Heves Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-10 / 238 szám

2015. OKTÓBER 10., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Zseniális nyelvtehetséggel áldotta meg a sors Nóri, a világpolgár ZÜRICH, EGER Csombók Nóra so­káig Egerben élt, e városban is végezte középiskolai tanulmá­nyait. Nem sokkal később úgy döntött, továbbtanulás helyett inkább világot látna... Vele be­szélgettünk. Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com- Miért éppen Svájcra esett a választása?- Igazából a véletlen műve, hogy épp Svájcban kötöttem ki. Mielőtt ide csöppentem volna, több évig már külföl­dön éltem. A történet kicsit ka­cifántos: a középiskola elvég­zése után felvételt nyertem az ELTE portugál-török szaká­ra, de valójában nem volt sok kedvem a továbbtanuláshoz. Inkább világot szerettem vol­na látni, önálló életre és kül­földi élményekre vágytam. A kalandvágy először Korzi­kára sodort, aztán követke­zett „la bella Italia” és Anglia. Az egyetemi tanulmányaimat elvileg csak fél évre terveztem felfüggeszteni, végül 6 esz­tendő lett belőle. Voltak idő­szakok, amikor hazajöttem, s az egyik ilyen alkalommal elmentem az egyik légitársa­ság válogatására. Felvettek, és elkezdtem légi utaskísérő­ként dolgozni. A repülést és a kollégákat imádtam, viszont a budapesti élet kifogott rajtam, és a próbaidő leteltével fel is mondtam. Sokáig nem,,tud­tam, hogy mihez kezdjek ma­gammal, valahogy sehova se tartozónak éreztem magam, jelentkeztem ezután renge­teg külföldi légitársasághoz, több helyen voltam interjún. A svájci társaság is meg­hívott az egyik szelekció jára, akkor utaztam elő­ször Svájcba. Az inter­jú jól sikerült, még­sem vettek fel. Sajnos semmi­lyen indokot nem közöltek, hogy mi­ért nem, úgyhogy csak sejté­sem lehet, mi lehetett a gyen­gepontom. A vonaton hazafe­lé a kabinban szóba elegyed­tem egy kedves magyar lány­nyal, aki Liechtensteinben vendéglátásban dolgozik. El­meséltem neki nagyvonalak­ban a történetemet, és ő aján­g­Nóri a középiskola után körbeutazta Eu rópát. Nagymamája főztje miatt viszont szívesen hazatér n lőtt nekem egy internetes dalt, ahol mindenféle lehetőségre lehet jelentkezni német ajkú országokba. Ezen az oldalon találtam később az első svájci szezonmunkámat. Két téli idényt dolgoztam gig a gyönyörű svájci ban. Most Zürichben élek, am szintén a véletlennek és egy csöppnyi szerencsének kö szönhető.- Mivel foglalkozik kint?- Most főállásban diák vagyok, a har­madik szemeszterben tanulok a ZHAW nevű egyetemen. Ha minden jól megy, pár év múlva tolmács leszek. A tanu­lás mellett viszont mu­száj dolgoznom, így két- szer-háromszor hetente egy belvárosi kávézóban felszolgálok.- Mit szeret a legjobban a kinti életben?- Szeretek Zürichben élni, mert igazán szép város. A kedvencem a Zürichi-tó, ahol forró nyári kon lubickol a fél város a kristály­tészta zöldes­kék vízben. Mi­vel Zürich nem igazi metropo­lisz, minden­hová biciklivel járok. A tö­megközle­kedés, mint általában minden, nagyon Festeni szeret, ruhát tervezne Nóri mindig is kreatív lány volt, már a középiskolában, az egri Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskolában is szeretett rajzolni, festegetni. Sajátos motí­vumokat készített: színes, nagy szemű, érdekes arcú női alako­kat rajzolt. Az egyedi mintákat továbbfejlesztette, s már nem­csak ceruzával és filctollal vi­szi fel őket papírra, hanem fes­tékkel is. Néhány munkáját ki­állították abban a kávézóban, ahol dolgozik. Legújabb ötle­te, hogy megtanul varrni, ru­hákat tervezni. jól szervezett. A közbiz­tonság is kiváló, a szabály­szegés drága mulatság er­refelé. Szeretem a szomba­ti bolhapiacot, ahol az em­bernek olyan érzése tá­mad, mintha az egész vi­lág ott nyüzsögne. A min- I dennapi életben is észre­vehető a mindenféle nem­zetiségek és kultúrák ka­varodása, rengeteg ér­dekes, a legkülönfélébb származású emberrel le­het találkozni.- Van olykor honvágya?- Természetesen né­ha rám tör a honvágy, és legszívesebben az el­ső géppel hazarepülnék. Nem mindig egyszerű az it­teni élet, hiányaik a család, a kolbász, az otthoni levegő, a békasüti, meg az összes pék­sütemény és az egész magyar konyha, de főleg' nagymama főztje! Van olyan nap, amikor azt kérdezem magamtól, hogy mit is keresek én itt. A svájci mentalitás néha embert próbá­ló, és teljesen nem ideillőnek érzem magam. De aztán elmú­lik, az élet megy tovább. Az élet­mentő kolbászutánpótlás pedig pár havonta postán érkezik.- Tervezi azt, hogy egyszer haza­költözik?- Egyelőre nem tervezem, hogy valaha is hazaköltözöm. Itt élek, itt tanulok, itt fogok dol­gozni és valószínűleg gyereke­ket nevelni. Viszont, mint tud­juk, ember tervez, Isten végez... Teljes biztonsággal semmi sem kizárható. Kicsik és nagyok együtt váltak részeseivé az alkotói folyamatnak Közös festéssel zárták a tárlatot EGER Herczeg István, Pieronymus Kosch és Szakács Imre Színek-Fé- nyek-Évek című kiállításának a záróeseményét rendezték meg pénteken a Templom Galériában. A programot a Csíziós Nagy Festés címen szervezték meg, ami a Nagy Rajzolás és a ma­gyar festészet napja események­hez kapcsolódik. A szervezők ki­emelkedő programokkal várták a vendégeket. Volt ott közös fes­tés és rajzolás a művészekkel, to­vábbá vetítés, valamint beszélge­tés is. A programok célja az volt, hogy a barátok, ismerősök és is­meretlenek aktívan részt tudja­nak venni az alkotásban. A ren­dezvényt Pieronymus Kosch zár­ta bontóbeszédével. M. A. Ecsettel alkotnak a látogatók. A vendégek igazán élvezték a kiállításon a közös programokat. A nő szerepe Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu E ltöprengtem azon, vajon mit érne a kormányfő élete nők nélkül, akiket olyannyira óv a politikától. Lenne-e értelme véget nem érő harcainak, ha nem várná otthon asszonya terített asztallal, mosott, vasalt inggel, biztató szóval? Ha szép, egészséges, okos gyerekeivel nem lehetne fotózkodni, karácsony­kor, esküvőkor, sikeres svájci magániskolába való beiratkozás­kor? Vajon hol lenne ma Viktor, ha az édesanyja nem ad neki éle­tet, hitet, reményt egy emberi életre? Kiért és miért küzdene, mit mondana a család szentségéről, ha agglegényként üldögélne egy lepusztult kis garzonlakás­ban? Vajon miért kell ennyire félni a nőktől, akik szeretnek, életet adnak, gondoskodnak mindenről és mindenkiről, mert a génjeikbe ez van írva? Miniszterelnök Ur! A nők nem buták, s nem gyengék. Politi­kusként is bármikor megállnák a helyüket, s meglehet, ezt is tisztességesebben, emberségesebben csinálnák, mint a férfiak. A nők a XXL században - minden ellenkező híreszteléssel szem­ben - nem babusgatásra való játékszerek, nem is háztartási robo­tok. Úgy alakult, hogy a mai nő az elvárt szerepbe már réges-rég nem fér bele. Azért, mert minden, az élettel és élhetőséggel kap­csolatos dolog lassan az ő vállára nehezedik. Gyereket szül, nevel, háztartást vezet, dolgozik nyolc, sokszor 10-12 órában, a férfiak­hoz képest még mindig megalázóan kevés bérért. Ennyi erővel akár politikus is lehetne. ló pénzért ő is el tudna üldögélni a parlamentben. Legfeljebb nem a szögesdrótról sza­vaznánk, hanem zoknit kötögetnénk az unokáknak. Ahogy el­nézem néha az üres parlamenti padsorokat, akár ez is beleférne. Vajon ki tenne többet egy békésebb világért? Debrecenbe vezet az óriáskígyó útja EGER, MAKLÁR Valószínűleg Deb­recenben ér véget a hét elején Makiáron megtalált óriáskígyó útja - tudta meg a Hírlap. Ahogyan korábban többször is beszámoltunk már róla, há­rom hónappal ezelőtt egy óriás­kígyót fotóztak le Makiár hatá­rában egy földúton. A hüllő te­temét aztán ezen a héten, ked­den, nem messze az előbbi hely­színtől találták meg. Hanuszik Csaba, Makiár alpolgármestere a Hírlap kérdésére pénteken el­mondta: a kígyót az egri Baktai úton lévő állati tetemgyűjtő te­lepre szállították. Azt már lakab Zoltántól, a Vá­rosgondozás Eger Kft. vezetőjé­től tudtuk meg, hogy külön­leges állattal meglehetősen ritkán találkoz­nak a cég tulaj­donában lévő, de egy másik vállalkozás által üzemeltetett te­lepen dolgozók. Annak ellenére, hogy bizony visznek azért oda kedvtelésből tartott, elhullott ál­latokat is. Kígyót most először vettek át, de afrikai állat egyéb­ként már került oda. A koráb­bi években egy watusi (Afriká­ban honos marhafajta) már hul­lott el a megyeszékhelyen, ami­kor egy cirkusz vendégeskedett a városban. Az egri telep egyéb­ként csupán egy gyűjtőhely, a te­temeket hetente kétszer-három- szor szállítják el egy debreceni megsemmisítőbe. Akár 70-80 ezer forintot is kaphatott volna a megtermett, kétméteres jószágért tulajdono­sa az egri Kónya Dániel szerint, aki maga is egy boa constrictor tulajdonosa, igaz, a nála élő pél­dány még alig több mint egyesz- tendős, a mérete pedig 110 cen­timéter.- Valószínűleg kitett állat volt a Makiáron megtalált boa, s az is feltételezhető, hogy elég mesz- sziről jött a tulajdonos, aki egy­szerűen kirakta, hiszen a helyi hüllőtartók többnyire ismerik egymást, tudnak egymásról. Ha helyből tűnt volna el egy ilyen állat, akkor azt már tudnánk - vélte Kónya Dániel. Megtudtuk tőle azt is, hogy egy olyan kifejlett példány, ami­lyennek a tetemét a Makiáron megtalálták, már elég nagy étvágyú, bár akár egy hóna­pig is elél min­denféle táplá­lék nélkül. Egy kifejlett nyúl vagy csirke is megteszi neki, a kisebb kígyók pedig kezdetben egy-egy egérrel, később pedig patkánnyal csillapítják az éhsé­güket. Hobbiállatként tarthatók, hi­szen a harapásuk nem veszélyes az emberre, noha meglehetősen fájdalmas lehet. Az állat valójá­ban szorítással teríti le kisebb testű áldozatait. A boa constric­tor elevenszülő, születésekor kö­rülbelül negyven centi hosszú, s körülbelül egy év alatt éri el az egyméteres hosszt. A Makiáron megtalált kígyó egy kifejlett pél­dány volt tehát, kereskedelmi értéke miatt meglepő, hogy nem hiányzik senkinek. G. R. A boa harapása nem veszélyes, bár igen fájdalmas lehet. R •r t t i 4

Next

/
Thumbnails
Contents