Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-08 / 185. szám
2015. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 A fegyverek meg mindig népszerűek. A Magyar J Nemzeti Bank Értéktár-programjának segítségével! megvásárolta a Péterváry-hagyaték jelentős részét, j ami így a Dobó István Vármúzeum kezelésébe került A Múzeumok Éjszakáján nyitották meg újra az „Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei” című kiállítást a Dobó bástyában. A tárlat címe sokaknak ismerősen csenghet, ugyanis Péter- váry István egri műgyűjtő anyagát mát több ízben láthatta a nagyközönség. Szomszéd tsztér eszter.szomszed@mediaworks.hu EQER A Péterváry-kiállítás most annyiban különleges, hogy az egri műgyűjtő halála után két évvel, a Dobó István Vármúzeum (DIV) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár-programjának segítségével 60 millió forint értékben hozzájuthatott az értékes gyűjtemény magyar és török vonatkozású relikviáihoz - ez mintegy 250 műkincset jelent -, amelyek hosszú távra kerültek a várba. Berecz Mátyás múzeumigazgató úgy fogalmazott: ezzel az állandó kiállítással végre teljesült a gyűjtő akarata.- A férjem nagyon szerette á fegyvereket, ezt tudja jól mindenki, aki ismerte őt - mesélte lapunknak Péterváry Istvánné Katalin. - Nem önző céllal gyűjtött, hanem ismeretterjesztő szándékkal, bárkinek nagyon szívesen tartott tárlatvezetéseket a várban, ha igény volt rá. Emlékszem, milyen büszke volt, mikor az ő gyűjteménye volt az első, amit kiállítottak a megújult Dobó-bástyában. Mindig az volt az ő szíve vágya, hogy méltó helyre kerüljenek azok a fegyverek, amiket több mint negyven éven keresztül gyűjtögetett. Biztos vagyok abban, hogy nagyon örülne, ha látná és tudná, hogy ismét a Dobó-bástya egyik termében mutatják be a nagy értékű tárlatot - összegzett az özvegy. Ezt magam is csak megerősíteni tudom: két évvel ezelőtt ugyanis olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy készíthettem egy riportot Péterváry Istvánnal a gyűjteményéről. Ő volt az az ember, aki még egy hóhér- bárdra is képes volt azt mondani, hogy „szenzációs”. Kérdeztem, hogyan szerezte meg ezt a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt, amelynek minden példánya eredeti.- Szó mi szó, minden pénzemet ebbe öltem - mondta akkor. - A gyűjtést még gyermekkoromban kezdtem el. Tudni kell, hogy ‘56 után az ország tele volt mindenféle hadtörténeti emlékkel. Példának okáért, egy „Bummcsoki” 90 fillér volt, azért három szuronyt lehetett kapni. Nagyon rossz gyerek voltam, csak ez érdekelt, és a nevelőszüleim egyszer kidobták a gyűjteményem, mondván: foglalkozzak a tanulással. Elvégeztem több iskolát, de 30 év katonai múlt van a hátam mögött, és már tudom, hogy gyermekkori dac fogalmazódott meg bennem, mikor eldöntöttem: nekem akkor is lesz fegyvergyűjteményem. Ennek a magja az, ami most a várban van - emelte ki a műgyűjtő 2013-ban. Berecz Mátyás, a DIV igazgatója elmondta, örülnek, hogy a MNB segítségével idén kibő- víthették saját gyűjteményüket ezekkel a fegyverekkel, már csak azért is, mert tudja: Péterváry Istvánnak nagy álma volt az állandó kiállítás a várban.- Egyszer, mikor István meghívott az otthonába, mutatott nekem egy Mátyás királyról szóló könyvet, és elmondta, hogy a magyar uralkodók közül őt kedveli a legjobban, ezért a hozzá tartozó évszámokkal lottózik évek óta - idézte fel az igazgató. - Azért lottózott - mint mondta -, mert ha nyer, akkor abból a pénzből állandó tárlatot készíttet a Dobó-bástyába. A sors fintora, hogy ezt már nem érhette meg, de tudom, hogy nagyon boldog lenne - mondta Berecz Mátyás. Ilyen kincsek Egeren kívül csak a fővárosban találhatók Péterváry István (1953-2013) fegyvergyűjteményében egyre nőtt azon darabok száma, amelyek különleges ritkaságoknak számítottak Magyarországon. Ezen belül is különös figyelmet fordított az egri lokálpatrióta arra. hogy a gyűjtő a közép- és koraújkori török fegyverek, illetve az ezekkel szembeállítható magyar fegyverzet minél nagyobb teljességgel épüljön be gyűjteményébe. Ez a gyűjteményrész adja muzeoló- giai szempontból a Péterváry-gyűj- temény elsődleges értékét, különös tekintettel arra, hogy ilyen széles spektrumot lefedő fegyveranyag csak az ország két legnagyobb fegyvereket is őrzó közgyűjteményében, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Hadtörténeti Múzeumban található. Nekrológ helyett Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu R égi, kedves ismerősöm hívott a minap telefonon. Mondja, olvasta az írásaimat a buszsofőrök kilátástalan helyzetéről, így bátorkodik megkérdezni, írnék-e valami ilyesmit a szociális szférában dolgozók reménytelen helyzetéről is. Név nélkül, természetesen... Álszentül kérdem, mi a baj, hiszen tudom, hogy sztrájkra készülnek a megalázóan alacsony bérek, a teljes kiszolgáltatottság miatt. Tudom, hogy évtizedek óta dolgozik ebben a szakmában, de a mostanihoz hasonló szak- maiatlanságot, hányavetisé- get soha nem tapasztalt. Meséli, csupa olyan főnök került a feje fölé az elmúlt években, akiknek a szakmához a világon semmi köze nincs. Nincs szakirányú végzettségük, gyakorlatuk ezen a területen pedig végképp semmi. Ötletelgetnek, pártutasításokat hajtanak végre, s a beosztottak csak kapkodják a fejüket, hogy most mi is van tulajdonképpen. Meséli, hogy az egykor szebb napokat látott, lakásotthonos gyermekotthonokban mindennapos a drogbalhé, amiről mindenki mélyen hallgat. A hatóságok tehetetlenek, az otthonokban dolgozók kétségbeesettek, riadtak és fásultak. Nincsenek sokkal jobb helyzetben a kormányhivatalokban dolgozó szakemberek sem. Állandó ellenőrzések, indokolatlan, túlméretezett adminisztráció, félelem, bizonytalanság és bizalmatlanság a kollégák között.- Néhány kollégámmal az életünket tettük fel erre a hivatásra, megszereztük a hozzá való képesítést, és néhány éve még úgy tűnt, hogy a harc nem reménytelen. Családjaikból kitaszított gyerekeknek sikerült az állami gondoskodás keretein belül diplomát szerezni, családot alapítani. Ma nem tudok egy ilyen példát se hozni. Hallgatok a vonal végén, s kérem, vállalja névvel mindazt, amit most elmondott. Hosszú hallgatás után jön a válasz. - Öreg vagyok már ehhez. Nem akarok a széllel szemben..., de valakinek jó volt elmondani, hogy milyen szar a helyzet. Mondom neki: ebből riport bizonyosan nem lesz. - Nem baj - válaszol nevetve. - Te szépen tudsz nekrológokat is írni. Ha eljön az idő, számítok rád... Ötletelgetnek, pártutasításokat hajtanak végre. Későn szülnek, karrierre vágynak FELSŐTÁRKÁNY Egyenjogúságról, a nők pozíciójáról és a magyar- országi bérhelyzet viszony- rendszeréről szólt az a plenáris pódiumbeszélgetés, melyet pénteken délelőtt tartott dr. Szél Bernadett, az LMP társelnöke, országgyűlési képviselő, Vida Ágnes pszichológus és Ke- veházi Katalin, a JÓL-LÉT Alapítvány vezetője Felsőtárkány- ban. A beszélgetést a III. Ökopolisz Nyári Akadémián rendezték meg. A rendezvényen beszéltek a külföldre kényszerülő egyedülálló édesanyák és gyermekeik helyzetéről, a nők megélhetéséről, valamint a kisvállalkozások fontosságáról. A résztvevők alapos áttekintést kaptak arról, miért várnak a mai nők a gyermekvállalással, szülnek csak harmincéves koruk után, valamint arról, hogy a rugalmas munkaidő biztosítása hogyan javíthatja a gyermek- vállalási kedvet.- A több évtizede uralkodó sztereotípiák, miszerint a háztartás vezetése a nők kizárólagos feladata, még ma is befolyásolják a nők helyzetét - emelte ki Vida Ildikó. A beszélgetés témája volt még az apákra vonatkozó gyes bevezetésének ismertetése, valamint a férfiak és nők együttműködésének lehetősége az egyenjogúság létrejöttének érdekében. M. A AJ^ajdú házaspár Hévízen piheni majd ki a hosszas költözés fáradalmait: nyereményük is segít ebben Új otthonukban leptük meg előfizetőinket EGER Ezen a héten egy megye- székhelyen élő előfizetőnket leptük meg otthonában: Hajdú Já- nosék postaládáján ott díszelgett a Hírlap matricája. Takaros és egyedi otthonukban, melyből gyönyörű a kilátás a városra, jó szívvel fogadtak minket. Hajdú János felesége, Katalin, még kávékülönlegességet is készített nekünk, elárulta: a titok csupán az, hogy kétféle fagyival is ízesíti. Mi sem késlekedtünk, átadtuk a 15 ezer forint értékű utalványt rejtő borítékot, ami elmondásuk szerint jól fog most jönni nekik, hiszen épp egy hosszú költözés végéhez közelednek. Évekig éltek Kápolnán, ahol sok kedves ismerőst hagytak, de végül elhatározták, hogy Egerbe költöznek, hisz így közelebb lakhatnak a család többi tagjához, nem utolsó sorban a család szeme fényéhez, a nyolc hónapos Annához, a kisunokához.- Arra már igazából nem is emlékszem, hogy mióta jár nekünk a Hírlap, de az egészen biztos, hogy még Népújság volt a neve - árulta el Hajdú János, akivel jót beszélgettünk, annak ellenére, hogy azt mondta, nem a szavak embere. Sosem volt problémája a lappal, mindig megbízhatónak és korrektnek találta mind a tartalmat, mind az ügyintéző munkatársak hozzáállását. Feleségével hosszú évekig vezettek egy di.... M fi f Hajdú Jánost és feleségét, Katalint megleptük a nyereménnyel vatáruboltot, melynek több helyen is a megyében: Kápolnán, Kálban, Erdőtelken és Verpelé- ten is volt üzlete.- Abban az időben még csak esténként volt időnk arra, hogy nyugodtan végigolvassuk az újságot, manapság már reggelente is megengedhetjük magunkat - mondta a férj, aki kérdésünkre elárulta, természetesen ő is a végéről kezdi el olvasni a lapot, a sport világának újdonságai érdeklik leginkább.- A gyengém még a kereszt- rejtvény - tette hozzá, majd Hajdú János viccelődve megjegyezte, hogy a tv műsorkínálatát ki- bővíthetnénk. - Ha készen vagyunk a költözködéssel, akkor talán végre eljutok horgászni a Tisza-tóhoz - jegyezte meg - majd azt is megtudtuk, hogy az a kedvenc horgászhelye. A beszélgetéshez Katalin, a felesége is csatlakozott és ő is mesélt a Hírlappal kapcsolatos élményeiről.- Szeretem a híreket, no meg a recepteket, azokat mindig elolvasom. Igazából mindenevők vagyunk, de ami nagyon fontos, hogy az internet helyett inkább az újságból szeretünk hozzájutni az információkhoz. A kedves házaspár végül azt is megosztotta velünk, hogy ha végre befejezik a költözködést, négy-hat napra ellátogatnak Hévízre, hogy kipihenjék a fáradalmakat. J. H. 4 * V ( Vlk* nmTTO
