Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-07 / 157. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2015. JULIUS 7., KEDD A megye egyik legkisebb településén szívesen látják a gyermekotthont Mónosbél, a befogadó falu Csendes és tiszta a település, de sajnos egyre fogyatkozik a lakosság száma, kevés a gyerek Mónosbélben Mónosbél is küzd az elvándorlással és az elöregedéssel. A bükki falucskába azért költöznek is olyanok, akik nyugalomra és szép természeti környezetre vágynak, persze összközművel. Tóth Balázs balazs.toth@mediaworks.hu MÓNOSBÉL Útban Szilvásvárad, Ózd felé sokan csak átrobognak rajta, kevéssé törődve a traffi- paxveszéllyel, másoknak azért beugrik a vasút melletti faépület. Mónosbélben azért van szép templom, újra fölfedezett almáskert, az egykori kastélyban gyermekotthon. De már négyszázan sem élnek a településen. A bolt és az orvosi rendelő előtti padokon két férfi üldögél munkaidő után.- Jó itt élni, csak nincs munkahely - mondják mindketten. Egyikük Mónosbélen született, ő korábban a cementgyárban dolgozott Bélapátfalván, másikuk „idegenlégiós”, ő pedig az építőiparban kereste a kenyerét Egerben, míg munkaadója be nem csődölL - Ami munkahely van, az a gyermekotthon, de azt nem nekünk találták ki. A férfiaknak legalább közmunka van. De nem költözünk el, mert jó kis A falu polgármestere. Varga Sándorné tősgyökeres mónos béli, s már harminc éve áll a település élén. Ez idő alatt össz- közműves lett a község, de vannak még terveik, felújítanák a Petőfi és az Arany János utcát, az orvosi rendelőt, A játszótér tavaly épült, mellette készül az ifjúsági közösségi épületet, ahol később edzőtermet is létrehoznának, A falu nagy munkaadója volt régen a szénosztályozó, amelyből mára csak a műemlék faépítmény maradt mementó- nak. Most ki-ki ott dolgozik, ahol tud. nagy munkanélküliség nincs, tíz közmunkása van az önkormányzatnak. Vannak még kistermelők, sajtos és sza- lámis érkezett a faluba, ők is igyekeznek fejleszteni. A falu végén épül egy látvány pálinkafőzőé is. A polgármester asszony szerint a bűnözés sem jellemző a településen, a rendőrök folyamatosan jelen vannak, sebességet mérnek, járőröznek, s működik a polgárőrség is. A közösségi élet élénk, működnek civil szervezetek. havonta van valamilyen esemény, ünnepség. Nemrég tartották meg családi napjukat, amelyen 16 bográcsozó- csapatjött össze. A faluban sok volt az üres ház, ezek közül négyet lakóotthonná alakítanak fogyatékosok számára. Hármat nemrég mások vásároltak meg. Az idősek közül idén sajnos sokan költöztek ki a temetőbe. falu ez. Itt szoktuk meg, tisztább, mint a város, kevés az összeférhetetlen elem is. Meg aztán miből? - kérdik. Betekintést engednek a férfiak szórakozási lehetőségeibe is. Kocsma híján legfeljebb munka közben tudnak eszmét cserélni, vagy a boltnál a pádon beszélgetni. De készül már az új szabadidőközpont, mutatnak a szomszédos, felújítás alatt lévő épületre. Szerintük biliárd nem lesz benne, pedig annak örülnének. A falu egyetlen boltja reggel hatkor nyit, s általában délután fél négyig van nyitva, kedden és pénteken viszont este hatig. - Tizenöt évig reggel háromnegyed ötkor nyitottam, én költöttem a kakasokat is. Tizenhat éve vágtam a kereskedelembe, akkor volt két élelmiszerbolt és egy kocsma is, de panaszkodtak rájuk a helyiek. Ma már egyik sem működik - mondja Farkas Rita, az üzlet tulajdonosa, aki Mikófalváról jár át mindennap. S eszébe is jut, hogy azóta szabadságon sem volt, hétvégéiből A szénrakodó ipari műemléke legfeljebb vasárnap pihen, hiszen szombaton is nyitva van.- Szeretem a községet, kedvesek az emberek, különösen az idősebbek. Csöndes falu, de sorban üresednek meg a házak. Munkahely kellene, egy százfős cég a bélapátfalvi ipari parkban már sokat lendítene. A fiatalok innen is elmentek külföldre - mondja a kereskedő, aki a forgalmon is érzi a helyiek anyagi lehetőségeit.- Amikor van pénzük, akkor költenek, ha éppen nincs, akkor csak a napi cikkeket viszik. Konkurenciát jelentenek a mozgóárusok, hiszen tőkehúst, kenyeret, zöldséget is hoznak kocsival a faluba. Nyílt egy trafik is, de úgy hírlik, nem jól megy. Ez az itteniek felelőssége is. Helyben kellene vásárolniuk, ha azt szeretnék, hogy legyenek üzletek a faluban - tartja Farkas Rita. A Kossuth utcán három gyerek játszik épp, megtehetik, száguldozás a faluban nincs, az utcák keskenyek, kanyargósak. A fiatalok édesanyja, Félixné Miklósi Anita megjegyzi, kevés a gyerek a faluban. Az asszony 20 éve jött férjhez Mónosbélbe Nógrádból, most szociális gondozóként dolgozik. A gyerekeket Egerbe hordják iskolába, buszoz- nak mindennap. Ha a falubeli gyerek kevés is, vannak azért a gyermekotthonban. Az intézmény 1956 óta működik Mónosbélben. Főként fővárosi gyerekek kerülnek ide, akiket családjukból kiemeltek. Ilyenkor, nyáron rengeteg programmal, táborozással kedveskednek nekik, a többség ugyanis ilyenkor sem megy haza. Egy tízéves kisfiú elmondja, ő már hat éve lakik az otthonban, ahol nagyon jól érzi magát. Most éppen Szilvásváradon kirándult, de szoktak menni Egerbe, Bogácsra is, sőt, voltak fellépni Budapesten is. Iskolába Mikófal- vára jár át több társával együtt, s jeles tanuló, idén csak két négyese lett. Ha nem iskolában van, akkor a többiekkel az otthonban játszik, rajzol, énekel, beszélget. Focizni is szoktak, a falubeli fiúkkal is meccseinek, legutóbb a gyerekotthoniak nyertek. Barátság van köztük. Az otthonban dolgozó több mint ötven ember hatvan százaléka mónosbéli, a többiek a környékről járnak be. Ambrus Ernőné 24 éve él itt, szülés után már ide jött dolgozni. Ma már lánya is itt talált munkát magának.- Gyermekvédelmi asszisztensként ugyanaz a dolgom, mint otthon egy anyának, csak több gyereket kell kiszolgálni: mosni, főzni, takarítani, segíteni leckét írni, szabadidős programot szervezni. Általában éjszakás vagyok, s hétvégén is kell dolgozni. Aki a gyerekeket szereti, annak megéri, sok jót kapunk tőlük - mondja az asz- szony, aki szintén férje révén került a faluba. Szereti a községet, autóval könnyen lehet mozogni, a gyerekek egy részét Egerbe kísérik busszal, s a tömegközlekedés is' tökéletes. Amit hiányol, az a fiatalok szórakozási lehetősége, igaz, annak örül, hogy nincs kocsma, ami becsábítaná őket.- Szeretném, ha húsz év múlva is nyugodt falu lenne Mónosbél, s addig is'bővüljön minden jóval, s maradjanak segítőkészek, befogadóak az emberek. Most sok az öreg, de mindig vannak beköltözők, igaz, nem a fiatalok. Hogy a lányom marad-e? Régen nem szeretett itt élni, de már megbékélt. Meglátjuk, mit hoz a sors - válaszolta a jövőt firtató kérdéseinkre Ambrusné. Istványiné Perge Gabriella, a gyermekotthon vezetője 12 éve ingázik Eger és Mónosbél között, ahol nagyon szeret dolgozni. Régen vonattal, ma már busszal jár minden reggel, beér. mielőtt a gyerekek elindulnak az iskolába.- Most ötvenhármán vannak intézményünkben, közülük 22- en különleges, négyen speciális szükségletűek. Míg régebben főleg óvodáskorúak kerültek a gyermekotthonba, ma már idősebbek kerülnek hozzánk. Igaz, most van egy kisba bánk is, hiszen van egy fiatalkorú anyukánk - mondja az intézmény vezetője.- Nagyon befogadó az itteni közösség, szépek a természeti értékek, ami segíti a munkánkat. A faluval közösek a programjaink, részt veszünk egy más rendezvényein. A hétköznapjaink nyugodtabbak, ilyenkor nyáron még több a feladat, hiszen még nyaraló csoportjaink is vannak más intézményekből - beszél az otthonról Istványiné, aki körbe is vezet bennünket. A műemlék épüle tét és az udvart nemrég felújították, a falakon a gyerekek alkotásai, amelyek a jól felszerelt kézműves műhelyekben készültek. Ezekre nagyon büszkék. Nagyobb terveik vannak a közeljövőre: egy madárházat építenének az udvaron. Az intézményvezető megemlíti, akik innen elkerülnek, sokan visz- szajárnak hozzájuk, új családjaikkal. Több házat is lakóotthonná alakítanak fogyatékkal élők számára A gyermekotthonban kerámia- és festőműhely is működik
