Heves Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-03 / 128. szám
4 AZ ÉN TELEPÜLÉSEM 2015. JÚNIUS 3., SZERDA Az alatkaiak szerint, aki ügyes, az nehéz körülmények között is meg tud élni A HELY, AHOVÁ A MENTŐNEK SEM KÖNNYŰ BETÉRNI Lányi József képviselő és Tóth Lászlóné Erika mutatja azokat a tablókat, amikből egy kiállítást készítettek az Eperfesztivál idején tartott osztály találkozóra rint kijöttem ide, ez a kedvenc tavam. Ám öröm az ürömben, mióta halőr vagyok, arra jut a legkevesebb időm, hogy belógassam a pecabotomat. Hét- végente rengeteg itt az ember, ilyenkor hétköznap nyugalom van - meséli, s körbevezet minket a 13 hektáros területen. Ezután kocsiba ülünk. Nem túlzók: végig egyes, majd jobb esetben második fokozatban tesz- szük meg az utat Alatka másik végéig, ahol mézzel foglalkozó fiatal családot látogatunk meg az otthonukban. Bíróné Csizmadia Anett (2. filmkocka) nyit kaput, termesztek. Jó lenne ide még egy lámpa, hogy éjszaka is belássam a területet. A közbiztonsággal nincsenek gondok ugyan, de egyszer valaki meg akart lepni éjjel. Bátor voltam, kimerészkedtem, sikerült elkergetnem az illetőt, de azért jobb lenne, ha világos lenne. Ennyi kérésem lenne csupán a képviselő úrhoz, no meg az a kis bekötőút, hogy hamarabb elérjek a főútig, mert nekem ha jobbra, ha balra indulok is, messze van m indem De az már csak hab lenne a tortán. Évek óta ígérik a jó utakat, talán majd egyszer sikerül - kacsint közben Lányi Józsefre a hatvan esztendős tősgyökeres alatkai asszony. Hétköznap nagy a nyugalom Heves Alatka városrészében. Mi is olyankor jártunk ott, ám hiába a nihil hangulat, a helyiek kedvesen fogadtak minket. Megmutattak mindent, mire lehet büszkének lenniük. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu ALATKA - Nagyanyám is mindig hétfőn mosott, a hét első napja az erről szólt. Azt mondta, csak az mos hétvégén, aki lusta. Látja, itt ez még mindig szokás - mutat a kiteregetett ruhákra az egyik udvaron Alatkán Lányi József, aki most kapta meg a megtisztelő feladatot, hogy amennyire csak tudja, felvirágoztassa a rég elfeledett városrészt Heves mellett. Nem mondom, van benne kihívás... Az Akác utcában sétálunk, ami nem elég, hogy még csak le sincs aszfaltozva, de olyan hepehupás, hogy ember legyen a talpán, aki kocsival ide merészkedik.- Nemrég gyalultattam le, de már megint elég ramaty állapotban van. Legalább salakos, és hamar beissza a vizet, ha esős idő van - teszi hozzá a képviselő. Kisvártatva Tari Annáékhoz - akit kapálás közben zavarunk meg - térünk be egy kis beszélgetésre. Észreveszi: eléggé meglep bennünket az utak állapota.- Hát igen... volt olyan, hogy még a mentős is azt mondta: ő ugyan ide be nem jön. Vagy mi megyünk ki, vagy nem lesz betegszállítás - idézi fel a történteket a rokkant nyugdíjas hölgy, s hozzáteszi: a város vezetősége már régóta ígérgeti, hogy járható- ak lesznek a járdák, az utak.- Én azt is megmondom, ami tetszik, de azt is, ami nem. Hozzászoktunk már a körülményekhez, de jó lenne, ha pozitív irányba indulna a település. Az útjavításon kívül jó lenne, ha a közvilágításban is változás állna be, hogy ne csak minden második oszlopon legyen működőképes lámpa. Legutóbb nagyon tetszett az Eperfesztivál. Megmozdult a lakosság, és hiába esett az eső, kellemes napot töltöttünk együtt. Tujákat nevelek, és ajándékoztam egy pár tő facsemetét, amiket kiültettünk a valamikori iskola udvarára. Tudja, az volt a fesztivál helyszíne - tájékoztat a hölgy. a három gyermekes édesanya egyedül van a házban.- Irigylésre méltó helyzet - említem neki -, sehol egy szomszéd, rajtam kívül.- Ezt élvezzük a legjobban, olyan, mintha tanyán élnénk - válaszolja. - Elnézést, de egy kicsit büdös van. Nem használunk vegyszereket, itt épp’ - s közben mutat egy műanyag edényre - csalánlevelet áztatok.- Még 2008-ban költöztünk ide a férjemmel - folytatja -, akkor született az első gyermekünk, Luca. Részt vettünk a fiatal gazda-pályázaton, és nyertünk, ebből tudtuk elindítani a vállalkozásunkat. Több fajtamézet is termelünk: akácot, facéliát, hársot is pergetünk, de újításokkal is próbálkozunk, ilyen a meggymézünk, de bodzamézzel is kísérletezek. Mikor elindítom a gyerekeket „munkába”, azután jövök én: heti kétszer piacozom, Hevesre járok, ahol már jól ismernek minket - büszkélkedik Anett. Kérdezem, hogy mi történik, ha ne adj’ Isten orvosra van szükségük, akkor mit tesznek.- Szerencsére ilyenre évek óta nem volt szükség. De nem esünk kétségbe, hozzászoktunk, hogy autóhoz vágy úrik kötve. Heves könnyen elérhető, a bevásárlást is csak ott intézzük - feleli. Riportunk utolsó állomása Magyarné Bírta Erzsébethez (3. fdmkocka) vezet, aki örömmel visz körbe felújított otthonában. Háza az egyik legutolsó a városrészben, de nem költözne el.- Nagyon szeretek Alatkán élni, csendes és nyugodt hely. Aki ügyes, itt is meg tud élni. Én itt születtem, és remélem, már itt is halok meg - szögezi le. - Egyedül élek. Mikor még aktív voltam, egy varrodában, majd a húsüzemben dolgoztam, jelenleg a kertészkedéssel foglalkozom, sárgadinnyét Hogyne tudnánk. Lapunkban is megírtuk: Pünkösd hétvégéjén rendezték meg az első Heves-Al- atkai Eperfesztivált. A valamikori csárdatanyai - mert a városrészt így is nevezték anno - Áltanak tavaik, és felvetődött a fóliasátor alatti epertermesztés is. Megálmodták az eperfesztivált, s valódi csapatmunka kezdődött, hogy megvalósíthassák az elképzelésüket. A végeredmény minden várakozást felülmúlt, s a mai napig emlegetik a jól sikerült programot. egyáltalán újonnan beköltözők?- Kevés a fiatal, a lakosság inkább a szépkorúak közül kerül ki - sóhajt nagyot. - Ám pár család úgy döntött, kiköltözik ide és felújítják a nagyszülői házat. De vannak külföldiek is, hollandok. Rengeteg tó is van a környéken - legalább húsz -, ami szintén ide vonzza hétvégén a horgászokat, a kikapcsolódásra vágyókat. az Öregbánya-tó halőre (1. filmkocka). Arról beszél érdeklődésünkre: körülbelül hét éve végzi ezt a feladatot, s igen lelkiismeretesen. Napjában vagy tízszer is megteszi az utat az otthona és a munkahelye között, van, hogy éjszaka is kilátogat a területre, nehogy rendbontók zavarják meg a természetet vagy éppen nehogy valaki olyan halat vigyen haza, amit ugye nem fizetett ki. Tari Anna a tujái között lános Iskola épületében már régóta áldatlan állapotok uralkodtak, ezért a közfoglalkoztatottak segítségével rendbe hozták: kifestették a helyiségeket, a szolgálati lakást, a csatornát is kijavították. A helyiek elkezdtek ötletelni, hogy ml lenne, ha szerveznének egy osztálytalálkozót az elszármazott diákoknak, hogy látogassák meg újra az egykori alma materüket. Gondolkoztak, mi Alatka fő tevékenysége. Van- Mondogatták, hogy magamnak szerveztem a fesztivált... - szól Tóth Lászlóné Erika (4. filmkocka), aki gyerekkora óta Alatkán él és dolgozik. - De nem így van. Tudom, mindig vannak fa- nyalgók, de azt hiszem, bizonyítottuk, hogy jó ötlet volt a program, így lehet igazán közösséget építeni. Rengetegen jöttek az osztálytalálkozóra: például Bartók Béla régi iskolaigazgató, de több iskolatársam is visszatért, érkeztek Budapestről, Miskolcról és Érdről is. Igaz, hogy többek között az én családom is a mezőgazdaságból él, egyebek között epret termesztünk, de akkor sem rólam szólt a rendezvény. Az epreinknek csodájára járnak: rengeteg munkánk van vele, de megéri. Hatalmasakra nőnek, egészségesek, anélkül, hogy vegyszerekkel kezelnénk őket - mondja Erika. Körbetekintünk az utcán, ahol járunk, s megkérdezzük Lányi Józsefet, hogy kik laknak itt. Vannak Sétánk közben békakuruty- tyolást hallunk, amiből arra következtetünk, valóban itt egy tó a közelben, s kérjük, hadd nézzük meg. Elindulunk hát a hangok felé, amikor a földúton biciklin érkezik Gömöri József,- Huszonegy évig a hentes szakmában dolgoztam, naponta ötven disznót is levágtunk. Horgászni mindig szerettem, amikor csak tehettem, rendszeHat éve írta a Heves Megyei Hírlap... „Különös helye Heves megyének Alatka: 10 éve a főutca északi felén lakók Boconádhoz, a déliek Heveshez tartoztak. Aztán népszavazással döntöttek, a teljes terület legyen Hevesé. Azóta az ide érkezőt Heves-Alatka tábla fogadja. Ám azon túl mintha megállt volna az idő. Nem a szó negatív értelmében. Alatkát úgy lehetne bemutatni: a mosolygós falu. Közvetlen, kedves emberek lakják itt a házakat. Nem esik szó politikáról, válságról, a hiányos infrastruktúra miatt sem háborognak. Csak megjegyzik: nincs. Talán azért, mert aki Alatkán él. vagy ide költözik, az tisztában van azzal, hová jön. így aztán aki a város zaját hátrahagyja, utazhat kicsit a múltban. Abban a néhány évtizeddel ezelőtti világban, ahol még nem folyt iható víz a csapból, ám léteztek emberi arcok, kapcsolatok. Ez Alatka filozófiája...'’
