Heves Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-16 / 114. szám

2015. MÁJUS 16., SZOMBAT HORIZONT 5 Kitüntették Jacksont, a felszolgálót elhivatottság A „pincérszakma” nagyon sok lemondással jár, és csak odaadással lehet a pályán maradni Liktor Csaba, a Fehérszarvas üzletvezető-helyettese szerint a felszolgálói munka nagyon szép, ugyanakkor nem kevés lemondással jár... A Fehérszarvas Étterem üzletvezető-helyettesének, Liktor Csabának az egri ven­déglátóhelyen folytatott több mint három évtizedes tevé­kenységét a nemzetgazdasá­gi miniszter, Varga Mihály is elismerte. A kitüntetett vendéglátós szerint a felszol­gálás sok odadást követel, és lemondásokkal jár. Sike Sándor- Ön, velem közel egykorúként- jóllehet vendéglátósként, nem pedig vendégként -, ugyanazo­kat az éttermeket és az abban dolgozó szakmabelieket ismer­heti itt, a megyeszékhelyen. A hetvenes években még virultak Egerben a szórakozóhelyek, sőt a Kazamata étterem, borozó és bár is akkoriban nyílt. Miként em­lékszik, hogyan került kapcsolat­ba a vendéglátással?- Bükkszentmártoni szüle­tésűként Bélapátfalván jártam általános iskolába, mert szere­tett szülőfalumban megszűnt a tanintézmény. Nálam három esztendővel idősebb barátom mondogatta mindig, hogy men­jek el kitanulni a felszolgáló­szakmát. Az ő unszolására kezdtem el ez irányú tanul­mányaimat 1973-ban a Szilá­gyiban. Akkoriban az intéz­mény a gimnáziumi oktatás mellett - szakközépiskolaként- szakmai képzést is végzett. A délutáni órákban volt a ke­reskedelmi szakképzés, amely megalapozta későbbi munkám, hivatásom. Mások mellett Bóta József, ma már alapítványi is­kolaigazgató is tanított, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. A gyakorlati képzésem színhelye az ön által is említett számos vendég­látóhely egyike, a Panoráma Ven­déglátó-ipari Vállalat Széchenyi Étterme volt, ahol három esztendőn át vol­tam tanuló. Később nyolc évet dolgoztam az említett Kazama­tában. A Széchenyiből szinte az egész gárdát „felvitték” oda.- Négy évtizedes munkaviszonyá­nak zöme a Fehérszarvashoz kö­tődik. Milyen érzés itt dolgozni?- Ha rövid választ kér, azt mondom: megtisztelő. Az üzlet vezetője, Konkoly György min­dent megtett azért, hogy ismer­jék és szeressék az emberek a Fehérszarvast határainkon innen és túl. A szakmát 1976- - ban szereztem meg, akkor végeztem a vendéglátó-ipari iskolában. Az említett nyolc év­nyi kazamatás munka, illetve a sorkatonai szolgálat letudását követően, 1984 már­ciusában kerültem a Fehérszarvas­ba. Nagy idő ez a szakmában, ahol inkább csak Jacksonként ismernek. A „Kutyás”, azaz Danyi György nevezett el így, máig nem tudom, miért. Sok a visz- szajáró vendég, akikkel tartom a kapcsolatot. A szüleikkel egy­kor ide betérő gyerekek, akiket kézen fogva hozták a szüleik, ma már felnőttek, ők is szülők lettek, és ők maguk vezetik ké­zen fogva már az apróságokat.- Harminckét év a Fehérszarvas­ban valóban nagy idő. Az említett pincérkollégája, a „Kutyás” pedig történetesen nekem volt osztály­társam a GMSZ-ben. De vajon ő miként kapta ezt a nevet, és a felszolgálói szakmában van-e még? Egyáltalán: vannak még „régi öregek"? Mi maradt meg a régi „pincérségbőr?- A Gyuri mellett haladó kutyáját ütötte el valaki, úgy tudom, onnan a név talán, és bizony ő is maradt még a régi Névjegy NÉV: Liktor Csaba (az egri Fe­hérszarvas Étterem üzletveze­tő-helyettese) SZÜLETETT: 1958. november 10., Bükkszentmárton család: nős, felesége, Borbála szülész az egri várandósambu­lancián, két felnőtt gyermek (Csaba 27 éves mérnök, Balázs 22 éves közgazdász) édesapja iskolái: Bélapátfalvi Általános motorosok közül. Nagyon sok kolléga megfordult itt, a Szar­vasban is. Számomra a leg­fontosabb közülük Kósik Laci, akivel együtt kezdtünk, kato­nák is együtt voltunk, és ma is együtt dolgozunk..., immár 32 éve. A szakmában vannak még más régi „harcosok”, Hócza Já­nos például. Sok lemondással járó, de szép munka az enyém. Az ismertebb vendégekre, de nem csupán rájuk, szívesen emlékezem. így például Göncz Iskola, Szilágyi Erzsébet Gimná­zium és Kereskedelmi Szakkö­zép- és Szakiskola munkahelyei: egri Széchenyi Étterem 1976-ig (iskolai gyakor­lóhely); Kazamata Étterem 1984-ig (közben sorkatonaság a kalocsai pincér században); 1984. március l-jétől Fehérszar­vas Étterem hobbi: szőlészkedés, horgászat Árpád köztársasági elnök úr­ra. A világhírű sípmester, Puhl Sanyi talán a baráti körömhöz is tartozik. Konkoly László üz­letvezető úrnak pedig nagyon sokat köszönhetek, például azt, hogy hírességeket szolgálhat­tam ki, minisztereket, egyéb politikusokat.- Hogyan fogadta a nemzetgaz­dasági minisztertől kapott elis­merést?- Konkoly György üzlet­vezetőtől származik a javaslat, ami a „hivatal kacskaringóin” végül kitüntetéssé érett. A Fa- cebook-oldalamon oda is írta valaki, hogy „végre már valaki kis ember is kap kitüntetést”. Sokan gratuláltak az elisme­réshez. Jól eső, nem várt érzés.- A mai fiatalok mennek-e még • felszolgálónak?- Fiatalok jönnek, csak ne­hezen maradnak. Megváltozott a világ... Az ő szemükben ciki ennyi ideig egy helyen dolgoz­ni. Persze, mindig van egy-két fiatal, akiről látszik, hogy ko­molyan veszi. A többiek nem nagyon. Az iskolák „nyomják kifelé” őket a suliból. Az évek során nagyon sok tanuló meg­fordult a kezem alatt, sokan voltak közöttük ügyesek.- Úgy fogalmazott, a vendéglátás nagyon sok lemondással jár. Mi­lyen plusz kell ahhoz, hogy ezt ne kizárólag lemondásként élje meg az, aki benne van?- Főleg nagyon komoly csa­ládi háttér, mert a gyakori távoliét, a ki nem számítható munka ezt igényli. Szeren­csére nekem ez megadatott. Köszönettel tartozom a felesé­gemnek, aki szülésznő a vá­randósambulancián. Huszon­kilenc éve vagyunk együtt, két nagy fiunk van, mindketten egyetemet végeztek. Egyikük mérnökként dolgozik Szombat­helyen, a másik közgazdász Budapesten, egy világcégnél. Ő már nem egyszerűen „köny­vel”, mint inkább maga ellenőr­zi a könyvelést. Büszke vagyok a fiaimra, akik a hivatásuknak élnek, s a karrierjüket építik.- Milyen a viszonya Egerrel és Bükkzsérccel?- Nagyon szeretek kint len­ni a bükki falucskában: szőlő, kis ház, föld, présház, pince..., szóval itt az idő jól telik. Kis bort is csinálok, bár magam al­koholmentes vagyok. Sima pa­rasztbor, csak kénezem, semmi mást nem teszek bele. Nagyon szép hely Bükkzsérc. Ugyan­akkor 14 éves korom óta gya­korlatilag Egerben élek. Szép, sokan dicsérik. Nem vagyok ugyan tősgyökeres lokálpatrió­ta, de összenőtt velem a város.- Hobbi...?- Szeretek horgászni, de ma­napság nemigen jutok oda. Fia­talon a foci volt az időtöltésem, s jól is ment, de csak amatőr szinten űztem. Ami a horgásza­tot illeti: szerettem egyedül is kijárni. Például a recski tóra. Emlékszem, valaki megfogott egy kapitális, 50 kilogrammot nyomó harcsát, amit én hoztam ki neki. Csukákból fogtam szép példányokat magam is, 8 kilo­grammosat is. A legnagyobb példánynak ki van készítve a feje, és a présház falát díszíti... Nem csak az időt és a távot győzte ie a gyöngyösi futópáros autizmus A világ legszebb tíz kilométere után a duó - a sikeren felbuzdulva - az idén még két másik versenyen is elindul A világ legszebb tíz kilométe­rét teljesítette égy budapesti futóversenyen a gyöngyösi Au- tista Segítő Központ tanulója, Boros Gábor, illetve kísérője és segítője, Nádudvari Péter. Mindkét fiatal egy életre szóló élménnyel lett,gazdagabb. A tizenhat éves Boros Gábor régóta vágyott arra, hogy olyan futóversenyen vegyen részt, ahol egyszerre több ezren ró­ják a kilométereket. Az autista fiatal álma idén tavasszal va­lóra vált, amikor a fővárosban egy óra három perc alatt telje­sített egy tíz kilométeres távot.- Gábor esetében nem a meg­tett kilométer és nem is az az idő a fontos, amit lefutott. Az autistákról ugyanis köztudott, hogy a szociális interakciók, a kommunikáció és a rugalmas­ság terén hiányt szenvednek. Természetesen nagyon fontos az a fizikai teljesítmény, amit Gábor produkált, de ennél ta­lán sokkal lényegesebb, hogy sikerült legyőznie a tömeg- rendezvényekkel kapcsolatos félelmeit - mondta Nádudvari Péter, aki nemcsak segítette Gábor felkészülését, hanem a verseny tíz kilométerén is vé­gigkísérte. Pétertől megtudtuk, hogy , Gábort egyáltalán nem kellett nógatni az edzések során, hi­szen igen motivált volt. Miután Péter elkészítette a szükséges Nádudvari Péter és Boros Gábor már a következő megmérettetésre készül edzéstervet, az Autista Segítő Központ (ASK) dolgozóira várt a feladat, hogy Gábor testben és lélekben egyaránt felkészült legyen a tavaszi futóversenyre.- Mivel hetente csak egy na­pot töltök Gyöngyösön, ezért nagy szükség volt arra, hogy az ASK szakemberei felügyel­jék Gábor edzéseit. A verseny előtt néhányszor együtt is fu­tottunk, így zökkenőmentes volt az összeszokás - emléke­zett vissza Péter, akitől meg­tudtuk, hogy a megmérettetést egy többéves felkészítő munka előzte meg.- A verseny során végig fi­gyeltem Gábor minden moz­dulatát, mert azt szerettem volna, hogy a futóverseny va­lóban élményt jelentsen neki - mondta Péter, akinek szintép egy álma valósult meg azáltal, hogy felkészíthetett és elkísér­hetett egy sérült fiatalt élete első sportversenyén. Úgy érzi, mindketten életük legszebb tíz kilométerét futhatták le együtt. A jelentős sikeren felbuzdul­va a futópáros még ebben az esztendőben két másik verse­nyen is elindul majd. Június­ban a szülők, az ASK dolgozói, valamint az autista fiatalok bevonásával egy háromszo­ros váltóban versenyez Gábor és Péter, akik szeptemberben Esztergomban tervezik lefutni a félmaraton 21 kilométerét. ■ 4

Next

/
Thumbnails
Contents