Heves Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-13 / 112. szám

2016. MÁJUS 13., PÉNTEK HORGÁSZAT, VADÁSZAT 13 A szalóki tározón júniustól éjjel is hódolhatnak szenvedélyüknek a horgászok Itt bárkit meglephet egy harcsa Egy vérbeli horgásszal a pe- cázás örömeiről bárhol el le­het beszélgetni. Legjobb hely mégis a vízpart - gondoljuk. Ezért megyünk ki az egersza- lóki víztározóhoz, ahol számos ismerősbe botlunk. Miközben a beszélgetőtársak fél szeme a kapásjelzőkön van, mesélnek. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu EGERSZALÓK Az egri Városgondo­zásnál dolgozó Farkas Péternek egy hónapja van még a nyugdíjig. Azt reméli, hogy amint leteszi a munkát, már tud a tóra hétközna­pokon is jönni, mert eddig csak a hétvégéken jutott erre ideje.- Nagyon sok barátom, ismerő­söm van, akik ide kijárnak. Sze­retik az egriek ezt a tavat. Mint látja, nagyon sok madárfaj, zö­mében tőkés récék, teszik színe­sebbé az élővilágot. Télen elég sok kormorán volt. A kisebb halakat „nagyon szépen” kiszedegették. Több százan lehettek, ott a gáton - fogalmaz. Bekapcsolódik a beszélgetés­be az odaérkező halőr, Szuromi Csaba, civilben az Agria Szabad­idő Egyesület elnöke. Szerinte a kormoránok ellen szinte csak ter­mészetes módon lehet védekezni. Fészket rakott a tó egyik szegleté­ben egy réti sas. Menekülnek is előle a kárókatonák.- Bár az ornitológusok azt jelez­ték, hogy valahová máshová köl­tözhetett át a ragadozó, mert üres a fészke. Reméljük, marad azért a tározó közelében - jegyzi meg a halőr. Farkas Pétert arra kérjük, hogy amíg nem jön a kapás, me­séljen arról, miként vált horgász- szá. Kiderül, hogy a lászságban a nagyapja avatta be a titkokba.- Kárászokra, keszegekre hor­gásztunk. Később, amikor már ifjúsági engedélyt is kaptam, na­gyobb halakat is tudtam fogni. A nagyapám hagyományos bo­tokkal pecázott. Az övé akkori­ban nagyon menőnek számított. A szomszédban volt egy faeszter­gályos, az készítette a nyelet. A pa­pa vásárolt a boltban egy vívópen­gét és arra forrasztott karikákat. Azokkal pontyozott, de folyami harcsát is tudott vele fogni - em­lékezik vissza Péter. - Mind a két botja ilyen volt, tároló orsót hasz­nált, hiszen a mostani típusok­nak akkor még híre-hamva sem volt. A zsinórok is nagyon dur­Kiss Róbert az egerszóláti víztározón pergetős módszerrel akasztotta meg ezt a kapitális, hét kilogrammot nyomó süllőt Kiss Róbertnek igazán méretes süllőt sikerült horogra akasztani Az andornaktályai vállalkozó, Kiss Róbert az egerszalóki tározón 7 kilogrammos sül­lőt fogott. Szerinte ez már te­kintélyes méretű, ebből a faj­tából, lehet hogy egész éle­tében csak egyszer fog ilyet az ember. Elmondása sze­rint közel húsz éve horgá­szik már. Szalőkon kívül a Ti­szára jár még télen, ott is in­kább a tóra, lékelni, idén csak pár kisebb süllőt sike­rült fogni. Korábban voltak nagyobb fogásai, több alka­lommal is. A Tiszánál az 5 ki­logramm körüli süllő már ka­pitálisnak számít. Mint mond­ja, a süllő azért annyira nem kemény, mint a harcsa. Va­sárnap épp ottjártunkkor per­gető módszerrel sikerült fog­nia egy harcsát, bár vissza kellett dobni, mert egy méter alatti volt: „Meg lett csókolva és ment vissza." - Általában a pergetős módszert szeret jük a haverommal. Hét körü­li süllők jönnek is szépen, ta­valy volt még egy élményem. a legnagyobb, 38 kilogram­mos harcsám, amit a part­ról fogtam, már világosban. A mostani 4,6 kilós is jobban húzott, darabosabban, mint a süllő - fogalmaz a pecás, aki elsősorban a haverjával jár horgászni. Szátokon csónak is van, ami azért fontos, mert ebből jobbak az eredmények. vák, olyan 40-es, 50-es vastagsá­gúak. A kis halakat úgy tudtam megfogni, hogy a Felvidékről, Poprád környékéről hoztunk vé­konyabb zsinórokat. Ezek már 20- 25-ös zsinórok voltak, s azzal hor­gásztunk. Nádbottal persze, nem voltak még akkor a modern bo­tok. Egy bot teljes hosszában 3,5- 4 méteres lehetett. Saját készítésű úszókkal szereltük. Először, ami­kor kezdtem, gombostűből hajtot­tunk horgot. Később már vásárol­tunk kisebb-nagyobb horgokat. Kapás nincs, ezért merengünk még egy kicsit a múltban. A pecá- zás nem maradt abba akkor sem, amikor Péter a fővárosban a Bán­ki Donát Műszaki Főiskolán ta­nult. A Dunán horgászott jó két évig. Később, 1983 őszén nyüt meg az egerszalóki tó. Úgy em­lékszik, hogy a Csepel Autógyár­A nagypapa horgászbotja nak volt egy szakosztálya, amely­nek a tagja lett.- Annak idején a horgász szö­vetség megyei elnöke megkért, hogy tervezzek egyen stégeket. Megterveztem, s az összes nagy­vállalat a KAEV-től kezdve a Me­zőgépig ugyanezeket a stégeket legyártotta. Mára talán egy ma­radt, most már nem engedélyezik a használatukat - mondja.- A több mint három évtized alatt nagyon sok szép halat meg­fogtam is. Majdnem minden év­ben van egy-egy, nem azt mon­dom, hogy rekordméretű, de na­gyon szép példányom. Tavaly egy folyami harcsát sikerült meg­akasztani, 12 kilós volt - emléke­zik, amikor a halőr ismét bekap­csolódik a társalgásba. Elmondja, hogy pont ezen a helyen akasztot­ták meg harcsából a csúcsmére­tű, 89 kilogrammos példányt.- Harcsa persze mindenhol elő­fordul. A másik oldalon szintén egy horgászboltos fogott egyet. Az is közel 80 és 100 küogramm kö­zött lehetett. Az a hal a tározóban van most is. A harcsára május 2-től tilalomban vagyunk: az egy méter alattit vissza kell engedni - közli Szuromi Csaba. Farkas Péter emlékei szerint régebben jöttek a tíz kilón felüli pontyok, de ezeket ma már nem lehet elvinni, a 35 centi alattiakat is vissza kell rakni. Az egyesüle­ti elnök halőr szerint a Horgász­egyesületek Heves Megyei Szö­vetsége úgy gondolja, halgazdál­kodási szempontból az a 30 cen­timéter, ami a korábbi méretha­tár volt, nagyon picike. Az 5 ki­logrammos felső limit azért lett, mert ezzel próbálják az anyahal állományt tartani.- Ebben az évben 180 mázsa van előirányozva, amiből 140 má­zsa háromnyaras, 40 kétnyaras. Próbáljuk pótolni, amit a horgász­társadalom elvisz - teszi hozzá a szakember, akit a vízfelület ked- veltségéről is kérdezünk. Szerin­te az utóbbi években fokozatosan egyre több és több vendéghorgász jön. Azt tapasztalják, hogy egyre messzebbről és messzebbről is ér­keznek. A múlt héten például Vác- ról jelentkeztek. Sokat „dob” a ke­resettségen, hogy június 1-jétől indul az éjszakai horgászat- Azt tapasztalom ezen a vízen is, mint máshol is, hogy az éjsza­kai horgászat rendre eredménye­sebb szokott lenni nagy halra - tá­jékoztat. A hiedelmekkel ellentétben csukát fogni nem is számít olyan nagy ördöngösségnek Jó módszer: élőkét kötünk, élő hallal csalizunk HEVES MEGYE Talán a legköny- nyebben fogható ragadozó hal­fajtának tartja a csukát Salamon Gábor egri horgász. A hal rejtőz­ködő színe egyértelműen elárul­ja, hogy a víz melyik részében érzi leginkább otthon magát: a nádassal, súlyommal, tündérró­zsával sűrűn benőtt területeken. Ezek a növények általában min­dig közel a parthoz, partszélben találhatóak. A csukát kereső horgásznak tehát nem kell hosz- szúakat dobnia, elég csak be- pottyantania a horgászkészsé­gét a parti növényzet elé.- A csuka megfogásához is többféle horgászmódszert vá­laszthatunk. Télen az érdekes léki horgászatot. A legegysze­rűbb a fenekezős horgászmód­szer. Ehhez 2,7-3,3 méteres hor­gászbotot érdemes választani 30-60 vagy 40-80 grammos dobósúllyal. Elég hozzá egy 40- es méretű nyeletőfékes orsó, 0,25 maximum 0,3 milliméte­res zsinórral feltöltve. A bothoz illő, körülbelül 3-5 dekagram­mos ólmot használjunk, és ami a legfontosabb: harapásbiztos élőkét kell felkötni, lehetőleg háromágú horoggal - sorolta a tudnivalókat Gábor, aki szerint az úszós megoldás azért a leg­látványosabb, azzal is érdemes kísérletezni, úgy 25-35 gramm teherbírású úszóval. A csali pe­dig lehetőleg élő, 10-15 centimé­teres kishal legyen. Méretes csuka a lék alól A horgászboltot is üzemelte­tő pecás szerint a legmozgalma­sabb, legsportosabb horgászati módszer csukára azért a perge- tés, amihez a rövidebb botokat érdemes használni, nagyon fon­tos, hogy könnyű legyen a bo­tunk, hiszen pergetéskor folya­matosan kézben kell azt tarta­ni. A komolyabb alapanyagú, gerinces karbon botok a legal­kalmasabbak. Az orsóra is érde­mes ügyelni, hogy ez nem egy lerakott fenekezős bot, ezt folya­matosan tekerjük. Érdemes ki­csit masszívabb, több csapágyas darabot választani. Tanácsa sze­rint általános pergetéshez 0,20 maximum 0,25 milliméteres monofii zsinórt használjunk.- Szóba jöhet a fonott zsinór használata is, aminek számos hátrányos tulajdonsága lehet, ám a pergetésnél ezek előnyt jelentenek: nincs nyúlása pél­dául, így rögtön érezzük a mű­csali veretését, és a legkisebb rávágást is. A csontosabb raga­dozó szájban történő akadás is biztosabb. A fonott zsinórral 3-4 évet is végig horgászhatunk - mondta Salamon Gábor, aki azt sajnálja, hogy a közeli horgász­vizekben kevés csuka találha­tó. Betudható ez annak is, hogy a horgászok jobban szeretik a süllőt, amit a legtöbb vízkeze­lő is szívesebben telepít. A Ti- sza-tavon érdemes próbálkozni, hiszen hatalmas vízterület, ben­ne a csuka számára ideális bú­vóhelyekkel. Ehhez társul, hogy ősszel leengedik a tavat, ami na­gyobb halbőséggel járhat a part­ról meghorgászható részeken is.- A csuka kapása fenekezős vagy úszós boton általában nem folyamatos, hanem amolyan hú­zós, rángatózós. Az idős horgá­szok mondták mindig, hogy ha csukakapásod van fiam, akkor nyugodtan gyújts rá, szívd el kényelmesen és utána vágjál be neki. Egyszóval érdemes a ka­pás után bőven engedni a zsi­nórt (nyeletés) neki, hogy elég mélyen benyelje a csalihalat a biztosabb akadás miatt - fogal­mazott meg egy fontos tanácsot a pecás. S. S. Szuromi Csaba és Farkas Péter a parton *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents