Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-22 / 299. szám

4 A Mi TELEPÜLÉSÜNK 2015. DECEMBER 22., KEDD Segíts magadon, isten is megsegít! - ezt vallják ma is a községben Összefogás pótolja a forráshiányt A csaknem hétszáz lelkes észak-hevesi településen is javá­ban az év végi ünnepekre készül­nek. Intézményeik már ragyog­nak, a lelkek is fényesednek. Jö­het a Megváltó. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu de a fiatalabbak is örömmel jöttek. A falu első emberét arról kérde­zem, mit terveztek erre az eszten­dőre, s hogy az év végére mit si­került mindebből megvalósítani. Megtudjuk, hogy nagy álmuk volt rendbe hozni a közösségi házat, hiszen ráférne egy alapos felújí­tás. Be is nyújtották a hatvan mil­lió forintos pályázatot, ám forrás­hiány miatt elutasították. Ez lett a sorsa annak az egy-két belterü­leti útszakasznak is, amire pénzt reméltek, ám nem jutott rá a bü­dzséből. Az adósságkonszolidáció révén kapott tízmillió forintból vé­gül is sikerült a legégetőbb gondo­kat megoldani. Az intézmények­ben nyílászárókat cseréltek, s az Akácfa utcát is ebből tudták rend­be hozni. Az, hogy az óvoda, a kis­iskola, a közterületek példás rend­ben vannak, leginkább a lakossá­gi összefogásnak és a közmunká­soknak köszönhető. Az óvodát például az idén nyá­ron adakozásból szépítették meg. Mindenki besegített. A helybe­li néhány vállalkozó, a szülők, a nagyszülők. Ha a gyerekekről van szó, az erdőkövesdiek egy ember­ként mozdulnak meg. Nem vélet­lenül. A kis faluban ők azok, akik az ünnepeket, az életet jelentik. Minden jeles eseményre műsor­ral készülnek, s ha ők színpad­ra állnak, egyszeriben megtelik a kultúrház.- Ezért ragaszkodunk az ösz- szevont kisiskolához is - mondja Gombás Dezsőné. - A pedagógu­sok nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok ápolására, így az­tán a helyben tanuló kicsik pro­dukciói egyszerre jelentik a múl­tat és a jövőt. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor benyitunk az iskola kapu­ján. A húsz kisdiák sorban áll az udvaron érkezésünkkor, kórus­ban köszönnek, majd sípszóra és tanítójuk „oszolj” vezényszavára egy pillanat alatt szétszélednek az Az új ciklusban talán még ide is jut majd az európai uniós pénzekből Lassan kőrútunk végéhez érünk. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mit remélnek az elkövetkező évektől a kö- vesdiek. Nos, ha minden jól megy, uniós támogatással ta­lán sikerül megoldani a víze- levezetést, felújíthatják vég­re a közösségi házukat, s a remények szerint egy új óvo­da is épülhet. Örülnének an­nak is, ha az útjaik, járdáik rendben lennének, s térfigye­lő kamera is elkelne a falu­ban, mert egyre több az idős, egyedülálló ember. A hivatal előtt parkoló autónkhoz sétá­lunk. Az elmúlt egy óra alatt díszbe öltöztették az épüle­tet. Remények vannak, jöhet a Megváltó is, hogy segítsen teljesíteni azokat. EHDŐKÖVESD Az adventi ködös, pá­rás időben azokban a csendes kis falvakban, ahol nem jut pénz a hosszasan tekergő fénygirlan­dokra, a maguk módján készül­nek az emberek az év végi ünne­pekre. Az észak-hevesi, majdnem hétszáz lelkes Erdőkövesden épp azon a napon bukkanunk fel, ami­kor a közmunkások segédletével nekikezdtek az intézmények dí­szítésének. A falu közösségi házá­ban - ami egyszerre önkormány­zati hivatal, kultúrház és könyv­tár - már áll a termetes, plafonig érő nordmann fenyő, egyelőre csu­paszon. Kérdem az ott jövő-menő emberektől, hogy honnan ez a ta­karos „teremtés”. Mondják, az egyik helyi kertből. Túl magasra nőtt, elnyomta a többi növényt, a vezetékek se tűrték a közelségét, így a gazdája úgy látta jónak, ha idén ez lesz a falu karácsonyfája. Vígh Ferenc, a helyi cigány ki­sebbségi önkormányzat képvise­lője a tavalyról elrakott díszeket szedegeti elő a szekrényből. Köz­munkás ő is, mint a helyben élő 25 roma család egy-egy tagja. Meg­kérdezzük, manapság hogyan bol­dogulnak az erdőkövesdi romák.- Nehezen - feleli. - A közmun­kaprogram megmenti ugyan a családokat az éhenhalástól, azon­ban igazi megoldást nem ad a bol­dogulásra, a továbblépésre. Jó len­ne a környéken olyan munkahely, ahol tisztességes bért lehetne ke­resni, mert 50-60 ezer forintból nem igazán lehet kitörni a sze­génységből. A semminél persze ez is több, hiszen rendszeres mun­ka. Igaz, nem mindig jelent siker­élményt. Ferenc meséli, hogy a nyáron háromhektárnyi belterületi föl­det vetettek be zöldségekkel, ám a szárazság miatt a betakarítás nem hozta meg a várt eredményt. Hiá­ba kapáltak, gyomláltak, kevés terményt takarítottak be. Pedig a földművelésben talán lenne rá­ció, ha több területet vonhatnának művelés alá, ha tudnának öntözni, s például a szomszédos Ivádon lé­vő savanyítóüzemben fel is tud­nák dolgozni a zöldségeket. Csupa ha... Az önkormányzatnak ugyan­is saját földje nincs a nagyobb vo­lumenű gazdálkodásra. Próbál­koznak itt erdei termékek gyűjté­sével, hasznosításával is. A kilenc­tagú szociális szövetkezet ezzel a céllal is alakult, de ez is csak időn­ként hoz némi bevételt. Megérkezik Gombás Dezsőné polgármester, aki néhány taná­csot ad az embereknek, az asszo­Gombás Dezsőné polgármester nyoknak a díszítéshez. Bekukkan­tunk a kultúrház nagytermébe is, ahol már a szebbik arcát mutatja a helyiség a sok fenyőágtól. Másna­pi ünnepre készülnek itt. A parád- fürdői Egészségfejlesztési Iroda munkatársai érkeznek ingyenes lakossági szűrésre. Lesz vérnyo­más-, vércukormérés, életmódta­nácsokat kaphatnak az érdeklő­dők, majd a tervek szerint egy kö­zös ebéddel zárul az összejövetel. Ősszel jártak itt először az egész­ségügyi szakemberek egy szűrő­busszal és meglepően sokan vet­tek részt a programon. Az időseb­bek örültek, hogy egy-egy vizsgá­latért nem kell orvoshoz buszozni, A Szentjánosbogár csoport óvodásai idén is saját műsorral készültek a falukarácsonyra. Mindennap próbáltak, hogy minél tökéletesebb legyen a produkciójuk. Vígh Ferenc közmunkás udvaron. Bálintné Kőhalmi Csilla, a tanítónő azt mondja, jelenleg épp ennyi kisdiák tanul itt, és jövőre újabb hat kis elsős ülhet be az is­kolapadokba. A körülményekhez képest minden feltétel adott a jó színvonalú oktatáshoz. Az infor­matika tanteremben nemrég cse­rélték le a számítógépeket, az an­gol és a testnevelés órákat a Péter- vásáráról kijáró szaktanár tartja. Az épület másik szárnyában ta­lálható az óvoda, ahol huszonhat kisgyermekről gondoskodnak. Itt már javában készülnek a faluka­rácsonyra. A tornaszobában a ki­csik lelkesen szavalják az ünne­pi verseket, így nem sokáig al­kalmatlankodunk a próbán. Be­nézünk viszont a Szentjánosbo­gár csoport szobájába, ahol min­den csupa fény. Apró izzók világí­tanak mindenütt, a bútorok újak, a sok játék és díszítőelem a gyere­kek munkáját dicséri. Nagy öröm az is, hogy a napokban vehették át az ELMŰ pályázatának 500 ezer forintos nyereményét, amelyből fejlesztő játékokat szeretnének vá­sárolni. Az óvodavezető azt mesé­li, hogy idén tavasszal ünnepel­ték az intézmény negyedszázados fennállását. Ami itt látható, az hu­szonöt év és egy jól összeszokott kollektíva eredménye. Tovább ballagunk a faluban. Idős emberek kenyérrel, a hó­nuk alatt bandukolnak hazafelé. Az egyikük megállít bennünket.- Azt írják meg - kéri -, hogy végre megoldódott a legnagyobb gondunk. Évekig bánkódtunk azon, hogy a temetőbe kivitt virá­gokat egyik napról a másikra lele­gelték a vadak. Idén végre az ön- kormányzat magasabb kerítést húzott. Kíváncsiak voltunk, hogy Zagyva Béláné óvodavezető Mindenszentekkor megmarad­nak-e a krizantémok. Láss cso­dát! Bevált a kerítés. Nekünk ez nagyon sokat jelent. Hálásak va­gyunk érte! Nagy élmény volt kicsiknek is, nagyoknak is Az idei legnagyobb élmény­nek a december 15-re ter­vezett egész napos buda­pesti kirándulás ígérkezett, amelyen mindenki részt ve­hetett a faluból, aki meg akarta nézni a parlamen­tet és a szépen kivilágított fővárost. Erre a kirándulás­ra 200 ezer forintot külö­nített el az önkormányzat úgy, hogy egy kis hideg ele­mózsia is belefért. A szer­vezők maguk is meglepőd­tek, milyen sokan jelentkez­tek a nagy napra. Azt mond­ják, ha kell. még egy buszt rendelnek, mert senkit nem szeretnének megfosztani a közös élménytől. Márpedig a kövesdiek megérdemlik, hogy világot lássanak. A kisiskola diákjai jól érzik magukat a családias intézményben » ( 4 i 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents