Heves Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-09 / 108. szám

2015. MÁJUS 9., SZOMBAT HORIZONT 5 „Ha jeleznének, hogy kellek, megyek” hitvallás Bírta Gábor úgy véli, létezni kevés, szabadon kell élnie, hogy adhasson a közönségének senylónál. Lehet, hogy bizony sokba kerül és költeni is kell rá, de amennyit holnapután behoz, az kétségtelenül mér­földekkel több. Otthon nálunk elég letudni mára valahogy a feladatokat. Legyen valami, de minél kevesebbe kerüljön és ennek persze már bőven a mi­nőség az ára. Minden gyorsan kell és olcsón, pedig a művé­szet nem gyorsétterem. Saj­nálom, de ki kell mondanom: mi magyarok sajnos eléggé kisstílűek vagyunk, nem csak kulturális téren. Rossz érzés, amikor lobogó hajjal és csillogó szemekkel a legutolsó erődön túl is még jobbat akarsz, mert megérdemlik azok, akik hall­gatják, mert nekik is, nekem is a jobb jár. Aztán olyan cserben hagyottnak érzed magad, ami­kor egyszer csak becsukódnak az ajtók. Én sosem voltam meg­alkuvó és sosem álltam be a sorba. Illetve mégis: most is ab­ba a sorba álltam, amerre min­den bizonnyal a nehezebbik út visz. Eddig mindig sikerhez vezetett. Talán mert ezen az úton nem sokan járnak. Ebben a sorban nem állnak előttem...- Mikor láthatjuk újra hazai színpadon?- Ha hívnak, természetesen örömmel megyek bárhová, hi­szen nem haragszom senki­re. De ha megkérdezné, hogy komolyzenei fesztiválokba, netán koncertekbe nyomnék-e pénzt, vagy kórházakba és a nővérek fizetésébe, egészen biztos, hogy magam az utóbbi­ra voksolnék. Egészség nélkül ugyanis a kontratenor sem ér semmit..., és ha még most meg­kérdezné, hogy mire vágyom a legjobban? Arra, hogy Birta Gábor neve egyet jelentsen, a minőséggel, itt, Angliában is. Többször vendégszerepeltem már Németország több pontján és Svájcban is. Repertoárom­ban egyaránt szerepelnek da­lok és áriák, jelentős részben egyedi, a barokk érából, több száz éve méltatlanul elfeledett ritkaságok. Boldogan megosz­tanám bárhol, bárkivel. Hiány­zik a szülővárosom, Eger is, de ez a kényszerű áldozatok egyi­ke. Olyan vagyok, mint Bat­man: ha jeleznek, hogy kellek, én megyek, telis-tele szebbnél szebb műsorokkal! Az egri Birta Gábor világ­szerte ritka és egyedi hangja a háromvonalas C-ig terjed, amellyel méltán érdemelte ki a mezzo-kontratenor cí­met. Néhány hónapja már Londonban él és dolgozik. A művészt kérdeztük a min­dennapjairól. Barta Katalin Birta Gábor: Repertoáromban egyaránt szerepelnek dalok és áriák, nagyrészt egyedi, a barokk érából, több száz éve méltatlanul elfeledett ritkaságok.- Hat esztendeje, 2009-ben debütált Händel Xerxes című vígoperájában, amivel meg­szerezte azt a különleges érdemet, hogy fennállása óta Ön volt az első kontratenor a Magyar Állami Operaház szín­padán. A szakmai kritika és a közönség maradéktalan el­ismeréssel adózott különleges hangfajának. Tavaly decem­berben mégis Londonba költö­zött. Miért?- Hogy őszinte legyek, sok­kal inkább embernek érzem magam Angliában, mint ott­hon. Először is azért jöttem ki a szigetországba, mert a hazai sikereim után sajnála- £ tosan semmilyen lehetőséget nem kaptam a szakmámban, ami talán meglepő, de így van. Nem azért fordítottam azon­ban a sorsomon, hogy panasz­kodjak. Ezt a döntést elsősor­ban a szakmai ambícióm miatt hoztam meg. Tervezem egye­- A pályázatával elnyerte az ország legnagyobb, legrango­sabb ösztöndíját, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Ez mennyiben segíti a szakmai karrierjét?- Félévre kellett volna, hogy szóljon a támogatás a kiírás értelmében, de mire megkap­tam, addigra kiderült, hogy minden kategóriában meg­osztották, így végül is három hónap lett belőle. Gondoltam, annyi baj legyen. A támogatás összege viszont csupán annyit fedezett, hogy kifizessem a szállást, a bérletemet és az ét­kezést. Könyvtárba, kottatárba már nem volt miből beiratkoz­ni. Enélkül pedig egy kutató sem tehet csodát. A cél leginkább az lett volna, hogy tanul­mányt írjak w/ az otthoni énekpedagó­gia számára, ám ez egyelőre függőben maradt.- Mennyire sikerült végül be­illeszkednie a londoni hétköz­napokba?- A nyelvet eleve jól beszél­tem, tehát ezzel nem volt gon­dom. Először egy pékségben dolgoztam, majd egy elit kí­nai a la carte étteremben vol­tam pincér, most pedig óraadó énektanár vagyok és lassan, de biztosan készülök a meg­hallgatásaimra, jól csengő ne­vű helyeken. Itt meg tudom keresni azt a pénzt, amit ott­hon nem. Sőt, itt egyáltalán tu­dok pénzt keresni. Az Állami Operaház pénztárából egyszer hívtak fel azzal, hogy megkér­dezzék, milyen darabokban énekelek, mert több néző is szeretne olyan előadásra jegyet váltani, amelyben fellépeki Saj­nálom a közönségemet... 1QV im- A külföldi fiatalok hazacsá­bítására létezik egy a kormány által elindított Gyere haza program. Mi kellene ahhoz, hogy Ön hazajöjjön?- Nehéz kérdés... Ha anyagi oldalról nézem, akkor mini­mum havi 200 ezer forint és bírta Gábor már hateszten­dős korától a zene bűvöletében él. Közel tíz éven át tanult csel­lózni, amivel sikereket, komoly versenyeredményeket ért el. En­nek bizonysága, hogy 1993- ban, ’96-ban és ’99-ben a Vo­nósverseny I. helyezett csellis­tája volt. Ezt követően az ének­hangjának váratlan felfedezé­sével új kihívásra talált, ami akkor még nincs autóm. Ám, ami ennél sokkal mérvadóbb: nagyobb megbecsülés kellene és a lojalitás. Nemkülönben pedig perspektíva. Megkeres­ni a pénzt, az egy dolog. Azzal keresni meg, amit szeretek csi­nálni, az meg egy másik dolog. De a lehetőség(ek)et - fejlődni, kibontakozni, magam fölé nő­ni - Magyarország nem adja meg. Én elkövettem a magam szakmai forradalmát otthon. Mindenki bólogatott, minden­ki elismert, s mindenki mel­lém is állt, úgy a szakma, mint a sajtó, mégsem történt velem hamar elhivatottá tette az ope­ra és a bel canto iránt. Tehetsé­gét olyan szaktekintély ápolta, mint a világhírű magyar opera­énekesnő, Hamari Júlia. Az ő égisze alatt szerzett diplomát a Stuttgarti Színi- és Zeneakadé­mián. Gábor erről így beszél: „Ahogy a szüleim felneveltek egy embert, Hamari Júlia úgy nevelt fel egy énekest.” semmi. Ez egy jelenség, ami­nek még nem adtunk nevet és amivel nem vagyok egyedül, de magát a mechanizmust va­lójában nem értem. Viszont él­nem kell és mivel művész va­gyok, léteznem kevés... Tényleg élnem kell, mégpedig szaba­don és emberként lélegeznem, hogy adhassak a közönségnek. Most tehát az a legfontosabb, hogy legyen rá esélyem. Itt Angliában, Händel és Purcell életművének a hazájában, nem kevésbé a kontratenorság ha­gyományának tűzfészkében bőven van rá esély, ráadásul igény, aztán piac, infrastruktú­ra is - hogy most ilyen ronda szavakat használjak.- Mesélne a legfontosabb kinti benyomásairól, az ambí­cióiról?- London tulajdonképpen egy hatalmas olvasztótégely, amiben mindenki a legjobbat próbálja keresni magának és nem nézi, mibe kerül, mert tudja, hogy hosszú távon meg­térül. Mint egy fiatal, tehetsé­ges focistánál vagy egy ver­bek között & .DLA fokozat meg­szerzését is az elődoktori kutatómun­kámhoz - 'Smmm aminek a té­mája a han­gomhoz kapcso­lódik -, pályáztam is ösztöndíjra. AHét ■umbere" Mestere a világhírű operaénekes: Hamari Júlia Egeiben járt a Hunyadi-sorozat szerzője irodalom Bán Mór és Bíró Szabolcs közös előadással várta a rajongókat Kánonok, poétikák és a mai olvasó volt terítéken Igazi ínyencséggel szolgált teg­nap este az irodalomkedvelők­nek a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár: a kortárs ma­gyar irodalom két olyan alakját csábították Egerbe, akik regé­nyeikkel valóságos rajongótá­bort gyűjtöttek maguk köré az utóbbi években. Bán Mór, a nagy sikerű Hu­nyadi-könyvsorozat szerzője és Bíró Szabolcs, a XIV. századi lo­vagkirályok aranykoráról szó­ló Anjouk-regényfolyam írója tartott közös könyvbemutatót, s író-olvasó találkozót igazán autentikus környezetben, az egri vár Dobó-bástyájának te­raszán. A beszélgetést Németh Péter moderálta. Bán Mór lapunknak elárul­ta: régóta tervezték Szabolcs- csal a közös könyvbemutatót, hiszen közös érdeklődési kö­rük kapcsán régóta jó barátok.- Eger a történelmi regény­írók számára egy kultikus hely, ezért is esett a választásunk er­re a városra e különleges alkal­mon - magyarázta a népszerű szerző. - Már rengeteg helyen jártam, hogy találkozzam ol­vasóimmal, de Eger eddig még ilyen-olyan okok miatt kima­radt, s már nagyon vártam ezt ^ az előadást. A Hunyadi-sorozat f hetedik kötete nemrégiben je- f lent meg, és most már a tizedi- | kig meg sem állok - árulta el 2 kérdésünkre Bán Mór. ■ SZ. E. Bán Mór (jobbra) és Bíró Szabolcs (a bal szélen) közös könyvbemutatója.. konferencia Több felsőokta- tási intézmény oktatói és hall­gatói tartottak előadást azon az irodalmi rendezvényen, amelyet a napokban rendeztek az Eszterházy Károly Főiskola Tittel Pál Könyvtárában. Az el­ső szekció elnöke, dr. Szentesi Zsolt, a főiskola Magyar Iroda­lomtudományi Tanszékének vezetője, a másodiké dr. Han­sági Ágnes docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Modern Magyar Irodalmi Tan­székének oktatója volt. Az első előadást Hansági Ágnes tartotta a „gyermekiro­dalmi kánonok” témakörében. Őt követte dr. Bengi László, az ELTE Összehasonlító Irodalom­és Kultúratudományi Tanszé­kének adjunktusa, aki Petelei és Bodor prózájának hangjáról szólt. Dancsecs Ildikó, az ELTE doktorandusza tárgyalta a Re- viczky-líra poétikáját és a szer­ző kötetkompozícióját, ezzel zárva az első szekciót. A má­sodik részben Tamás Ábel, az ELTE BTK adjunktusa vetette fel egy elfelejtett Vergilius-sor kérdését, majd Balogh Gergő, az ELTE BTK hallgatója vázolta fel a rendszer- és médiaelmélet „utáni” Karinthy képét. Végül dr. Mészáros Márton, a KRE BTK adjunktusa taglal­ta Oravecz Imre Heves megyei költő művészetét a Darnó-tető című műve kapcsán. ■ N. T. B. % i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents