Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-27 / 98. szám

0 GASZTRONÓMIA 2016. ÁPRILIS 27., SZERDA GASZTROHÍREK Remekeltek a vendéglátósok LŐRINCI Az Egri Szakképző Centrum Március 15. Gimná­ziuma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma ismét eljutott Ve­rőcére, a vendéglátó iskolák tanulóinak XIV. Kárpát-me­dencei Szabadtéri „Tóth Jut- ka-emlékversenyére”. Az is­kolát két csapat is képviselte, az egyiket nappalis diákok, a másikat a felnőttoktatásba já­rók alkották. A főszervező Sza­badtűzi Lovagrend által bizto­sított alapanyagból a verseny­zők ízletes ételsorokat állítot­tak össze. A nappalisok e me­nüvel készültek: dorozsmai ravioli, májával töltött nyúlfi- lé zöld spárgával, tarkedli al­mával töltve, gyümölcs chut- ney-val, lőrinci halkrémleves, barna sörben sült csirke ka- pusztnyikkal és kapros túrós lepény. A felnőttek gombás le­csóval töltött szezámmagos batyuval, részeges nyúlgerinc- cel, füstölt lencsés mozaik­kal, a lusta emberek édessé­gével, azazalmás-kelkáposz- tás crumble-lal, háztájéki ká­posztás apróléklevessel, gom­bás-spenótos csirkeraguval burgonyás csuszával és réte­gelt joghurtos rizzsel és gríz karamelles ananász-kivi ra­guval készültek. A diákok grill- ételek kategóriában bronz-, bográcsos ételekében ezüst­érmet kaptak. A felnőttek grill- ételek kategóriában ezüst-, bográcsos ételekében ezüst­érmet nyértek, s a „Legkreatí­vabb csapat" külösndíját is el­hozhatták. SZ. E. Pünkösdi Tor-Túra EGERSZALÓK Pünkösd előt­ti szombaton különleges ese­mény lesz a településen a Pünkösdi Tor-Túra május 14- én. A falu vendégváró portá­inál, a borospincéknél sza­badtűzön és kemencékben készült helyi ételkülönleges­ségekkel, házi sütivel és za­matos borokkal fogadják az ínyenceket. Idén 13 vendég­ház várja a vendégeket. SZ. E. A konyhán nincs demokrácia - vallja Macsinka János, az egri Macok Bisztró és Borbár séfje, aki reggel 7 órától akár késő éjszakáig is az étteremben van EGER Megalapította a vá­ros első séféttermét, és úgy tűnik, megtalálta benne számításait is, hisz’ a Ma­cok Bisztró és Borbár hírét már szerte az országban is­merik, idén a Dining Guide 100-as listájára is felkerült. Cikkünkben Macsinka Já­nos egri séfet mutatjuk be kicsit közelebbről. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu- Mit tart a Macok fő erőssé­gének?- Legfőképpen azt, hogy jó minőségű alapanyagokból ál­lítjuk elő a hagyományos ma­gyar ételeket, ám egy kicsit új­ragondolva. A helyi nyersanya­gokat tartom az egyik alappil­lérünknek, állandó beszállí­tókkal és termelőkkel dolgo­zunk együtt. Étlapunkat, il­letve a menüt pedig mindig az évszaknak megfelelően ál­lítjuk elő, attól függően, hogy milyen szezonális zöldségeket, gyümölcsöket, sőt húsokat tu­dunk beszerezni. Előnyben ré­szesítjük például a szilvásvá­rad! Sáfrány Laci pisztráng­ját, Sándor Tomi sajtját Mónos- bélből, a házi lekvárokat, tész­tákat Noszvajról hozzuk, zöld­ségekben most épp’ kiépítünk egy kapcsolatot a balatoni ön- kormányzattal. A falu köz­munkásai termelik majd ne­künk a zöldfűszereket. A halat a Tiszáról hozzuk, Kelemérről pedig a bárányhúst.- Az olvasható Önről több he­lyen, hogy létrehozta az első egri séféttermet. Mit jelent ez a fogalom?- Régen itt dolgoztam az Imo­la Udvarháznál, ám 2010 kör­nyékén kicsit szerettem vol­na mást is kipróbálni, ekkor­tól már némileg különutakon jártam. Pár évvel később az Imola tulajdonosai felhívtak, hogy bérbe adnák az épüle­tet. Szternák Péter barátom­mal úgy döntöttünk, hogy a két család közös vállalkozás­ban szeretné működtetni a szállodát és az éttermet, segí­tenek bennünket a munkában párjaink is. Feleségem, Csorba Éva a gazdasági részleget irá­nyítja, Péter felesége, Dudás Tí­mea a hotelt vezeti. Azért séf­étterem tehát, mert egy séf a „tulajdonos”, vagyis az étterem működtetője, és ilyen Egerben még nem volt. Ennek nagyon sok előnye van.- Azt szokták mondani, hogy egy párkapcsolatban jó, ha a férj és a feleség más munkahe­lyen dolgozik. Önöknél ez hogy alakul?- Erősíti a kapcsolatunkat, nyugodtan mondhatom. Most, hogy egymásra vagyunk utal­va, a jó dolgokat közösen éljük meg, és a sikerélményeknek is nagyobb ereje van.- És, ha ne adj’ isten, történik valami negatívum?- (nevet) Azt pedig közösen emésztgetjük és dolgozzuk fel. Persze, ilyenek is vannak, mert nem mindennap csu­pa boldogság, kemény küzdel­mekkel is szembenézünk nap mint nap, de a sikerélmény sokkal inkább tud bennünket előre vinni, így, hogy együtt él­jük át, mert mind a ketten is­merjük, milyen munka is van mögötte.- Hogyan kezdődött a kapcso­lata a főzéssel?- Sokat olvastam arról, hogy mindenki azt mondja, már gyerekként nagyon sze­retett főzni a nagymamájá­val... a szakácskönyvek általá­ban így kezdődnek, de nálam pont nem így történt. Jelentkez­tem a Gárdonyi Géza Gimnázi­um magyar-történelem szaká­ra, de nem vettek fel, viszont a pontjaim alapján automatiku­san felvételt nyertem a keres­kedelmibe szakácsnak. Szó­val, ezt az egészet a véletlenek alakították. Ott volt egy na­gyon jó mesterem, Herczeg Jó­zsef, az Unicornis Étterem sza­kácsa, ő szerettette meg velem ezt a szakmát. Dolgoztam a Ta­lizmán Vendéglőben, aztán 5 évet töltöttem Olaszországban, majd Németországban, és utá­na kerültem vissza Egerbe.- Milyenek voltak a kezdetek, mikor a Macok elindult?- Nagyon izgultunk. Ami­kor kitaláltuk ezt a bisztrós koncepciót, nem tudtuk, hogy a vendégeknek tetszik-e majd. Ám van egy kis törzsközönsé­günk, akik az első pillanattól kezdve itt voltak, mostanra pe­dig már gasztroturisták járnak ide az ország minden részéről, azért, hogy megkóstolják étele­inket.- Sok népszerű étek van a Ma- cokban, például a túrógombóc, a madártej, a marhapofa...- Igen, vannak ilyenek, ame­lyek a kezdetektől az étlapon szerepelnek, és igazából nem is lehet őket levenni, mert a ven­dégek később visszakérik, de ilyen még a libamájbruleénk is. Nem lehet mozgatni.- Mennyi időt tölt még a kony­hában?- A hétfői napom mindig iro- dás, futkározós, de a hét többi napján reggel 7 órától a kony­hán vagyok, szombatonként akár este 10-ig is. Rendezvény­től, forgalomtól függően.- Milyen főnöknek tartják Önt? Ismeri a beosztottjai vélemé­nyét?- Hát, ezt tőlük kellene meg­kérdezni... Azt szokták monda­ni, hogy a konyhán nincs de­mokrácia. Meg kell határozni, hogy az emberek mit csinálja­nak. Ebből természetesen nem tudok engedni, mert az én fele­lősségem az, hogy mi kerül a tányérra, és ha probléma me­rül fel, nekem kell kiállni a vendég elé.- Kinek a főztjét eszi a legszí­vesebben?- A magyaros ételek a ked­venceim, s a feleségem főzt­jét szeretem a legjobban. Még a gyerkőcünk, Marcell is úgy gondolja, hogy anya még a Macoknál is finomabban főz.- Milyen terveik vannak erre az esztendőre?- Most nagyon készülünk például a Bocuse d’Or-ra, mert ott a Stílusos Vidéki Éttermi- ségnek lesz bemutatója, mi Sáfrány Laci pisztrángjával készülünk. Rögtön ezután már a Gourmet Fesztiválon szere­pelünk májusban. Ez nagyon nagy kihívás és szervezés. Na­gyon jó kapcsolatot ápolunk a St. Andrea Borászattal és a rendezvényeiken is mi főzünk. A Bikavér Ünnep kapcsán ha­gyományosan van egy borud­varunk, és most szervezzük ezt is. Úgy tűnik, idén sikerül meghívni, egy vendégfőzésre az encsi Anyukám Mondta ét­termet.- Hogyan képzeli magát 10 év múlva?- Szerintem a konyha ugyan­úgy az életem része lesz. Iga­zából e nélkül már nem lenne teljes az életem. Szeretném, ha egy lépéssel még jobb lenne a gasztronómiánk és még elége­dettebbek lennének a vendége­ink. Kívánom, hogy minden ta­nítványom érje el a céljait, és emeljék még magasabb szint­re a magyar gasztronómiát. Ha ezen az úton járunk, mint most, ez csak jobb lehet. Húsimádó-blog ajánlja: bakonyi sertésszelet Hozzávalók hat személyre: 3 gerezd fokhagyma; 1/2 kiló csiperkegomba; 1-2 db zöld-, paprika; 3 fej vöröshagyma; 1 kiló sertéskaraj; 5 deka sza­lonna; 2 evőkanál zsír; só, bors, paprika, petrezselyem, liszt; alapié vagy víz; paradi­csom vagy paradicsompü­ré; tejföl. A FŐZÉST a hagymák feldarabo­lásával kezdjük, majd a megmo­sott csiperkegombákat vágom fel, amelyek kicsit rusztiku- sabb méretűek lesznek - vagy­is 4-6 darab készül mindegyik­ből, így a gombák nem tűnnek el a húsok között. Amint ezzel megvagyunk, felcsíkozzuk a papriká(ka)t és a paradicsomo­kat. Szalonna és fokhagyma nélkül nincs jó bakonyi, úgy­hogy ezek is apró darabokban kerülnek egy-egy tálba. A gyönyörű karajt ujjnyi vastagságú szeletekre vágom, majd kicsit meg is klopfolom őket. Besózzuk a húsok mind­két oldalát, majd lisztben meg­forgatjuk őket. Jöhet egy mé­lyebb serpenyő, amiben a sza­lonnákat lepirítjuk, érkezhet­nek a gombák, amiket addig hagyunk a serpenyőben, amíg minden oldaluk meg nem pi­rult. Ugyanebbe az alapba jö­hetnek a hússzeletek, de egy­szerre csak annyi, ami elfér egymás mellett. Szintén arany­A főzés fázisfotói és az étel nokedlivel tálalva Hegyvári Zoltán „Húsimádó” barnára elősütjük őket, mind­két oldalukon. Amint az ösz- szes hús elkészült, kiszedjük őket egy tálba, és a serpenyő­ben lévő szaftos alapot hagy­juk forrón. Érkeznek az apróra vágott hagymák, amiket meg- fonnyasztunk, majd a fokhagy­ma, azután pedig a szegedi pi­rospaprika. Jöhet a kétféle zöld­ség, a zöldpaprika és a paradi­csom. Ezután jön a húsok ideje. Só, bors és petrezselyem kerül még az alapba, majd víz vagy alapié. Mi hiányzik még? Hát a gyö­nyörűen előpirított gombahal­munk, amit belekeverünk a lé­be. Fedő mehet a serpenyőre, és takarékon főzzük az ételün­ket. Az illat már meggyőző, né­ha kóstolunk, hogy kell-e vala­mi fűszer, de időnkét vizet is tölthetünk a húsok alá - mert ennek az ételnek a szaftossá­ga is nagyon fontos. Már csak a habarás van hátra: összeke­verjük a tejfölt kevés liszttel és a szafttal, és már csak egy-két rottyanás kell a sikerhez. Gyor­san összedobunk még egy laza nokedlit két tojásból, lisztből és vízből - és már tálalhatunk is. Jó étvágyat! j­A

Next

/
Thumbnails
Contents