Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-14 / 190. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Bár a munka kevés, a táj szépsége miatt többen költöztek Egerbocsra Nem vágyódnak el a fiatalok A fiatalok életének egyik központi helyszíne a Sport. Török Attila egy kis motoros bemutatót is tartott a kisebbeknek. Fiatalok költöznek a faluba Más a városi és a falusi fiata­lok élete, utóbbiak mégsem hagynák el a települést, ahol élnek. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu EGERBOCS Úgy hallottam, van, aki csak a Heves megyei Ber- muda-háromszög egyik sarká­nak nevezi Egerbocsot. A Bátor- Hevesaranyos-Egerbocs trió ugyanis az elmúlt évtizedekben tartozott már az egri, a bélapát­falvi vagy a pétervásárai járás­hoz, kistérséghez is, mikor ho­gyan hívták. Az egerbocsiak mindezek ellenére annyira nem érzik magukat perifériára szo­rulva, sőt van, aki a világ köze­pének tartja a falut, pedig még csak nem is ott született. A tős­gyökeres bocsiak pedig - köz­tük a fiatalok - elégedettek a sor­sukkal és nem nagyon vágyód­nak el a falujukból. Bocsot két irányból is meg le­het közelíteni Egerből, mind­kettő élmény, szép tájakon ve­zet az út Bátor és Szarvaskő, il­letve Egercsehi felé is. A végső bekötőút persze egyik irányban sem tökéletes. Kora délután já­runk a faluban, a hőség nagy, de azért vannak emberek az utcán. Az egyik első járókelő éppen munkából tart hazafelé ZF-es pólójában, mikor megszólítjuk, kiderül, fél éve él Bocson.- Itt vásároltunk házat a csa­láddal, a párommal és édes­anyámmal. Gyerek még nincs, de szeretnénk - mondja Bakon- di Gábor, aki Felsőtárkányból költözött Egerbocsra, mert szép a táj s nyugodtabb az élet a köz­ségben, s persze az itteni csa­ládi házra volt anyagi keret. - Egertől ez a falu már 25 kilomé­terre van, így olcsóbbak az in­gatlanok. ló a közlekedés is, hi­szen nagy az átmenő forgalom, a leleszi, salgótarjáni buszok is erre kanyarodnak. Sokkal jobb bejárni innen a munkahelyem­re, mint mondjuk Hevesara­nyosról - tartja a férfi, aki an­nak az öt ingatlantulajdonos­nak az egyike, aki idén vásárolt házat a községben. A polgármesteri hivataltól nem messze lévő kisboltban egy turistába botlunk. Erdélyi Nóra Budapestről érkezett, annak az Új Akropolisz Egyesületnek a tagja, amelyik tábort tart fenn a faluban. Tíz esztendeje jár éven­te egyszer-kétszer a faluba, né­hány napot tölt itt. Mint mondja, az egy évtized alatt már megis­merték őket, a falu részeivé vál­tak, s meg is kedvelték egymást, főleg a gyerekek. Szűcs István, a bolt tulajdo­nosa egyben a falu egyik nagy munkaadója , hiszen több terü­leten is vállalkozik. A boltot még 1998-ban indította el, előtte egy kocsma volt a helyén. Az italmé­rés még az épület hátsó részében működött egy darabig, de mára megszűnt, az üzletet bővítették.- Változó a forgalom és a vásár­ló közönség, hiszen vannak, akik a minőségi termékeket keresik, mások pedig az olcsóbb cikke­ket, mert azokat engedhetik meg maguknak. A boltunkban saját termékeket is árusítunk, hiszen van egy húsfeldolgozónk, egye­bek között kolbászt is készítünk - magyarázza a vállalkozó, aki ezen kívül egy kocsmát is mű­ködtet a faluban, valamint Eger­ben is árusít hústermékeket, így összesen 10-12 embernek bizto­sít munkát. A család egyébként méhészkedéssel is foglalkozik, mint sokan a faluban. Több mint egy tucat nagyobb méhészet mű­ködik Egerbocson. A falu legna­gyobb munkaadója a vadfeldol­gozó, de sokan vállalnak mun­kát a környező településeken és Egerben is. Tavaly a Bátorban in­duló vattagyár miatt biztos mun­kahelyet is feladtak, de aztán ki­pukkant a lufi, s pár hónap múl­tán bezárt az első blikkre kamu­nak tűnő vállalkozás. így járt pórul Törökné Bese Szilvia is, aki egerszalóki, ter- málfürdői, állását hagyta ott, egy ideig munkanélküli volt, ma pedig a SZETA Egri Alapítvá­nyának alkalmazottja és a helyi közösségi életet szervezi, nem csak a fiatalokét, az idősekét is, de van az intézményükben jogi tanácsadás és egyéb ügyintézési lehetőség is, köszönhetően a szú- csiak segítségének.- Húsz éve lakom itt, ide jöt­tem férjhez. Azóta nem sokat változott a falu, maradt nyu­godt, csendes, de persze történ­tek jó dolgok, amik előre vit­ték a falut. A közlekedés kivá­ló, a szolgáltatások megvan­nak, van bolt, posta,' takarék- szövetkezet, még jó helyzetben is vagyunk más falvakhoz ké­pest. Igaz, lehetne több munka­hely, de egyre többen költöznek ide, mert megtalálható minden, ami kell egy családnak. Van óvodánk, iskolai alsó tagoza­tunk, a két fiam is oda járt, ma már mindketten Egerben ta­nulnak, naponta bejárnak. Én nem vágyódom el innen, ők is szeretnek itt élni. Igaz, Szalók- hoz képest más itt az élet, ott több a lehetőség, de van, ami­ben mi jobbak vagyunk, itt még létezik igazi falusi közös­ség - mondja Törökné, akinek nagyobbik fia éppen ott van a Sportként emlegetett kultúrin­tézményben, más gyerekekkel, akik pingpongoznak. Attila pe­dig tart egy motoros bemutatót is a kisebbeknek.- Én most végeztem gépi for­gácsolóként Egerben, de szeret­nék még CNC gépkezelői szak­mát is szerezni, aztán pedig dol­gozni. Egyetlen rossz dolog van a falusi életben, hogy korán kell fölkelni, rossz bejárni. De meg­szoktuk. Összetartóak az itteni fiatalok, gyakran összejárunk közös programokra, s persze szórakozni is bejárunk a város­ba, ha a buszról lemaradunk, akkor kocsival vagy taxival. Minden megoldható. Még nem tudom, mit hoz a jövő, szeret­nék Egerbocson élni, mert a vá­rost nehezen szoknám meg, és itt vannak a barátaim is - ma­gyarázza Török Attila. A fiatalok számára idén tavasz végén nyitották ki újra a közös­ségi házat, amelyen azért ragadt a Sport név, mert a közeli focipá­lya spoítöltözőjeként működött, amíg volt futballcsapat. A pá­lyán azért ott vannak a kapuk és nyírják a füvet, a fiúk pedig sok­szor fociznak is, igaz, bent az is­kola udvarán is rúgják a bőrt, ha éppen szabad. Eddig probléma volt ugyanis, hogy nem akadt, aki felügyeljen rájuk. A Sport­ban, mint említettük, már van ilyen, így a gyerekek kártyáz­hatnak, pingpongozhatnak, fo­cizhatnak, beszélgethetnek. A 12 éves Kocsik Krisztián is gyakran jár ide barátaival. Mint mondja, ő is Egerbe jár iskolába, hatkor felkel, háromnegyed hét­Szecskó Béla polgármester sze­rint, míg volt ipar, bányászat a környéken, addig jól ment a bo­csiaknak, most viszont csak pót­tevékenységhez tudják juttatni a lakosokat a közmunkával, szoci­ális foglalkoztatással. Ez ugyan­is nem veheti fel a versenyt a vállalkozások által biztosított munkával. Ráadásul a vízgazdál­kodási társulásnak is csak fűka­szálásra futja, nem teszik rend­be a Laskó-patak medrét a köz* munkásokkal. A faluban har­minc munkanélküli van. Igaz, vannak beköltözők, s Szerencsé­kor indul a busza, vissza pedig délután fél öt után ér. Utána pe­dig jöhet a tanulás és a foci. Befutnak még páran a vi­szonylag idősebbek közül, köz­tük Dombi Mercédesz is, akinek elmondása szerint összetartó a baráti társaságuk, bár közülük is többen Egerben dolgoznak. Ő a 15-16 tagú közösség legfia­talabb tagja, a többiek már vé­geztek a középiskolával, ő még a Gárdonyiba jár.- Ha végzek, akkor majd óvó­nő szeretnék lenni, mint anyu­re fiatal, dolgos családok érkez­nek Egerbocsra. Szecskó Béla kám, s itt dolgozni a-környéken, Egercsehiben - mesél terveiről a fiatal lány, aki azt is elmond­ja, más egy vidéki fiatal élete, mint egy városié. Nekik is se­gíteni kell otthon, de egy falusi­nak ennél több dolga van. - Én szoktam segíteni a boltban, a házimunkában, s persze a kert­ben és az állatok körül is, mert vannak háziállataink is - ma­gyarázza, majd hozzáteszi, még nem tudja, hogy felnőttként a fa­luban marad-e, de sajnálná itt­hagyni Egerbocsot. Budapestről Egerbocsba Jermakov Tamás 57 éves koráig Budapesten lakott, majd 12 éve döntött úgy, hogy Egerbocsra köl­tözik. - Nagyon szép a település, nyugalom van, ezért jöttem ide. De 30 éve. azt hiszem, nagyobb volt az összefogás, mint mos­tanság. S úgy gondolom, az or­szág jövőjét a falu alapozza meg, élni kellene a lehetőségekkel. Az is baj, hogy mindenki pénzért akar dolgozni, nem annak örö­méért. Igaz, mindenki pénzből él - mondja Jermakov Tamás, aki szerepet vállal az újjáéledő Eger- bocsért Egyesületben is. Szerinte a faluban élőknek termelnie kel­lene, jó tenne egy szociális szö­vetkezetét alapítani, s megúju­ló energiával foglalkozni. Úgy véli, közelebb kellene hozni egymás­hoz a fiatalokat és az időseket, ezért pedig az egyesülettel min­dent megtesznek. Jermakov Tamás Szűcs István, a falu egyik vállalkozója éppen a boltjában szolgál ki Dombi Mercédesz

Next

/
Thumbnails
Contents