Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-30 / 280. szám
2015. NOVEMBER 30., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP Generációnk A mi nem megy, azt nem kell erőltetni. Hallom rendszeresen, még a kkor is, ha két fél próbálja egymást megismerni, majd kis idő múlván feladja a „reményt”. Ilyenkor az indok általában: nem egy korosztály, más generáció, a mi időnkben más volt. Semmiképp sem egyik vagy másik generáció védelmében, de azt biztosan állíthatom, hogy a világ úgy kerek, ha abban mindenkinek megvan a helye. A fiatalok mindig úgy emlegették magukat, mint akik fél szavakból is megértik egymást, hiszen közös problémákat éltek át, ugyanaz az elnyomás vette őket körül. Egy adott korosztály minden tagja ugyanabból akart kitörni, s mindenki egy „nyelvet” beszélt. Ám úgy vélem: ez csak régen volt így. Egyik generáció sem volt könnyű helyzetben, ám nálunk, mai fiataloknál ez még problematikusabb. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy Magyarországon most létezik-e, és ha igen, mi a generációs probléma?! Sokszor tapasztalom: a fiatalok között nem ugyanazok a témák vetődnek fel. Én a huszonéves korosztályom egy részét tétlennek és érdektelennek látom, de ez lehet, csak nekem tűnik így. Egy biztos, mi szétszakadtunk! Nem tudom, miként magyarázhatnám: lehet, a mai fiatalság egy sokszínű szubkulturális életre szakadt szét? Minél több a lehetőség, minél nagyobb a sokszínűség generációnkban, annál inkább távolodunk el egymástól. Persze a más nézeteket valló, más zenét hallgató, más könyveket olvasó fiatalok is tudnak közös nézőpontra jutni, de valljuk be: ez oly’ ritka, mint a fehér holló. Nem hiszem, hogy erre lesz megoldás, egészen addig, amíg rá nem leszünk kényszerítve arra, hogy egységes erővel védjük meg azt, ami mindnyájunknak legalább ugyanannyira fontos. Az én karácsonyi történetem Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu ADVENT Kedves Olvasóink! Arra kérjük önöket, hogy a közelgő karácsony alkalmából ajándékozzanak meg bennünket és olvasótársaikat egy igaz történettel, amit személyesen átéltek vagy ami megmaradt, nemzedékek óta őrződik a családi legendáriumban! írják meg nekünk azt a karácsonyi történetüket, amire örömmel emlékeznek, ami mély nyomott hagyott önökben, esetleg tanulságokkal szolgálhat és szívesen megosztanák másokkal! Kedves Olvasóink, az önök által megírt történetek, visszaemlékezések javát megjelentetjük a Hírlapban és olvashatók lesznek a He- ol.hu oldalain. A közölhetőség érdekében kérjük, az írás terjedelme ne legyen nagyobb 2200 karakternél (szóközökkel) vagy 1,5 oldal (A4) kézzel írt szövegnél. Történetüket eljuttathatják hozzánk postai levélben (Heves Megyei Hírlap, 3300 Eger, Trinitárius utca 1.) vagy az interneten keresztül ( heol@heol.hu ). A borítékra illetve a mail tárgyába írják oda: „Karácsonyi történet”. Kérjük, pontosan adják meg elérhetőségeiket, ha van mód rá, a telefonszámukat is! Azok között, akik megtiszteltek bennünket emlékeikkel, egy karácsonyi fenyőfát sorsolunk ki és viszünk el a megadott címre december 20-áig. Van egy kedves, vagy éppen megmosolyogtató karácsonyi története? Az egri közönség a budapesti koncerteken is mindig ott van | kedvenc zenekarával. dJKépünka Kerekes Band egyik egri fellépésén készült. EGER Az egri Kerekes Band tagjai büszkék sikereikre: két Fo- nogram-díjukra, amivel a szakma jutalmazta meg őket, s arra, hogy minden lemezük elérte az aranylemez státuszt, sőt kettő a platinát is. A kezdetekről és a zenekarról Fehér Zsombor, a Kerekes Band frontembere mesélt a Hírlapnak. Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu- Egerből indultunk és jelenleg is itt vagyunk. Mindenképp a családi indíttatásról beszélnék, hiszen a szüleim mindketten a népművészettel foglalkoznak, s ennek köszönhetően gyerekkoromban folyton a népzenét hallgattuk otthon. Ekkor inkább lázadtunk ez ellen, s nem vállaltuk fel hogy tetszik. Persze később rájöttünk: maga a népzene egyedi dolog, s ezzel lehet lázadni. így indult a zenekar múltja is, egyfajta lázadásként, amelyben minden tag megtalálta a maga hangszerét, mint egy önkifejező forma. Számunkra a megye- székhely fontos, szeretjük és maximálisan érezzük a támogatást az egriek részéről, s szívből köszönjük hogy az önkormányzat támogatta az idei jubileumi turnénkat, s hogy az egriek eljöttek/ eljönnek a koncertjeinkre Budapestre is. A tömegnek mindig van egy kemény egri magja, akik ott maradnak a koncert után.- Milyen egymással a kapcsolatotok?- Közel 13 éve változatlan a zenekar felállása. Népzenekarként indultunk, s az utolsó tag - Kónya Csaba, a basszusgitárosunk - beszállása után lettünk igazán Kerekes Band. Előtte lépett be Csar- nó Ákos, akivel szintén nyertünk egy olyan energikus, autentikus tagot, aki nagyon jól jött a zenekarnak, hiszen ekkor kezdtünk olyan zenét játszani, ami kezdett elszakadni a népzenétől. A legautentikusabb és ortodoxabb én voltam, amit még nekem is nehéz elhinni magamról. Sokáig ragaszkodtam ahhoz, hogy az eredetihez a lehető legközelebb, szinte másolva adjuk elő a népzenét és ennek megváltozásában, testvéremen, Viktoron kívül Námor Csabi segített legtöbbet. Természetesen minden zenekari tag imádja a népzenét, de nem néptáncoltak vagy énekeltek népzenei versenyeken. Egyszerűen csak szeretnek zenélni. Csabi is ilyen volt, imádott mindenféle húros hangszert, s izgatta hogy milyen lehet az a koboz. Úgy játszott rajta, mint egy rockgitáron. Ezeknek köszönhetően 1997-től folyamatosan közelebb kerültünk a mai Kerekes Bandhez, amely népi hangszereken játszik rock and rollt.- Mely visszajelzések ragadtak meg a leginkább?- Ilyen szempontból a külföldi koncertjeink érdekesek: nem olyan emberek járnak oda, akik előtte elolvassák a néprajzi lexikon ide vonatkozó részét. Sokszor nem tudják, hogy kik vagyunk és mire számítsanak. Amikor maradnak és mulatnak a zenénkre, majd odajönnek gratulálni, az számukra valamiféle pozitív folyamat eredménye. Írországban volt egy buli, ahol például az emberek az asztalon táncoltak. Horvátországban félve mentünk fel a színpadra, mert előtte a hotelszobában belenéztünk abba, hogy ők milyen zenét hallgatnak. Igazi lagzis pop zenét adott folyamatosan a tévé. Rögtön gondoltuk: ebben az országban most biztos be- fürdünk. Ehhez képest egy fickó a koncert végén ősember ruhában, egy óriási, másfél méteres bunkóval szaladgált a színpad előtt. Azt gondoltam, ez a bunkó biztos papírmasé. Egy kézzel furulyáztam, a másikkal odanyúltam: megpörgetem ezt a bunkót, de majdnem lerántott a színpadról.- Milyen volt ez a húsz év?- Érdekes, mert ez az egész húsz év egy nagyon baráti időszak volt, hiszen egy abszolút fejlődő, organikus közösségről van szó, amelynek folyamatos része a humor. Vidám húsz év van mögöttünk. Egyes zenészek szoktak úgy köszönni: jó munkát! Mi ezen mindig meglepődünk és ledöbbenünk, hogy miként gondolhat egy zenész erre a szent ünnepre (a színpadra) úgy mint egy munkára. Ez olyan, mintha karácsonykor az asztalnál azt mondanánk egymásnak: akkor jó munkát ehhez az alkalomhoz. Számunkra ünnep, amikor színpadon lehetünk és zenélhetünk. A legnagyobb öröm a munkánk gyümölcsének learatása, mert a zenekar nyilván nem csak abból áll, hogy fent van a színpadon és játssza a számokat. E mögött rengeteg munka van: koncertet szervezni, arra felkészülni, megírni és megtanulni a számokat. Természetesen vannak vicces sztorik: amikor Jamaicában voltunk zenélni, a koncert végén odajött hozzám egy jamaicai őslakos és azt mondta, hogy neki azért tetszett nagyon a koncert, mert ő az előző életében egy furulyázó majom volt. A fán furulyázott több ezer évvel ezelőtt, s most ezt viszontlátta színpadon. Azt nem tudom, hogy ő most a majom részét látta bennem vagy a furulyát, de reménykedem, hogy a második részt. Jubileumi koncert Nagy Feróval- Budapesten az A38-ban volt a jubileumi koncertünk, amelyre Nagy Ferót hívtuk meg sztárvendégnek, mert úgy gondoltuk, hogy a személyisége nagyon jól illeszkedik a zenekarhoz és nagy örömmel vállalta el ezt a feladatot. Ő a szemünkben egy olyan lázadó figura, aki tele van energiával, mégis a szövegeiben olyan értékes dolgot hozott létre, ami a mai napig aktuális. Ez a jubileumi koncert megpróbálta bemutatni a húsz évet, ahogy a népzenétől elindultunk. Ebben segítségünkre volt Barsi Csaba, aki több számban is közreműködött. Autentikus néptánc, népzenei darabok is elhangzottak, amik átvezettek a saját szerzeményeinkbe. A zenekar nem népzenei feldolgozásokkal, hanem saját szerzeményekkel jutott el ide - mesélte Zsombor. Dr. Csomós Tamás marad a kancellár GYÖNGYÖS Dr. Csomós Tamás lett a Károly Róbert Főiskola kancellárja. A Magyar Közlönyben megjelentek szerint jövő június 30-ig töltheti be a pozíciót a Regionális Felnőttképzési és Szolgáltatási Központ igazgatójaként eddig megbízott kancellárként tevékenykedő Csomós. A korábbi kancellárt, Szent- györgyvölgyi Lászlót júliusban nevezték ki a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetemre, hasonló pozícióba. A Károly Róbert Főiskola jövő júliustól az Eszterhá- zy Károly Főiskolával, valamint a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karával egyesül, s egy egyetem jön létre. T. B. Gyöngyösön és Egerben is programokkal várták a vendégeket Fellobbant az első adventi láng HEVES MEGYE A Kékes Sícentrum és a Kékes Kutató-Mentő Alapítvány vasárnap várta adventi ünnepségére a vendégeket. A hangulatot idén is imával, az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával, s egy ezt nagyban szimbolizáló máglya meggyújtásával biztosították. A zenei színpadon idén sem maradt el a Csík zenekar koncertje. Az adventi műsorban közreműködtek a Csengey Általános Iskola diákjai betlehemes játékukkal, majd felléptek a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Iskola diákjai. A kicsik előadása után hazánk egyik legnagyobb hangja: Molnár Ferenc „Caramel” egy szívmelengető koncerttel lepte meg a közönséAz egri Dobó téren is kigyúltak az ünnepi fények get. A programok a Gyöngyösi Belváros téren folytatódtak, ahol a műsor keretein belül a városi világítást is felkapcsolták. Egerben a fényfüggönybe öltözött Városházával szemközt felállított sátor színpadáról előbb Ha- bis László mondott adventi köszöntőt. A polgármester úgy fogalmazott, hogy az advent nem jelent mást, mint a békesség követére való várakozás ünnepnapjait. A hétköznapok békéje pedig áldás, amelyet becsülni kell, különösen ha tudjuk: nagy a bizonytalanság és békétlenség a világban. Az egyházak képviselőinek köszöntőjét követően meggyújtották a gazdagon díszített adventi koszorú első gyertyáját. M. A., S. S. Kigyulladt egy autó az udvaron BESENYŐTELEK Kigyulladt egy kisteherautó Besenyőtelken, a Hanyi utcában szombat délután, mondta el a Hírlap kérdésére Antal Erika megyei katasztrófavédelmi szóvivő. A helyszínre a füzesabonyi és a hevesi tűzoltókat riasztották. Az egységek kiérkezésekor a tűz már részben átterjedt a közeli családi házra is, de a lánglovagok két vízsugárral hamar megakadályozták a továbbterjedését. Sérülésről nem érkezett jelentés a helyszínről, a kisteherautó viszont teljes egészben kiégett, gyakorlatilag megsemmisült. Az épület tíz négyzetméteren károsodott. G. R. Egy biztos, a mi generációnk szétszakadt!'
