Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-17 / 244 szám
2015. OKTOBER 17., SZOMBAT Bangó Margit 17 évesen indult el Vásárosnaményból a fővárosba egy rádiófelvételre. A családból senki sem tudta elkísérni, mert nem volt pénz vonatjegyre. Ez az utazás azonban örökre megváltoztatta az életét. munka után pedig rohantam a Halászbástyára és két másik étterembe énekelni. Kellett a pénz, hogy ki tudjam fizetni az albérletet és ennivalót vegyek. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor megkaptam az első fizetésemet, ami tulajdonképpen két fizetés volt, elmentem a Corvin Áruházba, és vettem magamnak egy bőrkabátot, hozzá csizmát, ridikült és kalapot - mind bézs színű volt - és még egy sminktáskát is. Ez volt az első alkalom az életben, hogy nem más által levetett ruhát vehettem fel. Addig erre nem futotta, és később sem számíthattam a szüleim támogatására. Kilencen voltunk testvérek, és gyerekkoromban megtapasztaltuk, mit jelent éhezni. Sosem felejtem azt a februári estét, amikor a dunna alatt vacogva, a kihűlő fekete sparherd mellett vártuk anyánkat, hogy hazajöjjön, mert aznap még nem nagyon ettünk. Ez az időszak szerencsére hamar elmúlt, de örökre mély nyomot hagyott bennem. Felnőtt fejjel inkább nem aludtam, minden fellépést elvállaltam, de nem hagytam, hogy a kislányom éhezzen. Mert ugye mit ad a Jóisten: szerelmes lettem, és megszületett a kislányom. me. Mint kidé- 1 rült, a férjem ÉBBpf egy nalam jgütfr 25 évvel ,, ' idősebb ■ nőnek volt az élettársa. Gondtalan élete volt mellette, dolgoznia sem kellett - nem mintha mellettem kellett volna.. Akkoriban nem volt divat a válás, az én szüleim egy életet éltek le egymás mellett békében, boldogságban. Nem arra számítottak, hogy 19 évesen elvált asszony leszek. De nem bántam meg, hogy ki mertem lépni ebből a házasságból. Már akkor nem voltam annyira naiv, és rájöttem, hogy hiába várok erre az emberre, kutyából nem lesz szalonna. Soha egy forintot nem adott haza, a gyereknek egy csokit nem hozott. godtan, halkan megkérdeztem tőle, hogy hol volt, zavarában csak any- nyit bírt mondani, hogy moziban. Nem rendeztem patáliát, hanem elváltam tőle. Pedig szerettem. I lomonnay (íergcly/liol! ko/ponlis/ri'kos/IONCii"' hkmI iiivvorks.hu- Emlékszik még arra a napra, amikor annak idején 17 éves korában a fővárosba utazott szerencsét próbálni?- Hogyne emlékeznék! Egy tehetségkutatóra nevezett be a drága édesanyám. írt egy levelet, hogy nagyon jól énekel a kislánya, és behívtak meghall- gatasra. A Bizományi Áruházból vett nekem ruhát, egy egyszerű, rövid ujjú darabot mi- niszoknyácskával. Akkoriban az volt a divat. A rádióban aztán étlen-szomjan várakoztam a soromra. Úgy meg voltam il- letődve, hogy amikor behívtak énekelni, remegett kezem-lá- bam, és egy hang nem jött ki a torkomon. Szóltak, hogy kezdjem el a dalt, vagy hagyjam el a helyiséget. Ekkor odajött hozzám Boross Lajos prímás, és csak annyit mondott: „Te vagy itt az egyetlen cigány lány, ne hozz ránk szégyent!”- Nem szakadt meg a szíve? Dehogynem! De el kellett fogadnom, hogy a Jóisten ezt mérte rám. Sokszor potyog a köny- nyem. Ezekegyasz- szony könnyei, és talán ezért is tudok úgy hatni az emberekre. Évtizedekkel ezelőtt Brüsszelben egy fogadáson énekeltem, ahol ott volt a Vaslady is. Nem éreztem jól magam, mert miközben álltam a színpadon, a világ nagy politikusai beszélgettek egymással, és nem rám figyeltek. Aztán lementem a színpadról, a biztonsági emberek azonnal megrémültek, hogy mi történik, de végül engedték, hogy a vendégek közelébe menjek. Ők elcsendesedtek, csak hallgatták a magyar nótát, és azt vet- - Azok a férfiak féltéke- tem észre, hogy a Vasladynek nyék leginkább, akik maguk- könny szökik a szemébe. Amiből indulnak ki. Ezt nem gon- kor elváltam a második fér- dolom, hanem tudom. Volt, jemtől, bezártam egy ajtót a hogy a drága uram - Isten szívemben is. Annyi csalódás nyugosztalja - úgy bukott ért már addigra, annyiszor le, hogy kiesett a tárcájából megcsaltak, megaláztak, ki- a hölgynek a fényképe. Elő- használtak, hogy már nem fordult az is, hogy amikor két akartam újra megpróbálni, nap után hazajött, és én nyu- El kellett fogadnom, hogy az én életem a zene. Erre rendelt engem a Jóisten. A szerelmeim is mind zenészek voltak, talán ez volt a baj. Nem is adtam esélyt másnak, pedig lett volna egy-két nagyon komoly lehetőségem, hogy gyémántkereskedőhöz, olajtársaság tulajdonosához menjek feleségül. Nem érdekelt a sok pénz, a csillogás. Engem a zene, a színpad, az imádott közönség és a családom tesz boldoggá.- Más nő kikaparta volna a szemét.- Pontosan. Én viszont egész életemben mindig kultu- Nem hozott, hiszen a rádió - Aminek az édesapja nem ráltan szerettem elelkezdte játszani a próbafel- igazán őrült. intézni a gondokat, vételét - ez azóta sem sike- - Apám nem bírta elviselni A második férjemrüit senkinek. a szégyent, hogy a lánya há- mel, Járóka Sán- De én csak sokkal ké- zasságon kívül teherbe esett, dórral is talán csak sőbb tudtam meg, hogy sike- Amikor ezt megtudta, felment egyszer rendezrült. Végigsírtam a hazafelé otthon a padlásra, és felakasz- tem jelenetet, vezető utat, és amikor leszáll- tóttá magát. Szerencsére nem Iszonyatosan féltam a vonatról, drága jó anyám halt meg, de csak Marika szü- tékeny természet azonnal leolvasta az arcomról, letése után három hónappal volt, árnyékként követett hogy mi történt. Majd három mertünk elé állni, hogy a leen- még a fellépésre is. Egy ilyen nap múlva jött egy levél, hogy dő férjem megkérje tőle a ke- alkalommal pattant el a húr sikerült a próbafelvétel. zem. Persze a házasság rövid nálam, amikor észrevettem, életű lett, mert másfél év után hogy a függöny mögül figyel,- Mi volt a fődíj? Egymillió fo- elváltam, aminek szintén nem miközben énekelek. Ha oka rint 12 hónapon keresztül, eg- örült. lett volna féltékenynek lenni, zotikus utazás és autó, mint akkor nem szólok egy hangot manapság? - Mi történt? sem, de nem volt.- Fenéket! Lehetőség, hogy - Tudja, ha az ember életéfelléphettem. Pestre költöz- nek párja három hónapig nem - Pedig ha jól tudom, a prítem, nappal az Ikarus gyárá- jön haza, akkor annak a há- máskirály Járóka nem volta ban dolgoztam raktárosként, zasságnak nincs sok értei- hűség mintaképe.- A lányával évek óta nem beszél. Az újságokban azt lehetett olvasni, hogy ennek is egy férfi, a lánya férje az oka, aki az ón élettársa volt.- Nézze, életem legfájóbb pontja ez. Nem beszéltem erről soha.- Nem hiányzik a lánya?- Dehogyisnem! Vannak olyan sebek, amelyeket nem akarok feltépni. A Jóisten majd elrendezi ezt is. f. » i %
