Heves Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-03 / 79. szám

OLVASÓINK ÍRJAK 2015. ÁPRILIS 3., PÉNfEK „Mázlista” kisnyugdíjasok A tudtunk nélkül nyesték vissza gyümölcsfáinkat az „illetékesek” : sztori Hiába nyertünk nyaralásra támogatást, nem könnyű beváltani kéretlenül A traumát túlélve ragadtam tollat, hogy leírjam sérelmemet. Egerben, a Hajdú­hegyen lakunk, olyan utcában, ahol helyi járatú autóbusz köz­lekedik. Az egyik nap a mun­kából való hazaérkezéskor azt vettük észre, hogy barbár ke­zek a házunk előtti járda és út közötti részre ültetett, gondo­zott gyümölcsfáinkat durván visszanyesték. Tették ezt úgy, hogy semmiféle előzetes értesí­tést erről nem kaptunk. Természetesen nem zár­kózunk el a járművek köz­lekedését veszélyeztető fák megkurtításától, de e módszer felháborító. Ráadásul a mi há­zunk előtt lévő csemetefa még ki sem lógott a közútra, vala­mint a jobb oldali közlekedés miatt, az autóbusz elhaladását egyáltalán nem gátolta. Azt gondolom, megérdemel­tünk volna egy „Kérjük...” kez­detű levelet, ami akár ”... ellen­kező esetben...” megszorítással is folytatódhatott volna. Akkor a dolgozó lakóknak is lehetősé­gük lett volna saját belátásuk szerint ízlésesen megkurtítani gondozott fáikat, nemcsak a jól megérdemelt nyugdíjukat töltőknek, akik - otthon tartóz­kodván - közbeléptek, amikor meghallották a fűrész zaját. Eddig nem gondoltuk, hogy ilyen fontos a mi utcánk, hi­szen sem a házunk előtti füvet, falevelet nem takarította el a városgondozás, utcaseprő gép­pel sem szoktunk találkozni, sőt, sokszor még a szelektíven gyűjtött hulladék elszállítá­sából is kimaradunk. Abban azért bízunk, hogy a levágott gallyakat nem nekünk kell el­takarítani a házunk elől. F. Ildikó, Eger Es Parádóhután kigyulladt az égő... T. Szerkesztőség! Egy érdekes dátumra hívnám fel a figyel­müket: most április 2-án volt 60 esztendeje, hogy Parádóhu­tán kigyulladt az első villany- égő, mégpedig az iskolában. Azóta nagyot változott a világ, de ez a nap mindörökre emlé­kezetes marad. KakukPal, Chemnitz Bár az őszi Balatonnak is megvannak a maga szépségei, azért egy szeles-esős vízparti séta nem feltétlenül hozza lázba a pihenésre vágyó időseket... Megörültünk, hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány jóvoltából a szegény nyug­díjasok is „nyaralhatnak” pi­henhetnek, mindössze 5000 forint önrésszel 5-7 napon át, ellátással. Természetesen mi is pályáztunk, s - meg­lepetésünkre - nyertünk is. Miután „örömmel” értesített bennünket az alapítvány, hogy nyertünk, meglepeté­sünkre rögvest utasítottak is, hogy április 5-éig azonnal válaszoljunk, mikor, hová és kivel kívánuk, akarunk men­ni pihenni. Ekkor döbbentünk rá, hogy már megint jól bepaliztak, vagy inkább átvertek bennünket, s hogy semminek, senkinek néznek, mivel nincs jogunk vá­logatni, s csak akkor vehetjük igénybe a „nyereményünket”, amikor azt számunkra nagy kegyesen megengedik. Történetünk kapcsán az aláb­bi tanulságokat vontam le: ha még nem élsz teljesen egyedül (özvegyen), vagyis még él a pá­rod, aki nem töltötte be a nyug­díjkorhatárt, elutazhat veled, persze, a teljes költség megfize­tésével. Illetve az is veled tart­hat, akit azért választanál tár­sul, mert rászorulhatsz a támo­gatására (mármind fizikailag). Nos, ez eddig nem túl kecseg­tető.... Aki itt nyert, annak fel­tételül szabták a létminimum alatti nyugdíjat. Van olyan is­merősünk, aki már az önrészt sem tudta megfizetni, de még az aktív dolgozó párja is csak a kötelező minimálbért kapja, így aztán nagy valószínűséggel nem tudja megfizetni az 5 vagy 7 nap okán reá nehezedő tel­jes terhet. És ekkor jön a nagy tanakodás: ilyen feltételekkel menjünk, vagy ne menjünk... Mint azt jeleztem, csak oda és akkor mehetsz, ahová és ami­korra engedélyt kaptál. Vagyis csak az elő-vagy utószezonban. Aztán a sokadik pofon: felszólí­tanak, haladéktalanul jelöld be az elő- és utószezon naptárán, mikortól akarsz menni, majd amikor végre találsz olyan idő­pontot, ami elfogadható lenne, kiderül, nincs hová ikszelni, mivel „már” sehol nincs hely. ■ Akinek nem jön be az októberi-novemberi Balaton, mehet a festői Gánt-Fecsketelepre is... De nézzük meg alaposabban a naptárt! Júniusban már min­den betelt, míg májusban 1-11. kezdésekkel van lehetőséged 5 napra az ország egyetlen, „még” szabad üdülőjébe, Gánt- Fecsketelepre jelentkezni. Eny- nyi választásod maradt. Áprilisban még van hely szinte minden héten Balatonő- szödön, Siófokon... Ha belegon­dolok, jókat lehet sétálni a Bala­ton partján, a hideg víz mellett, Nesze semmi, fogd meg jól! azok az ismerőseim, akik nyer­tek, most az mérlegelik, hogy inkább átváltják nyereményüket fürdőbelépőre, ám rájöttek, hogy ezt is csak ott lehet igénybe ven­ni, ahová ezt meghatározták. Igaz, a nyertes nyugdíjas körül­belül tízszer beléphet ingyen, de a párja fizetheti a tíznapos bér­letet nagyjából 20-25 000forin­tért. Nagy kérdés persze az is, hogy hol és - főleg - miből fog­nak lakni a nyaralás alatt? Szó­val, ez is a nesze semmi... kate­gória. Ekkor rádöbbensz, hogy ez se fog menni, és beletörődsz abba, hogy kidobtál 5000forin­tot az ablakon. a szélben... Igaz, van még lehe­tőség - de csak az első két heti kezdettel - Piliscsabára is. Ez talán meg is felelne, hiszen ki­rándulásra alkalmas, szép kör­nyék. Szeptember 1-jétől 14-éig is akad pár szabad nap, termé­szetesen ismét csak Gánton... Az ősz beálltával, októberben újra mehetnél Balatonőszödre és Siófokra. A november kiegé­szül még pár napra Piliscsabá- val. Ha nem esik és nincs szél, jól felöltözve akár még a.parti padokon is ücsöröghetsz. Decemberre ugyanez a hely­zet, vagy van pár nap lehető­séged a Budavári Vendégház­ba beülni. Ja, és még van két hét a jelölési határidőig. Igaz, ha ekkora a „tolongás”, vár­hatóan nagyon sokan lema­radnak a lehetőségről szállás hiányában. Kérdés: vajon ha így járnak, visszakapják-e a beszedett önrészt? A válasz egyértelmű: nem. Miért nem igyekeztek jobban a foglalás­nál.... Szomorúan konstatá­lom, hogy a nyugdíjasok tel­jesen jogosan érzik úgy, hogy nekik már csak ez jár, sőt, örüljenek ennek is az 5000 forint önrészükért... Nem is tudom, hogy a nyeremény átvétele óta miért van hány­ingerünk ettől az egésztől... jánosi Péter, Parádsasvár Ne hagyjuk veszendőbe menni szép kincseinket, a magyar nótákat! Nemrégiben egy felemelő elő­adáson vettem részt a Barta- kovics Béla Közösségi Házban. A Hevesi József Magyarnóta Klub lelkes kis csapata ismét válogatottan szép dalokat adott elő Mikor engem besoroztak címmel. Helyet kaptak itt a katonadalokon kívül slágerek és szívhez szóló magyar nóták is. Megható volt az előadók fel- készültsége, akárcsak Gonda László zongoratanár és az ifj. Báder Ernő által vezetett ci­gányzenekar remek játéka. Igazi felüdülés volt ezen a rendezvényen részt venni, mi­vel a köztévé heteken át csak a Dal című produkciót kínálta, ahol főként külföldi slágerek csendültek fel. Szeretjük a ma­gyar nótákat, legyenek azok szomorúak vagy vidámak. Ne hagyjuk veszendőbe menni ilyen kincseinket, elvégre ma­gyarok vagyunk. Arra gondoltam, adhatnánk lehetőséget azoknak is, akik nem tudnak személyesen részt venni eseményeken, de szí­vesen látnák-hallanák ezeket mondjuk az egri tévében. U. Jánosáé, Eger Várjuk az újabb beszámolókat a kutatásokról Nem adta föl Morvái Ferenc az álmát, hogy megtalálja legna­gyobb magyar költőnk, Petőfi Sándor nyughelyét. Huszonhat éve olvastam először a Heves Megyei Hírlap elődjében, a Népújságban, hogy a nagyrét dei vállalkozó minden anyagi segítséget megad egy magyar és nemzetközi tudósokból ál­ló kutatócsoport ilyen irányú munkájához. A lap cikksoro­zatban számolt be az expedíci­óról, a kutatás eredményeiről. Mindig izgalommal olvastuk a családdal a fejleményeket. Az újságból sikerült néhány példányt megőrizni. Hiába a könyvek, az internet, a ren­geteg képanyag, ez valahogy más. Engem meggyőztek, hogy Petőfit találták meg. Remélem, még sok érdekes kutatásról ol­vashatunk a továbbiakban...! Baginé S. Katalin, Gyöngyös Isten éltesse, Giziké néni! emlékek Lenyűgöző a kilencvenesztendős asszony vitalitása Kizárólag névvel és címmel érkező írásokat közlünk Nem mi lopjuk az erdőt, de nincs már nyugalmunk Télen-nyáron talpig feketében járt. Mindenkinek szembetűnt az egri Széchenyi utcai kápolna felé siető alakja. Évtizedeken át hozzánőtt a promenád forgata­gához. Aztán eltűnt szülőváro­sából. Ismertem személyesen, de nem tudtam, mi történt vele. A fiam a minap telefonált, hogy munkahelyén, az agrobotani- kai központban levelet kapott... Az európai hírű intézet e-mail- jei között kedves színfolt volt a kézzel írt levél, az aláírással: Wolszky Gizella nővér. Pár éve néhány pillanatra új­ra feltűnt Egerben Gizi néni. A nagytemplom előtti zebrán láttam átkelni. Meghökken­tem... Az egykor nádszálegye­nes nő kétrét görnyedve lépke­dett, nyakában a kereszttel. Haj­dan a Berva-völgyben, a volt Fi- nomszerelvénygyárban együtt dolgoztunk. A technológia szer­kesztésén volt műszaki rajzoló. Munka után a kertben növényt termesztett, szőlőt kapált. Lelkületét tükrözi most az a két gyönyörű, tavaszt-nyarat idéző pillangós matrica, ame­lyek kézzel írott levele alsó és felső sarkára libbentek... Szab­ványszerű betűkkel rótt sorai­val azért fordult az intézethez, mert sok hasznosat, érdekeset hallott a génbank munkájáról. Uborka, paprika, paradicsom, cukkini meg effélék ültetését szeretné kipróbálni. Az őshoni többlet magvakból nem keres­kedelmi mennyiséget; csak né­hányat szeretne kapni. A budapesti feladó a régi egri ismerős... Fiam szeretettel idézi gyermekkora Gizi nénijét, aki barna Skodájával többször vitt el bennünket önzetlenül a pélyi nagyszülőkhöz. A növények magvai azóta a szakavatott kezekhez érkez­tek. A szerzetesrend kertjében magot vető, hajlottan is örök­mozgó, közel kilencvenéves Gizi néni vitalitása egyszerűen lenyűgöző. Fülembe cseng Ady sora: „Az Élet él és élni akar”... Szép időt, jó kertészkedést, Gi­zella nővér! Az Isten éltesse... Simon Imre, Eger Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét sok olvasónk reagál írásainkra, s számol be külön­féle történésekről. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy röviden, maximum 1 gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt írá­sok tartalmával szerkesztősé­günk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Mint ismert, csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve je­lentetünk meg. Továbbra is vár­juk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius út 1.), illetve a hmhirlap@me- diaworks.hu e-mail címre. ■ Januárban jelent meg rólunk egy cikk a Hírlapban. Ebben szűcsi és egercsehi erdőtulajdo­nosok azzal vádoltak meg ben­nünket, hogy lopjuk az erdőt. Ezt visszautasítjuk, mi viszont­eladók vagyunk, vásároljuk a fát, azt adjuk tovább a vásár­lóknak. Nálunk rendben van minden, máshol kellene jobban szétnézni az illetékeseknek, mások lopják a fát az erdőkből. Azóta viszont nincs nyugal­munk, folyamatosan figyelnek bennünket, a házunk előtt többször is megállnak autóval, s benéznek a portára. Ha nem látnak otthon semmit, be is jön­nének. Már a rendőrök is több­ször igazoltatták őket. A há­zunk előtt szinte mindig áll egy autó, onnan figyelnek bennün­ket, s már a harmadikat vált­ják. A testvéremék kertjébe be is mentek maszkos, hátizsákos alakok, rendőrségi feljelentést is tettek ellenük, de mivel nem volt elkerítve hátul a porta, így nem tehettek semmit. Azóta csináltak kerítést. Az utcára se merünk kimén- ni, mert a Betyársereg tagjai állandóan járőröznek a környé­künkön, kameráznak minket, a gyerekeket is. Őket az iskolában is bántották a cikk miatt. AÍ a céljuk, hogy elüldözzenek ben­nünket innen, de mi nem rjie- gyünk el innen máshová lakni. G. Róbert, Szűcs T >

Next

/
Thumbnails
Contents