Heves Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-13 / 137. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JÚNIUS 13., SZOMBAT Az első unoka érkezése mindent felbolydított fivérek sikerei mellett most a legnagyobb a hat hónapos unoka, Hunor jelenti. Ki ne ismerné az országban, s lassan a világon a Kerekes Bandet? Megnéztük, honnan indultak a kiváló egri zené­szek. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu / A Kerekes Band alapító tagjai, a két szikrázóan tehet­séges zenész, Fehér Viktor és testvére, Zsombor, s a tisztelet­beli családtagként befogadott Námor Csaba karrierje az egri Bocskai utcából indult, ahol a szülők, Fehér Jánosné Ircsi (or­szágosan elismert népművész) és János (a kitűnő keramikus) indították el az életbe a fiúkat, nem akármilyen útravalóval. A Bocskai utcai házban nem először járunk. Az évekkel ezelőtti első látoga- fásunkkor is úgy éreztük: min­denki ilyen otthonra vágyna. Minden szegletben személyes emlékeket őrző, szemnek-lélek- nek kedves tárgyak, ízléses, de nem hivalkodó bútorok. Egy­szerűség, ízlés, melegség, ott­honosság. A házhoz kapcsoló­dó kis teraszon s az innen nyí­ló kertben rózsák illatoznak, begóniák pompáznak. Minden idényzöldség megterem, ami a konyhába kell. Ez is János ér­deme, aki szülőfaluja, Fedémes Fehér János és égetőkemencéje és családja múltját is kutatja, hogy az utódok ne feledjék gyö­kereiket. Ircsi, a fiúk édesanyja is in­nen származik, innen gyűjtötte az eredeti motívumokat csodá­latos palóc viseletéihez. A fiúk a gyerekkori nyarakat a nagy­szülőknél töltötték erdőjárás­sal, múltidézéssel. Zenéjük­ben is visszaköszönnek az él­mények, melyeket Fedémesnek köszönhetnek. Ircsi a Kerekes együttes édesanyjaként emlegeti magát. Amikor a fiúk zenélni kezd­tek, innen indultak az első kon­certekre, itt hallgatták meg az édesapa építő kritikáit, ötleteit. A ház asszonya által varrt vise­leteket rengeteg országos, ran­gos díjjal ismerték el. Fehérék gyakran együtt van­nak, bár Viktor három éve Bu­dapesten él, ott menedzseli a zenekar életét. Zsombor meg­nősült, elköltözött otthonról és bár Egerben, de már saját ház­ban nevelik első gyermeküket, a család szeme fényét: a hat hó­napos Flunort. Legutóbb a Szép- asszony-völgyben a Márai Láto­gató Központban futottak össze, ahol a szintén fedémesi szárma­zású Vincze László papírmerítő mester kiállításának megnyi­tóján vettek részt. Viktor hár­mas identitástudattal éli napja­Már koncertre készülnek... Zsombor a mondottakat az­zal egészíti ki, hogy a családdal napi a kapcsolat, ám 4-5 éven­te édesanyja 40-50 tagú ro­konsága összejön a Vincze-Bu- sa találkozón, ami mindig nagy nótázásba (palóc népdalok, magyar nóták) torkollik, a „vi­láguralmi törekvések" meg­beszélése után. Én ezt mindig nagy örömmel várom, s most júliusban, már büszke apuka­ként, édes kis feleségemmel veszek részt rajta, végre ki­pipálva a szokásos kérdése­ket: van-e barátnőd?, mikor nő­sülsz?, mikor jön a baba? Idén még egy nagy dologra készü­lünk: az augusztusi, húszéves jubileumi koncertünkre a Boly­ki Pincészet koncerthelyszínén. it: laptoppal és telefonnal ingá­zik Eger, a főváros, néha Fedé­mes között, s gyakran koncer­teznek itthon, s külföldön is. A szülőknek köszönheti a nép­zene szeretetét, s azt, hogy ott­hon a felmenők türelemmel el­viselték a napi több órás gya­korlást (furulya, dob). Olyan ér­tékeket kaptak, amelyek életük végéig iránytűként szolgálnak. A jogosítvány következik Barna Kitti az egri Markhot Ferenc Kórház intenzív osztá­lyán dolgozik. Szabadidejében kirándul, s olvas, főként romantikus történeteket. A Kossuth Zsuzsa Szakközép- iskolában végzett. A továbbtanuláson is gondolkodik, a jogosítványt a közeljövőben szeretné megszerezni. A HÉT LÁNYA A HÉT KÉRDÉSE Mi a legemlékezetesebb nyara? A legemlékezetesebb nya­ram Egerhez és a 20. szü­letésnapomhoz kötődik. Felkért Szabó Sipos Máté, az Eg­ri Szimfonikus Zenekar karmes­tere, hogy a nyári szabadtéri Stra- uss-esten legyek az egyik fellépő. Később derült ki, hogy két olyan illusztris vendég, mint Kállai Bori és Berkes János partnere lettem. Nekem ők ma is óriások, pedig azóta a szó érdemi értelmében is kollégák lettünk... Mint a kisan­gyal gyakoroltam Orlofsky kup- léját és a Pezsgő-tercettet „A de­nevéréből, és nálam ez azt jelen­ti, hogy gondolatban már ott vol­tam a holdfényes Kis Dobó téren. Egy valamire nem készülhettem fel lelkiekben, mert mégis meg- illetődtem, amikor kezet fogtam Borival és Jancsival. Az egész on­nantól érdekes, amikor a próba után Bori meglepetten odanézett rám: „Nem is tudtam, hogy kont­ratenor!” (Orlofskyt ugyanis az én hangommal még senki nem éne­kelte előttem Magyarországon.) Erre nem tudtam, mit mondjak, csak szerényen széttártam a ka­rom, azt sugallva, hogy „Hát, csó­kolom, nekem ez jutott". Berkes művész úrnak kértem a záró műsorszámhoz egy jó szá­raz pezsgőt, cserébe én lettem az ő „Farinelli barátja” és ámult a fellépő ruhámon, amit magam állítottam össze. Bírta Gábor egri származású, Londonban élő kontratenor Kállai Borival egy éve futot­tam össze az Operettszínházban. Ő nagyon mosolygott. Operaéne­kes lettem - mondtam neki. Igen, tudom - válaszolta. Hozzátette: Jó így találkozni újra. Ugyanezt hal­lottam később Szabó Sipos Máté­tól az operaházi Xerxes premie­rem után, aki karigazgatóként a darab kórusáért felelt, nemzet­közi színvonalon. A Strauss-est után tőle kaptam ajánlólevelet, ami elindított ösztöndíjat a stutt­garti tanulmányaim és Hama- ri Júlia felé. Pár napja beszélget­tünk a Művésznővel és felemle­gette az emberek közötti láthatat­lan fonalat, ami köztünk az első mesterkurzusán született - azon a nyáron, mint a Strauss-est... A Fehér családnál vendaáeskedtink EiHiHHiBSiilB

Next

/
Thumbnails
Contents