Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-12 / 291. szám
4 EMLÉKEZÉS 2015. DECEMBER 12., SZOMBAT „Égbekiáltó igazságtalanság, hogy egyetemlegesen felmentsenek mindenkit” A legtöbbjüket hátulról érte lövés Ötvenkilenc esztendeje ennek a helyszínnek a közelében dördült el a karhatalmisták sortüze. Képünkön a 2012. december 12-én rendezett megemlékező ünnepség látható. Jövőre lesz hat évtizede, hogy karhatalmisták fegyvereikből tüzet nyitottak egri polgárokra a Csi- ky Sándor és a Széchenyi utca kereszteződésében. Egy 1957-es karhatalmi jelentés az 1956. december U-12-én Egerben történtek kapcsán 11 halottról és 31 sebesültről számol be. Jogi értelemben ma sem beszélhetünk felelősökről, hiszen az 1998-ban az egri sortűz ügyében hozott ítélet a vádlottak felmentésével zárult, másodfokon jogerőre is emelkedett. Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu EGER Egy esztendő híján hat évtizede annak, hogy jogaikkal élni akaró helyi polgárok áldozatul estek az akkori hatalom forradalmat követő bosszújának. Az 1956. december 11-én és 12-én a városban történtek miatt elhunytak és sérültek hozzátartozói, a tragikus események tanúi közül is mind kevesebben élnek. Összeállításunkban a maguk és a honfitársaik szabadságáért fellépők, megküzdők emléke előtt hajtunk fejet. A KORMÁNYÖSSZEKÖTŐ ÉS A JELENTÉSE Az 1956. december 11-12-i egri sortüzek előzményeként említést kell tenni sírról a kormányösszekötői hálózatról, amelyet abban az évben november 7-én hozott létre a Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A végrehajó szerv helyi intézkedéseinek a betartatása volt az elsődleges feladata. Heves megyébe Bíró Józsefet nevezték ki e tisztségre - ez áll a témában 2001-ben elvégzett levéltári a kutatásban, amelynek az eredményét a Heves Megyei Levéltár akkori munkatársa, Cseh Zita és Pintér Tamás összegezte. A forradalom leverését követően a hatalom szempontjából a fő gond az volt, hogy a legtöbb településen a helybeli polgárok nem fogadták el a korábbi tanácsi tisztségviselőket. Az emberek a forradalmi tanácsokhoz ragaszkodtak, s hogy ez megváltozzon, ahhoz a forradalmi bizottságok megszüntetésére, ha ez nem ment, erőszakra volt szükség a központi vezetés szerint. Ezután készült 1956. november 22-én az a jelentés, amely foglalkozott a helyi rendőrség és a katonaság megbízhatatlanságával, a karhatalom hiányával. (A jelentést a levéltári kutatók 14 éve tárták fel kutatómunkájuk során). 1956. november 25-én az Egri Járási Kiegészítő Parancsnokság két tisztje Budapesten tárgyalt az egri karhatalom megalakításáról. Két nappal később az országos Katonai Tanácsot irányító Úszta Gyulától Heves megyében Bérezés Emil kapott megbízást Egerben a helyi karhatalom megszervezésére, s létrejött, megerősödött az egri és a füzesabonyi alakulat. Úszta utasítása így szólt: „Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük!” A Katonai Tanács az 1956. december 4-i fővárosi nőtüntetés után döntött arról, hogy a karga- talmi ezredek határozottan lépjenek fel az „ellenséggel” szemben. Úszta helyettese, Gyurkó Lajos vezérőrnagy irányította a vidéki katonai karhatalmat. Közben 1956. december 8-án a Nagy-Budapesti Munkástanács kétnapos országos sztrájkra szóló felhívást fogadott el. December 10-én tüntettek Egerben is, s másnap újabb megmozdulásokra került sor. Ekkor érkezett a városba Gyurkó Lajos, akit korábbról véreskezű, elvakult kom munis- ta katonatisztként ismertek. NÉMA TÜNTETÉSEK, SOROZATLÖVÉSEK Az Egerben 1956. december 10- 12-én történtekről számos, sokféle szempontú, megközelítésű tanúvallomás, vádlotti elmondás, történeti kutatás, dokumentum árulkodik. Hely híján a Heves Megyei Bíróság 1998. évi elsőfokú - a perbe fogott öt volt egri karhatal- mistát felmentő - ítélet indokolása alapján adjuk közre az ott megállapított tényeket. A Nagy-Budapesti Munkástanács 1956. december 8-i sztrájk- felhívása nyomán december 10-én Egerben gyertyafényes néma tüntetést tartottak a színház, a Hatvanasezred emlékmű, majd a Petőfi szobor előtt. Másnap a tüntetők követelték a Klapka utcai szovjet parancsnokságnál, hogy a fogva tartott bajtársaikat engedjék szabadon. Ez meg is történt. Ezután a Bródy utcai nyomdához mentek a demonstrálok, s röpiratot nyomtattattak ki. Annak egyik mondata így szólt: „A szabadság úgy szép, ha készek vagyunk a vérünkkel öntözni!” Ott este honvéd karhatalmi szakasz kíséretében Kádár János rendőr százados öt tüntetőt elő akart állítani a szedőteremben lévők közül. Miközben a rendőrségre vitte őket, a tüntetők üldözőbe vették, a Széchenyi utcán leteper- ték, meg akarták lincselni. Ám két ember kimentette őt a tömegből. Válaszul Gyurkó vezérőrnagy tűzparancsot adott ki, ami után ketten meghaltak. A 22 éves Dézsán Józsefet a tarkóján érte a lövedék, a 15 esztendős Uza Sámuel a kórház kapujában kapott halálos sebet. Egy lányt és egy férfit is találat ért, ők megsebesültek. A következő napon délelőtt 200- 250 helyi lakos sétált a Széchenyi és a Csiky Sándor utca kereszteződésének környékén. Az emberek az előző napi eseményekről beszélgettek. Semmi jele nem volt annak, hogy szervezett demonstráció lett volna. Valaki telefonált a párt- bizottságra, s nem sokkal később a laktanyából Lintallér László vezetésével 40 tagú karhatalmi egység, a Kossuth utcai BM-épületből füzesabonyi pufajkás csapat ment a helyszínre. Az utcán többen szidták őket, gyilkosoknak, Kádár-huszároknak bélyegezték. Egy gyerek almacsutkát hajított közéjük. A bíróság szerint nem igazolódott, hogy fegyveres provokáció történt. Ám a parancsnok oszoljt vezényelt és tűzparancsot adott ki. A bírói indokolás szerint az egység elején és végén állók a géppisztolyukat csípőnél tartva, kaszáló mozdulattal sorozatokat lőttek ki. Ekkor érte halálos lövés Bóta István (19 éves) felsőtárkányi, Bóta Antal (26), dr. Nagy József (36), Radó Gábor, Rezső Ferenc (29), Tóth József (31) és Tóth Sándor (36) egri polgárokat. Igazolhatóan a sebesültek száma 19 volt. Más források szerint viszont jóval több volt a halottak és sérültek száma. A legtöbbjüket hátulról, kettőjüket oldalról, kettőjüket szemből találta el a lövedék. BOCSÁNATKÉRÉS HÍJÁN NINCS MEGBÉKÉLÉS Jogilag ma sincs felelőse az egri, 1956. december 11-12-i sortűznek. A szörnyű gaztettnek, amely 1957-es karhatalmi jelentés szerint 11 halottat és 31 sebesültet követelt. Dr. Tóth Ferenc, aki fiatal orvosként a pufajkások által megsebzett embereket kezelte, s utóbb az 56- os Szövetség térségi és helyi szerJogtalan volt a fegyverhasználat A Heves Megyei Bíróság felmentő ítélete nagy vitákat váltott ki. Ám széles körű egyetértést vont maga után a döntés indoklásának történelmi hatású megállapítása: a kordokumentumok alapján nyilvánvaló: 1956. december 12-én délelőtt Egerben a lakosság a szólás- és gyülekezési szabadságával összefüggő jogokat gyakorolta. A jogos fegyverhasználat jogszabályi feltételei hiányoztak. Másfél évtizede e sorokat vetette papírra a felmentő ítélet kapcsán az időközben elhunyt dr. Tóth Ferenc: „Tarthatatlan és égbekiáltó igazságtalanság, hogy a törvény egyetemlegesen felmentsen mindenkit a felelősség alól azzal az indokkal, hogy a bűnrészesség mértékét nem tudja differenciálni. Bűnösök itt az elkövetők, de bűnrészesek és bűntársak a szemet hunyó cinkosok is.” Joggal feltételezhető az összefüggés A levéltári kutatók szerint az 1956. november 22-i, karhatalmi segítséget igénylő, rendőrségi, honvédségi intézkedést kérő kormányösszekötői jelentés és a sortüzek között közvetlen kapcsolat nem bizonyítható, még úgy sem, hogy annak az irattárba helyezését elrendelő utasítás dátuma azonos az első sortűzével. Ám joggal feltételezhető - írják -, hogy e dokumentumnak szerepe lehetett a tragikus események bekövetkezésében. S talán ennek is betudható, hogy Egerben is eldördült a sortűz, hiszen akkor decemberben a helyzet súlyosbodása miatt a kormányzat a nyílt erőszak alkalmazásától sem riadt vissza. Az 1956-os egri sortuz ugye- as elsőfokú döntés ertelmeben segbe. Az otodrendurol az deben 1994-ben emelt vádat a kétséget kizáróan nem bizo- rült ki, 1956. december 12-én Fővárosi Főügyészség öt sze- nyosodott be az eljárás során. Füzesabonyban tartózkodott, mély ellen emberiség eile- hogy az első- és másodren- A vádhatóság fellebbezése ni bűntett címén. Illetékessé- dű vádlott a karhatalmi alakú- után a Legfelsőbb Bíróság helygi okokból a bűnper 1996. de- lat tagjaként használta volna benhagyta a felmentő ítéletet, cemberében átkerült a Heves a fegyverét. Bizonyítottság hiá- csupán az elsőrendű vádlott felMegyei Bíróságra, ahová az ira- nyában a bíróság felmentette mentését bizonyítékhiányosról tok 1997 márciusában érkéz- őket. A negyedrendű terheltről bűncselekmény-hiányos, a netek meg. Ekkor a vád több em- megállapította, hogy nem lehe- gyed- és ötödrendűét bűntényberen elkövetett, szándékos tett ott a tömegre tüzelő pufaj- hiányosról bizonyítékhiányos emberöléssel megvalósított kások között, mivel három nap- felmentésre változtatta. A dönháborús bűntett volt. Az 1998- pal később vonult be az egy- tés így emelkedett jogerőre. Emléktáblát avattak a meggyilkolt diák, Uza Sámuel tiszteletére Az 1956. december 11-én a karhatalmisták fegyver- tüzének esett áldozatul az akkor 15 éves Uza Sámuel. A meggyilkolt egri diák emlékére avattak pénteken délután emléktáblát a Bródy Sándor utca 4. szám alatti épületénél a Segít a Város Alapítvány és személyesen Mandák Attila - aki Uza Sámuel jó barátja volt - kezdeményezésére. Az egerlövői illetőségű. Egerben szakmát Koszorút is elhelyeztek Uza Sámuel felavatott emléktáblájánál tanuló fiút az akkori nyomdaépületnél lőtték agyon a Bródy utcában. Az eseményen avató beszédet mondott Habis László polgár- mester, az Egri Lokálpatrió ta Egylet elnöke. Az emléktáblát Buktáné Uza Teodóra, Egerlövő polgármestere és Hanuszik Csaba, a Se gít a Város Alapítvány elnöke leplezte le, s Gordos Atti la. Egerlövő református lelkésze áldotta meg. 4 f ( Büntetőjogi ügymenet a sortűzper eljárása kapcsán vezetőnek koordinátora, az egri és a megyei elnöke volt, többször kifejtette: az 1956-os eseményekkel összefüggésben akkor lehet megbékélés, ha az elkövetők és a felbujtóik felelősségét kimondják. S az lett volna a méltó vezeklés tőlük, ha maguk mutatnak megbánást embertelen tetteikért, bocsánatot kérnek az áldozatok hozzátartozóitól, s a magyar néptől.
