Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-30 / 280. szám

2015. NOVEMBER 30., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP Generációnk A mi nem megy, azt nem kell erőltetni. Hallom rendszeresen, még a kkor is, ha két fél próbálja egymást megismerni, majd kis idő múlván feladja a „reményt”. Ilyenkor az indok álta­lában: nem egy korosztály, más generáció, a mi időnkben más volt. Semmiképp sem egyik vagy másik generáció védelmében, de azt biztosan állíthatom, hogy a világ úgy kerek, ha abban mindenkinek megvan a helye. A fiatalok mindig úgy emlegették magukat, mint akik fél szavakból is megértik egymást, hiszen közös problémákat éltek át, ugyanaz az elnyomás vette őket körül. Egy adott korosztály minden tagja ugyanabból akart kitörni, s mindenki egy „nyel­vet” beszélt. Ám úgy vélem: ez csak régen volt így. Egyik generáció sem volt könnyű helyzetben, ám nálunk, mai fiataloknál ez még problematikusabb. Nehéz lenne megfogal­mazni, hogy Magyarországon most létezik-e, és ha igen, mi a gene­rációs probléma?! Sokszor tapasztalom: a fiatalok között nem ugyan­azok a témák vetődnek fel. Én a huszonéves korosztályom egy részét tétlennek és érdektelennek látom, de ez lehet, csak nekem tűnik így. Egy biztos, mi szétszakadtunk! Nem tudom, miként magyarázhat­nám: lehet, a mai fiatalság egy sokszínű szubkulturális életre sza­kadt szét? Minél több a lehetőség, minél nagyobb a sokszínűség ge­nerációnkban, annál inkább távolodunk el egymástól. Persze a más nézeteket valló, más zenét hallgató, más könyveket olvasó fiatalok is tudnak közös nézőpontra jutni, de valljuk be: ez oly’ ritka, mint a fe­hér holló. Nem hiszem, hogy erre lesz megoldás, egészen addig, amíg rá nem leszünk kényszerítve arra, hogy egységes erővel védjük meg azt, ami mindnyájunknak legalább ugyanannyira fontos. Az én karácsonyi történetem Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu ADVENT Kedves Olvasóink! Arra kérjük önöket, hogy a közelgő ka­rácsony alkalmából ajándékozza­nak meg bennünket és olvasótársa­ikat egy igaz történettel, amit sze­mélyesen átéltek vagy ami megma­radt, nemzedékek óta őrződik a csa­ládi legendáriumban! írják meg ne­künk azt a karácsonyi történetüket, amire örömmel emlékeznek, ami mély nyomott hagyott önökben, esetleg tanulságokkal szolgálhat és szívesen megosztanák másokkal! Kedves Olvasóink, az önök által megírt történetek, visszaemléke­zések javát megjelentetjük a Hír­lapban és olvashatók lesznek a He- ol.hu oldalain. A közölhetőség ér­dekében kérjük, az írás terjedelme ne legyen nagyobb 2200 karakter­nél (szóközökkel) vagy 1,5 oldal (A4) kézzel írt szövegnél. Történetüket eljuttathatják hoz­zánk postai levélben (Heves Me­gyei Hírlap, 3300 Eger, Trinitárius utca 1.) vagy az interneten keresz­tül ( heol@heol.hu ). A borítékra illet­ve a mail tárgyába írják oda: „Kará­csonyi történet”. Kérjük, pontosan adják meg elérhetőségeiket, ha van mód rá, a telefonszámukat is! Azok között, akik megtiszteltek bennünket emlékeikkel, egy kará­csonyi fenyőfát sorsolunk ki és vi­szünk el a megadott címre decem­ber 20-áig. Van egy kedves, vagy éppen megmosolyogtató karácsonyi története? Az egri közönség a budapesti koncerteken is mindig ott van | kedvenc zenekarával. dJKépünka Kerekes Band egyik egri fellépésén készült. EGER Az egri Kerekes Band tag­jai büszkék sikereikre: két Fo- nogram-díjukra, amivel a szak­ma jutalmazta meg őket, s arra, hogy minden lemezük el­érte az aranylemez státuszt, sőt kettő a platinát is. A kez­detekről és a zenekarról Fehér Zsombor, a Kerekes Band fron­tembere mesélt a Hírlapnak. Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu- Egerből indultunk és jelenleg is itt vagyunk. Mindenképp a csalá­di indíttatásról beszélnék, hiszen a szüleim mindketten a népművé­szettel foglalkoznak, s ennek kö­szönhetően gyerekkoromban foly­ton a népzenét hallgattuk otthon. Ekkor inkább lázadtunk ez ellen, s nem vállaltuk fel hogy tetszik. Persze később rájöttünk: maga a népzene egyedi dolog, s ezzel lehet lázadni. így indult a zenekar múlt­ja is, egyfajta lázadásként, amely­ben minden tag megtalálta a ma­ga hangszerét, mint egy önkife­jező forma. Számunkra a megye- székhely fontos, szeretjük és ma­ximálisan érezzük a támogatást az egriek részéről, s szívből kö­szönjük hogy az önkormányzat támogatta az idei jubileumi tur­nénkat, s hogy az egriek eljöttek/ eljönnek a koncertjeinkre Buda­pestre is. A tömegnek mindig van egy kemény egri magja, akik ott maradnak a koncert után.- Milyen egymással a kapcsola­totok?- Közel 13 éve változatlan a ze­nekar felállása. Népzenekarként indultunk, s az utolsó tag - Kónya Csaba, a basszusgitárosunk - be­szállása után lettünk igazán Ke­rekes Band. Előtte lépett be Csar- nó Ákos, akivel szintén nyertünk egy olyan energikus, autentikus tagot, aki nagyon jól jött a zene­karnak, hiszen ekkor kezdtünk olyan zenét játszani, ami kezdett elszakadni a népzenétől. A legau­tentikusabb és ortodoxabb én vol­tam, amit még nekem is nehéz el­hinni magamról. Sokáig ragasz­kodtam ahhoz, hogy az eredeti­hez a lehető legközelebb, szinte másolva adjuk elő a népzenét és ennek megváltozásában, testvére­men, Viktoron kívül Námor Csa­bi segített legtöbbet. Természete­sen minden zenekari tag imád­ja a népzenét, de nem néptáncol­tak vagy énekeltek népzenei ver­senyeken. Egyszerűen csak sze­retnek zenélni. Csabi is ilyen volt, imádott mindenféle húros hang­szert, s izgatta hogy milyen lehet az a koboz. Úgy játszott rajta, mint egy rockgitáron. Ezeknek köszön­hetően 1997-től folyamatosan kö­zelebb kerültünk a mai Kerekes Bandhez, amely népi hangszere­ken játszik rock and rollt.- Mely visszajelzések ragadtak meg a leginkább?- Ilyen szempontból a külföl­di koncertjeink érdekesek: nem olyan emberek járnak oda, akik előtte elolvassák a néprajzi lexi­kon ide vonatkozó részét. Sokszor nem tudják, hogy kik vagyunk és mire számítsanak. Amikor ma­radnak és mulatnak a zenénk­re, majd odajönnek gratulálni, az számukra valamiféle pozitív fo­lyamat eredménye. Írországban volt egy buli, ahol például az em­berek az asztalon táncoltak. Hor­vátországban félve mentünk fel a színpadra, mert előtte a hotelszo­bában belenéztünk abba, hogy ők milyen zenét hallgatnak. Igazi lagzis pop zenét adott folyamato­san a tévé. Rögtön gondoltuk: eb­ben az országban most biztos be- fürdünk. Ehhez képest egy fickó a koncert végén ősember ruhában, egy óriási, másfél méteres bunkó­val szaladgált a színpad előtt. Azt gondoltam, ez a bunkó biztos pa­pírmasé. Egy kézzel furulyáztam, a másikkal odanyúltam: megpör­getem ezt a bunkót, de majdnem lerántott a színpadról.- Milyen volt ez a húsz év?- Érdekes, mert ez az egész húsz év egy nagyon baráti időszak volt, hiszen egy abszolút fejlődő, organi­kus közösségről van szó, amelynek folyamatos része a humor. Vidám húsz év van mögöttünk. Egyes ze­nészek szoktak úgy köszönni: jó munkát! Mi ezen mindig megle­pődünk és ledöbbenünk, hogy mi­ként gondolhat egy zenész erre a szent ünnepre (a színpadra) úgy mint egy munkára. Ez olyan, mint­ha karácsonykor az asztalnál azt mondanánk egymásnak: akkor jó munkát ehhez az alkalomhoz. Szá­munkra ünnep, amikor színpadon lehetünk és zenélhetünk. A legna­gyobb öröm a munkánk gyümöl­csének learatása, mert a zenekar nyilván nem csak abból áll, hogy fent van a színpadon és játssza a számokat. E mögött rengeteg mun­ka van: koncertet szervezni, arra felkészülni, megírni és megtanul­ni a számokat. Természetesen van­nak vicces sztorik: amikor Jamai­cában voltunk zenélni, a koncert végén odajött hozzám egy jamai­cai őslakos és azt mondta, hogy ne­ki azért tetszett nagyon a koncert, mert ő az előző életében egy furu­lyázó majom volt. A fán furulyázott több ezer évvel ezelőtt, s most ezt viszontlátta színpadon. Azt nem tudom, hogy ő most a majom ré­szét látta bennem vagy a furulyát, de reménykedem, hogy a második részt. Jubileumi koncert Nagy Feróval- Budapesten az A38-ban volt a ju­bileumi koncertünk, amelyre Nagy Ferót hívtuk meg sztárvendégnek, mert úgy gondoltuk, hogy a szemé­lyisége nagyon jól illeszkedik a ze­nekarhoz és nagy örömmel vállalta el ezt a feladatot. Ő a szemünkben egy olyan lázadó figura, aki tele van energiával, mégis a szövegei­ben olyan értékes dolgot hozott lét­re, ami a mai napig aktuális. Ez a jubileumi koncert megpróbálta be­mutatni a húsz évet, ahogy a nép­zenétől elindultunk. Ebben segítsé­günkre volt Barsi Csaba, aki több számban is közreműködött. Auten­tikus néptánc, népzenei darabok is elhangzottak, amik átvezettek a saját szerzeményeinkbe. A zene­kar nem népzenei feldolgozások­kal, hanem saját szerzeményekkel jutott el ide - mesélte Zsombor. Dr. Csomós Tamás marad a kancellár GYÖNGYÖS Dr. Csomós Tamás lett a Károly Róbert Főiskola kan­cellárja. A Magyar Közlönyben megjelentek szerint jövő júni­us 30-ig töltheti be a pozíciót a Regionális Felnőttképzési és Szolgáltatási Központ igazgató­jaként eddig megbízott kancel­lárként tevékenykedő Csomós. A korábbi kancellárt, Szent- györgyvölgyi Lászlót júliusban nevezték ki a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetemre, hasonló pozícióba. A Károly Róbert Fő­iskola jövő júliustól az Eszterhá- zy Károly Főiskolával, valamint a Szent István Egyetem Alkal­mazott Bölcsészeti és Pedagógi­ai Karával egyesül, s egy egye­tem jön létre. T. B. Gyöngyösön és Egerben is programokkal várták a vendégeket Fellobbant az első adventi láng HEVES MEGYE A Kékes Sícentrum és a Kékes Kutató-Mentő Alapít­vány vasárnap várta adventi ün­nepségére a vendégeket. A han­gulatot idén is imával, az adventi koszorú első gyertyájának meg­gyújtásával, s egy ezt nagyban szimbolizáló máglya meggyújtá­sával biztosították. A zenei szín­padon idén sem maradt el a Csík zenekar koncertje. Az adven­ti műsorban közreműködtek a Csengey Általános Iskola diák­jai betlehemes játékukkal, majd felléptek a II. Rákóczi Ferenc Ka­tolikus Iskola diákjai. A kicsik előadása után hazánk egyik leg­nagyobb hangja: Molnár Ferenc „Caramel” egy szívmelengető koncerttel lepte meg a közönsé­Az egri Dobó téren is kigyúltak az ünnepi fények get. A programok a Gyöngyösi Belváros téren folytatódtak, ahol a műsor keretein belül a városi világítást is felkapcsolták. Egerben a fényfüggönybe öltö­zött Városházával szemközt felál­lított sátor színpadáról előbb Ha- bis László mondott adventi kö­szöntőt. A polgármester úgy fo­galmazott, hogy az advent nem jelent mást, mint a békesség kö­vetére való várakozás ünnepnap­jait. A hétköznapok békéje pedig áldás, amelyet becsülni kell, külö­nösen ha tudjuk: nagy a bizonyta­lanság és békétlenség a világban. Az egyházak képviselőinek kö­szöntőjét követően meggyújtották a gazdagon díszített adventi ko­szorú első gyertyáját. M. A., S. S. Kigyulladt egy autó az udvaron BESENYŐTELEK Kigyulladt egy kisteherautó Besenyőtelken, a Hanyi utcában szombat dél­után, mondta el a Hírlap kér­désére Antal Erika megyei ka­tasztrófavédelmi szóvivő. A helyszínre a füzesabonyi és a hevesi tűzoltókat riasztot­ták. Az egységek kiérkezésekor a tűz már részben átterjedt a kö­zeli családi házra is, de a láng­lovagok két vízsugárral hamar megakadályozták a továbbter­jedését. Sérülésről nem érkezett je­lentés a helyszínről, a kiste­herautó viszont teljes egész­ben kiégett, gyakorlatilag meg­semmisült. Az épület tíz négy­zetméteren károsodott. G. R. Egy biztos, a mi generációnk szétszakadt!'

Next

/
Thumbnails
Contents