Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-07 / 286. szám

2015. DECEMBER 7., HÉTFŐ A koraesti program egyik „vezénylője” volt Gortva József, a Vöröskereszt megyei elnöke, aki elárulta, nem titkolt célja a fiatalok ösztönzése arra, hogy legyenek részesei az élménynek Önkéntesség, pályaválasztás, élet a megyei Vöröskereszt tagjaként és a csoporttól ka­pott lehetőségek: az ezeken a területeken felmerülő kérdé­sekre adtak választ azok a fia­talok számára, akik már része­sei lehettek a sorsdöntő élmé­nyeknek. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER Kardiológiai rezidens, ápolók, mentőállomás vezető - mindannyian az egészségügy területéről jöttek, de nem csak erre a terepre sarkallták az if­júságot, hanem úgy segítették a pályaválasztási döntést, hogy kiemelték az önkéntes munka számtalan előnyét. Csathó Mó­nika az egri mentőállomás ve­zetője, Jakab Orsolya kardio­lógiai rezidens, Szávu Dalma ápoló és Misi Adelina, aki je­lenleg is a Semmelweis Egye­tem hallgatója, de mellette már jó ideje dolgozik. A kora­esti program egyik „vezénylő­je” volt Gortva József, a Vörös- kereszt megyei elnöke, aki el­árulta, nem titkolt célja a fia­talok ösztönzése arra, hogy le­gyenek részesei az élménynek. A divat mindenhol utat tör ma­gának: de gondoltuk volna, hogy 2015-re divattá válik az önkén­tesség? A másokon való önzet­len segítség ugyanis úgy tűnik, manapság egyre „menőbb” Ám az önkéntes munka múltja en­nél sokkal régebbre nyúlik visz- sza, történelme szerteágazó te­rületeket ölel fel. Az egyik meg­határozó területe megyénkben a Magyar Vöröskereszt Heves Me­gyei Szervezetének sürgő-forgó, lelkes elsősegélynyújtó önkénte­seinek csapata. Az egri IFI Pont, az Új Nemzedék Kontaktpont Iroda és a Vöröskereszt szerve­zésében múlt héten olyan egyko­ri elsősegélynyújtók mutatkoz­tak be a fiatalok előtt, akik ön­kéntesként kezdték és mára is­mert és elismert szakemberek­ké váltak.- Fontos erről beszélni, mert úgy gondolom még mindig elég hián^ösak az ismereteink. Végzős ápolóként most írom a szakdolgozatomat, mellette egy magánklinikán dolgozom, demonstrátorként és tagja va­gyok az egyetemi Hallgatói Ön- kormányzat külügyi bizottsá­gának - sorolta Misi Adelina, aki egyértelműen úgy érzi, je­lenlegi sikereihez hozzájárult az is, hogy akkoriban önkén­tesként csatlakozott a megyei Vöröskereszthez.- Manapság sok ilyen ifjú­sági munkára van lehetőség, mégis kiemelném, hogy olyan hangulat és olyan örömte­li kapcsolatok, mint a megyei csapatnál, biztos, hogy csak kevés helyen vannak - osztot­ta meg közönségével érzéseit a fiatal nő.- Sokáig mérnök szerettem volna lenni, de az elsősegély, a prevenciók, a táborok és a vér­adók egyértelműek meggyőz­tek arról, hogy hol is lesz a he­lyem. Semmit sem múlhat felül száiiiófiira az a felelősségvál­lalás, csapatmunka, az embe­rek és a változatosság, melyek a munkám szépségei - mesél­te, majd kiemelte: társaival dol­gozni azért, hogy a beteg job­ban legyen, megmenteni má­sok életét felülmúlhatatlan ér­zés. Misi Adelina megemlítet­te azt is, úgy érzi, sokan „bu­borékban élnek”, nem mer­nek kipróbálni dolgokat, ezért megfosztják magukat az élmé­nyektől.- Hogy miért fontos az ön­kéntesség, vagy akár az első­segély? A tapasztalatgyűjtés és az elsősegély mindenképpen ide sorolható - mondta. Adeli­na mellett a többi vendég is sor­ra vette, mi mindent köszön­het annak, hogy fiatalon bele­vágott az önkéntességbe. Nem utolsó sorban a külföldi képzé­sek és a külföldi kapcsolatok is előnyei lehetnek annak, ha va­laki a Vöröskereszt tagja.- Mivel már minden fiatal­nak teljesítenie kell kötelező­en ötven óra önkéntes mun­kát, ezért azt gondolom, hogy jó döntés lehet részükről, ha a megyei Vöröskeresztet választ­ják, mert itt változatos prog­ramokkal, lehetőségekkel ta­lálkozhatnak - hangsúlyozta Gortva József. A kialakult kö­tetlen beszélgetésbe a jelen­lévő fiatalok is bekapcsolód­tak. Kérdéseik az önkéntessé­gen, a pályaválasztáson kívül az orvosi egyetemre való beju­tásra, a tanulmányi nehézsé­gekre irányultak, melyre szin­tén tudtak helytálló választ ad­ni az este vendégei. A Vöröske­resztes önkéntesként megszer­zett tudás azonban nem csak az egészségügyben kamatoz­tatható, hanem inspirálja, mo­tiválja a fiatalokat egy egész életen át. Dalma fiatalként is céltudatos volt- Jelenleg az egri Marhot Ferenc Kórház Sürgősségi Osztályán dolgozom, mint ápoló. Először nyolcadik osztályos koromban szerettem elsősegély szakkörre járni, aztán egy versenyre is elju­tottunk. A középiskolában kezd­tem el komolyabban foglalkozni az elsősegéllyel. Többször volt, hogy versenyeken csak segéd­keztünk aztán már versenyez­tünk is, jártunk Zánkán az Első­segélynyújtó Versenyen is. A ta­nulmányaim után a budapesti Honvédkórházban dolgoztam fél évig a sebészeti osztályon, majd visszajöttem Egerbe és azóta is a Sürgősségi Osztályon dolgo­zom. Mindig ez a vonal érdekelt - árulta el Szávu Dalma. MEGYEI KORKÉP Belváros, advent. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu V an egy jelenség, ami évről évre nagyon megkeseríti sokunk számára az adventi időszakot. Nem más ez, mint megyeszék­helyünk belvárosában - sötétedés után - a gépkocsival való közlekedés. Úgy is fogalmazhatunk, olyan az egész, mint egy kaland­túra. Gurul az autós A-ból B-be, miközben gondolatai az asszony által kilistázott bevásárolnivalókon járnak, és minden harmadik méter­ben súlyos veszély leselkedik rá egy-egy teleszatyros, idősödő vagy csak középkorú gyalogos képében. Sötétből bukkannak elő, vagy két - a megállóból ki és beálló - autóbusz közül. Járdáról lépnek le, hir­telen megcélozva a túloldali bol­tig vezető legrövidebb utat, az egyenest. Olyan közel kerülnek olykor a padlóféket nyomó sofőr szélvédőjéhez, hogy látszik sze­mükben a tűz, amelyet a követ­kező tízes kötegelésű téli zokni megszerzésének a reménye gyújtott. Van egy jelenség... - ismételhetem magam. Nem más ez, mint sö­tétedés után Eger belvárosában gyalogosan közlekedni. Türelmetlen autósok tülkölnek rá fényes járművükből az ember fiára, aki hiába is keresne felfestett zebrát számos fontos átkelési helyen, hogy a for­galomirányító jelzőlámpák szűkösségét már ne is említsük. Amikor pedig alkalmazni próbálja a KRESZ előírásait a szerencsétlen gyalo­gos, például, hogy az útkereszteződésben a járda meghosszabbítása az ő elsőbbségét biztosítja, könnyen megütheti a bokáját. Adventkor felfokozottan lóg a levegőben megválaszolatlanul a kérdés: aki kocsi­ba ül, miért gondolja azt, hogy övé az úttest, övé a hatalom? De azért emberek, fel a fejjel! Nem szabad elkeseredni nagyon, hi­szen már csak tizenhetet kell aludnunk - és ennyiszer haza is ér­nünk -, s visszaáll megint az egri belváros jól megszokott nyugalma. Ot csillagot kapott az élményfürdő EGERSZALÓK - Mi most élmény­fürdő kategóriában mérettet­tük meg és a legmagasabb, öt­csillagos minősítést értük el - mondotta Bíró Ágnes, aki a Hírlap szempontrendszert fir­tató kérdésére elmondta: a víz­minőségtől kezdve az embe­ri felkészültségen, a személy­zet nyelvtudásán, végzettsé­gén keresztül a szolgáltatások színvonaláig sok minden alkot­ja az értékelést. Ebben a sokösz- szetevős rendszerben érték el azt a pontszámot, ami a legma­gasabb minősítést meghozta.- Az ötcsillagos élményfür­dő számunkra azt jelenti, hogy ebben a kategóriában telej sí­tettük azt, ami a legmagasabb szinten adható. Szeretnénk mi­nél több tartalomal megtölteni, a színvonalat fenntartani - fo­galmazott. S.S. Idős férfit lökött fel a tánctéren MÁTRAFÜRED Egy idős férfit lö­kött fel a táncparketten egy másik férfi Mátrafüreden. A bácsi orvosi ellátásra szo­rult. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján egy har­mincnyolc éves férfi vasár­nap éjfél után tíz perccel egy mátrafüredi szórakozóhelyen meglökött egy idős férfit, aki ennek következtében orvosi ellátást igénylő sérülést szen­vedett. H. Miklóst a helyszí­nen visszatartották. A kiérkező rendőrjárőrök előállították a Gyöngyösi Rendőrkapitányságra, ahol ellene garázdaság vétség el­követésének gyanúja miatt indult büntetőeljárás - szá­molt be a rendőrség a hivata­los weboldalán vasárnap. HEOL Egy fa titokzatos árnyait láttam a félhomályban KARÁCSONY Fahéj és vanília illa­tára ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemem, nagyokat szippant­va a finom szagokból. Sötét volt. Nem értettem semmit. Éjszaka van? Akkor honnan ez az édes il­lat? Mi történik itt? lassan körvo­nalazódott a jégvirágokkal hím­zett ablak, a két pici ablak, ame­lyeket éjszakára egy takaróval sötétített el nagyanyám. Kintről a hó beszűrődő fehérsége egyre világosabbá tette a szobát. Csend volt. Mellettem békésen szuszo­gott a testvérem és még három idősebb unokatestvér. Sokan lak­tunk a kis szoba-konyhában, tisz­tes szegénységben és egyszerű­ségben. Apa már nem lehetett ve­lünk, mert réges-régen az angya­lokhoz költözött, legalábbis ezt mondták a felnőttek. Tapogattam, de édesanyám meleg, biztonsá­got adó testét nem találtam. Meg­rémültem, kis fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok. Féltem. Egyszer csak újra megcsapott a süteményillat. Biztosan nagy­mama süt a kiskonyhában, hi­szen holnap már karácsony, jön a Jézuska, ötlött eszembe hirtelen. Izgatott lettem a gondolattól, de a várakozás nagy örömében csak elszenderedtem valahogy. Nem sokáig aludtam. Nesze- zésre, csendes suttogásra lettem figyelmes. Nem mertem moccan­ni sem. Óvatosan kinyitottam a szemem, s lassan két alak bonta­kozott ki a félhomályból. Anya és mama? Mit csinálnak itt? A kály­ha is duruzsol, pedig az éjszaka nem szokott. Rakosgattak, pako­lásztak. Egy fa titokzatos árnya­it láttam, majd papírok zörgését hallottam, s mintha csillogott is volna valami... Levegőt sem mer­tem venni, lélegzetvisszafojtva kukucskáltam ki a takaró alól, nem szerettem volna, ha észre­veszik, hogy felébredtem, s orvul leskelődöm. Buta, apró gyermek­ként is értettem, hogy most vala­mi olyat látok, amit nem szabad­na, ami titok, ami meglepetés. Ez csak álom lehet, mentegettem vé­gül magam. Reggel arra ébredtem, hogy a testvérem rázogat. Ébredj, ébredj, megjött a Jézuska! Nézd, mit ho­zott! Alvós babát kaptál, én meg vasutat, és van szép karácsonyfa is telis-teli színes szaloncukorral, itt áll a szobában az asztalon - ör­vendezett. Gyere, gyere, gyorsan! Elmosolyodtam. Mégsem álom volt, amit az éjszaka láttam, de nem árultam el neki a titkot, hogy ná­lunk egyszerre két Jézuska is járt, édesanyánk és a nagymamánk. Ságiné Szűcs Klára Mária, Hatvan i i Aki kocsiba ül, miért gondolja, hogy övé az úttest?

Next

/
Thumbnails
Contents