Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-29 / 202. szám

4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2015. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu Egerszólát sokáig - igaz sze­gényesen - a földből élt. A het­venes években kezdte hozni a pénzt a magára találó téesz, illetve a csehi és a nánai bá­nyákban végzett munka. A „li- bás téesz” azonban megszűnt, az iskolát, beleértve az alsó ta­gozatot sem tudják már mű­ködtetni. Mindezek ellenére nem találkoztunk szólátival, aki panaszkodott volna. Lehet, hogy nem jól kerestük? EGERSZÓLÁT Készülve a faluri­portra, e sorok írója előbb azon gondolkodott, miért is tud olyan keveset erről a Mátra felé „útba eső” településről. Talán mert ifjú korában, amikor gyógyszertári leltározóként bejárta a megyét, Szóláton nem működött patika, és valamilyen okból az úgyne­vezett „orvosi szekrény” leltáro­zása sem hagyott emléknyomo­kat benne. A megyeszékhely kö­zelsége miatt a helybeni gyógy­szerellátást az itt élők ma sem nagyon hiányolják, pontosab­ban: megszokhatták már, hogy nincs, eszükbe se jut, hogy jobb lenne, ha lenne. Nem így áll a helyzet a mező- gazdasági termelőszövetkezet­tel. Azt mondják, akiket kérde­zünk, hogy bizony a hetvenes évek közepétől az kezdte el hoz­ni a pénzt, az akkoriban egyéb­ként szegénynek mondható falu­ba. A téeszelnök, Dér József ne­vére is sokan emlékeznek, fő­ként az idősebbek. Ennél a pont­nál munkatársunk is „rá tud kötni” a témára, hiszen abban a helyzetben volt anno, hogy az akkor Ho Si Minh-nek neve­zett egri főiskola képviseleté­ben legalább kétszer megfordult az egerszóláti Ho Si Minh Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet elnökének irodájában. Meg­tapasztalhatta: itt készül a világ legjobb ludas kásája, valamint a legjobb túrós rétese. A „repi” asztalra kitett szóláti rizling ak­koriban ugyancsak kuriózum­nak számított. Bíró Balázs még fiatalember, ezért-vele a téeszkorszakról nem nagyon tudunk nosztalgiázni. Hallott ugyan róla, de sok emlé­ke nincs. A két fiú - Ádám és Dá­vid - édesapja, akárcsak felesé­ge, Egerben dolgozik.- Én ide születtem, és úgy gondolom: mindenkinek a saját faluja a legszebb. A gyermekko­Megkérdezzük előfizetőinket - szeretnek Egerszóláton lakni vállaltnál programozóként fog­lalkoztatott férjét Egerszalókról „hozta”.- Nagyon szeretem a környe­zetet, a benne élő embereket. Itt nőttem fel, a patakban, .játszot­tam sokat, meg az erdőben. Ami­kor gyerek voltam, még az isko­la is működött itt, onnan ballag­tam el. Nagyon kis létszámú osz­tályok voltak, a miénk például kilencfős. Úgy látom, elég sokan maradtak az egykori osztálytár­sak közül, de olyanok is vannak, akik elmentek Pestre, ide-oda, ám közülük is számosán itt vet­tek házat hétvégi használatra. Húznak a falu felé. Az is jelent­het valami jót, hogy főleg fiata­lok vesznek házat itt. Verebélyi György Bata Róbertné azzal indokol­ja a faluhoz való erős kötődé­sét, hogy ide született, 46 éve él itt, sehol máshol nem lakott. Az egri tanárképzőben tanult, majd 18 évig, az iskola meg­szűntéig tudott a faluban ta­nítani, most Kömlőn tagintéz­mény-vezető.- Mindennap 90 kilométert utazok, hogy ide jöjjek haza- mondja, majd rákérdezünk, vannak-e problémák is.- Munkahely nem sok, az ön- kormányzat is kevés embert tud foglalkoztatni, az is problé­ri élmények közül u focipálya a biciklizés ugrik be, meg a Como- dore 64, amin felnőttünk. Aztán a domboldal, a Préda-hegy lábá­nál lakunk, 50 méterre a termé­szettől, illetve 20-30 méterre tő­lünk egy kis focipálya is van - mondja Balázs, aki szerint sok minden épült az utóbbi évtized­ben, például az ide vezető köz­út is, bár annak a vízelvezetése katasztrofális, esőben átfolyik. Az egyik szállítmányozócégnél irodai munkát végző fiatalem­ber szerint a fiatalok Egerbe jár­nak bulizni.- Hogy miért jó itt élni? Édes­apám kamionsofőr volt, időnként magával vitt az útra. Tizenhárom éves koromig Szólát számomra a világ közepének számított. Apu­kám elvitt magával egyszer Né­metországba, Tarnaszentmária felől jöttünk vissza. A látvány ha­tására elsírtam magam. Ennek az „Egerbe járnak bu­lizni a fiatalok” gondolatnak a jegyében betérünk érdeklődni az élelmiszerbolt szomszédsá­gában található vendéglátóhely­re. A jelek szerint a szombat dél­előtt nem az az időpont, amikor a pultnál italért sorba állók tolon- ganának. Egy biliárdasztalon és a bútorzaton kívül Császár urat találjuk még a helyiségben, ő a pultban tesz-vesz, és elmondja: bizonyos rendszerességgel ren­közmunka van. A bejárás „nem kunszt”, még busszal is negyed­óra. A kötődésem oka: itt nőttem fel. Hogy mi rossz van a falu­ban? A csapadékvíz-elvezetés problémájára kellene figyel­ni. Túl ezen: az út új, a faluház felújítva - mondja, majd meg­tudjuk tőle, hogy bár a férje in­formatikai mérnök, méhésze­te van. Krisztina asszony pedig évek óta segít.- A méhek számára is jó hely Egerszólát. Sok akácos hely van a környéken. piacra, de megpróbálnak kultú- ráltabb körülményeket teremte­ni, nem messze onnan, hogy ne a templom előtti téren legyen ez a kirakodás. Hamarosan egy névrokon is kerül a képbe: a 74. életévét ta­posó Sike János, aki elmondja, hogy bizony élnek itt is Sikék. Ő maga tősgyökeres szóláti, és úgy emlékszik, hogy a Rákosi-érá- ban a földből éltek.- Elég szegény falu volt Sirok és Szólát. Gyenge aranykorona értékű itt a föld, de azért megél­tek belőle. 1960 telén a téeszbe szorították be a népet. Az 1970- es évek kezdetén Dér Jóska lett az elnök, ügyes ember volt. Li­bával kezdtek foglalkozni. Meg­indult a bányászat is Egercsehi- ben, Kisnánán. Akkor kezdődött bejönni a pénz a faluba. Dér Jó­zsef felvitte a falut. Utána még három téeszelnök következett, de nem bírták már összeszed­ni a szövetkezetei, amikor kibu­kott a liba - emlékezik az iparos ember, aki gyerekkorától kőmű­vesként dolgozott, s Szóláton sok ház viseli a keze nyomát.- Végig merek menni az ut­cán nappal is meg éjjel is. Csiná­lom feszt, míg bírom. Este egy­két pohár bor, vagy főbb, amíg az asszony meg nem unja. Czikóné Prokaj Csilla egy egri ügyvédi irodában dolgozik. Egy Bata Róbertné Prokaj Ildikó, az Egerszólátért Közalapítvány kura­tóriumának elnöke szerint, amikor alsó tagozat is megszűnt - 2011- ben pálcát törtek felette -, az volt a nagy kérdés, hogy mi lesz a kö­zösség összetartó ereje. Alulról szerveződőén a sport lett az. Bebi­zonyította azt a budapesti főisko­lára járó, az orvos, a rendőrtiszt és sok más itt élő fiatal, hogy össze tudnak fogni. Magát a focicsapa­tot is mintha kicserélték volna: a megyei kettőben 2014-ben bajno­kok lettek. Most viszont az ezüst­érem jutott nekik. Ildikó szerint a lényeg az, hogy külső beavatkozás nélkül önmagukat szervezték. A sport lett a közösségi erő ma, hogy megszaporodtak az elhanyagolt telkek. Megvették, de nem költöztek ide például. Nagyon jól felújították az ide ve­zető utat, ugyanakkor a Tarna­szentmária felé tartót lezárta a közút. Zsákfalu lett így a te­lepülés, pedig a legszebb Mát­rába vezető út mehetett volna itt. Tárgyalások folynak Sirok és Verpelét önkormányzatával, hogy ez az állapot megváltoz­zon, hiszen így a Szalók-Dem- jén-Szólát turisztikai desztiná- cióból csak kicsi morzsák jut­nak nekünk. deznek itt élőzenés bulit. Egy klsnánai bandával van szerző­déses kapcsolatuk, ők járnak át muzsikálni. Megállás nélkül nyílik, csukó­dik viszont a bolt ajtaja. Látha­tóan mindenki igyekszik letud­Hogy még teljesebb legyen a fa­luriport, beszélünk még a me­gyeszékhelyen dolgozó Grant- né dr. Kovács Krisztinával, aki­nek a férje Erdélyből jött ide. Krisztina családja viszont gene­rációkra visszamenően idevaló­si. - Szeretek itt lakni, a mun­kám Egerbe köt. Nagyon jó ha­zajönni, mert ez egy csendes falu, de sokat fejlődött. A téesz megszűnése ugyan nagy törést jelentett, bár akiket ez érintett, azóta már nyugdíjasok. A még aktív korúak Egerben találnak munkát, a faluban inkább csak ni a hétvégi bevásárlást. Szem­ben pedig egy mini piac látvá­nya fogad. Ruhák, cipők edé­nyek teszik ki zömmel a kíná­latot. Később Verebélyi György polgármester azt mondja erről, hogy szükség van egyfajta helyi A helyi focicsapat önmagát szervezte Három kívánság Verebélyi György polgármester a csapadékvíz-elvezetés meg­oldását kérné elsőnek a me­sebeli aranyhaltól. Bár az idén nem volt probléma, a villámárvi­zek réme továbbra is fenyeget. Abban már bizonytalan, hogy kell-e hadakozni azért, hogy az idegenforgalom Demjén-Sza- lók felől elérjen ide. vagy ma­radjon meg ez a csendes, biz­tonságos falu. Szerencsére a munkanélküliség nem jellemző, közmunkásuk is csak négy van. Őket legalább értelmes felada­tokkal tudják ellátni. Túri Ágnes és kisfia Jönnek a fiatalok Az úton a gyermekét toló Túri Ágnes. Elmondása szerint másfél éve költöztek ki ide az Egerben informatikai cégnél dolgozó férjével. A város kö­zelségén túl az elsődleges ok, hogy Szólátot választották, a hely csendessége, biztonsá­gossága volt. f T 1

Next

/
Thumbnails
Contents