Heves Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-25 / 225. szám

4 PF. 23 2015. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK Újra várjuk olvasóink leveleit, véleményét Ö iÖMlWEL tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ra­gadnak tollat, ülnek számító­géphez, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kap­csán, megosszák olvasóinkkal örömeiket. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy a közölt levelek tarta 1- mával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért fe­lelősséget nem vállal. Ezúton közöljük, hogy csak teljes név­vel, címmel ellátott írásokat te­szünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve je­lentetünk meg.Továbbra is vár­juk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@me- diaworks.hu e mail címre. Korrupcióban is első helyen állunk MAGYARORSZÁG Nagyon jól hala­dunk az aranyérmek begyűjté­sével, mert a hazugások után most a korrupcióban is közele­dünk az első helyhez. Elképesz­tő, ami ebben az országban fo­lyik. Röpködnek a száz-kétszáz­milliók a zsebekbe. Hetekig hallgattuk a gyorsan vagyono­sodó politikusoktól: „a milliókat a szüleim szerezték becsületes munkával", amit aztán ajándék­ba vagy esetleg kölcsön adtak a honatyáknak. Az én szüleim is becsületesen dolgoztak, felesé­gemmel együtt jómagam is tisz­tességesen dolgoztunk évtizede­kig. Kérdezem én: ők miért nem tudtak nekem milliókat ajándé­kozni, és én miért nem tudok a gyerekeimnek pénzzel segíteni, hogy boldoguljanak? Bármeny­nyire szeretnénk, még kölcsön adni sem sikerül nekik. A gyere­keiknek vásárolják a 60-70 milli­ós luxus lakásokat, miközben az országban több százezer gyer­mek éhezik. Az a hír is bejárta a sajtót, hogy abból a 15 uniós tag­államból, ahol a költségvetések átláthatóságát vizsgálták, mi szerepeltünk a legrosszabbul. Kiderült, egyedül Görögország­ban lehet rosszabb a költségve­tés átláthatósága, mint nálunk. Vajon miben leszünk még elsők? OrszágJános, Istenmezeje, Nefelejcs u. 48. Tiszteletet a szépkorúaknak! HEVES MEGYE Az Idősek Világ­napja (október 1.) jó alkalom egy kis Számvetésre. Az aláb­biakban erre tesz kísérletet Se­bestyén János, egri olvasónk. Közeledik az Idősek Világ­napja, így ennek kapcsán na­gyon sok gondolat jut az eszem­be. Érdemes végiggondolni, mi­lyen jogszabályi változások tör­téntek az elmúlt évtizedekben az ENSZ felhívására, s hogy he­lyileg milyen események zajlot­tak. Több mint két évtizede, hogy az ENSZ közgyűlése minden év október elsejét az Idősek Világ­napjává nyilvánította. Határo­zatában megalkotta azokat az elveket, amelyeket a kormá­nyoknak, az önkormányzatok­nak és mindazoknak, akik az idősekért tehetnek, intézkedé­seikben alkalmazniuk kelle­ne). Úgy vélem, hogy az ENSZ felhívását még ma sem értette meg minden illetékes. Számos jogszabály született hazánkban is, ám az idősügyi törvény még ma sem készült el. Türelemmel várjuk... A nyugdíjasok egyébként ma is aktívan részt vesznek kü­lönböző társadalmi tevékeny­ségekben, a civil szervezetek munkájában, a közéletben. En­nek jó példája Egerben a 20. „Eger Ünnepe” és a „Civil Na­pok” rendezvénysorozata, ahol az idősek és a fiatal generáció összefogva, az önkormányzat ink is vannak a társadalom felé. A II. világháború borzal­mai, az évtizedek során meg­élt politikai, társadalmi vál­tozások megtanítottak ben­nünket arra, hogy az emberek egymás iránti tisztelete nem csupán pénz kérdése, hanem sokkal inkább erkölcsi kérdés. A vélemények lehetnek külön­bözőek - sőt! - de ez soha nem fajulhat gyűlöletté, egymás sértegetésévé. Annyit várunk a társadalom­tól, a kormánytól, hogy az idős ember megkapja azt a tisztele­tet és megbecsülést, ami egész élete és munkája során megille­ti őt, kijár neki. Meg kell értenie a mindenko­ri országvezetőknek, hogy az idősebb generáció nem egyen­lő az eltartott öregek csapatá­val, hiszen a szépkorúak sok­szor az ország javáért a saját javukat adják. Köszönet azok­nak, akik segítik az időseket és mindegy, hogy milyen párt színeiben képviselnek minket, nyugdíjasokat. Kortársaim nevében is mond­hatom, hogy továbbra is, min­den erőnkkel azon leszünk, hogy részt vegyünk a társada­lom életében, hogy együtt dol­gozzunk a nyugodt öregkorért, az idősek biztonságáért, a csalá­dok, gyermekeink és unokáink boldogulásáért. Sebestyén János egri nyugdíjas Máig nem született meg a törvény Az a társadalom, amely nem becsüli meg az időseket, ott a fiatalok sem számíthatnak később másra - jelentette ki 2002-ben Medgyessy Péter az Idősügyi Tanács alakuló ülésén. Az akkori miniszterelnök - aki egyben elnöke is volt a tanács­nak - a megjelentek előtt tíz pontban ismertette a kormány idősekkel kapcsolatos elkép­zeléseit. Kiemelte az egészség­• ügyi és szociális ellátás javítá­sát. valamint egy idősügyi tör­vény megalkotását. A minisz­terelnök magas szintű érdekvé delmet. egy tanácsadói testület létrehozását, a gondozási kapa­citások erősítését, valamint az idősügyi charta szellemének a kormány munkájában való ér­vényesülését ígérte tegnap a ta­nács tagjai előtt. Sajnos mind­ez ígéret maradt. segítségével gazdag programo­kat valósítottak meg. Köszönet ezért minden közreműködő­nek, segítőnek, az egri önkor­mányzatnak. Visszaemlékezve az első rendezvénysorozatra - szüre­ti napok, kulturális fesztivá­lok, stb.- szép emlékek jutnak eszembe. Ezeknek előkészíté­sében én is részt vettem, hi­szen a Megyei Művelődési Köz­pontban működött a legtöbb ci­vil közösség. Mára ezek a több­napos rendezvények egyre gaz­dagabbak a programjaikban, az egri hagyományok ápolásában, védik és erősítik a város értéke­it és hírnevét. Szerencsére a legtöbb tele­pülésen megtalálhatók az idős emberek közösségei, a nyugdí­jas klubok, hagyományőrző cso­portok, stb. Ezek a szépkorúak magukban hordozzák nemze­tünk kulturális értékeit, s en­nek jelentősége semmivel sem helyettesíthető. Az idős ember nemcsak az értékek teremté­sében, hanem ezeknek közve­títésében is részt vesz, hiszen örömmel adja át tapasztalatait a fiatalabb generációnak. A globalizáció új értékeket hozhat, de ezzel párhuzamo­san meg kell őriznünk a nem­zet kulturális értékeit, és eze­ket tovább kell adni, örökíteni, hiszen ezek színesítik Európa kultúráját is. Az aranykorúak hozták lét­re a mai társadalmi, gazdasá­gi élet alapjait, ez sok küzde­lemmel és tanulsággal járt. Tehát tudjuk, hogy nekünk, nyugdíjasoknak nem csak jo­gunk, hanem kötelessége­II. Lajos királyunkról vitáztak a tudósok BUDAI VÁR A Heves megyei Hír­lapból értesültem, hogy au­gusztus 29.-én konferenci­át tartanak az Országos Szé­chenyi Könyvtárban „Nekünk mégis Mohács kell...” címmel. Forró szombati nap volt, de el­mentem Budára, a várba, és nem bántam meg. Mindig el­bűvöl a vár hangulata, a Má­tyás templom, a gyönyörű, tör­ténelmünket idéző paloták, szobrok, és végül a Széchényi Könyvtár hatalmas neoklasszi­kus épülete. A díszteremben kényelmes körülmények között rendkí­vül érdekes előadásoknak le­hettünk tanúi. A téma II. La­jos királyunk halálának körül­ményei. A történészek arra ke­resték a választ* hogy valóban elesett-e a csatában, vagy a kö­zépkori magyar állam utolsó magyar uralkodója netán gyil­kosság áldozata lett. Korábbi történelmi tanulmá­nyaink alapján húszesztendős királyunk menekülés közben lovával együtt, nehéz páncél­zatban a megáradt Csele patak­ba zuhant és ott lelte halálát. Ez a tragikus nap 1526 augusztus 29.-e. Tudnunk kell, hogy a mo­hácsi mocsaras csatamezőn kö­rülbelül 20 ezres magyar sereg ütközött meg I. Szulejmán 75- 80 ezres jól felszerelt, oszmán seregével. A magyar király elestének Czettrich Ulrich királyi kama­rás szemtanúja volt, Sárffy Fe­renc győri várkapitány pedig hitelesnek tartotta és lejegyez­te a történetet. Igen ám, de az ő beszámolóik szerint több hét­tel a baleset után is épségben maradt a király holtteste a mo­csárban, amint rátaláltak. Ez támasztott kételyeket a kuta­tókban. A kongresszuson a mai modern tudományokkal föl­vértezett tudósok, történészek, igazságügyi orvosszakértők patológusok, antropológus üt­köztették álláspontjaikat. Izgal­mas, pergő, lendületes beszá­molókat hallottunk. A szimpózium végén az ér­deklődők, a közönség is hozzá­szólhatott, megoszthatta isme­reteit. Óriási élmény volt részt ven­ni a konferencián, emlékezni a magyar nép egyik leghősiesebb küzdelmére! Baginé Sebestyén Katalin, | Gyöngyös Traffipax mindenhol Készül a fix traffipaxok kihelye­zésére a rendőrség. Országszer­te tucatnyi helyen vannak már kint az új típusú készülékek, amelyekkel nem csak a sebessé­get mérik. De miért a forgalmas és nem a balesetveszélyes sza­kaszokra kerülnek a berendezé­sek? És miért sokszorosa itthon a büntetés például egy ausztriai gyorshajtásnak? 5. OLDAL Van az EU-nak jövője? Menekültválság, euróvál- ság, politikai feszültségek jellemzik az Európai Uniót. Egyes elemzők szerint so­sem volt ilyen mélyen a kö­zösség. Nagy-Britanniában jövőre szavazhatnak a bent- maradásról. De lesz-e egy­általán hol maradni, vagy akár szét is eshet az Unió? 4. OLDAL Várkonyi Andrea A TV2 híradósa remek géneket örökölt, de tesz is azért, hogy továbbra is jó formában marad­jon. Várkonyi Andrea azonban orvosként is tudja: az agyat is karban kell tartani, amire meg­vannak a sajátos módszerei. A nyelvtanulás például kimon­dottan frissen tartja az elméjét, de szerinte a híradó vezetése is kitűnő agytoma. 12. OLDAL Gyógyulni szeretnének, nem szenvedni Egri betegek panaszai EGER Sajnos úgy alakult, hogy Egerben a megyei kórház sebé­szeti osztályán feküdtem több napon át. Ezalatt az idő alatt olyan megdöbbentő tapaszta­latokat éltem át, amit betegtár­saimmal együtt kénytelen va­gyok megosztani az olvasókkal. Az osztályon átlagosan 25 női és 25 férfi beteget kezelnek, né­ha ennél is többet. Ottlétem ide­je alatt a nők számára egyet­len használható WC működött, ezért sorba kellett állniuk. Úgy gondolom, hogy egy WC javí­tás nem olyan horribilis összeg, hogy ezt ne lehetett volna napo­kon keresztül megoldani. Mint megtudtam, az ágyneműt Mis­kolcról bérli az osztály, így for­dulhatott elő, hogy se párnahu­zat, se lepedő nem jutott a be­tegnek. Felmerült bennem: nem volna olcsóbb helyben mosni a saját ágyneműt? Az étkezés szintén kritikán aluli. Hetente többször szere­pel a menüben egy fajta főze­lék, a leves ízetlen, felismerhe- tetlen lé, nem csoda, ha a kiosz­tott ebédnek háromnegyed ré­szét visszaküldik a betegek. Az ágyak olyan magasak, hogy nagyon nehéz azokra felka­paszkodni, az enyém olyan ke­mény volt a benne levő deszká­tól, hogy nagyon nehéz volt raj­ta a fekvés, a másik viszont ru­gós, besüpped, mintha koporsó­ba feküdne a beteg, márpedig itt a sebészeti osztályon igen sú­lyos esetek vannak. Nagyon jó volna, ha a kórház igazgatónő­je megnézné az osztályt és fel­mérné a hibákat, hogy mielőbb ki tudják javítani. Sajnos a nővérek is oly keve­sen vannak, hogy nagyon nehe­zen tudják a munkájukat ellát­ni, mert van olyan beteg, akihez többször oda kell menni. Min­den elismerésünk az övék! Bodnár Istvánná, Barkó István, Török Lajosné, Mezei Judit, Vígh Istvánná, Horváth fózsefné, Varga István, Mezei Judit, Mészá­ros Dóra, Kasza Imréné, Fodor Ferencné, Tari György, Gömöri Sándorné, Ádám Jánosáé és további öt beteg

Next

/
Thumbnails
Contents