Heves Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-05 / 208. szám
2015. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 A fiatalabb egriek talán már csak nosztalgiázó szüleiktől tudhatják, hogy volt egyszer egy egri dohánygyár, amelynek helyén ma az Agria Park található. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu EGER Akik valaha itt dolgoztak, tudják, mit jelentett ez a vállalat az egrieknek. Megélhetést, boldogulást, előre haladást, szociális biztonságot. Akik nem voltak tagjai a kollektívának, azok is jól emlékeznek arra, mit köszönhet a város a gyárnak. A hetvenes, nyolcvanas években a cég szponzori tevékenységének köszönhetően az egri labdarúgás a legfényesebb időszakát élte, az egri kórház a legkorszerűbb és legdrágább műszerekkel gyarapodott, s számos közintézmény is számíthatott támogatásra. Sok család a gyárnak köszönhette első otthonát, de azt is, hogy a dolgozók gyermekei a város legjobban felszerelt óvodájában cseperedhettek, míg szüleik dolgoztak. A 60-as évektől a 90-es évekig 15 százalékról 75-re nőtt a szakképzett dolgozók aránya, merthogy a cég mindenkit támogatott, aki tanulni akart. Ösztöndíjjal, munkaidő-kedvezménnyel. Ilyen csak a mesében van - mondhatnánk lakonikusan, szétnézve a mai hazai vállalati környezetben. Pedig még mindig akad néhány cég, amelynek vezetése azt vallja: a teljesítmény a dolgozók hozzáállásán és közérzetén múlik. Az egykori dohánygyári kollektíva tagjait múltidézésre várják az Agria Parkba szeptember 13-án. Ebből az alkalomból látogattuk meg dr. Domán László egykori vezérigazgatót otthonában. Arra kértük, meséljen a „daliás” évekről.- Ön 1965-ben került főmérnökként a gyárba, s 1970-ben elődje nyugdíjba vonulása után választották a vezérigazgatói posztra. Innentől kezdve nemcsak itthon, hanem világviszonylatban is egyre nagyobb presztízse lett a cégnek. Mi állt a siker hátterében?- Egerben versenyképes márkájú termékeket állítottunk elő, s a gyártmányfejlesztésnek köszönhetően 1972-ben elkezdődött a Golden Smart cigaretta gyártása az Austria Tabak licence alapján. 1978-ban a Philip Morris a Marlboro cigaretta gyártására írt alá licence-szer- ződést, s ennek gyártására Eger kapott felhatalmazást. A vállalat privatizációja 1989-ben történt, 1991-ben pedig a cégbíróság bejegyezte az Egri Dohánygyár Kft., a Philip Morris, az Austria Tabak, az Állami Vagyonügynökség illetve az önkormányzat tulajdonjogát. Végül 1992- ben a Philip Morris kivásárolta az összes üzletrészt, és egyedüli tulajdonossá vált. A cég 2005-ben döntött úgy, hogy bezárja a gyárat...- A végítélet sokkolta a várost, épp ezért kanyarodjunk vissza a boldog, gyarapodó évekre. Mire a legbüszkébb azokból az évtizedekből?- Egyértelműen az emberközpontú vállalatirányításra. Ennek lényege: a vezető elsődleges dolga az, hogy az alkalmazottai helyzetén, életkörülményein javítson. Ez a mottó egyébként a hatvanas évek közepén egy tokiói világ- gazdasági konferencián hangzott el, s akkoriban számos cég próbált ennek szellemében működni.A dohánygyárban is erre törekedtünk. Megépült a kétszáz gyermeket befogadó, legkorszerűbb óvoda, a gyári dolgozók használhattak először a városban konditermet, szaunát, mindennel felszerelt sportpályát. A továbbképzésre mindenkinek lehetősége volt, hiszen a cég mindenkit támogatott, aki tanulni akart. A várostól évente 30-40 lakásbérlői kijelölési jogot Vásároltunk, hogy otthonhoz juttathassuk a kollektíva tagjait és családjaikat. 1995- re elértük, hogy a dolgozók bér- színvonala a legmagasabb legyen a városban. Az sem utolsó szempont, hogy a dolgozói közösségek valóban összetartottak, s ma már mindegy is, hogy ezt brigádmozgalomnak vagy másnak nevezzük.- A dohánygyár sikereiből a városnak is jutott bőven. Említene néhány példát?- Az egri kórháznak számos korszerű berendezést, eszközt adományoztunk több tízmilliós értékben. Az oktatási intézményeknek számítógépeket vásároltunk, az egri sportélet támogatására évente 30 millió forintot fordítottunk, ami a 70-es 80-as években tekintélyes ösz- szegnek számított. Az egyik évben az egyházmegyei főkönyvtárnak is több százezer forintos adománnyal segítettünk. Szóval igyekeztünk minden, társadalmilag hasznos kezdeményezést felkarolni. Ennél is büszkébb vagyok azonban arra, hogy amíg vezetői pozícióban voltam, minden ajtó nyitva állt előttem, mindenütt örömmel fogadtak.- Mikor járt először az Agria Parkban?- Évekig a közelébe se tudtam menni. Amikor építették a komplexumot, egyszer mégis arra jártam, s egy munkavezetőtől kértem egy régi téglát. Elazavittem, márványlapra ragasztottam, feliratot tetettem rá: Egri Dohánygyár 1896-2006. Ennyi ma- az emlékekből. A plázában egy-két jártam először az egyik unokámmal. A találkozóra pedig most nagy örömmel készülök. vFOTÓ: Ben ke Péter #1' Dr. Domán László 1970-tól 2005-ig irányította az egri dohánygyárat. Bízik abban, hogy szeptember 13-án sok volt munkatársával találkozhat az Agria Parkban. Hat éve szokott le a dohányzásról 1896-ban kezdődött a gyár története Dr. Domán László ötven évig cigarettázott. Meséli, már hétévesen sem tudott ellenállni a dohánynak. Édesapja kétszer fe nekelte el. amikor gyerekkorában bagózáson érte. Hat éve döntött úgy, hogy nem gyújt rá többé. Idén nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Túl néhány embert próbáló műtéten ma is rendkívül agilis, és aminek mod felett örül: nincsenek álmát lan éjszakái. Úgy érzi, sokat tett azért a néhány ezer emberért, akik az ó irányítása alatt dolgoztak. A városért nem különben. Büszke arra, hogy olyan vállalatot vezethetett, amely nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is elismertségre tett szert. Az egri dohánygyár története 1896-ban kezdődött, amikor a nagy filoxéra járvány nyomán a sokak számára megélhetést nyújtó szőlő monokultúra elpusztult. A városnak szüksége volt iparra, így az akkori pénzügyminiszter, a város polgár- mestere s az egri érsek is támogatta a dohánygyár építésének gondolatát. A megépült üzemben 1930-ig csak szivart gyártottak; ám az 1929-es gazdasági világválságot követően változásra volt szükség, így kezdődött meg a cigaretta gyártása. A második világháborút követően újraindult a termelés, az ötvenes években pedig nagyarányú gépesítés kezdődött. S jött a Brancs Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu T ámadják a környéken élők - de legalább egy lakó - az egri GA- MESZ egykori létesítményében nyár eleje óta működő Brancs Kávé- és Borkertet. Valahol érthető is, hiszen nem hivatali járművek és kisebb-nagyobb hivatalnokok járnak-kelnek az ingatlanon reggel nyolctól délután ötig, mint korábban. Szórakozni összejött fiataloké a hely este tíz óráig, szombatonként pedig éjfélig, mint eddig még sohasem. A fiatalság persze mindig olyan bulikát rendez, amelyek az idősebbeknek a legritkábban tetszenek. Aki bálon nőtt fel, nehezen viseli el a diszkót, aki „Terv”-et szívott anno, rosszul lesz a „fű” szónak még a hallatán is. Nem tisztem igazságot tenni a Gárdonyi-házat is szolgáló, a nyár eleje óta működő kávézó ügyében. Az azonban látni való, hogy ennek a létesítménynek a szű- kebb környezetében élők számára minden megváltozott. Ha nekik ez nem tetszik, biztosan felszólalhatnak ellene, jobb, szebb irányba terelhetik a folyamatokat - jogszabályi keretek között is -, ha úgy éreznék, sérülnek jogaik. A tiltakozóknak azonban tudniuk kell: az csupán nem elegendő ok, hogy valami a korábbiakhoz képest megváltozott. Szabályt, törvényt kell felrúgnia valakiknek ahhoz, hogy törvényesen rájuk szólhassanak. A jelek szerint ezt a „szívességet” az üzemeltető nem teszi meg. A kérdést persze érdemes tágabb megvilágításba helyezni, és úgy megítélni. Hoz-e például valami érdemleges pluszt a változás a szélesebb környezetnek, a városnak, a kisebb és nagyobb közösségeknek? Olyat, ami azt jelenti: pár tucat embernek ugyan kicsit rosszabb lett, ezrek, tízezrek azonban jobban járnak általa. Ha a válasz igen, nincs miért aggódnunk. Aki bálon nőtt fel, nehezen viseli el a diszkót. Már igényelhető a szociális tűzifa HEVES MEGYE Legkésőbb október 30-áig elbírálja a belügyminiszter a szociális tüzelőanyag-pályázatokat, amelynek kiírása hétfőn jelent meg a kormányzati portálon. Az 5000 lakosúnál kisebb települések önkormányzatai hárommilliárd forint értékben igényelhetnek támogatást az idén. A jelentős munkanélküliséggel sújtott települések erdei köbméterenként nettó 15 ezer forint támogatást kapnak a kemény lombos fafajtákra, lágy lombos fajta esetében 8500 forintot, szénre pedig mázsánként 3000 forintot. Más településeken a támogatás feltétele mindkét típusú tűzifa esetén 1000, kőszén esetén 500 forint önrész vállalása. A tárca az áfa összegét is állja valamennyi támogatási formánál. B. K. Bangó Margit lesz a falunap fénypontja HEVESVEZEKÉNY A Nemzeti Művelődési Intézet és a helyi önkormányzat szervezésében hozzák tető alá a hevesvezekényi falunapot „Kapunyitogató” néven, aminek jövő héten szombaton a polgármesteri hivatal előtti parkoló ad otthont. A főzőversenyre még fogadják a nevezéseket. Az ígéretek szerint az ebédből minden hevesvezekényi lakosnak ingyen jut majd. Délelőtt az óvodásoké és hagyományőrző csoportoké a színpad, délután egy focimeccset is rendeznek, majd a hevesi Sarkifény zenekar lép fel, este fél hattól pedig a Kos- suth-díjas énekesnő, Bangó Margit koncertezik a falunapon mint az est sztárvendége. Az élménydús napot kifulladásig tartó utcabál zárja. SZ. E. Szenvedélyeink ezer arca: zene EGER Ősszel folytatódik a „Szenvedély 1000 arca” elnevezésű programsorozat az egri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) és az önkormányzat szervezésében. Ezúttal - szeptember 8-án, kedden - a zenéről mint szenvedélyről lesz szó a Vitkovics Alkotóház és Művésztelep udvarán (Széchenyi u. 55.) Két fellépőt is várnak az esti programra: 17 órától a főként, de nem kizárólag versmegzenésítéssel foglakozó Jala zenekar, 19 órától pedig a Hiperkarma énekes-gitárosa, Bérezési Róbert ad koncertet. Ezek után egy interaktív beszélgetésre invitálják a zenészeket és a közönséget, ahol elmondhatják véleményüket a szenvedély, a függőség témában. A KEF előadássorozatának célkitűzése az, hogy egy életigenlő, alternatívákat mutató, pozitív gondolatiságokat tartalmazó folyamat induljon el a városban, amely a pozitív pszichológia eszközeivel dolgozik. A programsorozat szándéka szerint hiteles és érthető információkat ad, az élet pozitív oldalára fókuszál, a szerhasználatok visszautasítása felé terel, mindezek mellett, megmutatja a városi intézményeket, elérhetővé teszi őket, hogy az érintettek mind szélesebb körben vehessék azokat igénybe. SZ. E.
