Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-09 / 288. szám

2015. DECEMBER 9., SZERDA 4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK Egyre több fiatal pár gondolja úgy, hogy letelepedne, családot alapítana itt „Most a közmunka van, ezt kell szeretni” Tóth Ferenc, a közmunkások vezetője Csendes és rendezett falu a dél-hevesi térségben Hevesve- zekény. A gondjaik nem kirívó- ak: pénztelenség, munkanél­küliség, mint annyi helyen a környéken. De ebbe a helyzet­be nem nyugodnak bele, prob­lémáikat kreativitással old­ják meg. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu A faluközpontban a település közmunkásai tevékenykedtek épp', Hevesvezekeny rendben tartása teszi ki a fő feladatukat. Vezetőjük, Tóth Ferenc a Hírlap­nak elmondta: 25 embert irá nyit, akikből tízen a Start-prog­ramban kertészkednek, zöldsé­get termesztenek, most pedig a földterületeket ássák fel, a ha­gyományos közfoglalkoztatás- ban résztvevők a falut, a buszvá­rókat, a temetőt teszik rendbe.- Egyedül a közmunka van a fa luban mint munkalehetőség, ezért nagyon nagy szükség len­ne uj munkahelyek létesítésé­re - mondta el kérdésünkre a vezekényi születésű férfi. - Ko­rábban több üzem is volt a kör­nyéken, a Metalloglobus példá­ul több száz embernek biztosí­tott megélhetést a környéken, többek között nekem is, most hogy bármi változás legyen. Most a közmunka van, ezt kell szeretni, nem tudunk mást csi­nálni - válaszolta Tóth Ferenc, aki testvérével és édesanyjával él egy háztartásban. művelődési házunk, sem inter­netpontunk, egy kocsma és egy fagyizó van a központban, ahol a fiatalok összejöhetnek. A kö­zösségi házunk pedig egyre ki­sebbnek bizonyul, mikor va­lamilyen rendezvényt szerve­zünk oda. Van viszont egy me­gye IV. osztályban szereplő fo­cicsapatunk, akikért rajonga­nak a helyiek. A sport közpon­ti téma nálunk, tervezünk egy konditermet és egy szabadtéri edzőparkot is létesíteni - sorol­ta a polgármester. Tóth Éva úgy véli, ugyan szemmel láthatóan öregszik a lakosság, az utóbbi időben sok fiatal pár vásárolt ingatlant He- vesvezekényben letelepedési szándékkal. Sőt van egy hol­land házaspár is, akik úgy dön­töttek, hátralévő életüket itt, eb­ben a nyugodt, magyar faluban élik le.- Az időseinknek a leglénye­gesebb az orvosi ellátás, de sze­rencsére ez is megoldott: kéthe­tente Kisköréről egy asszisztens jár le vért venni a helyiekhez, valamint a háziorvosi rendelés ideje alatt mozgógyógyszertár is működik a faluban. Tarnaszent- miklóssal közös az orvosunk, aki hetente háromszor rendel itt- avatott be Tóth Éva, aki egyik büszkeségéről is beszámolt a Hírlapnak: a Magyar Közleke­dési Klubbal együttműködés­ben idén, egy kampánynak és aláírásgyűjtésnek köszönhető­en sikerült levetetni a bezárás­ra váró vonalak listájáról a 102- es vonalat, és a vasútállomást is rendbe hozták. Ott biciklitárolót alakítottak ki, hogy a tömegköz­lekedést használók szívesebben hagyják a kerékpárjaikat a fa­lutól kissé távol eső állomáson. Azt hiszem ilyen, mikor a tenni akarás találkozik a krea­tivitással. meg üresen áll az üzem épüle­te, legutolsó tudomásom szerint akkumulátorokat szereltek szét benne. Szomorú, hogy ide jutot­tunk. Úgy vélem, hogy nagy dol­goknak kéne történnie odafent, HEVESVEZEKÉNY Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmon­dom, Hevesvezekény kezde­tektől fogva a szívem csücske a dél-hevesi térségben. Nem tudom megmondani ponto­san, miért, de szívesen térek ide vissza időről időre. Gon­dolkoztam az okokon, de iga­zi magyarázatot nem találtam. Talán az itt élő emberek barát­ságosabbak, mint máshol, és a megérzésem is azt súgja, jó le­het itt élni... Aztán a bűnügyi hírek között is ritkán olvasni a településről, annál többet az aktív sportéletéről, közösségé­ről. így, mondhatni, nem indult hendikeppel Hevesvezekény a faluriport megírásakor. Késő őszi, szeles időben érkez­tünk a faluba, s amikor leparkol­tunk, észrevettük a mellettünk álló autón a „Madármentés” fel­iratot. Már ekkor felkeltette az érdeklődésünket a járgány, ami­nek aztán a gazdáját is megtalál­tuk. Hogy is szokták mondani?! A zord külső érző szívet takar. Ennél jobb jelzőt nem is lehetne találni Balázs Tiborra, akit min­denki ismer a környéken. - Szü­letésem óta Hevesvezekényen élek. 1989 óta foglalkozom föld­műveléssel, ezt csak úgy szok­tam mondani, hogy mezőgazda- sági vágyakozó vagyok. Előtte út­ellenőr és vasutas voltam. Tudja, ritka errefelé az olyan ember, aki nem dolgozott a vasútnál - tette hozzá. - Aztán a rendszerváltás hozta a változást az életembe, az­óta 100 hektáron gazdálkodom, ami főleg szántó és gyep. A terü­letemen még a kékvércse is fész­kel, a hevesi síkon sokféle madár megél: van parlagi sasunk, kere­csensólymunk - sorolta. Az alpolgár­mesterként is te­vékenykedő Ba­lázs Tibor a Bük­ki Nemzeti Park Igazgatóságával és az Üröm Környezet- és Termé­szetvédelmi Egyesülettel együtt kezdett el madármentéssel fog­lalkozni. - A sérült madarakat kevesen gondozzák, sem az állat­kertek, sem az állatkórházak. Én viszont igen. Mondok egy példát, idén nyáron a gólyák az aszály miatt már augusztusban hazare­pültek, hátrahagyták a kis gólyá­ikat, így 12 fiókát neveltünk fel, amik már el is hagyták a men- helyünket. A vadmadarakon kí­vül egzotikus madarakkal is fog­lalkozom, van egy madárházam. Sokszor látogatnak el hozzám gyerekcsoportok, hogy megnéz­zék őket - mesélte. Amikor ar­ról kérdeztük, szerinte mi a leg­nagyobb probléma Hevesvezeké­nyen, a pénztelenséget említi. - Sok fejlesztenivaló lenne, de eze­ket csak pályázatból tudjuk meg­oldani, így sokszor elodázódnak a gondok. Úgy gondolom, a tele­pülés külcsínén lehetne változ­tatni, ott van például a két gyö­Egy kampánynak köszönhetően megmentették a 102-es vonalat. Balázs Tibor madármenhelyén évek óta állandó lakó a félszárnyú gólya, de több galambot, baglyot, kékvércsét, sőt, még két tyúkot is gondoz nyörű, ám egyre romosabb kas­tély, de tehetetlenek vagyunk, mivel magántulajdonban van­nak. A közút állapota is hagy ki­vetnivalót maga után, legalább a belterületi utak rendbehozata­lában segíthetne valamilyen in­tézkedéssel a kormány. A fiata­lok egyébként szeretnek itt len­ni, már ha csak a két lányomból indulok ki: mindketten Budapes­ten dolgoznak, de gyakran és szí­vesen járnak haza, amikor csak tehetik. Hétköznap délelőtt lévén nem találkoztunk sok fiatallal Heves- vezekényben. Mészáros Linda 22 éves, ő a pár küométerre lévő He­vesről jár ki ide dolgozni. Az ön- kormányzatnál dolgozik admi­nisztrátorként. - Miután lediplo­máztam könyvtáros szakon, so­káig kerestem munkahelyet, egy évig hasztalanul - idézte fel a fi­atal nő. - Aztán egy pályakezdő­ket támoga­tó program se­gítségével ke­rültem Heves- vezekényre, és így vissza­tekintve: en­nél jobb dolog nem is történhetett volna velem. Nagyon kellemes környezetben, kedves munkatársak között dol­gozhatom, és időközben arra is rájöttem, hogy sokkal jobban sze­retem ezt a fajta munkát végezni, mintha könyvtáros lennék. Fog­lalkozom adóügyekkel, szociális támogatásokkal, sokszor keze­lem a pénztárat is. Már sokan is­mernek a faluban is, köszönnek, megszólítanak, mikor sétálok ki a buszmegállóba - tájékoztatott Linda. S, ha már az önkormányzatnál vagyunk, természetesen nem maradhat ki a sorból Hevesve­zekény polgármester asszonya, Tóth Éva sem. Tavaly választot­ták a falu vezetőjévé, de az azt megelőző években is kivette a ré­szét a helyi közösségi élet felvi­rágoztatásából. Sokaknak elég megemlíteni a Hanyi Parti Fesz­tivált, ami a környéken élő fiata­lok kedvelt szórakozási lehetősé­ge volt évekig, ám idén sajnos el ről időre. Legutóbb a Nemzeti Művelődési Intézettel tartottuk meg Kapunyitogatónkat, a záró­projekt alkalmával pedig bemu­tattuk a hevesvezekényi érték­tárat. Természetesen felkerült a listára a Szalgháry- és a Mlin- kó-kastély, de sokan találták kincsnek azokat a helyi embere­ket, akik kézműveskedéssel fog­lalkoznak, és örülünk, mert na­gyon sok ilyen lakónk van. Emlí­teném például hímzőkörünk tag­jait, Pataki Józsefnét, Vasas Bene­deknél Fekete Józsefnét, Barna Jánosnét, illetve Fenyves Tibor- nét. De nemcsak hölgyeket emel­ték ki, vannak urak is, akikre büszkék lehetünk: Jekkel Mihály kosárfonásban jeleskedik, illetve Rácz István a falu „ezermestere". Fotósaink is ügyesek, Csikós Ist­ván természetfotóiról híres, Ba­lázs Tibor pedig régi fényképeket gyűjt, ami mellett a madármen- helyét működteti. Értékünk a Ha- nyi-parti Egyesület is. Mikor a falu polgármeste­rét a gondokról kérdeztük, ő sem gondolkozott sokáig a vá­laszon. - A munkanélküliség örök problémánk, de a közmun­kellett halasztani a 10., jubileumi alkalmat. - Sajnos most pályáza­ti támogatás híján nem tudtuk megrendezni a zenei fesztiválun­kat, de semmiképp nem szeret­nénk, ha itt és így érne véget ez a népszerű program - szögezte le Tóth Éva. - Fontosnak tartom a közösségépítést, és sok rendez­vényt próbálunk összehozni idő­ka nagy segítséget jelent abban, hogy most nincs munkanélkü­li a településen. Sajnos az intéz­ményeink sincsenek a legjobb állapotban: az óvoda, az orvosi rendelő, a konyha és a polgár­mesteri hivatal épülete is felújí­tásra vár, most a TOP-os pályá­zatokra várunk, hátha lesz va­lami előrelépés ebben. Nincs Ahol a gólyák is szívesen laknak A * I, I ■f Mészáros Linda adminisztrátor Tóth Éva polgármester Idén támogatás híján elmaradt a jubileumi Hanyi Parti Fesztivál.

Next

/
Thumbnails
Contents