Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-17 / 244 szám
2015. OKTÓBER 17., SZOMBAT 14 KITEKINTŐ Nagy a hallgatás „Tengiz-ügyben”, mindenki hátat fordít a károsultaknak Segélykérésük süket fülekre talál ■■ - ■ ■' Magyarorszagrol is sokan mentek ki Tengizbe dolgozni a jobb jövedelem, a pénzkeresés céljából, ám sajnos betegen és megnyomorodva tértek haza :-0 O Igazságtalanul szenvednek még a mai napig is azok a magyar emberek, akik a volt Szovjetunió területén, a Magyar Állam megbízásából, a földgáz- és kőolaj-kitermelő területeken dolgoztak, s az egészségük - bár ezt itthon senki nem ismeri el - károsodott. Mellik Alexandra alexandra.mellik@gmail.com TENGIZ, SZIDALOM _ Régi történet, de sajnos még most is tart a hatása. Az életben maradt Tengiz- ben dolgozókat az előttük eltitkolt atombomba-robbanások utóhatása, a sugárfertőzöttség, a belélegzett mérges gáz még a mai napig is tizedeli. Az áldozatokért és a károsultakért Réz Kata, a Mai Nap újságírója szólalt fel a már azóta megszűnt napilapban, megpróbálva a lehetetlent. Lapunkat az elmúlt évtizedekben többször is felkereste Wennesz István szihal- mi lakos, aki feltárta előttünk saját szemszögéből a Tengizben történteket. Elmesélte, miként harcol egymaga az igaz ügy érdekében úgy, hogy kezdődő Alz- heimer-kórt diagnosztizáltak nála az orvosok.- Mostanában a Köztársasági Elnöki Hivatalnál próbálkoztam, akiktől kaptam egy elismerő levelet - mesélte szerkesztőségünkben Wennesz István tengi- zi károsult. - Velem együtt több mint 13 ezer ember szenvedett el betegséget a tengizi foglalkoztatása nyomán. Emiatt nem vagyunk olyan keresőképes állapotban, mint azelőtt. Kártérítést kértem és követeltem a bíróságtól, a Magyar Államtól. Szinte az összes politikust felelősnek tartom. Tiszteletem a kivételnek, akik kiálltak mellettem Wennesz István segítségkérő levelein; számos elutasítást ást kapott A Köztársasági Elnöki Hivatal idei visszajelzése Wennesz Istvánnak A Wennesz Istvánnak 2015. július 20-án küldött válaszlevelet a Köztársasági Elnöki Hivatal: „Részvéttel olvastam a pártállam egyik utolsó, súlyos következményekkel járó nagyberuházása, a tengizi építkezés idején szerzett betegségeiről szóló beszámolóját. Sajnálattal tájékoztatom, hogy az Elnök úr jogkörét meghatározó Alaptörvény 9-14. törvénycikk alapján neki nem áll módjában jóvátenni az Ön és sok-sok társa által elszenvedett egészségi károsodások miatti szenvedéseket, veszteségeket. Engedje meg ugyanakkor, hogy egyfelől kifejezzem Önnek elismerésemet, hogy a sokféle megpróbáltatottság közepette is erős tudott maradni, másfelől kifejezem sajnálatomat és együttérzésemet mindazoknak, akik sorsuk jobbra fordítását remélve mentek dolgozni a mesz- sze idegenbe - ahonnan nagyon sokan még nehezebb helyzetbe kerülve tértek vissza...” és akiknek csak a törvények miatt nem volt lehetőségük a segítségnyújtásra. Úgy tapasztalom, hogy mindenki csak hallgat. A tengiziek ügyében Lakatos Pál újságíró és a Vasárnapi Újság volt főszerkesztője is megjelentette írásait. Kezünkbe akadt egy neki címzett levél, amelyet Baglyas Imre bélapátfalvi lakos, tengizi károsult írt. Megfogalmazta, hogy a munkahelyén sokszor volt homokvihar és a gázszag, mindez rendszeressé, majd állandóvá vált. A szagló- szerveikegy idő után hozzászoktak. A munkához a gázmaszkon kívül semmilyen egyéni védőfelszerelést sem kaptak. Olvasható továbbá a levélben: „Az ottani orvosi ellátást negatívnak minősítem, hiszem még komoly műszerek sem voltak. Egy injekciót egy kezdő orvos vagy ápoló is be tudott adni. Erre egyébként egy alkalommal került sor, ha jól tudom, pestis ellen. A szakmai munkavégzésem során kerültem közvetlenül egy termelői kút mellé. Itt néhány hétig dolgoztam, úgy, mint mikor egy nyájat a juhász legelni enged. Reggel kocsival kivittek minket a kúthoz, majd magunkra hagytak a szerszámainkkal és ebédig ránk sem néztek. A gázérzékelők rövid időközönként sípoltak, de ezen kívül semmi egyéb veszélyre figyelmeztető eszközünk, menekülésre való lehetőségünk nem volt. Ilyen körülmények után 1994. szeptemberében végleg hazajöttem. Ezután kevesebb mint egy hónapon belül hívtak záró orvosi vizsgálatra, ami sajnos nagyon felületes volt. Természetesen én is „egészségesen” jöttem haza. Legalábbis a hivatalos verzió szerint...” A miskolci Balogh Gyula hat olyan munkatársáról tud, aki szívinfarktust kapott Tengizben. Ennek ellenére az illetékesek azt állították, hogy senki sem betegedett meg, s a Tengizben szerzett betegségek következtében sem ott, sem itthon nem vesztette életét senki. Bi- rincsik István makiári károsult, a 2003-ban a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnak írt levelében, így emlékszik vissza egy 2003. áprilisi eljárásra:„A Vegyépszer jogi képviselője a szerződésemet bal kezével felemelve a következő szavakkal szerette volna befolyásolni a bíróságot. Itt van Birincsik István szerződése, amely 18 ezer forintról tesz tanúbizonyságot, ezért ő, mint jogi képviselő, nem érti, hogy én miért követelek 300 ezer forintot, hisz ez nevetséges. A jogtanácsos úr által bemutatott szerződés készenléti jellegű munkakörbe sorolt be, amit a Munka Törvénykönyve külön pótlékkal lát el. Ezt soha nem kaptam meg. Erre is igényt tartok.” Ezt követően érdemi változások még 2006-ban sem történtek. Lenkovics Barnabás, az akkori országgyűlési biztos levelet fogalmazott meg a miniszterelnöknek címezve azzal, hogy a Magyar Állammal szemben fennálló kazah államadó- ság meghatározott része, mintegy hatmilliárd forint befolyt az Államkincstárba, s e tény ismeretében, a hosszú évek óta tartó megoldáskeresés pénzügyi vonatkozását tekintve, közelebb látszott kerülni egy lehetséges megoldáshoz. Lenkovics Barnabás arra kérte az akkori miniszterelnököt, hogy tájékoztassa, lát-e lehetőséget valamely pénzügyi támogatás szükséges jogi hátterének megteremtésével az egészségükben maradandó károsodást szenvedett emberek kárpótlására. Válaszában Gyur- csány Ferenc kifejtette, hogy noha jogos az igény a megoldásra, a munkavállalók előzetes orvosi vizsgálata nem terjedt ki a helyszínen uralkodó szélsőséges éghajlati körülményekre vonatkozó egyéni tűrőképességre. Ezt követően Wennesz István az Egészségügyi Világszervezetnek benyújtott egy segítségkérő beadványt, ám a szavai ismét süket fülekre találtak. A harcot fel nem adva folyamatosan küzdött és máig is csatázik az igazáért. Idén augusztusban az Egri Köz- igazgatási és Munkaügyi Bíróság elnökének is címzett egy levelet, amelyre dr. Szilákné dr. Fülöp Csillától, a közigazgatási és munkaügyi bíróság elnökétől az alábbi válaszlevelet kapta: „Tájékoztatom, hogy az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt nincs folyamatban lévő ügye. A hatályos jogszabályok értelmében pedig a bíróság hivatalból nem kezdeményez új eljárást.” Mivel a Magyar Állam érdekében végzett munka a környezeti hatások miatt sok esetben visszafordíthatatlan egészség- károsodást okozott, a még élő emberek számára elégtételül szolgálna egy külön törvényben, vagy kormányhatározatban rögzített kárpótlási összeg biztosítása.- Évek óta az igazságért vívom a csatáimat, kisebb-na- gyobb eredményekkel. A nyugdíjhivatalt is állandóan ostorozom. A legnagyobb eredmény, amit elértem, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal olyan levelet küldött nekem, amit eddig még senki sem mert leírni. Ez egy pozitív állásfoglalás, amit nagy eredménynek tartok - mondta Wennesz István. Az Egészségügyi Világszervezet elutasító levele A Wennesz Istvánnak címzett visszajelzés keletkezésének ideje 2004. augusztus 2.: „Köszönettel kaptuk levelét. Sajnálattal tájékoztatom, hogy az Ön által vázolt problémával kapcsolatban az Egészségügyi Világszervezet nem illetékes lépéseket tenni. Javasoljuk, hogy kérésével szíveskedjen az Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézethez fordulni.” Tengiz teljes látképe. Számos magyar munkára vállalkozónak - aki még él közülük - rossz emlék. "Mai WSmÉSSS(MM MNMMMM h ' Wß^$g>P ?v; f i i é, isiaWiii KMNWMIIIWMmIm ISBSÍ5ti|iE5|ffi5i^3Bl pS^^SpHM
