Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-30 / 101. szám

’.’omiM Peter Pekarik és Douglas Costa. A bajorok - egyik - brazilja olyan gólt akasztott felsőbe, ami ritkaság radandó élményhez. Többszöri áttétellel került kapcsolatba a Hertha kapusedzőjével, Petry Zsolttal. A korábbi 38-szoros magyar válogatott hálóőr isme­retlenül is segítőkezet nyújtott honfitársunknak, aki a fiával együtt lehetett részese az FC Hollywood berlini fellépésé­nek. A bó'rnadrágosoknak több tízezren szurkoltak a helyszí­nen, piros-kék sálas drukke­rek nemcsak szórványban, ha­nem tekintélyes létszámban bukkantak fel a kék-fehér hí­vek között. Még akkor sem ér­te őket atrocitás, amikor Vi­dal megszerezte a bajorok ve­zető gólját, majd pedig Douglas Costa bal lábas bombája a jobb felső sarokba vágódott. (Eköz­ben itthon: 1996-os budapes­ti dupla meccsnézés hangula­tát rontotta, amikor Kispesten, a Honvéd mérkőzésének szü­netében végzett „kisdolgozás” közben a kabát alól kikandiká­ló Fradi-sál elég okot adott ar­ra, hogy csattanjon a pofon, az aznap az Üllői útra is kilátoga­tó vidéki srác legnagyobb meg­döbbenésére...). Martin akkor éppen hetedik évesként ismer­kedett a labdával. Nagyon nem izgatta, hogy merre tart a ma­gyar futball szekere. Úgy nőtt fel, hogy sem válogatott, sem klubszinten nem érintette meg a nemzetközi siker szele, eb­ből is kifolyólag aztán durván belelkesedett, amikor több év­tizedes böjt után - mintegy Storckos csütörtökként - az eu­rópai mezőny legjobb 24 csapa­ta verekedte be magát a nemze­ti együttes. Erre Martin: „Res­pect, Dárdai Pali”! A mi fiunk Pál, Dárdai. A vezetéknév már a szurkerek torkából zúg, hasonlóan a Hertha-játékosok bemutatásához. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Hatja át a messziről jött szim­patizánst a miliő. A Bayern (és persze a Borussia) azonban olyan kategória, amely jóval a berlini garnitúra előtt, fölött mozog, így aztán a „mi fiunk” által pedánsan összerakott HBSC-nek már az is ajándék­nak számít, ha sikerül megtar­tani a BL-selejtezőt érő negye­dik helyet. A magyar szakem­bernek hála az öreg hölgy (Die Alte Dame) az idei szezonra lő berlini sherpáknak elég egy intés, és máris megtelik mű­anyag pohár. Űrmértéktől füg­gően kettő vagy öt euró meg­ér ennyi kényelmet. Az ivóal­kalmatosságokat a meccs után pénzért cserébe visszaváltják, ám ha marad (és minden tö­rekvés ellenére marad) is föld­re dobott hulladék, akkor sem kell várni a Te Szedd akcióra. A gépesített takker hadosztály győzelmet arat a melléktermé­kek frontján. Mez a kukában Amikor már rögzülne, hogy a vereséget - nem éppen tiszta fejjel - el lehet viselni a Béke és Barátság-kupa mintájára is; amikor már a stadiont megtöl­tők jelentős része a közeli kocs­mák valamelyikében (harma­dik féljidőzik, nos, akkor fel­tűnik, hogy lám, van itt kérem készenléti állomány is. Víz­ágyú, pajzs, füstbomba vagy fél kilós kockakő azonban hi­ányzik a kelléktárból. Amikor egy-egy hőzöngő akad, jön a polizei, és a nyolc-tíz fős cso­port tagjai gyorsan kiemelik a leghangosabbakat. Egy kér­dés azonban megválaszolatlan marad: a Hertha játékosok mi­ért dobták a közös nagy kuká­ba a mezüket, miután az ost- kurve fanatikusai elé vonulva megköszönték a meccs alatti, majd az azt követő tízperces, li­babőrös állapotba ejtő éltetést? A megfejtésért már üzentünk Dárdai Pálnak. Meg hát nagy igény is mutat­kozna a trikókra. Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Még csak 11 óra, de a Hertha-mezbe öltözött fi­atalok már javában hangolnak az Alexanderplatzon. Értsd: ba­ráti társaságban sűrűn emel­getik a sörösüvegeket. Teszik mindezt anélkül, hogy szelek­tív hulladékgyűjtésre szako­sodtak volna. A palackok egy­máshoz koccintásának jelleg­zetes hangját zene-bona nyom­ja el. A skót dudás és a zsiráffej maszkos műanyag vödör-ütö- gető által nyújtott produkció szorosan ott topog az S-Bahn- ról ismerős trombitás duó mö­gött. Egyik sem a magas kultú­ra része, ám utcai zenének tö­kéletes. Berlin szíve szomba­ti ritmusban lüktet. Ezrek ha­ladnak fel, s alá, vagy éppen ráérősen üldögélnek, élvezve a hideg, ugyanakkor napsütéses időt. Zsúfoltságnak, rohanás­nak, kapkodásnak jele sincs. Nációk tucatjainak sokszínű világa gazdagítja a teret, köz­tük a Bayern-trikóban feszí­tőkkel, a délutáni derbire ide­je korán érkezett sörrel közle­kedőkkel. A bulifőváros-érzést gyorsan a magáévá teszi az em­ber, egyből kitűnik, hogy van itt élet. Csak győzze elviselni a látogató. 76 233: kétszer A Hertha BSC belvárosi, két szintes ajándéktárgy üzleté­ben egymásnak adják a ki­lincset a vásárlók. No hiszen, meccsnap van, vagy mifene! úgy megfiatalodott, hogy már rég nem a kiesés elkerülése jelent cél, mint az történt egy éve. A 366 pályára lépéssel a klub meccsrekorderének szá­mító, a Mecsek aljáról indult Dárdai a Bundesliga élmező­nyébe juttatta berlinieket, no­ha az állományt nézve a szor­gos iparosokat messze nem taksálták ilyen magasságba. Mindezt becsüli is a közönség. A keleti kanyar (Ostkurve) több ezres tá­bora egy em­berként él­teti kedven­ceit, zúg a „Hertha BSC, Hertha BSC!” (vagy nem kicsi áthallással: Nyerta BSC), egy pillanatig sem lankadva a 90 perc során. Az átellenben pirosló bajor tá­bor miatt ezt nem is tehetné válasz nélkül. Tevék a lelátón Félórával a kezdő sípszó előtt nyolc perc várakozás igazán belefér a bejárat előtt. Nyoma sincs végbéltükrözésnek, vért sem kell adni, csupán némi tü­relem szükséges és gyors mo­tozás után irány a szektor. Ha még száraz a győzelemre (is) szomjas szurker nyelőcsöve, akkor ennek gyorsan véget vet­het az alkalmi kiméréseknél, majd pedig, - ha kellően vissza­tudja szorítani a normál vese­működését és/vagy nem akar a vizeldébe sprintelni - a lelátói tevék egyikét is megcsapolhat­ja. A hátukon söröshordót cipe­Üres kézzel senki sem távo­zik. A gumikacsától a kutya nyakörvig (a mezek, melegí­tők, labdák és egyéb kellékek mellett) valamennyi termékre érvényes a tétel: tessék venni, vinni, hirdetni déltől északig, kelettől nyugatig a klub nevét, imidzsét, legyen kötődés, örül­jön a gyerek (és az anyja is), gyarapodjon a bevétel. Gya­rapszik is szépen. Különösen egy olyan héten, amikor két­fő, azonban a nagy érdeklődés­re való tekintettel némileg bő­vítették, így hozhattak másfél ezerrel több jegyet forgalom­ba. Mind elkelt. Petry segített István alapos ember. Men­talitása alapján lehetne német is. Az április végi meccsre feb­ruárban foglalt tiketteket a ne- ten, skype-on tartva a kapcso­István és Martin. A Bundesliga a napsütötte oldalon található szer is csurig töltődik az Olim­piai Stadion. A Dortmund elle­ni kupaelődöntőt 76 233 néző előtt veszítette el 3-0-ra a há­zigazda, de ugyancsak telt ház várta a Bayern Münchennel szembeni bajnokit is. Noha a monumentális létesítmény be­fogadóképessége a klub hiva­talos honlapja szerint 74 649 latot a berlini klub értékesí­tésért felelős munkatársával. Csupán a véletlenen múlt, és a szerencsének volt köszönhe­tő, hogy akadt még három egy­más melletti hely. (Még egy­szer: majd’ három hónappal a meccs előtti napról beszélünk.) Lecsapott rá, és milyen jól tet­te! Antal másként juthatott ma­SPORT HEVES ilHIRIAP Berlinbe szeret járni a Ba­yern. Győzni mindig jó, le­gyen az akár a Hertha, vagy bármelyik más ellenfél. Ba­jor drukker számára nem tá­volság a Münchentől számí­tott 585 km, míg a magyar érdeklődő (különösképpen az egri drukker) az Olimpiai Stadionban is rádöbbenhet: Budapestről fényévnyire van a német klubfutball. 2016. ÁPRILIS 30., SZOMBAT pyiiMfii! A HBSC ultrái magukkal ragadóak. Hiába a hazai fiaskó, a fanok ünnepük a játékosokat. Ilyen közönség előtt illik fejet hajtani. I ■MHMNMMMBflMHMMMNMMNmiNMMBMMMI *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents