Heves Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-31 / 75. szám
4 OLVASÓINK ÍRJÁK ( Csubakkát és Han Solót hiába vártuk a településre ERDŐTELEK A fejlődés útjára lépett a község, amikor három vállalkozó szellemű fiatal ember megalapította az SBS Kft.-t. Az egyik alapítóval együtt koptattuk az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola padjait hajdanán. Az ígéret szerint az SBS sok erdőtelkinek teremtett volna) munkahelyet. Az interneten olvastam, hogy EU-s pályázati pénzből több száz millió forintos támogatással hollywoodi filmgyári lerakat épül Erdőtelken. Beindult a helyiek fantáziája: már látták, hogy jönnek-men- nek Erdőtelek kátyús útjain a filmes vállalkozók, tele pénzzel. Mindezt erősítette, hogy 2008 tájékán emeltek egy 20x30 méteres bádog bódét. Vettek fel raktárvezetőt és kutyás őr védte a bázist. Teltek-múltak az évek, nem jöttek a kamionok a filmes kellékekkel, sem színészek, sem vállalkozók. Még Csubakka és Han Solo sem pihent az erdőtelki öreg tölgy árnyékában. Megszűnt az a pár munkahely is. Maradt a Bádog Bódé, amit az EU-s pénz századrészéből is meg lehetett volna csinálni. Nem lettek munkahelyek, nem lett egy darab kenyérrel több a szegények asztalán. A sok pénznek nyoma veszett. Eny- nyit a magyar álmokról. Szarvas István, Erdőtelek Visszaadták az emberekbe vetett hitet EGER Az egri Tesco-áruház előtt található autóbusz-megállóban felejtettünk áz egyik napon egy szatyrot, tele élelmiszerrel és több mint 15 ezer forint készpénzzel. Egy hölgy szerencsére megtalálta - mint egyébként később megtudtuk, az illető Beköl- cén lakik -, s a szatyrot átadta az autóbusz sofőrjének. Szerencsére a pénztárcámban benne volt a férjem mobiltelefon-készülékének a száma, ennek köszönhetően a sofőr hamarosan tudott értesíteni bennünket. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a hölgynek és a busz sofőrjének, akit egyébként Zol- nai Lászlónak hívnak. Molnár Sándomé, Eger HIRDETÉS HEVES MEGYEI HÍRLAP LAKOSSÁGI APRÓHIRDETÉSÉT FELADHATJA TELEFONON IS: 36/513-628 2016. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Gondolatok a Megetetnek című jegyzet kapcsán □keserítő a közönyük A multi kereskedelmi láncok által szervezett akció során számos Heves megyei család jutott élelmiszeradományhoz A március 25-én megjelent Megetetnek című jegyzet kapcsán szeretném a véleményemet megosztani Önökkel. Olvasónk írja heol@heol.hu HEVES MEGYE A Barta Katalin által jegyzett írásban kellő részletességgel ecsetelt téma ismét oly horderejűnek ítéltetett, hogy feltétlenül reflektálnom kellett rá. Több gondolat is eszembe jutott. Az elsőként az, hogy feltétlenül dicséretes a „gonosz, pénzéhes, profithajhász” multüán- cok Uyetén gondoskodása. A jelzőkről csupán annyit, tudjuk jól, mindenki azért vállalkozik, hogy profitot realizáljon. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Ám azt is megjegyezném, hogy ez sincs - mint ahogy sok más dolog az életben - ingyen, hiszen ilyen akciónak feltétlen van marketing üzenete. Ezekről az akciókról „széles, színes vásznú” tudósításokban számol be akár a helyi, akár az országos média. (Kivéve a lakájmédia képviselőit, akik ma csak arról tudósítanak, amire fentró'l engedélyt kapnak). Másrészt az ilyen „flashmobok” alkalmával kiszórt áruk ellenértékét annak rendje és módja szerint leírják az adójukból, ami rendjén való, hiszen e cégek nem a Máltai Szeretetszolgálat szellemében ténykednek. Profitorientált béreket, bérleti díjakat, adókat, a nyereségből a tulajdonosoknak osztalékot fizetnek. Az viszont elkeserít és mélyen el is gondolkodtat, hogy a „hazai”, vagy annak csúfolt láncok, mint CBA, COOP, REAL és tettestársaik, oly távol szaladtak e jótékony- sági ételosztásoktól, hogy az bics- kanyitogató! Nem lennék meglepve, ha „fentről” kaptak volna ukázt a távolmaradásra, ugyanis mint azt a fidesz propaganda és a gyermekéhezés „nagyasszonya”, Hegedűs Zsuzsa sulykolja: „Magyarországon marginális az éhező óvodás, iskolás gyermekek aránya, köszönhetően a fidesz kormány hathatós étkezési támogatási rendszerének, mely eljut minden hátrányos helyzetű, rászoruló családhoz. Mert a Fidesz-szlogen szerint „mi - az MSZP-vel szemben - senkit nem hagyunk az út szélén...” Ám érdemes csöppet elgondolkodni azon, miért is jutottunk idáig?! Több tízezer alultáplált, éhező, főként cigány gyermek él ott, ahol minden adottság megvan ahhoz, hogy senki ne éhezzen. Olyan minőségű a hevesi föld, az éghajlati adottságaink, hogy minden esély megvan a minőségi élelmiszerek helybeli megtermelésére, csupán dolgozni kell érte. E tevékenység kétségkívül fáradsággal jár, egyfajta rendszerességet, fegyelmet követel meg, sok esetben korán fel kell kelni, előkészítő talajmunkákat végezni, kapálni, locsolni. Én nem vitatom, hogy ezeket a hátrányos helyzetű családokat elsőként vágta fejbe a módszerváltás, hiszen idősebb tagjaik anno - zömében betanított- vagy segédmunkásként - dolgoztak bányában, nehéz-, építő- és egyéb ipari üzemben. Azt is jól tudjuk, hogy szeretett Hazánkban a ‘90- es évek eleji privatizációnak nevezett szabadrablás úgy zajlott le, ahogy, s mert ezen társadalmi rétegek iskolázottsága (iskolázat- ' lansága), szaktudásának hiánya nem tette lehetővé a versenyszférabeli foglalkoztatásukat, ezért jövőjük eleve úgymond kódolva volt. A hibát kétségkívül az akkori (MDF), majd az utána következő (MSZP-SZDSZ) kormányok követték el azzal, hogy nem hoztak létre már a ‘90-es évek közepén olyan programokat, melyek keretében ezen alacsony iskolá- zottságú, s épp ezért a maguk érdekeit még kifejezni sem képes emberek pár hektár földhöz juthattak volna. S nemcsak földhöz, hanem eszközökhöz, szakmai segítséghez, mely elégséges lett, lehetett volna ahhoz, hogy akár már a munkahelyük elvesztésének másnapján egyéni gazdálkodókká válhattak volna. György Zoltán Miklós, Budapest Vajon ki fog á most épülő szállodákban dolgozni? OLVASOM a hírt egy internetes hírportálon, hogy megjött a befektetők kedve a szállodaépítéshez: csak Budapesten 5-10 százalékkal bővülhet pár év alatt a 19 ezer szobás kapacitás, ezek jelentős része ötcsillagos szálloda. Eközben vidéken, is több új, nagyobb léptékű projekt megvalósulása is várható. lómagam rendszeresen közlekedem autóbusszal az Eger- Egerszalók-Demjén-Kerecsend útvonalon, és napról napra látom, milyen fejlesztések történnek a termálvölgyben. Egymás után épültek szállodák, motelek, magánszálláshelyek, a környéken egyre több a vendég. A buszon többnyire azokkal a fiatal alkalmazottakkal utazom, akik ezekben a szállókban dolgoznak takarítóként, recepciósként. A beszélgetésekből az derül ki, rengeteget túlóráznak, mégis olyan megalázóan alacsony bért kapnak, hogy többen fontolgatják a külföldi munkavállalást. Hiába épül hát sok új szálloda, ha nem lesz, aki dolgozzon bennük. Mivel egyre több hotel küzd a munkaerő-elvándorlás következményeivel, érdemes lenne elgondolkozni a vendéglátóiparban is, hogy miként lehet megtartani az alkalmazottakat. Jakab Andrásáé, Eger Várjuk ezután is levelüket, véleményüket ÖRÖMMEL tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, ülnek számítógéphez, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kapcsán, megosszák olvasóinkkal örömeiket, gondjaikat. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy a közölt írások tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Tudatjuk, hogy csak teljes névvel, címmel ellátott leveleket teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@mediaworks.hu e-mail-címre. Kíváncsian várjuk a választ Sajnos, a vidék esetében is kimondhatjuk. hogy ez a hajó elment, elk.rtuk az elmúlt 20- 25 évet, mert felnőtt egy olyan generáció, mely nem látta a szüleit korán reggel munkába menni, így nem alakult, nem alakulhatott ki benne a mindennapi munka iránti elköteleződés. Ezért úgy gondolom, roppant nehéz (ha nem eleve lehetetlen) vállalkozás lesz (1-2 üdítő kivételtől eltekintve) több százezer embert rábírni legalább a saját létszükségletét kielégítő élelmiszer megtermelésére. Kérdés, hogy megvan-e a központi akarat arra, hogy ez mégis megtörténjen?? Én és sok becsülettel dolgozó magyar ember kíváncsian várjuk a választ... Hazajönnek-e valaha is külföldről a magyar fiatalok a kormány hívószavára? Ha nem rendezik a béreket, nincs remény A NEMZETGAZDASÁGI Minisztérium* működtetésében egy évvel ezelőtt, áprilisban indult el a Gyere haza, fiatal! elnevezésű program, amelynek célja, hogy a külföldön dolgozó magyar fiatalok hazatérését segítse lakhatási és letelepedési támogatással, illetve megfelelő munkahely biztosításával. Czomba Sándor munkaerő- piacért és -képzésért felelős államtitkár tavaly tavasszal közölte, hogy elsőként a Londonban élő és dolgozó magyarokat célozták meg, és első körben a 100 millió forintos program segítségével 50 fiatal problémáját és hazatérését fogják segíteni. Mint mondta, a problémához mérten kicsi a program pénzügyi kerete, de sikeressége esetén rövid időn belül szélesíteni fogják a kört és már nemcsak az Egyesült Királyságra fognak koncentrálni. Reményét fejezte ki, hogy a következő hetekben, hónapokban elfogy a rendelkezésre álló keretösszeg, és a következő években több ezer fiatalt lesznek képesek „hazahozni”, mert országhatáron belül is óriási szükség van „ügyes kezű, magas tudású szakemberekre”. Tény, hogy Magyarországon még mindig sok a regisztrált álláskereső, miközben a hazai vállalkozások nem találnak megfelelő minőségű és számú munkaerőt. Sok esetben a skandináv országoknak orvost, Németországnak és Ausztriának henteseket és forgácsolókat, míg az Egyesült Királyságnak mérnököket képez hazánk. Azt is tudjuk, hogy a kormány nagyon szeretné, ha a fiatalok itthon találnának megfelelő munkalehetőséget, azonban szinte lehetetlen felvenni a versenyt a nyugat-európai bérekkel. A Központi Statisztikai Hivatal szerint az egy éven túl külföldön dolgozók száma eléri a 350 ezret, de a tényleges külföldi munkavállalók számáról nincs konkrét adat, becslések szerint meghaladja az 500 ezret. A statisztikák szerint a hazai cégeknél leginkább mérnökök iránti mutatkozik igény, de az IT, a logisztika, a HR és a pénzügyek területén is nagy a szakemberhiány, nem beszélve az egészségügyi ágazatban dolgozókról (orvosok, ápolók) és a szociális szférában alkalmazottakról. Idén januárban már arról szóltak a hírek, hogy Gyere haza, fiatal! program kezdete óta nő az érdeklődő külföldön dolgozók és a programban együttműködni szándékozó itthoni munkaadók száma. Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára ekkor jelentette be, hogy a program iránt az érdeklődés rendkívül nagy, amit az is tükröz, hogy a már 57 fiatal magyarországi elhelyezkedését és munkavállalását segítették elő néhány hónap alatt. Hogy hol tart jelenleg ez a folyamat, nem tudni pontosan, mivel nagy a hallgatás a téma körül, én viszont azt tapasztalom, hogy ismerőseim és családom körében, aki egyszer úgy határozott, hogy külföldön próbál boldogulni, bármilyen'honvágya is van, nem tervez hazajönni. Mindezt az unokáit féltő és hiányoló nagymamaként szomorúan állapíthatom meg. Szabó Sándomé, Gyöngyös