Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-06 / 234 szám

2015. OKTÓBER 6., KEDD MEGYEI KORKÉP Közös gyászunk Az elesettek segítése nehéz, de felemelő küldetés A szemükbe kell nézni Ki csatlakozhat önkéntesekhez? A menekültválság hosszú éve­kig eltarthat, ne legyenek illú­zióink. Aki embernek gondol­ja magát, nem ítélkezik, nem gyűlölködik, hanem cselek­szik. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu EGER - Hosszú évtizedek óta dolgozom a Magyar Vöröske­reszt Heves Megyei Szerveze­tének vezetőjeként, ám a me­gyében szervezett önkéntesek­kel szeptember végén olyan felkavaró küldetésben vettem részt, amit soha nem felejtek el - hangsúlyozta Gortva Jó­zsef, a megyei szervezet veze­tője. Hozzátette: - Azt gondo­lom, mielőtt bárki minősíte­né a menekültválsággal kap­csolatos tragikus folyamatot, érdemes lenne egy-két napot önkéntes segítőként közremű­ködnie például a határok men­tén. Egészen biztos vagyok ab­ban, hogy akármit is gondolt előtte a menekültekről, meg­változik a véleménye. A Magyar Vöröskereszt már a menekülthullám első napjai­tól, júniustól részt vállalt a mig- ránsok ellátásában. Jelenleg a Vöröskereszt, a Máltai Sze­retetszolgálat és az Ökomeni- kus Segélyszervezet vesz részt szervezetten a segítésükben. Megyénkből az első két vörös­keresztes önkéntes augusztus végén Röszkén teljesített szol­gálatot, szeptember 20-27. kö­Mivel a menekültválság vége be­láthatatlan, s akár évekig is tar­tó folyamatra kell felkészülniük a karitatív segítőknek is, ezért a szervezetek, köztük a vöröske­reszt folyamatosan számít az ön­kéntesek jelentkezésére. Lehető­leg húsz éven felüli, fizikailag és mentálisan felkészült emberek zött tizenkét tagú csapat indult el Röszkére, Illetve Beremend- re, ahol egy héten át hivatalo­san napi tizenkét órában vár­ták és segítették az érkező me­nekülteket. Gortva Józsefet, a csapat szervezőjét, egyben ön­kéntes munkatársát a megélt tapasztalatokról kérdeztük.- Megtudtuk - emlékezett -, hogy Beremendre naponta át­lagosan tíz-tíz autóbusz érke­zett Horvátországból. Az egyik konvoj a déli órákban, a másik este lépte át a határt. Napon­ta ezer-ezerkétszáz különfé­le életkorú, egészségi állapotú embernek nyújtottak orvosi el­látást, vizet, élelmiszert, taka­rót, pelenkát osztottak a rászo­rulóknak. Az ötvenesével ér­kező csoportokat átvizsgálás után, rendőri jelenlét mellett, a magyar buszokhoz kísérték. Ez alatt az idő alatt adták át a menekülteknek az önkéntesek a szükséges adományokat. Gortva József felidézte: a csa­pat munkáját segítette egy na­pig Omar Hassani, a gyöngyösi kórház igazgatója, Nádim Gha- oui, a salgótarjáni kórházban praktizáló szír származású gyermekorvos és lánya Hessna Ghaoui (ismert riporter, külpo­litikai újságíró), a férje és Ná­dim sógornője. Nyelvtudásuk miatt közreműködésük felbe­csülhetetlen kincsnek számí­tott, csakúgy, mint a kurd szár­mazású Watti Rezan hatodéves orvostanhallgató, s Misi Adeli­na végzős szakápoló odaadó te­vékenysége. Németországból Heves megyei vöröskeresztes önkéntesek Beremenden (képünkön) és Röszkén teljesítettek szolgálatot. Életre szóló benyomásokkal tértek haza. is érkezett egy nyolctagú cso­port az Audi-gyárban verbuvá­lódott segítőkből, akik tetemes mennyiségű adománnyal tá­mogatták az úton lévőket. Gortva József elmondása sze­rint a hazánkba érkező mig- ránsok harminc-negyven szá­zaléka nő és gyermek, sok köz­tük az idős, beteg ember. Bere­mendre érkezett egy kilenc hó­napos kismama, aki kórházi ápolásra szorult volna, ám to­vább haladt a családjával. Hal­lottak több olyan anyukáról is, aki útközben szülte meg gyer­mekét. A szolgálat ideje alatt nem nagyon volt idő töpren­geni a látottakon, a megélte- ken, ám pár nappal hazaérke­zése után József valamennyi önkéntessel együtt úgy érez­te, bármilyen embert próbá­ló feladatot vállaltak, minden­képpen gazdagodtak embersé­gükben. Úgy véli, aki karnyúj­tásnyira áll ezektől az embe­rektől és a szemükbe néz, nem marad közönyös. A tekintetek­ben ott van a hónapok óta tartó szenvedés, a bizonytalanság, a teljes kiszolgáltatottság. Ez a látvány persze minden-segítőt megérint és felkavar. Szólt még a vöröskereszt me­gyei vezetője a rendőrök, s a ka­tonák igazán példás helytállá­sáról, illetve arról is, hogy a jö­vő pénteken újabb hat önkéntes indul a megyéből arra a hely­re, ahol a legnagyobb igény van a munkájukra, feltehetően a Dél-Dunántúlra. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu O któber 6-án nem tűzünk ki a kabátunk hajtókájára sem­miféle jelképet, kokárdát vagy más emblémát. Fekete sza­lagot is csak a lelkűnkben hordunk, hiszen ennek híján is pontosan tudjuk: történelmünk egyik legszentebb gyásza a mai. Olyan nap ez, amire emlékezve nem nyílnak méretes kérdőjelek, nem telepszik rá egyetlen párt sem, hogy aktuálpolitikai színe­zetű ecsettel fesse át. Ez a gyász a mi gyászunk, magyaroké. S, hogy ilyen tisztán a miénk maradhatott, abban bizonyosan a leg­nagyobb szerepet az elszállt, minden felesleges sallangot letisztí­tó lóó év játszik. Na és az, ami Aradhoz veze­tett. Az a cselekvés, amit végül a honvéd tisztek halálának ke­serű pecsétjével jelöltek meg a Habsburgok. Nem más volt ez, mint egy nemzet szabadságának, önállósodási igényének - fegy­verrel is megtámogatott - vágya. Tiszteletre méltó törekvés a mi szemszögünkből, ribillió az osztrákokéból. Mi itt szűkebb régi­ónkban pedig többszörösen is büszkék lehetünk az akkori tör­ténésekre. Nekünk, Heves megyeieknek van kápolnai csatame­zőnk, tizenhetedik vártanúnk, vagyis Lenkey János hős táborno­kunk. Igaz ez akkor is, ha tudjuk: Lenkeyt valójában nem vitték kivégzőosztag elé, bitófára nem kötötték. Vértanúsága abban öl­tött testet, hogy hagyták „simán” megőrülni a tömlöcben. A13 aradi vártanú nevét tudjuk. A nemzeti gyász napján tegyük még mellé a tizennégytől a tizenhatodikig Ormai Norbertét, Lud­wig Haukét, Kazinczy Lajosét, s a - Pesttől Pozsonyon át Kőszegig - más városokban elítélt, ma már névtelen honvéd hősöket. Tiszte­legjünk előttük, akár személyesen Lenkey János egri sírhelyénél! Ez a gyász a mi gyászunk, magyaroké. Egy rendbeli a gyermek­pornográfia. EGER Enyhítette másodfokon az Egri Törvényszék annak a férfi­nak a büntetését, akit a Hatvani Járásbíróság elsőfokú ítéletében kényszerítés bűntette, személyes adattal visszaélés vétsége, szexu­ális kényszerítés bűntett kísérle­te és 21 rendbeli gyermekpor­nográfia bűntette miatt nyolc év tíz hónap börtönbüntetéssel súj­tott. Mellékbünte­tésül kilenc eszten­dőre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. A járásbíróság szerint K. F. vád­lott tavaly szeptember 1-jén a Facebook-profilján ismerősé­nek jelölt be egy 12 éves lányt, önmagát 19 évesnek adta ki. Hamarosan szexuális tartal­Í j mú üzeneteket küldött a sér- I tettnek. A bíróság álláspont- ! ja szerint arra is kényszerítet­te a gyermeket, hogy magáról félmeztelen fényképeket küld­jön neki. Azután azt vetette fel a lánykának, hogy létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ezt a kis­korú elutasította. Arra is kitért indokolásában a bíróság, hogy a vádlott az általa használt számí­tógépen húsz olyan internetről megszerzett képet tárolt, ame­lyeken gyermekkorú lányok fér­fiakkal közösülnek és fajtalan­kodnak. A járásbíróság határozata el­len a vádlott és a védője a bünte­tés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést. A jogorvoslati ké­relem nyomán az Egri Törvény­széken hétfőn délelőtt tartották meg az ügy má­sodfokú tárgya­lását. A törvény­szék tegnap meg­hozott döntésével megváltoztat­ta a Hatvani Járásbíróság ítéle­tét. A gyermekpornográfia bűn­tettét a korábbi 21 helyett egy rendbelinek minősítette, s az el­ső fokon kiszabott szankciót hat év és hat hónap időtartamú, bör­tönben letöltendő szabadság- vesztésre enyhítette. Ugyancsak mérsékelte a terhelt mellékbün­tetését, így őt kilenc helyett hét esztendőre tiltotta el a közügyek gyakorlásától. Egyebekben a tör­vényszék az elsőfokú bíróság ha­tározatát helybenhagyta. Az ítélet jogerős. Sz. Z. Enyhébb szankció a kényszerítőnek Amatőr alkotók műveit várják EGER Az Egri Kulturális és Művé­szeti Központ és a Megyei Peda­gógiai és Közművelődési Intéz­mény ötödik alkalommal hirde­ti meg ebben az esztendőben a Heves Megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti Tárlat címmel pá­lyázatát nem hivatásos képző- és iparművészeknek. A pályázaton részt vehet min­den olyan 16. életévét betöltött alkotó, aki nem végzett képző­vagy iparművészeti főiskolát/ egyetemet, és nem hivatássze­rűen foglalkozik alkotómunká­val. Az elképzelések szerint eb­ben az esztendőben külön cso­portban zsűrizik és díjazzák a fiatalokat 25 éves korig, a főisko­lai alapképzés végéig. Egy alkotó a megyei zsűrihez műfajonként három-három mű­vet adhat be. Jelentkezni a je­lentkezési lap beküldésével le­het, ami a rendező intézmények­ben igényelhető vagy letölthető a www.ekmk.eu honlapról. Az al­kotásokat október 28-ig várják az egri Vitkovics Alkotóházba, illetve a gyöngyösi Mátra Műve­lődési Központba. A legjobb pá­lyaművekből - amiket 1-3. he­lyezésig díjaznak, és különdíja- kat is osztanak - természetesen kiállítás is lesz majd november 7-én a Vitkovics Alkotóház Ga­lériájában. Erről a tárlatról bő­vebb információ Gyöngy Csillá­tól, illetve Makovinyi Melindától kérhető. SZ. E. Májátültetéstől függ a most egyéves kisfiú, Milánka élete Tenisztorna a gyógyulásáért EGER Jótékonysági tenisztornát tartottak a napokban a megye- székhelyen - tájékoztatta lapun­kat Soltész Bálint r. őrnagy, me­gyei rendőrségi sajtószóvivő. El­mondta: a rendezvényt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szervezte, mert az egyik kollé­gájuk segítségre szorul. Szabó József r. zászlós, a Fü­zesabonyi Rendőrkapitányság körzeti megbízottjának a kis­fia ugyanis egy veleszületett betegségben szenved. Az egy- esztendős Milánka élete most a májátültetéstől függ, amelyet csak külföldön tudnak elvégez­ni. A kinntartózkodást a család nem tudja fedezni, éppen ezért támogatásra szorulnak. Sokan segítenek, hogy Milánka (édesanyja ölében) meggyógyulhasson A minapi sporteseményen az ország több területéről 19 pá­ros mérte össze a tenisztudását. A szép időjárásnak is köszönhe­tően izgalmas mérkőzésekkel, jó hangulatban zajlott a rendez­vény. A dobogó harmadik foká­ra a Czinege László, Rácz József kettős állhatott. Második helyen Harmati László és Forgó János, míg az első helyen Fóra Csaba és dr. Juhász József végzett. A torna különdíját Kiss Gábor és Molnár Erik kapta. A nevezésekből és a felajánlá­sokból befolyt összeget Czinege László r. ezredes rendőrségi fő­tanácsos, a Heves Megyei Rend­őr-főkapitányság vezetője adta át a családnak. M. z. » csatlakozását várják. Az egész­ségügyi alapismeretek és az ide­gen nyelv tudása előnyt jelent. Természetesen bárki segíthet a maga módján. A legegyszerűbb az 1359-es adományvonal tár­csázása, amely hívásonként 250 forinttal gyarapítja a segélyszer­vezetek pénzügyi alapját.

Next

/
Thumbnails
Contents