Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-23 / 171. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK A „mellette elmenős” falu békés jellegét szeretik az itt élő emberek Nagytályára mindig hazajönnek Fekete Ferenc Pádár Gábor Nagytályát mindenki azért sze­reti, mert a béke szigete, csen­des kis falu, amely mindössze percekre van a megyeszékhely­től. A valamikori sváb falu máig őrzi az egykori betelepülők rendszeretetét, a dolgok meg­valósítása iránti precizitását. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu NAGYTÁLYA Egy településről úgy szerezhet benyomásokat, isme­reteket az ember, hogy odalá­togat, vagy „csorognak” az in­formációk, amikor átutazik raj­ta busszal, vonattal, gépjármű­vel, mikor, hogyan... Ez a „bölcs” gondolat akkor született, amikor a faluriportok Hírlapban való új­jáélesztésének a terve szóba jött. „Na, de mi van Nagytályával? Azzal a településsel, amelyet vo­nattal és közúton is mindig csak mellette lehet „átutazni”, hiszen ez az Egertől húsz percnyire lé­vő, nyolcszáz lelkes kis község ilyen „mellette elmenős” falu. A nehézségek ellenére persze összerakhatok a mozaikok, ame­lyekből egyfajta „előkép” felraj­zolható erről a sváb gyökerű köz­ségről. Munkatársunknak első­ként a település valamikori pol­gármesterével, Hevesi László­val való találkozása jutott eszé­be. Ő már mint a helyi katolikus közösség világi vezetője osztotta meg nemrég a Hírlap olvasóival azokat az információkat, ame­lyek a Berki-kőkereszt újjáépíté­sével, illetve állíttatásának két- századik évfordulóján rendezett ünnepséggel voltak kapcsolato­sak. Három község - Nagytálya, Andornaktálya, Makiár - katoli­kus közössége szabadtéri szent­misén emlékezett az évforduló­ra. Hevesi László igen természeL tesnek mondta, hogy ennek a há­rom falunak az egyházi közössé­gei együtt ünnepelnek. A falvak közötti jó kapcsola­tot többször említette a mai pol­gármester, Orosz József is, ami­kor Nagytályáról, illetve az ön- kormányzat terveiről beszélget­tünk.- A közös múltnak a taná­csi rendszerben volt ugyan egy olyan szakasza, amikor - Mak­iárhoz csatolva - Maklártálya- ként létezett a település, és ez az időszak nem gyarapítóit ben­nünket. A fejlesztések helyileg a mai Makiárra összpontosultak, s ezek a létesítmények, a javak, az ingatlanok a szétváláskor dé­li szomszédainkéi maradtak. De ez már történelem, nem a múl­ton rágódunk. Ma Nagytályának mind Makiárral, mind Andor- naktályával nagyon jó a kapcso­lata - fogalmazott a faluvezető. A polgármester az általa irá­nyított közösségben azt tart­ja a legnagyobb értéknek, hogy az emberek nem csak jól isme­rik, de törődnek Is egymással. Büszkén említette például, hogy ami persze már túlnő egy falu­riport terjedelmi korlátain, csu­pán ízelítőként osztunk meg be­lőle keveset keretes írásunkban. A Berki-kőkereszt ünnepén három község - Nagytálya, Andornaktálya, Makiár - lakói találkoztak 2013-ban követtek el utoljára olyan, kisebb súlyú bűncselek­ményt a faluban, ami miatt rend­őrségi eljárás indult. A közösség vezetése, a képvi­selő-testület és a hivatal is azon van, hogy segítsen, legyen az bár természetbeni juttatás, vagy „csak” olyan közösségi prog­ram, amelyen jól érzik magukat az emberek. Nem törekednek világra szóló falunapok rende­zésére, amelyen aztán egy nap alatt elvernék az erre jutó szű­kös pénzkeretet. Az anyagi se­gítést olyan formában is meg­szervezték, hogy létrehoztak egy szociális kertet - olyan egy- holdnyi területen -, amelyben borsót, krumplit, paradicsomot, paprikát, és más a konyhában felhasználható növényeket ter­mesztenek. Ebből a rászorulók ingyen kaphatnak, de felhasz­nálják a megtermelt dolgokat a közétkeztetésben is. Még arra is kísérletet tesznek, hogy köröm­virágból gyógykrémet készítse­nek házilag. Szép lassan egyre többet meg­tudhattunk Nagytályáról. Példá­ul Pádár Gábor otthonában. A fiatalember Hevesről költözött ide két esztendeje. Mint mond­ta, épp azért, mert egy csendes, nyugodt helyre vágyott, olyanra, amely közel van a megyeszék­helyhez, ahová a munka nap, mint nap szólítja. Feleségének pedig még ennyit sem kell utaz­nia, hiszen ő itt helyben dolgozik- Az volt a célunk, hogy lak­ható, élhető településre költöz­zünk, egy olyan kis faluba, ahol jó az emberek egymás közötti kapcsolata, befogadják az érke­zőt. A város közel van, később, ha lesznek gyerekeink, a tanu­lás végett könnyen be tudjanak járni a városba. Mindezt megta­láltuk Nagytályán - mondotta Gábor, aki örömmel konstatál­ta, hogy rövid idő alatt elfogad­ták őket.- Ez a település azért is jó, mert nyugodt. Olyan, mintha valaki elmenne egy olyan hely­re nyaralni, kikapcsolódni, ahol pihenni tud. Itt a mukahelyen szerzett stresszt le lehet vezet­Orosz József a szociális kertben ni. A szomszédok tartják a kap­csolatot, összejárunk. Olyan ez, mintha lenne egy újabb csalá­dom. A falu élhetőségét hangsú­lyozza a már nyugdíjas Ai- chorn Margit is. Ő itt született, itt nőt fel, és az egyetem elvég­zése után, munkája miatt Eger­be is csak mint „átmeneti szál­láshelyre” költözött be, hat éve pedig végleg visszajött.- Hétvégente azért mindig itt voltunk, soha nem szakadtam el Nagytályától, hiszen a szü­lői háztól kezdve, a gyermekkor emlékein át most már a nyugodt nyugdíjas évekig minden ide­köt. Egy csendes, tiszta levegő­jű falu ez, nagyon sok régi isme­rőssel. Szólnak, köszönnek, ér­deklődnek, hogy vagyok. Egy­szóval itt otthon érzem magam, s ez a legtöbb - indokolta a falu iránti ragaszkodását a nyugdí­jas agrár-kémikus asszony, aki a múltból azt tartotta a legemlé­kezetesebbnek, amikor még a té- esz-időkben meggyfákkal telepí­tették be a házak előtti részeket. Előbb azonban ki kellett vágni a nyár és gömbakác fákat, ami után igen nagy volt a kopárság. De amikor két-három esztendő­re virágzott már a meggy, az va­lami gyönyörű látvány volt.- Úgy látom, hogy a beköltö­ző fiatalok hamar alkalmazkod­nak. Szeretném is, ha minél több házról lekerülne az „Eladó” táb­la, és újranépesedne a falu. Az iskoláról ugyan már nem álmo­dozhatunk, nem bírnánk fenn­tartani, de az óvoda gyarapodá­sa nem lehetetlen. Jöjjenek tehát a fiatalok, azt gondolom! - fogal­mazott a Növényvédő Állomás, majd a Szőlészeti Kutatóintézet egykori dolgozója. Keszthelyi Kingát a faluköz­pont közelében szólítottuk meg. Ő gyermekével van otthon „gye­sen”, és épp abba az óvodába já­ratja majd a kisfiát, amelynek reménybeli gyarapodásáról fen­tebb szó volt. Iskolába Makiárra jár majd a gyermek, ám ez még a jövő zenéje. A fiatalasszony kér­dés nélkül is mondta: örül, mert a választások óta azt látja, hogy a polgármester rendbe tesz min­dent a faluban. Fekete Ferenc nyugdíjas Pélyről költözött ide 1967-ben, korábban kőműves­ként dolgozott. Szerinte csendes falu ez, kár, hogy helyben nem nagyon van munka. Kamenyiez- ki István viszont Egerben dolgo­zik aktívan még. Úgy látta nem döntötek rosszül, amikor ide köl­töztek 30 esztendeje.- Nagytálya egy csöndes, nyu­godt, békés kis település. Jó itt. Közel van Egerhez, a város ösz- szes előnyét is tudja élvezni az, aki itt él Nagytályán. Megta­pasztaltam, hogy milyen Buda­pesten élni, és visszajöttem ebbe a békességbe. Ha végig megyek az utcán kevés olyan emberrel találkozom, akit nem ismerek. Odafigyelnek egymásra az em­berek - jellemezte faluját Szabó Csaba, aki túl az érzelmi kötődé­sen - magát amatőrnek mondot- tan ugyan - nagyon komoly le­véltári kutatásokba fogott, hogy Nagytálya múltját megismer­je. Ennek a „hobbinak” indoka is van:- Abban nőttem fel, mint szin te minden nagytályai gyerek, hogy szőlőben dolgoztunk. An­nak kapcsán, hogy elkezdtem in­tenzívebben szőlővel foglalkozni családi gazdaság keretében bort is készítünk, elkezdett érdekel­ni, hogy kik hozták ide annak idején szőlészetet, ezek az em­berek honnét jöttek, mért jöttek ide? így jutottam el a falu törté­netének a kutatásához - mon­dotta a vállalkozó, aki igen rész­letesen meg is osztotta az újság­íróval ezt a bizonyos történetet, Vallonok, majd svábok lakták Pontosan nem tudja senki, hogy mikor alapították Nagytályát, de valamikor a 12. század második felében már biztosan létezett - mondta el kutatásai alapján Sza­bó Csaba. A mini „jégkorszak” és éhínség elől menekülő, a mosta­ni Belgium Liége-régiójából szár­mazó vallon telepesek népesítet­ték be. A település nevében a tá- lya az ófrancia nyelvből átvett ir­tás szóból származik. Nagytálya is egy, a korra jellemző irtás-tele­pülés volt. A vallonokra utal az is, hogy a keletről jövő borkultúra in­kább bőrtömlőkben tárolta bort, a hordót a vallonok hozhatták be, amit feltalálóitól a gátlóktól vet­tek át. A pincés tárolás is az ő ta­lálmányuk, amelynek emléke le­het az andornaktályai százrejte- kű kőhodály pincék. Az 4596-os sikertelen várvédelem után Nagy­tályát is feldúlták, templomát fel­égették. A vallon korszak gyakor­latilag véget ért. Volt 180 év, ami­kor itt puszta volt, s csak 1771- ben népesítették újra, svábokkal. ff. Kinga 1 Keszthelyi Ki! I Kamenyiczki István I Szabó Csaba A „béke szigetén” sem fenékig tejföl Természetes, hogy az itt élők csupa jót mondanak a faluról. Az idegen viszont mást is ész­re vesz. Az önkormányzati utak például nem láttak munkagé­pet. új aszfaltot régóta már. A házak nagy kertjei közül sok el­hanyagolt állapotú. Úgy tudjuk, ezeket a portákat idősek lak­ják. és nem bírják már a műve­lést. Munkahely alig akad, kevés az adó is. A polgármester szerint be vannak zárva, nincsen olyan területük, ahová vállalkozás te­lepülhetne. Az úthálózat pedig azért enyészik, mert nem voltak sikeresek a pályázataik. A törek­vés természetesen az, hogy fej­lesszenek, nem a visszamutoga- tással foglalkoznak. roto: Boda Attila

Next

/
Thumbnails
Contents