Heves Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-16 / 63. szám
0 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2016. MÁRCIUS 16., SZERDA A harmadik kísérlet is meghiúsult a vizesblokk építésére a kistelepülésen Sok év küzdés után lesz térerő Fedémesen a lakók napjainkban is nagyon jól ismerik az igazságot kifejező közmondást, ami szerint „addig nyújtózkodj, míg a takaród ér.” Ennek szellemében élnek, terveznek, ám álmaik természetesen nekik is vannak. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu FEDÉMES Utoljára tavaly nyáron jártunk a csendes kis észak-hevesi faluban, ahol, ahogyan azt korábban és legutóbb is megtapasztalhattuk, mindig barátságosan fogadják az arra járó vendéget. Akkor sok mindenről szót ejtettünk Válóczi István nyugdíjas polgármesterrel. Együtt örültünk például annak, hogy a sajnálatosan fogyatkozó lélekszámú községet - jelenleg közel háromszáz ember lakik itt - az utóbbi években egyre többen fedezik fel. A helység ugyanis már egy jó ideje a hazai siklóernyősök elsőszámú célpontja, de aki csupán igazi nyugalomra, békére, csendre, s nyitott lelkű emberekre vágyik, az is előszeretettel jár ide vissza. Jól tudjuk azt is, hogy az utóbbi években csakis olyan reális terveket tűztek ki célul, amelyek a helyi önkormányzattól viszonylag kevés befektetést igényeltek volna, ám sajnos ehhez a kis mértékhez sem kaptak kellő támogatást. Beszámoltunk továbbá arról, hogy két esztendővel ezelőtt pályáztak először a helyi művelődési ház felújítására, konkrétabban egy vizesblokkot szerettek volna benne kialakítani, illetve akadálymentesíteni akarták az egész épületet, a próbálkozásuk azonban nem járt sikerrel. Régi álmuk volt továbbá az is, hogy megoldódjék végre a szennyvízkezelés. A klasszikus szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséről már lemondtak, mivel vállalhatatlan költségeket jelentene, ám néhány évvel ezelőtt egy új technológiával is megismerkedtek. A biotisztításon alapuló rendszert szinte mindenki támogatná, akár az önerő előteremtésével is, ám az ehhez beígért állami támogatásra hiába vártak, mivel ilyen pályázatot az elmúlt években egyszerűen nem írtak ki az illetékes kormányzati szervek. Ugyancsak évek óta küzdenek azért, hogy egy átjátszó torony segítségével végre megoldódjon a faluban az internetezők és a mobilhasználók legnagyobb gondja: a térerő-hiány. Vajon milyen reményekkel és kilátásokkal vágnak neki a fedémesiek az idei évnek? Megvalósul-e idén valami az évtizedes álmokból. Erre voltunk kíváncsiak, amikor meglátogattuk az itt élőket. A kora tavaszi napsütésben vígan lengedeznek az utcákat szegélyező színes légbóják. Ezek barátságos jelzések, valójában a siklóernyősöknek szólnak. Üzenetüket így fordíthatnánk le leginkább: Isten hozott benneteket... A polgármester derűsen fogad bennünket. Mondja: jó hí,; •/ • -v »1 ki mm jß v;' mE: T . . - 7. a .f T'K 1 w 1 iß/Mf i t •< V- • ■ • - - -t "■ '■ ■■4&‘Sp®8Éi*' ! t mm / / ■■Fí jKf1 ^ Wmmh Honnan ered a település neve? Bajzáth Bertalan rei vannak. Megoldódni látszik a szennyvízkezelés gondja. Végre ugyanis újra van pályázható keret az ötszáz lélek- szám alatti kis falvak számára, tehát az idei esztendőben mindenképpen nekilátnak a szervezésnek. Elárulja a település vezetője azt is, hogy látogatásunk napjának délutánján érkezik a veszprémi cég vezetője, aki alternatív szennyvízkezelő rendszerek forgalmazásával és telepítésével foglalkozik. Megbeszélik a találkozójukon a részleteket és egyeztetnek a készülő pályázatról. Örömteli dolog nak nevezte még azt is, hogy hamarosan megépül az átjátszó torony és ennek köszönhetően már az idén lesz térerő a faluban. Ennyi jó hír után még abban is bízunk, hogy kultúrház vizesblokkjára is nyertek végre egy kis pénzt, ám ez utóbbi reményünkben csalatkoznunk kell.- Sajnos, erre most, immár harmadik alkalommal sem kaptunk támogatást - tárja szét a karját emberünk -, ám úgy most már úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. Tavalyról maradt ugyanis egy kis tartalékunk, úgyhogy saját erőből megoldjuk valahogy. Csak a kötelező tervekre fölöslegesen kiadott pénzt sajnáljuk, ami egyébként több mint egymillió forint. Nagy összeg ez egy ilyen kis településen. Elég, ha csak annyit mondok, hogy ebben az évben nagyjából 30 millió forintból gazdálkodhatunk. Az önkormányzati kötelező feladatok ellátásában három közmunkásra támaszkodhatunk. Ők csinálnak szinte mindent a községben. Nekik köszönhető, hogy a középületek (az iskola, a posta, a művelődési ház) rendben vannak, s hogy a vízelvezető rendszert sem hanyagolták el. Már annak is örülünk, hogy lehetőségünk nyílik egy személyt kulturális közfoglalkoztatásban alkalmazni - zárja mondandóját Válóczi István. Ballagunk a csendes kis utcákon. Dél körül jár, így alig találkozunk emberekkel. Amikor végre egy babakocsit tologató anyuka jön velünk szembe, felvillanyozódunk. Annál is inkább, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az utóbbi években innen szinte minden fiatal elköltözött, mivel se helyben, se a környéken nem talált munkát. Bozó Judittól is azt kérdezzük, hogy-hogy itt alapítottak családot férjével. Bozó Judit Válóczi István polgármester- A párom a közeli Bükk- szenterzsébeten dolgozik vállalkozóként és én is ott dolgoztam mindaddig, amíg meg nem született a kislányunk. Mivel Fedémesen nőttem fel, hát ragaszkodom a szülőfalumhoz és nagyon örülök, hogy nem kellett innen elköltöznünk. A szüleim is itt élnek és igazán sokat segítenek. A beszélgetés hangfoszlányaira a szomszédból Bajzáth Bertalan is kikukkant. Vele is váltunk néhány szót. Panaszkodik arról, hogy a rengeteg eső miatt ebben az évben a kertben még alig tudott dolgozni, pedig lenne bőven mit tenni. Azt meséli, hogy a gyermekei, az unokái köA falu neve a magyarság ősi foglalkozásának, a méhészkedésnek a létét bizonyítja jelentős mértékben. Valószínűnek tekinthető, hogy a földesúr számára fizetett adójuk nyomán a méh, a méz és a viasz tized kivételét biztosító „fe- demezésből” ered a Heves zül sokan Budapesten, Egerben dolgoznak és élnek, de szerencsére gyakran hazalátogatnak. Ha már Fedémesen járunk, akkor természetesen megállunk a Vincze-féle papírmerí- tő-műhelynél is. Régi ismerősökként köszöntjük egymást az itt dolgozó kis csapattal. Kis ideig gyönyörködünk a már kész papírokban, ugyanígy az emeleten található kiállításban, majd elköszönünk. Felballagunk a közeli temetőbe, mivel úgy tudjuk, hogy itt is komoly gondot okoznak az utóbbi időben az erdőből élelemért kijáró környékbeli vadak. Csakúgy, mint számos településen, bizony rengeteg a panasz. Lassan már nem érdemes kertet művelni, vagy virágot vinni a temetőbe, mert a megye északi részén megbúvó helység neve. A község első okleveles megemlítése 1261-ből való, mégpedig Fedemus névalakban, azonban nagyon valószínű az, hogy a telepítés éve egybeesik az Egri Püspökség 1009-ben történt alapításával. vaddisznók, a szarvasok mindent lelegelnek. Daragó István helybeli lakos hozzátartozóinak a síremlékét takarítja éppen, amikor megszólítjuk.- Szinte minden portán nagy pusztítást végeznek a vadak - erősíti meg a másoktól is hallott információnkat. - Nagyon elszaporodtak, bejárnak a kertekbe. Nem véletlenül. Az utóbbi években a nagyüzemi mezőgazdasági tevékenység megszűnésével egyre kevesebb táplálékot találnak maguknak. Mivel ez a jelenség egyre több helyen okoz súlyos gondokat, nagyon ideje tenne a vadászati törvényt úgy módosítani, hogy az egykori egyensúly helyreálljon, azaz a vadgazdálkodás és a mezőgazdasági tevékenység összhangját kellene újra megteremteni. Daragó István Egy kis kalandozás a múltba Fedémes, ez az észak-hevesi kis település a Mátra északi oldalán, a pétervá- sárai medencét körülölelő Heves-Borsodi-domb- ság egyik festői völgyében fekszik, a Fedémesi-patak mentén, amely egyébként a Tárnába folyik. A falu csendje, nemkülönben lakóinak a vendégszeretete, továbbá az ősi múlt, a hagyományok tisztelete a legnagyobb értéke az ezen a helyen élő embereknek. A különleges külterületi határnevek - mint például az Ősik-völgy, a Halottak útja, a Tetemes, a Szállás-völgy, a Király-utca, a Verem-orom, s az Ortvány- tető - a küzdelmes és tragikus évszázadok üzenetét őrizték meg az ezen a tájon lakók is köszönhetően egészen a napjainkig. ^ÄSsHE 1 1' ■ r&é "H
