Heves Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-02 / 52. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2016. MÁRCIUS 2., SZERDA Munkahelyeket, szennyvíz- és csapadékelvezetést szeretnének a kis faluban Az ovisoknak nem lehet okuk panaszra Már a tavaszra készülnek a jelenleg 375 lelket számláló településen. Ötleteik, terveik vannak bőséggel, de a kérdés az, hogy saját erőből miként tudják megvalósítani azokat. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu !VÁD Pétervásárától két kilométerre, csendes kis völgyben éledezik téli álmából a kis falu. Február végi fagyos délelőttön kanyarodunk be a településre, ahol csupán egy-két járókelő bukkan fel a néptelen utcácskákban. Bo- zó Béláné a templom felé igyekszik a kerékpárjával. Szóba elegyedünk vele. Mondja, ő látja el a helyi katolikus templomban a gondnoki teendőket. Tősgyökeres ivádi, így jól tudja, hogy az elmúlt évtizedekben mi történt a községben, s hogy 2016-ban mire vágynak az itt élők.- A leginkább az utakat kellene rendbe hozni - magyarázza. - Az önkormányzat évek óta próbálja javítgatni, kátyúzni azokat, de ez nem végleges, nem tartós megoldás. A másik vágyunk a szennyvízkezelés megoldása lenne. Ez több évtizedes gondunk, de a kis települések évek óta nem tudnak pályázni támogatásért ilyen célra. Jó lenne a csapadékvíz-elvezetést is megoldani, hiszen a nagyobb esőzésekkor sok portát, pincét elönt a víz. Jómagam égyébként egyedül élek, és azt mondhatom, hogy a közbiztonság jó. Csendes, nyugodt kis falu ez, bár egyre fogyatkozunk. Elköszönünk tőle, s a közeli kis faipari üzem felé indulunk. Már messziről hallani az esztergagépek zúgását. A műhely nyolc helybeli férfinak ad munkát. Főként az építőiparban használatos fűrészárut állítanak elő. Tavaly rengetegen vásároltak itt tetőlécet, korábban pedig szerszámnyeleket készítettek. Ivády Béla asztalos érkezésünkkor kikapcsolja a szalagcsiszoló berendezést, hogy beszélgethessünk egy kicsit. Azt meséli, számára igazi megváltást jelentett a helyi fűrészüzem működése, mivel néhány éve kénytelen volt a többi helybeli férfival ingázni, hogy egyáltalán valamilyen munkához jusson.- Évekig Budapestre, Hegyeshalomra jártunk dolgozni - emlékezik azokra az időkre. - Kénytelenek voltunk az építőiparban segédmunkát vállalni, mert nemhogy a faluban, de még a környéken sem adódott semmilyen kenyérkereseti lehetőség. Szóval nagyon fontos ez az üzem, A legnagyobb álom továbbra is a szennyvízkezelés. Több évtizedes gondja ez az ivádiak- nak, csakúgy, mint az ötszáz lé- lekszám alatti falvaknak (a térségben ilyen népességű Fedé- mes, Kisfüzes, Szajla is). Most az egyedi víztisztító berendezésekben látnak jó lehetőséget. Igény szerint ezzel körülbelül ötven ingatlant tudnának komfortosabbá alakítani. A komplex csapadékvíz-elvezetés is régi óhaj, ám ez több tízmillió forintos beruházás, amelynek nincs realitása. Mint az észak-hevesi települések jelentős részén, úgy Ivádon is a közmunkaprogram jelenti az egyetlen munkalehetőséget. Ebben az évben körülbelül negyven embernek tudnak helyben munkát biztosítani. Egy részük az önkormányzat két hektárnyi saját területén idényzöldséget termeszt, főként a savanyító üzem számára, míg a többieket a fafeldolgozó és a savanyító üzemben alkalmazzák. A téli foglalkoztatásban is sikerült előrelépni. Tavaly decemberben egy kis szövődét alakítottak ki a nőknek, ahol rongyszőnyeget állítanak elő. Az alapanyagot a Cari- tastól'kiselejtezett és feleslegessé vált ruhaadományok képezik. Ezeket a darabokat csíkozzák fel, s szövik szőnyegekké. Meggazdagodni ebből a tevékenységből persze nem nagyon lehet, de legalább értelmes elfoglaltságot nyújt az évek óta munka nélkül tengődő asszonyoknak. Az óvoda felújítására harmincmillió forintot fordítottak a község vezetői. Ez számít ma a legszebb, legkomfortosabb épületnek a faluban. de ahhoz, hogy a fiatalok helyben maradjanak, több munkahelyre lenne szükség a községben. Ezzel minden ivádi egyetért, de arra hívják fel a figyelmünket, hogy a pár éve létesített savanyító üzem, s a december óta működő kis szövődé az asszonyoknak és a megváltozott munkaképességű nőknek is nyújt értelmes elfoglaltságot és szerény jövedelmet. A savanyító patika tisztaságú műhelyébe lépve jellegzetes illat fogad. Az asszonyok a szállításra kész edényeket készítik elő, s töltik meg ropogós csemege- és kovászos uborkával, csalamádéval, káposztás almapaprikával. Nagypál Tímea üzemvezető végigkalauzol bennünket a helyiségeken, s arról beszél, hogy tavaly közel tíz tonna, helyben termett, friss savanyítani való zöldséget dolgoztak .fel. Aki valaha kóstolta az ivádi receptúra alapján készült savanyúságot, az szinte biztos, hogy visszatér ide. A közétkeztetéssel foglalkozó konyhák, vendéglátóhelyek rendszeres vásárlói az itt készült savanyúságoknak. Megkóstolva a zamatos, különböző ízesítésű termékeket, nem csodálkozunk azon, hogy ennyire kelendő portékák. Azt is tudni kell, hogy Ivádon vegyszert nem használnak a zöldségek termesztésekor, s a konzerválás is szigorúan természetes anyagokkal történik. Az üzemben öt-hat nő dolgozik, de nyaranta, a betakarítás idején, Répásné Forgó Boglárka óvodavezető örömmel mutatja a megújult csoportszobákat, a tágas tornaszobát, a kulturált kiszolgáló helyiségeket. A családias hangulatú óvodában 19 gyermekről gondoskodnak, ám hamarosan újabb négy aprósággal gyarapodik a létszám. Alig várják, hogy kitavaszodjon és a táNagypál Tímea üzemvezető gas kertben is elvégezzék a terep- rendezést. Új szabadtéri játékok is érkeznek az udvarra. A polgár- mester szerint az óvoda 30 millió forintos felújítása csak az első lépés, hogy takarékosabban működtessék az önkormányzati fenntartású ingatlanokat. Idén pályáznak a polgármesteri hivatal és a művelődési ház korszerűsítésére, energetikai felújítására is. A faüzemre is szeretnének napkollektorokat felszereltetni, ha zöld utat kap a pályázatuk. a munka dandárjában a közmunkások nagy része is itt segít. Valyon László, a falu polgár- mestere is csatlakozik hozzánk. Azt javasolja, hogy látogassuk meg együtt az óvodát. A nemrég felújított épület pillanatnyilag a település legszebb és legkomfortosabb közintézménye. Az épületre ráfért már egy alaValyon László polgármester pos korszerűsítés, hiszen tavaly kilencven esztendeje, 1925-ben épült és eredetileg népiskolaként funkcionált. Ám 2000-ben a gyermekek számának drasztikus csökkenése miatt nem érte meg tovább fenntartani. A kisdiákok azóta a közeli Pétervásá- rára ingáznak, az ovisok pedig ideköltöztek. Bozó Béláné templomgondnok A kis célok azért teljesülhetnek Valyon László azt mondja, ilyen kicsi faluban nagy csodák nem várhatók. Ha annyit sikerül elérni, hogy az aktív, középkorú réteg számára megtartsák a jelenlegi munkahelyeket, már az is sikernek számit. Mint ahogy az is, hogy a tavalyi faiunapon szinte mindenki kimozdult az otthonából és kicsik-nagyok együtt töltötték az időt. Sokan várják azokat a kisebb kulturális programokat is, amelyeken egy-egy közéleti ember, művész mutatkozik be, tart előadást. A fiataloknak újra szeretnének valamilyen klubot biztosítani. mint ahogy az idősebbek is szívesen szerveznek összejöveteleket a nemrégiben megvásárolt faluházban. Itt, a régi istállóban szeretnének létrehozni majd egy kis helytörténeti kiállítást. A faüzem nyolc embernek jelent ma munkát Az ivádi savanyúság vegyszermentesen készül Rongyszőnyeget állítanak elő a decemberben létesült szövődében
