Heves Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-03 / 79. szám
OLVASÓINK ÍRJAK 2015. ÁPRILIS 3., PÉNfEK „Mázlista” kisnyugdíjasok A tudtunk nélkül nyesték vissza gyümölcsfáinkat az „illetékesek” : sztori Hiába nyertünk nyaralásra támogatást, nem könnyű beváltani kéretlenül A traumát túlélve ragadtam tollat, hogy leírjam sérelmemet. Egerben, a Hajdúhegyen lakunk, olyan utcában, ahol helyi járatú autóbusz közlekedik. Az egyik nap a munkából való hazaérkezéskor azt vettük észre, hogy barbár kezek a házunk előtti járda és út közötti részre ültetett, gondozott gyümölcsfáinkat durván visszanyesték. Tették ezt úgy, hogy semmiféle előzetes értesítést erről nem kaptunk. Természetesen nem zárkózunk el a járművek közlekedését veszélyeztető fák megkurtításától, de e módszer felháborító. Ráadásul a mi házunk előtt lévő csemetefa még ki sem lógott a közútra, valamint a jobb oldali közlekedés miatt, az autóbusz elhaladását egyáltalán nem gátolta. Azt gondolom, megérdemeltünk volna egy „Kérjük...” kezdetű levelet, ami akár ”... ellenkező esetben...” megszorítással is folytatódhatott volna. Akkor a dolgozó lakóknak is lehetőségük lett volna saját belátásuk szerint ízlésesen megkurtítani gondozott fáikat, nemcsak a jól megérdemelt nyugdíjukat töltőknek, akik - otthon tartózkodván - közbeléptek, amikor meghallották a fűrész zaját. Eddig nem gondoltuk, hogy ilyen fontos a mi utcánk, hiszen sem a házunk előtti füvet, falevelet nem takarította el a városgondozás, utcaseprő géppel sem szoktunk találkozni, sőt, sokszor még a szelektíven gyűjtött hulladék elszállításából is kimaradunk. Abban azért bízunk, hogy a levágott gallyakat nem nekünk kell eltakarítani a házunk elől. F. Ildikó, Eger Es Parádóhután kigyulladt az égő... T. Szerkesztőség! Egy érdekes dátumra hívnám fel a figyelmüket: most április 2-án volt 60 esztendeje, hogy Parádóhután kigyulladt az első villany- égő, mégpedig az iskolában. Azóta nagyot változott a világ, de ez a nap mindörökre emlékezetes marad. KakukPal, Chemnitz Bár az őszi Balatonnak is megvannak a maga szépségei, azért egy szeles-esős vízparti séta nem feltétlenül hozza lázba a pihenésre vágyó időseket... Megörültünk, hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány jóvoltából a szegény nyugdíjasok is „nyaralhatnak” pihenhetnek, mindössze 5000 forint önrésszel 5-7 napon át, ellátással. Természetesen mi is pályáztunk, s - meglepetésünkre - nyertünk is. Miután „örömmel” értesített bennünket az alapítvány, hogy nyertünk, meglepetésünkre rögvest utasítottak is, hogy április 5-éig azonnal válaszoljunk, mikor, hová és kivel kívánuk, akarunk menni pihenni. Ekkor döbbentünk rá, hogy már megint jól bepaliztak, vagy inkább átvertek bennünket, s hogy semminek, senkinek néznek, mivel nincs jogunk válogatni, s csak akkor vehetjük igénybe a „nyereményünket”, amikor azt számunkra nagy kegyesen megengedik. Történetünk kapcsán az alábbi tanulságokat vontam le: ha még nem élsz teljesen egyedül (özvegyen), vagyis még él a párod, aki nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt, elutazhat veled, persze, a teljes költség megfizetésével. Illetve az is veled tarthat, akit azért választanál társul, mert rászorulhatsz a támogatására (mármind fizikailag). Nos, ez eddig nem túl kecsegtető.... Aki itt nyert, annak feltételül szabták a létminimum alatti nyugdíjat. Van olyan ismerősünk, aki már az önrészt sem tudta megfizetni, de még az aktív dolgozó párja is csak a kötelező minimálbért kapja, így aztán nagy valószínűséggel nem tudja megfizetni az 5 vagy 7 nap okán reá nehezedő teljes terhet. És ekkor jön a nagy tanakodás: ilyen feltételekkel menjünk, vagy ne menjünk... Mint azt jeleztem, csak oda és akkor mehetsz, ahová és amikorra engedélyt kaptál. Vagyis csak az elő-vagy utószezonban. Aztán a sokadik pofon: felszólítanak, haladéktalanul jelöld be az elő- és utószezon naptárán, mikortól akarsz menni, majd amikor végre találsz olyan időpontot, ami elfogadható lenne, kiderül, nincs hová ikszelni, mivel „már” sehol nincs hely. ■ Akinek nem jön be az októberi-novemberi Balaton, mehet a festői Gánt-Fecsketelepre is... De nézzük meg alaposabban a naptárt! Júniusban már minden betelt, míg májusban 1-11. kezdésekkel van lehetőséged 5 napra az ország egyetlen, „még” szabad üdülőjébe, Gánt- Fecsketelepre jelentkezni. Eny- nyi választásod maradt. Áprilisban még van hely szinte minden héten Balatonő- szödön, Siófokon... Ha belegondolok, jókat lehet sétálni a Balaton partján, a hideg víz mellett, Nesze semmi, fogd meg jól! azok az ismerőseim, akik nyertek, most az mérlegelik, hogy inkább átváltják nyereményüket fürdőbelépőre, ám rájöttek, hogy ezt is csak ott lehet igénybe venni, ahová ezt meghatározták. Igaz, a nyertes nyugdíjas körülbelül tízszer beléphet ingyen, de a párja fizetheti a tíznapos bérletet nagyjából 20-25 000forintért. Nagy kérdés persze az is, hogy hol és - főleg - miből fognak lakni a nyaralás alatt? Szóval, ez is a nesze semmi... kategória. Ekkor rádöbbensz, hogy ez se fog menni, és beletörődsz abba, hogy kidobtál 5000forintot az ablakon. a szélben... Igaz, van még lehetőség - de csak az első két heti kezdettel - Piliscsabára is. Ez talán meg is felelne, hiszen kirándulásra alkalmas, szép környék. Szeptember 1-jétől 14-éig is akad pár szabad nap, természetesen ismét csak Gánton... Az ősz beálltával, októberben újra mehetnél Balatonőszödre és Siófokra. A november kiegészül még pár napra Piliscsabá- val. Ha nem esik és nincs szél, jól felöltözve akár még a.parti padokon is ücsöröghetsz. Decemberre ugyanez a helyzet, vagy van pár nap lehetőséged a Budavári Vendégházba beülni. Ja, és még van két hét a jelölési határidőig. Igaz, ha ekkora a „tolongás”, várhatóan nagyon sokan lemaradnak a lehetőségről szállás hiányában. Kérdés: vajon ha így járnak, visszakapják-e a beszedett önrészt? A válasz egyértelmű: nem. Miért nem igyekeztek jobban a foglalásnál.... Szomorúan konstatálom, hogy a nyugdíjasok teljesen jogosan érzik úgy, hogy nekik már csak ez jár, sőt, örüljenek ennek is az 5000 forint önrészükért... Nem is tudom, hogy a nyeremény átvétele óta miért van hányingerünk ettől az egésztől... jánosi Péter, Parádsasvár Ne hagyjuk veszendőbe menni szép kincseinket, a magyar nótákat! Nemrégiben egy felemelő előadáson vettem részt a Barta- kovics Béla Közösségi Házban. A Hevesi József Magyarnóta Klub lelkes kis csapata ismét válogatottan szép dalokat adott elő Mikor engem besoroztak címmel. Helyet kaptak itt a katonadalokon kívül slágerek és szívhez szóló magyar nóták is. Megható volt az előadók fel- készültsége, akárcsak Gonda László zongoratanár és az ifj. Báder Ernő által vezetett cigányzenekar remek játéka. Igazi felüdülés volt ezen a rendezvényen részt venni, mivel a köztévé heteken át csak a Dal című produkciót kínálta, ahol főként külföldi slágerek csendültek fel. Szeretjük a magyar nótákat, legyenek azok szomorúak vagy vidámak. Ne hagyjuk veszendőbe menni ilyen kincseinket, elvégre magyarok vagyunk. Arra gondoltam, adhatnánk lehetőséget azoknak is, akik nem tudnak személyesen részt venni eseményeken, de szívesen látnák-hallanák ezeket mondjuk az egri tévében. U. Jánosáé, Eger Várjuk az újabb beszámolókat a kutatásokról Nem adta föl Morvái Ferenc az álmát, hogy megtalálja legnagyobb magyar költőnk, Petőfi Sándor nyughelyét. Huszonhat éve olvastam először a Heves Megyei Hírlap elődjében, a Népújságban, hogy a nagyrét dei vállalkozó minden anyagi segítséget megad egy magyar és nemzetközi tudósokból álló kutatócsoport ilyen irányú munkájához. A lap cikksorozatban számolt be az expedícióról, a kutatás eredményeiről. Mindig izgalommal olvastuk a családdal a fejleményeket. Az újságból sikerült néhány példányt megőrizni. Hiába a könyvek, az internet, a rengeteg képanyag, ez valahogy más. Engem meggyőztek, hogy Petőfit találták meg. Remélem, még sok érdekes kutatásról olvashatunk a továbbiakban...! Baginé S. Katalin, Gyöngyös Isten éltesse, Giziké néni! emlékek Lenyűgöző a kilencvenesztendős asszony vitalitása Kizárólag névvel és címmel érkező írásokat közlünk Nem mi lopjuk az erdőt, de nincs már nyugalmunk Télen-nyáron talpig feketében járt. Mindenkinek szembetűnt az egri Széchenyi utcai kápolna felé siető alakja. Évtizedeken át hozzánőtt a promenád forgatagához. Aztán eltűnt szülővárosából. Ismertem személyesen, de nem tudtam, mi történt vele. A fiam a minap telefonált, hogy munkahelyén, az agrobotani- kai központban levelet kapott... Az európai hírű intézet e-mail- jei között kedves színfolt volt a kézzel írt levél, az aláírással: Wolszky Gizella nővér. Pár éve néhány pillanatra újra feltűnt Egerben Gizi néni. A nagytemplom előtti zebrán láttam átkelni. Meghökkentem... Az egykor nádszálegyenes nő kétrét görnyedve lépkedett, nyakában a kereszttel. Hajdan a Berva-völgyben, a volt Fi- nomszerelvénygyárban együtt dolgoztunk. A technológia szerkesztésén volt műszaki rajzoló. Munka után a kertben növényt termesztett, szőlőt kapált. Lelkületét tükrözi most az a két gyönyörű, tavaszt-nyarat idéző pillangós matrica, amelyek kézzel írott levele alsó és felső sarkára libbentek... Szabványszerű betűkkel rótt soraival azért fordult az intézethez, mert sok hasznosat, érdekeset hallott a génbank munkájáról. Uborka, paprika, paradicsom, cukkini meg effélék ültetését szeretné kipróbálni. Az őshoni többlet magvakból nem kereskedelmi mennyiséget; csak néhányat szeretne kapni. A budapesti feladó a régi egri ismerős... Fiam szeretettel idézi gyermekkora Gizi nénijét, aki barna Skodájával többször vitt el bennünket önzetlenül a pélyi nagyszülőkhöz. A növények magvai azóta a szakavatott kezekhez érkeztek. A szerzetesrend kertjében magot vető, hajlottan is örökmozgó, közel kilencvenéves Gizi néni vitalitása egyszerűen lenyűgöző. Fülembe cseng Ady sora: „Az Élet él és élni akar”... Szép időt, jó kertészkedést, Gizella nővér! Az Isten éltesse... Simon Imre, Eger Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét sok olvasónk reagál írásainkra, s számol be különféle történésekről. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy röviden, maximum 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt írások tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Mint ismert, csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius út 1.), illetve a hmhirlap@me- diaworks.hu e-mail címre. ■ Januárban jelent meg rólunk egy cikk a Hírlapban. Ebben szűcsi és egercsehi erdőtulajdonosok azzal vádoltak meg bennünket, hogy lopjuk az erdőt. Ezt visszautasítjuk, mi viszonteladók vagyunk, vásároljuk a fát, azt adjuk tovább a vásárlóknak. Nálunk rendben van minden, máshol kellene jobban szétnézni az illetékeseknek, mások lopják a fát az erdőkből. Azóta viszont nincs nyugalmunk, folyamatosan figyelnek bennünket, a házunk előtt többször is megállnak autóval, s benéznek a portára. Ha nem látnak otthon semmit, be is jönnének. Már a rendőrök is többször igazoltatták őket. A házunk előtt szinte mindig áll egy autó, onnan figyelnek bennünket, s már a harmadikat váltják. A testvéremék kertjébe be is mentek maszkos, hátizsákos alakok, rendőrségi feljelentést is tettek ellenük, de mivel nem volt elkerítve hátul a porta, így nem tehettek semmit. Azóta csináltak kerítést. Az utcára se merünk kimén- ni, mert a Betyársereg tagjai állandóan járőröznek a környékünkön, kameráznak minket, a gyerekeket is. Őket az iskolában is bántották a cikk miatt. AÍ a céljuk, hogy elüldözzenek bennünket innen, de mi nem rjie- gyünk el innen máshová lakni. G. Róbert, Szűcs T >
