Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-27 / 278. szám

2015. NOVEMBER 27., PENTEK SPORT 15 Az olimpiai bajnok Risztov Éva élvezi a közös munkát Túri Györggyel lepszik rám, sem én nem hagyat­A jó emberi kapcsolat Risz­tov Éva szerint fontos tényező­je a Túri Györggyel ismét közös szakmai útjának. Kovács Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Másfél hónapja kezdett el ismét Túri Györggyel dolgozni, azt mond­ta, valamikor november közepén már be tud számolni róla, milyenek a hétköznapok. Itt a lehetőség!- Nagyon jól érzem magam! - válaszolta mosolyogva Risztov Éva, aki október elején igazolt a Kőbánya SC-hez. - Alapvetően környezetváltozásra volt szük­ségem. Az embernek tudnia kell váltani. Egészséges és boldog va­gyok, teljesen mindegy, hogy a pá­lyafutásom végén negyvenkétsze­res olimpiai bajnok leszek-e, vagy már nem történik semmilyen nagy csoda. A lényeg, hogy az éle­temhez hozzátett az előző időszak és ez a váltás is. Nem biztos, hogy ennek most lesz meg a hozadéka, de ma már tudom, nagyon jó dön­tés volt tíz évvel ezelőtt abbahagy­nom az úszást, hiszen utána Lon­donban nyerni tudtam.- Milyen a kapcsolata régi-új mes­terével?- Mindketten változtunk. Ma már mindketten tudjuk, miért is csináljuk ezt. Korábban nyomott bennünket az eredménykényszer- bennünk is volt meg felülről is jött. Most viszont tudjuk, hogy csak egyszer kell vagy kétszer, és azt is tudjuk, hogy mit. Mind­azokat a tapasztalatokat, amelye­ket az elmúlt években külön-kü- lön összegyűjtöttünk, most át tud­juk adni egymásnak.- Túri György úgy fogalmazott, hogy inkább a háttérből próbál irá­nyítani. Ha úgy adódik, edzőként képes ő is engedni valamiben?- Alapvetően nem kell enged­nie, de tény, már sem ő nem te­kozom rá teljes mértékben, sok­kal inkább próbáljuk összeten­ni, amink van. Köztünk jó em­beri kapcsolat van, ez talán fon­tosabb minden másnál. Lefektet­tük az alapokat, és megbeszéltük a határokat. TÚRI GYÖRGY RISZTOV ÉVA EDZŐJE „Nagyon jól dol­gozik Éva, nagy elszántsággal. Azt azonban fi­gyelembe kell venni, hogy har­mincéves, így másként kell terhel­ni, mint egy tinilányt, viszont ha­talmas tartalékok vannak ben­ne, sokszor én is csak tátott száj­jal nézem, mire képes. Ha elfá­- És megy a kijelölt határokon be­lüli mozgás?- Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. Részemről a váltás alapvető tényezője volt, hogy a családom, az életem Budapesthez köt. Fontos, hogy szeressek lejár­ni az uszodába. Olyan környezet­rad, adni kell neki egy könnyebb délelőttöt vagy délutánt, hogy re­generálódjon, hogy feltöltődjön az akkumulátora. A felkészülés so­rán folyamatosan végzett orvosi vizsgálatok is azt mutatják, hogy három kemény edzés után szük­sége van egy könnyített tréningre. Évi viselkedése nagyot változott a tíz évvel ezelőttihez képest, a par­ton és a vízben mutatott viselke­dése egyaránt jó hatással van a fiatalokra.” ben, olyan helyen vagyok, ahol jól érzem magam.- Debrecenben nem így volt?- Sokat köszönhetek a város- • nak. Hat évre elköltöztem Buda­pestről, a barátaim megmarad­tak, de hiányoztak. Lemaradtam olyan dolgokról, amelyek az élet részei. Élsportolóként sok min­denről lemondunk, ám az élet fontos tényezője, hogy tudjuk él­vezni. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan közegben élsz, ahol jól ér­zed magad, és ezt a közeget ma­gadnak kell megtalálnod. Nekem fontos, hogy az édesanyám a kö­zelemben legyen, mert szerintem egy élsportoló mindaddig, amíg élsportoló, gyerek. Amikor egy- egy nehéz nap, sok-sok kilomé­ter leúszása után elfáradsz, kibo­rulsz, nem a barátaid elé állsz oda, hanem az édesanyádat hívod, aki meghallgat és átölel.- Mi történik olyankor, ha egy edzésen elfárad? Egyáltalán, volt már olyan, hogy nemet mondott a folytatásra?- Igen, előfordult már. Persze az edzéseket, a felkészülést fel kell építeni és mi fel is építjük. Ám előfordul, hogy néha nem megy. És akkor megbeszéljük, hogy ma nem, de holnap vagy holnapután igen. A munkát tehát elvégezzük, legfeljebb néha eltolódnak a na­pok. Harmincévesen erre már na­gyon oda kell figyelni, már nem a mennyiségi, sokkal inkább a mi­nőségi munka a fontos. Ez nem azt jelenti, hogy az edzésen nem kell leúszni a tízezer métert, vi­szont nem mindegy, hogyan és mikor teszem.- És a példamutatás?- Azt szeretném, ha a fiatalok számára a munkához való hozzá­állásom, az alázatom lenne a példa.- Bár épp arról beszélt, hogy már nincs eredménykényszer, azért csak hajtja a bizonyítási vágy...- Az mindannyiunkban ott van. De most nem egyszerűen szeretnénk valami jó eredményt. Nem! Egy eredményt szeretnénk. És nem is az a legfontosabb, hogy összejöjjön, hanem - nézzen ránk- hogy vidámak vagyunk! Én elő­re megmondtam, nem szeretnék sírni. Persze edzésen lehet, meg elfáradni is, de a közös utunk vé­gén biztosan nem lesz gyűlölkö­dés meg egymásra köpködés.- Na de az olimpia kapcsán, plá­ne címvédőként, mégsem gondol­kodhat úgy, hogy csak ússza le a távot...- Dehogynem! Tíz kilométe­ren? Viccel?! Na, itt fontos igazán, hogy egyáltalán képes legyek le­úszni a távot.- Oké, eddig rendben is van, de va­jon megtörténhet újra a csoda? A londoni aranyát mindig ebbe a kategóriába sorolja.- Szerintem minden csoda egy­szer történik meg, és nekem már megadatott. Ami most van az éle­temben, amit kaptam, azért na­gyon hálás*vagyok, szeretnék is vigyázni rá. Ha ezt még egy gyö­nyörű eredménnyel is megfeje­lem, nagyon boldog leszek. De ak­kor is, ha nem.- Nem fog összedőlni a világ?- Bennem biztosan nem. Higgye el, tudom, mi mindent megteszek a jó eredményért. Mindent. De ha ez a 872. helyhez lesz elég, akkor is boldogan és büszkén fogok kiszáll­ni a vízből, mert tudom, minden tő­lem telhetőt megtettem a sikerért. Ha így állunk hozzá, és a felkészü­lés során mindent megteszünk és beleadunk, akkor teljesen mind­egy, hogy a végén hányadik le­szek, mert tiszta lelkiismerettel tudjuk majd mondani: köszönjük, erre voltunk képesek. „Néha én is csak nézem, mire képes” A terrorfenyegetettség miatt óvatos a gén ki hálóőr Köteles László nincs veszélyben GENK Brüsszel közelében sem érzi magát veszélyben Köte­les László, a bravúrkapus, akit nagy becsben tartanak.- Brüsszeltől száz kilométerre sinps Genk városa. Érzékelni ar­rafelé feszültséget a terrorfenye­getettség miatt?- Ha arra kíváncsi, nem érez­zük magunkat veszélyben - vá­laszolta Köteles László, a belga élvonalbeli Genk 31 esztendős kapusa, aki immár a hetedik szezonját tölti a limburgi egye­sületnél. - Ugyanakkor mi is látjuk-halljuk a híreket az Isz­lám Állam nevű szervezettel összefüggésben, tudjuk, sajnos akadnak olyan emberek, akik­nek semmi sem drága. Éppen szombaton, meccsnapon emel­ték négyes szintre a készültsé­get az illetékes belga szervek. Borzasztó érzés ilyeneket halla­ni, megélni, vagy hogy a szur­kolónak olyan intézkedések­nek kell alávetnie magát, mint­ha nem is futballmérkőzésre menne.- A hétvégi fordulóban két talál­kozót is elhalasztottak.- Mert a belga vezetők döntése értelmében rengeteg rendőrt ve­zényeltek a fővárosba, Brüsszel­be, így nem maradt elég a lab­darúgó-mérkőzések biztosításá­ra. De visszatérve az előző kér­déséhez: nem vagyok kifejezet­ten járkálós, kimozdulós típus, a feleségem annál inkább: sze­ret a barátnőivel császkálni a vá­rosban. Nyakunkon a karácsony, ilyenkor pláne gyakran vásárol­nak, most azonban azt kér­tem tőle, ha lehet, mellőz­ze a bevásárlókörutakat.- Egy hónappal ezelőtt a közösségi oldalán, te­hát nyilvánosan kért el­nézést a Mouscron ellen elveszített bajnoki mérkőzés után. Mi történt pontosan?- Kipattant rólam a labda, gólt kaptunk belőle. A hibám annyi­ra megrogyasztotta a csapatot, hogy utána kaptunk még hár­mat. Rettenetes volt. Úgy vol­tam vele, és mindig is így gon­doltam, hogy az ember ne csak a piedesztálra emeléskor álljon a szín elé, hanem akkor is, ami­kor kövezést érdemel. Ezt dik­tálja a lelkiismeretem.- Kétlem, hogy bárki megkövez­te volna a csaknem kétszázmecs- cses kapust.- Háromévente hibázom ek­korát, sokan ezzel vigasztaltak. De mi az a kétszáz meccs, amit említett?- Még tizenegy fellépés, és eléri a kétszáz tétmérkőzést a Genk színeiben.- Tyűha, az szép! Kétszáz mérkőzés bármelyik csa­pat tagjaként nagy eredmény szeriij­tem. Remélem, tényleg eljutok odá­ig, sőt még sokkal tovább is. Bár ha már itt tartunk, har­mincegy évesen talán még nem kell lemondanom ar­ról, hogy egyszer a belgánál erősebb bajnokságban is próbá­ra tegyem magam. Király Gábor harminckilenc éves, ebből kiin­dulva még azért sok jó évem le­het, nem igaz?- Ha már őt említette... Király százegyszeres válogatott, éppen annyival több, mint ön. Ezen gon­dolkodott már?- Gabi megérdemelte mind a százegy fellépést, és megérdemli a következőket is, mert túl azon, hogy kiváló kapus, csodálatos sportember is, követendő példa mindenkinek. Remélem, ő és a többiek az Európa-bajnokságon is felejthetetlen sportélménnyel ajándékoznak meg minket. Ami meg az én nullámat illeti, mondjuk úgy, hogy nem volt szerencsém.- Tegyük fel, pályafutása végé­ig a Genknél marad - aláírná most?- Munkaként azt csinálha­tom, amit egyébként is sze­retek, a szakmai stáb megbe­csül, a szurkolók kedvelnek, és a klubhűség mintaképeként emlegetnek. Boldog ember va­gyok. Mit gondol, hányán cse­rélnének velem? Kamler János Köteles kirobbanthatatlan a belga élvonalbeli I Genk kapujából, és bár jól érzi magát j a csapatnál, nem mond le arról, hogy egy naponj I még erősebb bajnokságban szerepeljen J Fantasztikus belga kapuskarrier Köteles László 2009 nyarán a Diósgyőrtől került a Genkhez, az­óta is ott véd. Csapatával 2011- ben megnyerte a bajnokságot, a belga Szuperkupát, 2013-ban pedig a Belga Kupát. A 2011­2012-es szezonban a Bajnokok Ligája-főtáblán szerepelt, miután a Maccabi Haifa elleni selejtező tizenegyespárbajában „bevédte” a Genket a 32 csapatot felvonul­tató csoportkörbe. t I Risztov Éva boldog. WüBpp és ezt annak köszönheti, • ' hogy mert váltani ; •• . ■ ••

Next

/
Thumbnails
Contents