Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-24 / 275. szám

2015. NOVEMBER 24., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 Musical, operett, vásári komédia a találkozón Mosolyt az arcokra A megyéből is érkeztek vendégek: a hevesi Blaha Színkör az Egy asszony két vétkecskéje | darabbal szerzett nézőinek kellemes pillanatokat Összetartásról, a kultúra, a színjátszás szeretetéről tesz­nek tanúbizonyságot minden évben az adácsi Országos Fa­lusi Színjátszó Találkozón. Leg­főbb céljuk az, hogy kizökkent­sék az embereket a hétközna­pok problémáiból s mosolyt csaljanak az arcukra. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu Megannyi pillanatra em­lékszem, amikor remegő lábak­kal álltam a háttérben, ugyan­azon színpad mögött, ahová idén visszatértem a XIX. Országos Falusi Színjátszó Találkozóra és a VII. Kárpát Medencei Színját­szó Találkozóra. Évek teltek el azóta, az adácsi Művelődési Ház egyre csak épült és szépült, va­lami azonban nem változott: a benne tevékenykedő lelkes csa­pat ugyanolyan lendülettel dol­gozik. A „művház” ajtaján be­lépve sok ismerős arcot láttam. Visszatérő vendége voltam a színpadnak, hol farsangi jelmez­ben, hol ünnepségeken szaval­va. Ám ezen a színpadon ezút­tal színjátszócsoportok mutatták be legújabb darabjaikat. Mielőtt visszatértem volna, a Művelődési Ház irodájában beszélgettem an­nak igazgatójával, a rendezvény szervezőjével, Szekeres Jánossal.- Arra gondoltunk, hogy a fa­lusi színjátszóknak kell egy fó­rum, ahol összejönnek és meg­„Nem mindennapi teljesítmény” Idén Murakeresztűr, Monostor pályi, Bük, Ikervár mellett Gyön­gyös, Veszprém. Jászfénysza ru, Szolnok, Ballószög, Csenger, Heves és Vasvár színjátszócso­portjai mutatták be darabjaikat a Színjátszó Találkozón, Mint minden évben, így idén is nagyon vegyes a felhoza­tal: musicalt, a klasszikus fa­lusi színjátszásból vásári ko­médiát is láthattunk. Az ugyan­mutatják tudásukat, majd szak­értő, barátságos zsűri értékeli a produkcióikat. A jelenlegi zsűri­tagok az első fesztivál óta velünk vannak: Kiss László, a Magyar Szín- Játékos Szövetség Tanács­adó Testületének elnöke, Tóth Zsuzsanna színházpedagógus és Regős János, a Magyar Szín- Játé­kos Szövetség elnöke. Több zsű­ritagunk is volt, olyanok is, akik sajnos már nincsenek közöttünk, ilyen volt Lengyel Pál, a Harlekin Bábszínház egykori igazgatója - 14 évig gazdagította fesztiválun­kat - mutatta be nekem a múltat az igazgató. Szekeres János azt is elmesélte, hogy a fesztivál kiter­jed 13-14 településre évente s van egy színházi járatuk is, melynek köszönhetően eljutnak Adácsra a színház szerető nyugdíjasok és diákok is. Hozzávetőleg ezer ember fordul meg itt a színjátszó hétvégéjén. A hagyományos, né­olyan érdeklődési körűek ta­lálkozója azt az érzést erősíti, hogy nincsenek egyedül, meg­mutathatják egymásnak, hogy hova jutottak és ez nagyon fon­tos - emelte ki Tóth Zsuzsanna szinházpedagógus, Kiss László azzal egészítette ki gondolatait, hogy ezen a talál közön már igaz barátságok szü­lettek, „visszatérő lelkek” erősí­tik a csapatot. pi légkör megteremtéséhez hoz­zájárul az is, hogy az asszonyok az előadások közben hagymás zsíros kenyérrel kínálják az elő­térben a vendégeket. Az adácsi Veritas Színpad nagy múltra tekint vissza, repertoárjá­ban olyan darabok is feltűntek, mint a Mágnás Miska, az Egy csók és más semmi, vagy a Ma­ya. Idén a szintén Szekeres János rendezte Fiatalság, bolondság cí­mű darabot vitték színpadra.- Ez egy könnyed vígjáték, bo­hózat. Az a célunk, hogy szóra­koztassunk, elvarázsoljuk a kö­zönséget, hogy kizökkenjenek a hétköznapi problémáikból, moso­lyogjanak és tapsoljanak. Körül­belül húsz ismert Eisemann slá­ger csendül fel ebben a darab­ban, közreműködik tánc­kar is: szereplőink több­sége nagyon jól énekel és táncol - részletezte a rendező, majd az egyik szereplő­vel is váltottam néhány szót.- Az utóbbi húsz évben álta­lában a hős szerelmes szerepét játszottam, most egy titkárféle­séget, egy bohókás embert, aki csak a saját érdekeivel törődik - árulta el Kiss Zsolt, aki a Veri­tas erejének titkába is beavatott.- Általában szeptember ele­jén kezdjük el próbálni az új da­rabot, két hónap alatt elég nehéz felkészülni. Nem hivatásos színé­szek vagyunk, egyszer egy héten, pénteken próbálunk. Nehéz ösz- szeegyeztetni, de megpróbáljuk, azért, hogy legyen az életünkben egy kis kikapcsolódás. Nagyon jó társaságunk van, együtt járunk már hosszú évek óta üdülni is a Balaton partjára. Alapító tagja­ink már negyven éve jelen van­nak, s a jelenleg aktívak többsége is már húsz éve dolgozik együtt. Adácsiak és olyanok is visszajár­nak a csoportunkba, akik itt nőt­tek fel, de már elköltöztek - osz­totta meg velem. Kiss Zsolt azt is kiemelte, hogy kultúra nélkül na­gyon nehéz lenne az élet. Azzal, hogy Adácson ebből nincs hiány, azoknak is kedveznek, akik nem vagy csak nehezen jutnak fel a fő­városba megnézni egy-egy dara­bot. A Veritas és a Zéta Kulturális Egyesület már nemcsak a megyé­ben, az országban, hanem a ha­táron túlra is hírét vitte an­nak, mi minden születik az adácsi, „világot jelen­tő” deszkákon, Átutazott élet Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu A zok közé tartoztam, akik idáig szerették, ahogy elrobogott mellettük a táj, s zötykölődött a síneken a vonat. Megbir­kóztam a nehezen nyíló ajtókkal, az ellen sem emeltem szót, ha egy-egy járat már nem volt jó állapotban. A folyamat, ami már egy ideje elindult, nem hagy nyugodni. Sokszor felháborodtam már, amikor Egerből hazafelé tartva el kellett suhannom lakóhelyem, Adács mellett azért, hogy Vámos- györkön negyedóra várakozás után felülhessek a másik vonatra, s három perc alatt visszajuthassak a falumba. Megértettem a fővárosba Ötmillió kilométerrel bonyolítják meg a haza vezető utat. utazókat, akik panaszkodtak, hogy ha „minden kis szutykos” településen megáll a vonat, ak­kor ők mikor érnek haza? Elfo­gadtam azt is: egy-egy járaton olyan kevesen utaztak, hogy már nem érte meg útjára indítani. De kérdem: ki fog megérteni engem, aki azt a kis időt, amíg a szüle­immel beszélgethetnék, vonatozással és állomáson ácsorogva töl­töm, holott 45 perc alatt is hazajuthatnék? Ki fogja megérteni a fa­lusi, kollégiumba tartó fiatalokat, akik bőröndjeikkel ide-oda át- szállogatnak? Közben használhatatlanná válik a gondosan elké­szített karácsonyi csomagolás, de nyáridőben még anyuka finom húslevese is megromlik, mire elérnek egyik pontból a másikba. Feladtam, már nem tudok megértő lenni, ahogy még sok-sok adácsi, karácsondi, nagyúti lakos sem. Ezt neveznék a falvak in­tegrációjának? Ezek az emberek egyszer sem panaszkodtak, pe­dig náluk 15 kilométeren belül sosem volt nyitva vasárnap bolt, de az, hogy már a városba eljutás is időjátszma lett számukra, nem arra ösztökéli őket, hogy boldogan, elégedetten éljenek vidéken. Aranyérmes lett a St. Andrea ECEKSZAiOH A St. Andrea egyet­len magyar borászatként „Csak- egyszóval” Pinot Noir 2012 borá­val aranyérmet nyert Madridban a Nuevo Vino 2015 versenyen. Mint ahogyan Barta Évától, a bo­rászat külkereskedelmi mene­dzserétől megtudtuk, olyan ne­dűk mérettek meg itt, amelyek nem kaphatóak a spanyol piacon. A zsűri elnöke Alonso Andrea Brown, a spanyol MAKRO bor szekciójának vezetője volt, a sza­vazóbizottság tagjai között továb­bá madridi és barcelonai forgal­mazók, importőrök és borszakér­tők szerepeltek. A verseny után a szalóki borászat mint külföldi vendég pincészet meghívást ka­pott a Vinoro borbemutatóra. Ott aranyérmes nedűket mutattak be a borkedvelőknek. Az egerszaló- ki szőlőbirtok ötféle aranyérmes bora nagy sikert aratott. V. M. Negyed század a honismeretért HEVES megye Idén ünnepli fenn­állásának 25. évfordulóját a He­ves Megyei Honismereti Egyesü­let. Ebből az alkalomból ma dél­előtt 10 órakor Egerben a For­rás Szabadidő Központban talál­koznak az elnökség tagjai, hogy felidézzék az eltelt évek sikere­it. Méltatják az egykori elnök dr. Csiffáry Gergely és Hajdú János- né titkár odaadó, önzetlen tevé­kenységét, majd számba veszik, milyen programokkal gazdagí­totta a szervezet a megye kultu- 1 rális életét. Szó lesz a kutatások­ról, versenyekről, tájkonferenci­ákról, szakkörökről, táborokról, amelyek a fiatalok honismereté­nek bővítését szolgálták. A résztvevők egyeztetnek a jövő évi feladatokról, illetve ar­ról is, hogy miként lehetne az if­jabb generációt megszólítani és bevonni a közös munkába. B. K. Fejet hajtottak az áldozatok előtt KERECSENB A második világhá­ború után, 1944. november 22- én 24 kerecsendi polgárt a köz­ségháza udvaráról indítottak út­nak szovjet katonai kíséret mel­lett az úgynevezett málenkij ro­botra, azaz kényszermunkára a Szovjetunióba. Kevesen élték túl a megpróbáltatásokat, és aki ha­zatért, sem sokáig élvezhette csa­ládja szerétét, gondoskodását, mivel legyengült fizikai állapota miatt néhány hónap múlva felad­ta szervezete a küzdelmet. Ezekre a helyi áldozatokra em­lékeztek vasárnap délelőtt a köz­ségháza udvarán, ahol tiszteletük­re egy márványtáblát avattak. Sá­ri László polgármester emlékező szavai után Ercsényi Károly hely­történész idézte fel a sötét időszak történéseit. Elmondta, november 22-én az útnak indított 24 embert abban bízott, hogy néhány hónap múlva hazatérhet, ám közülük jó néhányan csak 1957-ben ölelhet­ték meg újra szeretteiket. A Do- nyeck környéki szénbányákban dolgoztatták őket, embertelen kö­rülmények között, három műszak­ban, ahol a kemény fizikai munka mellett nélkülözés várta őket. El­hangzott, ebben az időszakban hazánkból közel 130 ezer életerős férfit és nőt hurcoltak el, s többsé­gük távol a családjától hunyt el. Az itthon maradotttaknak egye­dül kellett megküzdeniük a túlélé­sért. Az emléktáblát Deli Lajos plé­bános áldotta meg. B. K. Huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a Palócgálát Díjat kapott az egri Csipogó is EGER Hatvanegy énekes, hang­szerszólista, valamint hagyo­mányőrző együttes lépett szín­padra november 20-22. között a Bartakovics Béla Közösségi Házban megrendezett Palócgá­la Regionális-Nemzetközi Nép­zenei Fesztiválon, amelyet hu­szonnegyedik alkalommal ren­deztek meg.- A Palócgála nagy hagyomá­nyú kulturális esemény a me­gyeszékhelyen, amely a hazai és a felvidéki népzene legjavá­ból ad ízelítőt a város lakói és az ideérkező látogatók számára. A meghívott csoportoknak alkal­ma van a tapasztalatcserére, a szakmai és baráti együttműkö­dés megalapozására. Jelenlétük A palóc hagyományok bemutatását szolgálta a rendezvény felpezsdíti a várost, a nemezet- közi kultúrák igazi ünnepének lehetnek részesei az idelátoga­tók. A rendezvénnyel egyebek között célunk, hogy bemutassuk a magyar népművészet palóc ha­gyományait - mondta el a Hír­lapnak Bimbó Zoltán szervező. Mint megtudtuk, a fesztivál fellépői kérhetik minősítésüket a KÓTA 18. Országos Szakmai Mi­nősítés Keretében. A Palócgálán Nagydíjat nyert az egri Csipogó Énekegyüttes, a Tiszalöki Nép­zenei Együttes, a felvidéki Klsgé- resi Borcsák, a Ballószögi Népze­nei Együttes, a szintén felvidéki Bokréta Vegyeskórus Kürtről, il­letve a győri Tárcsái Veronika és Török Anita duója. V. M. f f

Next

/
Thumbnails
Contents