Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-21 / 169. szám

4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2015. JULIUS 21., KEDD Balatonban munkásfaluként is büszkék voltak az egykori nemesi elődökre Csendes falu- Szeretek itt élni, dolgoz­ni. a szüleim is, én is itt la­kom. Csendes falu, de nincs sok munkalehetőség. Ezért is örültem, amikor egy éve ide jöhettem dolgozni a polgár- mesteri hivatalba, s szeretnék is itt maradni. Egerben tanul­tam középiskolában és főis­kolán is. Korábban Szilvásvá­radon dolgoztam. Megtapasz­taltam, milyen rossz a tömeg- közlekedés a hosszú menet­idő miatt. Egerbe egy - hétvé­gén másfél - óra alatt lehet eljutni busszal. Éppen ezért sok a kollégista diák. Akik in­nen elkerülnek, azok többsé­ge középiskolát, főiskolát vé­gez. Igazgatási ügyintézőként látom, hogyan élnek az embe­rek. Nagyon nagy életszínvo­nalbeli különbségek vannak a családok között, ez látható az ügyfélforgalom alakulásán is sajnos.- Közmunkásaink értékterem­tők, látványos eredményeket érünk el. folyamatban van szo­ciális szövetkezet megalakítá­sa is. Szeretnénk energetikai­lag korszerűsíteni az orvosi ren­delőt, de vannak benyújtott pá­lyázataink az óvoda és Önkor­mányzati konyha vizesblokkjá­nak felújítására, az óvoda ut­cájának rendbe tételére. Terve­ink között szerepel a települé­sünkön található néhány utca és köz aszfaltozása, vízelvezé- se. Bízunk abban, hogy a jó út ismét fellendíti községünkben a falusi turizmust. A járásunk­ban lévő településekkel való to­vábbi együttműködés mellett szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot - mind a turizmus, mind a napi munkakapcsolat terén - a közeli Borsod megyei településekkel is, Borsodná- dasddal. Adóval, Borsodszent- györggyel. Tóth Balázs balazs.toth@mediaworks.hu Udzeline Murányi Enikő BALATON Aki először jár arra, nem is tudja, mennyire hosz- szú falu, a következő kanyar után már a település végét jel­ző táblát látja. Igaz, mostaná­ban csak az járt rajta keresz­tül, akinek muszáj volt, vagy éppen eltévedt. Tavaly óta ja­vult az úthelyzet, s úgy tű­nik, idén végre megoldódik a falu egyik nagy gondja és ká­tyúkerülgetés nélkül lehet át­ruccanni a hegyen túlra, Bor- sodnádasdra. Oda, ahová évti­zedeken át jártak az emberek a lemezgyárba. Aztán a mun­kakapcsolatból sokszor családi kötelékek is létrejöttek. Az elmúlt években sokat fej­lődött a település, megszépült a központ is. A főtéren szal- mabálabábuk, mellettük vá­sározók kínálják portékáju­kat pénteken délelőtt. A nép jó része az utcán teker a boltba, vagy éppen onnan tart haza­felé. Néhányan babakocsit tol­nak, egyelőre nem fog elfogy­ni a falu.- Bekölcéről származom, de 40 éve itt lakom. Szeretek itt élni, nyugalom van, jó a köz- biztonság és szépül a falu. Ha elutazom kis időre is, mindig hazavágyom, ahogy a lányom is, aki Pesten él, a fiam viszont itt maradt. Ide köt a család és az üzletek is, van zöldségesem, boltom és trafikom is - mondja Sulyok Mihályné, amikor be­térünk a boltjába. Bár az üzlet kicsi, van választék. Igaz, a ba­latoni vásárlóerő nem túl ma­gas. - Szegénység van errefe­lé, idegenek pedig nem nagyon vásárolnak, kicsi az átmenő forgalom. Igaz, Balatonig már el lehet úgy jönni Miskolcról vagy Egerből, hogy nem törik össze az áru - meséli a min­dig vidám asszony, akihez köz­ben megérkezett az áruszállí­tó is, így inkább továbbállunk a kocsmába. Ahol nem szokás balhézni, igaz, a tulajdonossal nem is igen szeretne összetűzésbe ke­rülni senki, aki szeretne még sört inni - a balatoni közönség főleg ezt kedveli. A kocsma kö­zepét egy nagy fikusz uralja, a polcokon pedig serlegek sora­koznak.- Ezek mind a falubeli spor­tolók serlegei és érmei, vannak még itt a hetvenes évekből is trófeák. Régen ez volt a köz­ponti kocsma, vannak újabb helyek is, de a focisták és a szurkolók most is ide jönnek meccs után levezetni. Támo­gatom a helyi sportot, a mos­tani csapat összetartó közös­ség, látom bennük a fejlődést, megfelelő motivációval edze­nek és lépnek pályára. Minden a fiatalok hozzáállásán múlik - magyarázza Kurtán Alex, a kocsma tulajdonosa. A teraszon üldögélő Bóta Gyula viszont éppen nem elé­gedett a csapat teljesítményé,- vel, mert a megyei negyedosz­tályban csak ötödik lett a gár­da, többségében más település­ről való játékosokkal. Régen viszont még a megye kettőben mus élénkülése lendítene a te­lepülésen, de a mostani közcé­lú munka is segít, erkölcsileg mindenképpen.- Öt éve nyugdíjban vagyok, de ezt abbahagyni nem lehet. Fél hétkor indulok, aztán estig nincs megállás. Néha ügyelek, üzemorvos is vagyok, men- torkodom az OALI-nak. Nyol­cán vagyunk a körzetben, ré­A hivatal melletti forrás vizének medencét is kialakítottak tavaly Sulyok Mihályiíé, a falu egyik boltosa mindig vidám szerepeltek és sokkal több volt a néző is. Pedig olyan a pálya, mint a stadionban, ezen hogy nem lehet futballozni, morfon­dírozott. Azért annyi örömet okozott idén a gárda, hogy a Mikófalvát legyőzték mindhá- romszor.- Húsz évig szertáros meg főrendező is voltam - elevení­ti föl a múltat a férfi, aki ko­rábban a lemezgyárban és a csehi szénbányában is dolgo­zott. Nem mellesleg, miután 1962-ben megnősült, előfize­tett a Népújságra, majd a Hír­lapra is, amit ezúton is köszö­nünk, reméljük, hogy tovább­ra is hűséges olvasónk marad. Igaz, mint mondja, ajándékot még nem kapott tőlünk.- Nekem már 79 évesen nincs sok szórakozásom, két-három délelőtt eljövök a kocsmába, megiszom 2-3 po­hár sört, aztán délután nézem a tévét. Van ugyan két park is a faluban, de oda minek üljek ki? Nagyon örülök, ha hazalá­togat a fiam Pestről, akkor jön a másik is, Egerből. Olyankor összegyűlik a család, s a me­nyem is nagyon finom babgu­lyást főz, bográcsban. így tel­nek itt a napok, hetek - mond­ja Gyula bácsi, majd hazaindul ebédelni. Az orvosnál dél felé már sen­ki sincs, így dr. Varga László József ráér velünk beszélgetni. Körbevezet bennünket a vé­dőnőnek, gyógyszerkiadónak, rendelőnek és egyebeknek ott­hont adó épületben, amelynek beosztását az ő elképzelései szerint tervezték meg 1992- ben. Fel is szerelték, a megyé­ben először ő tudott jól kolesz­terint mérni.- Jövőre lesz negyven éve, hogy Balatonba jöttem, azóta volt itt öt tanácselnök, öt pol­gármester, öt pap és hat isko­laigazgató. Alföldi gyerek va­gyok, eljöttem a világ végére, aztán nem mentem egyik hely­ről a másikra. Akkoriban négy kurblis telefon volt a faluban, a fejlődés azóta óriási - emlé­kezett vissza négy évtizeddel ezelőtti időkre a falu dokto­ra. Igaz, míg régen voltak tu­risták, most már csak kevesen érkeznek a faluba, a rossz meg­közelíthetőség elvette a ked­vüket. Szerinte a falusi turiz­A kocsmában sokszor téma a focicsapat teljesítménye gén csak hárman gyógyítot­tunk. Van szabadidőm, de ak­kor is dolgozom, más területe­ken. Nem hagyom abba az or­voslást, sajnos, ide nem jönne a helyemre fiatal - adott ké­pet a falusi körzetek sorsáról dr. Varga László József. Balatont egyébként ezren lakják, s nem egyutcás község, de mellékutcák főként a falu­Első a foci Kormos Gyula- Előremutató terveink van­nak a sportegyesületnél, ke­csegtetőek az igazolásaink, tehetséges játékosaink van­nak. éppen ezért idén ére­mért szeretnénk küzdeni a bajnokságban. Az pedig alap, hogy a mikófalviakat most is oda-vissza szeretnénk le­győzni. Igyekszünk kihasznál­ni a társasági adó program adta lehetőséget, a befolyó támogatásból felszerelést, labdát, koordinációs eszközö­ket veszünk. Beindul nálunk is a Bozsik-program, négy korcsoportban indítunk csa­patot, 25-30 gyerekünk van, nemcsak helyiek, hanem a jól működő iskolánknak kö­szönhetően környékbeliek is. Az iskolában, a testnevelő ta­nárnőben jó partnerre talál­tunk. Továbbra is működik majd kiemelkedően sikeres erőemelő-szakosztályunk. központ környékén kanyarog­nak, ott található számos in­tézmény és a templom is. Van­nak azért utcák a község Ná- dasd felőli végén is. Az egyik kisebb utca egyik házában be­szélgettünk Kovács Péterrel, aki ugyan már nem Balaton­ban lakik, szüleihez gyakran hazajár. Nyolc évig volt a sport­kör elnöke, ma is beszáll fociz­ni, ha itthon van. Az újságíró a távolból is segíti a községet, foglalkozik például a honlap­jukkal, helytörténettel, most éppen a címer tervezésében működik közre.- A balatoniakat mindig visz- szahúzza a szívük, ha elkerül­nek, akár külföldre, akkor is összetartanak. Persze, van in­nen is elvándorlás. Mindenkit számon tartanak, akinek nincs már itt rokona, azt is. A balato­niakat meg lehet ismerni a jó­ízű humorukról. Nemcsak a táj szépsége, hanem az emberek miatt is szeretnek ideköltözni, nyaralót venni azok, akiknek nincs ide kötődésük - meséli Kovács Péter. Elmondja, a balatoniak föl­det műveltek, de büszkék vol­tak nemesi mivoltukra. Ezt megtartották akkor is, amikor Nádasdra jártak dolgozni, a le­mezgyárba. A nemesi hagyo­mányoknak volt köszönhető a könyv becsülete, a tanulás sze- retete. A faluban kiemelkedő a diplomások aránya. S szintén a nemes ősöknek köszönhető, hogy nagyobb házakat építet­tek, igaz, ebben szerepe volt a közeli cementgyárnak, a kőbá­nyának, valamint annak, hogy a lemezgyár megbecsülte, segí­tette dolgozóit, valamint a köz­séget is, amely nem volt sze­gény. A segítség most nagyon hiányzik. A nádasdi kapcsolat a romló közlekedési viszonyok, valamint a gyár megszűnése miatt elhalványult, de mostan­ság kezd újólag erőre kapni. A könyvnek mindig becsülete volt Azt mondják, aki csak egy-két évig lakott a településen, az is visszajár és szorosan kötődik Balatonhoz. Számon tartják az elszármazottakat. > I t (

Next

/
Thumbnails
Contents