Heves Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-09 / 133. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JUNIUS 9., KEDD A német házaspár minden alkalommal sírva búcsúzik az észak-hevesi falutól Ahová mindenki visszavágyik Sokadjára járok Fedémesen, de akárhányszor elém tárul a kanyar után a pici zsákfalu képe, ugyanaz az érzés fog el mindig: hazaértem. Sok, szép helyen megfordultam már, ám ehhez fogható nyíltszívű, barátságos emberekkel kevés helyen találkoztam. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu FEDÉMES Mielőtt útnak indulunk fotóriporter kollégámmal, a biztonság kedvéért telefonon megcsörgetem a falu polgármesterét, Válóczi Istvánt, hogy senki ne vegye tolakodásnak, ha délelőtt járunk egyet a településen és néhány emberrel szóba elegyedünk. Nem árt az elővigyázatosság, mert ebben a kisközösségben mindenki mindenkit ismer, így az idegenek érkezésére azonnal felfigyelnek.- Csak nyugodtan - mondja a telefonba. - Velem egy kicsit később találkozhatnak, mivel hajnal óta kaszálok, még a nagy meleg előtt szeretnék végezni. A június eleji napon már reggel kilenc órakor 30 fokot mutat a hőmérő, így nem csodálkozunk azon, hogy a faluban élő, idősebb emberek ekkortájt már behúzódnak hűs házaikba vagy az árnyas fák alá. Akik jószágot tartanak, már ellátták az állatokat, a kapáláshoz is kezd meleg lenni a tűző napon. Az egybeépült orvosi rendelő és polgármesteri hivatal udvarán középkorú hölgy szépíti az udvart. Varga Ferencné, Évike a falu mindenese. lelenleg közmunkás státuszban intézi a kis hivatal ügyeit, de ő felügyeli a közeli kiskönyvtár épületét is, nyaranta besegít az egykori kisiskolában szervezett gyermektáborok életébe. Ismerősként üdvözöljük egymást. Kérdem, hogy van a család. - lói is, meg rosszul is - mondja. Sokáig bizakodtunk, hogy a két nagylányom itt marad velünk, de úgy néz ki, hogy a nagyobbik hamarosan elköltözik a férjével Érdre. Tavaly ment férjhez, próbáltak a környéken megélhetést keresni, gazdálkodtak is, de ez kevés a családalapításhoz. Hiába a nagy házunk, hiába ajánlottuk, építsék be a tetőteret, be kellett látnunk, hogy oda kell menniük, ahol gondoskodni tudnak majd a leendő unokákról. Imádják Fedémest, de munka nélkül egy fiatal párnak itt lehetetlen megélni. A kisebbik lányom a szomszédos tarnaleleszi pékségben dolgozik. Bízunk benne, hogy a párjával ők a közelben maradnak, de ki tudja, mit hoz a jövő. Már épp tovább sétálnánk, amikor beköszön a hivatalba Ficzere Mónika, az Egeredő Zrt. Pétervá- sárai Erdészetének Fedémes-He™pre Momto I VátócziW^Il Ferencne vesaranyos kerület vezetője. Rácsodálkozunk a fiatal erdésznőre, aki faggatózásunkra gyorsan elmeséli, hogy 1165 hektárnyi erdőterületért felel a környéken. Bátorban nőtt fel, ahol dédapjával és édesapjával is gyakran járták az erdőt, s ahol megtanult vadászni is. A pályaválasztáskor természetes volt, hogy a Mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolába jelentkezett, majd levelezőn elvégezte a Debreceni Agrártudomány Egyetem vadgazdamémö- ki szakát. 1998 óta dolgozik a környéken. Két kisiskolás lánya az egerbocsi általános iskolában tanul, a család pedig Szentdomonkoson él. Arra a kérdésre, hogy milyen településnek látja Fedémest, széles mosoly a válasz:- Szentdomonkos is szép, de Fedémesen is el tudnám képzelni az életet. Ez az a falu, ahol a portákat nem zárják, s a kocsit is nyugodtan nyitva lehet hagyni. Itt figyelnek egymásra az emberek, szerintem azt sem tudják, hogy mit jelent a szó: bűncselekmény. Egyszóval tökéletes hely. Szabó Lászlóékhoz igyekszünk, aki hosszú éveken át szervezte, irányította a Faluszépítő Egyesület tevékenységét. Tősgyökeres fedémesiként minkell örülni, meg annak, hogy a gyermekeink szépen boldogulnak, s hat unokánkra is nagyon büszkék vagyunk. Sok diplomás van közöttük, és ha tehetik, meglátoganak bennünket. Szeretnek hazajárni, és mi alig várjuk őket. Ha jót akarnak enni, vagy kell egy kis zsebpénz, itt kötnek ki, hála istennek. Ekkor érkezik Molnár György,' a család egyik rokona, akivel Laci bácsi először is koccint egyet a saját pálinkával, majd egy kis múltidézésbe kezdenek.- Akkor volt itt élet kérem, amikor a hatvanas években még hétszáz lakosa és saját focicsapata volt a falunak - mondják, majd a nyomaték kedvéért kihozzák az udvarra az évtizedekkel ezelőtt megörökített csapatképet, ami a nappaliban jól látható helyen, bekeretezve emlékeztet a régi szép időkre. Végszóra érkezik Válóczi István polgármester, aki immár nyugdídent tud a település életéről, múltjáról. - Az egyesületetet évekkel ezelőtt felszámoltuk, mivel any- nyi bürokratikus hercehurcával járt, hogy nem érte meg fenntartani. Pályázni is hiába pályáztunk, mindig kikosaraztak bennünket. Rájöttem, hogy egyszerűbb, ha néha összefogunk a tenni akaró emberekkel, és a magunk erejéből csinosítgatunk valamit a falun. Egyébként is sok problémám van a mai rendszerrel - mondja emberünk. Tudom, hogy Fedé- mes kicsi falu, de olyan azért nem fordult elő soha, hogy ne gyarapodott volna. Nem az önkormányzaton múlik, hiszen ők évről évre pályáznak, de ide nem jut egy peták sem. Néhány fideszes vezetésű környékbeli község százmilliós támogatásokat kapott az elmúlt években, mi meg csak a kultúrhá- zunkba szerettünk volna egy vizesblokkot építeni. A XXI. század elején azért ez nem olyan nagy kívánság, mégsem nyertünk. A szennyvízrendszer kiépítésére évek óta nincs pályázati lehetőség, így lassan abba is beletörő- . dünk, hogy ebből se lesz sem- l mi. Szóval van gond elég, úgy I is mondhatnám, hogy szar a I helyzet. I Ekkor csatlakozik hozzánk a porta gazdasszonya, Julika néni, aki a napi politikai eszmecsere helyett szívesebben mutatja meg naposcsibéit és a két hete kikelt pelyhes kiskacsákat. - Nézzék, milyen szépek, egészségesek! Ennek jas erdészként irányítja a falu életét. Kezet fog a férfiakkal, majd röviden ecseteli a gondokat. Merthogy abból van elég. - A legnagyobb bánatunk, hogy se tavalyelőtt, se a múlt évben nem nyertünk egy pályázatunkon sem, a beadványukat mindig tartaléklistára helyezték. Mára odáig jutottunk, hogy egyetlen önkormányzati dolgozót sem tudunk alkalmazni. Korábban egy helyi lakos a hivatali teendőket részmunka- időben látta el, a temető rendben tartását, illetve a szociális ebéd kiszállítását pedig egy másik személy végezte. Mivel a bérükre nem volt fedezet, kénytelenek voltunk elbocsátani őket. lelenleg a faluban felmerülő valameny- nyi munkát, feladatot hat közmunkás végzi. Az elmúlt években csak olyan reális terveket tűztünk ki célul, amik viszonylag kevés befektetést igényeltek volna, ám ehhez sem kaptunk kellő támogatást. Az egyedüli említésre méltó fejlesztésnek a Felszabadulás út három évvel ezelőtti aszfaltozása számít, számos tervünket pedig - támogatás híján - nem tudtuk megvalósítani. Mi aztán igazán meghúztuk a nadrágszíjat az elmúlt években. Nem vettünk fel hitelt, leépítettünk, eladtunk mindent (falu- gondnoki autó), ám túl sok köszönetét nem kaptunk érte. Térfigyelő kamerákra is hiába pályáztunk, de nem sikerült megoldanunk azt sem, hogy a faluban megfelelő térerő legyen a mobiltelefonok használatához. Hiába kerestünk meg minden szolgáltatót, nem is nagyon álltak velünk szóba. Az, hogy a falu pénz nélkül is életképes, és virágzó képet mutat, az itt élő emberek öszefogá- sának, az elszármazott, ám falujukhoz ragaszkodó civileknek, például Vincze László papírmerítő mesternek köszönhető. Sokat jelentett az itt élőknek az egri Esélyek Háza támogatása is, akik használt, de még jó állapotú számítógépeket szereztek a falunak, s rendszeresen segítenek ingyenes táborok, programok szervezésében is. Szabó Lászlóné, Julika néni a politizálás helyett szívesebben mutatja meg naposcsibéit és a két hete kikelt pelyhes kiskacsákat. • if iiJÜLS Szabó László és Molnár László: Ezek voltak a régi szép idők! j| B A fedémesiek nagyon büszkék múltjuk értékeire. J ■ Ilyen a mai napig működő papírmerítő üzem, s [[ Ilii a fölötte lévő kiállítóhely. Komfortosabb életet szeretnének A fedémestek egyik régi álma, hogy a kis f aluban megoldódjék a szennyvízkezelés. A klasszikus szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséről már lemondtak, mivel vál- lalhatatlan költségeket jelentene, ám néhány évvel ezelőtt egy új technológiával is megismerkedtek. A biotisztítításon alapuló rendszert szinte mindenki támogatná önerő előteremtésével is, ám az ehhez beígért állami támogatásra hiába várnak, mivel ilyen pályázatot nem írtak ki. Erről mégsem hajlandók lemondani, mert úgy gondolják, hogy a fedémesieket is megilleti a huszonegyedik századi komfortos lét. Nemcsak az itt élők miatt, hanem az egyre nagyobb számban idelátogató turisták és vendégek miatt is. Két német házaspár is vett nyaralót nemrégiben, s ha tehetik itt töltik minden szabadidejüket. Amikor vissza kell indulniuk Berlinbe, sírva búcsúznak a falutól.
