővebb kifejtés nélkül is egyértelműek. Ebben a sorban a fő tétel: az oktatás nemzetstratégiai és egyidejűleg nemzetbiztonsági kérdés is, tehát amíg államok vannak vagy lesznek, a feladat is állami.- Az az álliberalizmus, amelyik 2010-ig elöntötte az egész társadalmat, benne az oktatást, nem folytatódhat. Sokakkal ellentétben én úgy látom, hogy további centralizáció, központosítás indokolt. Mert nagy a baj. Miért is? Ha nemzetbiztonsági, nemzeti stratégiai kérdésről van szó, akkor a feladat, miért legyen ön- kormányzati, miért alapítványi, miért magán, vagy egyházi? Nem ellene vagyok ezeknek persze - teszi hozzá, majd külön is kitér az önkormányzatinál a fenntartásra. Szerinte csak oda szabad adni, ahol a személyi, tárgyi, pénzügyi feltételek egyidejűleg rendelkezésre állnak. Ezek általában a megyei jogú városok vagy a húszezer körüli lélekszámot elérő települések.- A legnagyobb problémát ma abban látom, hogy tartalmi, módszertani, irányítási és finanszírozási kérdések keverednek, és nem tudni, ki miről beszél. Világosan meg kellene mondani, hogy mi a tartalmi, irányítási, módszertani, finanszírozási feladat. Az egyik legfontosabbnak tartom: a pályára alkalmatlan pedagógusoktól tisztességgel, hangsúlyozom, tisztességgel meg kellene szabadulni - fogalmaz dr. Vasas Joachim, aki hozzáteszi nyomban, hogy másik oldalról a felnövekvő generációk fizikai állapota elszomorító, aminek a következményei fájdalmasak.- Aggasztóan alacsony szintű a felnövekvő generáció magyarságtudata is. Pedig lenne mire büszkék lennünk. A hazához, a nemzethez, ennek a népnek a kultúrájához, sport- történetéhez való viszonyról beszélek. A nyolcadik osztályt befejezett tanulók értő olvasása, íráskészsége, a négy számtani alapművelet ismerete is siralmas. Egyharmaduk úgy érkezik, hogy nagyon komoly problémákkal küszködik ezekben - sorolja a professzor, akinek a szabad könyvválasztás követeléséhez is van szava. Szerinte keverednek tartalmi, érzelmi, módszertani elemek.- Teljesen egyetértek a kormányzati törekvéssel: egy tankönyv kell, de az a lehető legjobb legyen, és legalább öt évre szóljon. Ne feledjük, hogy a tankönyv nem cél, hanem eszköz, mégpedig segédeszköz. A fő kérdés ezért nem a tankönyv, hanem a pedagógus szakmai, módszertani felkészültsége. Azt vallom, hogy az oktatás azért oktatás, mert több benne az állandó elem, mint a múló politikai divat. És ne feledjük, hogy a tanulókért van az iskola, a kollégium, a pedagógus. Fél évszázados emlékmorzsák Kömlőről elkerülve a Dobó István Gimnáziumban tanult. Kollégistaként a Petőfi, azaz a legendás „Tóka” kollégium diákja volt. Mint fogalmaz: négy év alatt egyszer volt „bezárva” a Tóka kollégiumban, de akkor szeptembertől áprilisig. - Mindig lebuktunk. A sorstársammal, a későbbi válogatott kapus Géczi Pistával jártunk így, akivel szoros barátságba kerültem. Pista fölöttem járt három évfolyammal. Akkoriban a szombat még nem volt szabad, vasárnap pedig a meccsek. Én ké- ziztem, ő focizott. Azóta is él a jó kapcsolat az egykori barátok, a zaránki születésű, nagy sport- karriert befutó kapus és a kömlői gyerek között. Az őszi szünetre, meg télire azért hazaengedtek. 1970-ben lettem családos ember. Két nagy lányom van, az idősebb intézetvezető főorvos a fővárosban, a fiatalabb itt tanít a Bornemisszában. Fodor János az egyetem elvégzését követően lett tanár az egri Gárdonyi Géza Gimnázimban, majd 41 év után innen ment nyugdíjba tíz esztendeje. A szolgálati idejéből 33 esztendőt igazgatóhelyettesként dolgozott. Azt soha nem bánta meg, hogy nem „szörpbiológus”, hanem pedagógus lett. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu HEVES MEGYE A hetvenes éveit taposó Fodor János tanár urat részben abból az alkalomból kerestük meg, hogy a közelmúltban vehette át az ötvenéves aranydiplomáját a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Biológiaföldrajz szakos volt annak idején a természettudományi karon. Mint mondja: egy nagyon szép ünnepség volt, unokái is vele voltak. Az ember életében ez nem mindennap adatik meg, hogy ilyet megéljen - teszi még hozzá.- Amikor fél évszázada átvettem a diplomámat, az jutott eszembe, hogy az értől az óceánig értem, mert egy kis faluból, Visznekről indultam. Annak idején elég aktív kis falu volt, 1500 lélekszámú lehetett, akik akkor indultunk középiskolába, mindegyikünkből lett „valaki”, orvos, vagy más, elég sok értelmiséget adott ez a kis település - összegez Visznek szülöttje. Az egyetem elvégzése után a Szobi szörpgyárba biológust kerestek, 3500 forintos fizetéssel. Duplája volt a tanárinak. Nem tudták visszafizetni a szülei az ösztöndíjat, így maradt meg tanárnak, amit nem bánt meg. A Gárdonyiban felajánlott állást örömmel elvállalta. 1965-öt írtak. Negyvenegy évig volt egy helyen. Ebből 33 évig igazgatóhelyettesként, öt igazgatót szolgált ki.- Ahhoz ragaszkodtam, hogy a szakjaimat taníthassam. Nagyon sok „híressé” lett ember került ki az iskolánkból, akik jelentős beosztásban vannak. A polgármester úr, Ilabis László például, a jegyző, dr. Kovács Luca, a főiskola rektora, dr. Liptai Kálmán, a politikus dr. Nyitrai Zsolt, vagy az újság- szerkesztő, dr. Szalay Zoltán. Azt mutatja mindez, hogy az az iskola egy nagyon jó iskola volt. Butaság azt gondolni, hogy aki egyetemre akar menni, az lenézné a kétkezi munkást. Utóbbit is becsülni kell, ha tisztességesen elvégzi a munkáját. Nagyon sok gyerekből lett „valaki”, az agykutatótól kezdve az atommérnökön át az olajmérnökig - fogalmaz a nyugdíjas pedagógus, aki azt vallja, hogy egy tanárnak legyen egy szakmai stabilitása, a gyerekek ne tudják észre venni a hiányosságait, kikezdeni. Ugyanakkor szeresse a gyerekeket.- A leggazemberebb gyereket is tudtam szeretni, mert abban is láttam fantáziát - fogalmaz, majd örömmel beszél a családról, az unokákról.- A lányom egyedüli gyerek volt, de most már van két unokám. Harmadikos a nagyobbik, a Kinga, a Dobóba jár, és most tette le a felsőfokú nyelvvizsgát, meg az emelt szintű érettségit. Számítástechnikából is megvan neki az érettségije. A kisebbik pedig most lesz nyolcadikos. A lányom eredetileg orvos akart lenni, fel is vették Debrecenbe, de másodév végén úgy döntött, hogy vált. A Kossuthra ment át, és ott végzett politológia-szociálpedagó- gia szakon. Rákérdezünk arra is, hogy szerinte merre tart most az oktatás.- Az volt mindig a véleményem, hogy nagyon lényeges az, hogy egy iskola tantestületében milyen a légkör. Akár iskolai vagy otthoni dolgok miatt, ha feszültség van a tanárr ban, vagy kő van a gyomrában, nem tud úgy tanítani. Sokszor azt tapasztaltam (mert azt is kérdezték, miért nem pályázom meg az igazgatói állást), hogy az igazgatók konfliktushelyzetbe kerülhetnek a tanárokkal, és amikor elmentek nyugdíjba, őket közel sem fogadták úgy a kollégái utána, mint engem. Én jó viszonyban voltam velük, s törekedtem arra, hogy kollegiális legyek és finoman mondjam meg nekik, ha nem jó valami. Azt is, meg ha jó valami, amit csinálnak, azt is meg kellett mondani - teszi hozzá, majd tovább osztja négy évtizedes tapasztalatait: a mai igazgatók feladata jó légkört biztosítani a testületben. Csak így lehet jó munkát végezni. Ez vonatkozik nem csak a tanári karra, a technikai dolgozókra is.- Egy dolgot nem tartok jónak, függetlenül a jogos követeléstől. A gyerekeket nem szabad bevonni ebbe a konfliktusba. Nem tudom azt elképzelni, hogy egy tüntetésre felvigyem a gyereket és másnap, ha nem tudja a leckét, akkor hát egyest vagy rossz jegyet adjak neki. Na és még egy jó szakfelügyelői hálózatra is égető szükség lenne. Egy jó szakfelügyelő, aki a megyét járta, hozta az új módszereket. Annyira szükség volt rájuk. De még a jó tanárnak is jó az, ha megdicsérik - vélekedik a nyugdíjas pedagógus, aki végül még a tankönyvek kérdéséhez is hozzáfűzi véleményét. Teszi ezt azért, mert 1966-67- től az iskolája tankönyvügyeit mindig ő intézte. Emlékszik is fura esetekre, például olyanra, hogy áprilisban még nem nyitották ki a 3500 forintos könyvet. A jó az lenne, ha szakmai zsűri állítaná össze országosan a könyveket. Nyolcvan százalékban egységes lehetne, 20 százalék szabadságot pedig- hagyna a tanárnak. A szabadon választásnak vannak buktatói, például amikor a f szülők tehették, azt válaszig tották, ami a legolcsóbb volt. '! Végül pedig a tanár úr kér még egy záró gondolatra lehetőséget:- Boldog ember vagyok. Egy tanár számára a legnas *W gyobb ajándék, ami- ,\ kor 40-50 év után is a gyerekek, a tanítványok sze- « retettel gondolnak rá. Äiit Fodor János visszahozná a szakfelügyeletet A kezdetek ötvenöt esztendő távlatából Fodor János tanár úr így emlékszik a kezdetekre: A Dobó István Gimnáziumba kerültem, és érettségi utána az ELTE-re jelentkeztem, felvettek. Volt a megyéhez ösztöndíjam, jól tudtam haladni. Havi 500 forint volt az ösztöndíjam és 250 forintot meg tanulmányi eredményemért kaptam. Ez havonta 750 forint, egy fél fizetés volt. A szüleim vettek egy-egy ruhát, de nem kellett külön sokat rám költeni. Kollégiumban laktam, és nagyon jó évfolyamtársaim voltak. Vidékiek az egész évfolyamon öten vagy hatan lehettünk. Elismertek, nagyon jó volt nekem. Földrajzosként, annak idején a Szovjetunióban nyári gyakorlaton három hétig voltunk. Moszkva, Lomonoszov, meg maga a város, aztán repülővel mentünk le Jerevánba. Átmentünk Szo- csiba meg a Kaukázusba, a Szeván-tóhoz. ■■ ' / Dr. Vasas Joachim több felsőoktatási intézményben tanított
