Heves Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-11 / 85. szám
2015. ÁPRILIS 11., SZOMBAT INTERJÚ 11 makk károly Az idős mester szerint, amit akart, mindent megszerzett, megkapott vagy az ölébe hullott. A „két lábon járó filmtörténelem” úgy véli, mégis az a legfontosabb, hogy szeretve van. Az új filmekre is kíváncsi, például az aktuális nagy siker, A szürke ötven árnyalata is rajta van a listáján. Joó Zsuzsa JÓI ÉLEM MAGAM, SZERETEM AZ ÉLETET Zsúfolásig telt a szolnoki TiszapArt Mozi Szolnokon a minap. Nemcsak a hatvanéves filmszínház születésnapjának ünneplésére érkeztek a látogatók, hanem azért is, hogy találkozzanak Makk Károly filmrendezővel, akinek első alkotását, a Liliomfit mutatták be itt premierként 1955 márciusában. Az idén kilencvenéves „két lábon járó filmtörténelem” komótosan lépdelt be az épületbe - ugyan, hová is sietne? „Milyen aranyos bácsi!” - súgta oda édesanyjának egy copfos kislány. Mindenki a filmrendezőt figyelte, aki mosolyogva üdvözölte az ismerősöket és az ismeretleneket egyaránt. A film elkezdődött, közben a mi beszélgetésünk is Makk Károllyal.- Későn nősültem, hatvanegy éves voltam, amikor az első gyermekem megszületett. Ma már két fantasztikus gyermeknek vagyok az apja, és bevallom, néni tudom ntágam elképzelni nagypapának... - ingatja fejét a rendező. - így vagyok teljes a két gyermekemmel, akik rengeteg örömet és persze problémát adtak. Szoros kapcsolatot ápolunk, ha nagy baj van, gyorsan telefonálnak, ha kis baj van, később telefonálnak. Dömötör egyébként harminckét éves, Lili harminc. Még mindig olyan érzésem van, mintha az óvodába mennék értük...- Hogyan szólítja őket? Kisfiam? Kislányom?- Lilikém és Öregem - válaszol a rendező, azt is elárulva, mindannyian közel laknak egymáshoz, ezt ő szervezte így szándékosan. - Amikor a fiamnak megvettem a kis lakását némi banki támogatással, végiggondoltam, hogy mi legyen az a távolság, amit még könnyedén meg lehet tenni, de nincsen túl közel se hozzám. Ugyanilyen távolságra lakik tőlem a lányom is, aki igen sokat segít nekem. A lakásom ugyanis mostanában meglehetősen elhanyagolt. A nagyon jó érzésű, kulturált feleségem egyszerűen belefáradt abba, hogy ezt a dög nagy otthont takarítsa. Persze, azért teszi a megjegyzéseket nekem, hogy hogy néz ki ez a lakás, jó lenne már rendbehozatni az elromlott dolgokat. Ilyenkor odacsalogatom az egyébként filmvágóként dolgozó Lilit, aki körülnéz, majd eny- nyi mond: „Papa, intézkedem!”. Most például villanyszerelőt hívott, mert a csillárok izzói csak pislákoltak.- Szokott segíteni a házimunkában?- Één??! Szívesen főzök paprikás krumplit és slussz. Ennyi.- El is mosogat utána?- Szó nem lehet róla! - Makk Károly hangjában tettetett koAz idős mester, Makk Károly a szolnoki vetítésen a közönség soraiból nézte végig saját filmjét. Imád moziba járni, a Casablancát például nemrég századjára is végigülte. molyság, a végén mégis együtt nevetünk. Tovább beszélgetünk a gasztronómiáról, arról például, hogy a paprikás krumpli mellett mi kerül még a család asztalára.- Feleségem harminckét évet élt Kanadában, ott mindenféle tengeri herkentyűt, halat ettek. De mivel ott az indiai konyhától kezdve a hottentottáig minden létezik, azokat is körbejárták, kipróbálták. Mivel időközben hazánkba ideköltözött a két csaknem negyvenéves gyereke is, akik ezeken a fura ételeken nőttek föl, ezért sokszor eszembe jut, illene velük elmenni indiai és hottentotta étterembe. De bevallom, én a görögnél megálltam, ott nagyon jól érzem magam.- Az egész család a filmszakmában dolgozik?- A fiam nem. Ő kulturális menedzser, és én azt gondolom, nincs is ilyen foglalkozás. Asztalos, pilóta létezik, de kulturális menedzser nem. De mit tegyek, ő egy megszállott, elbeszélünk egymás mellett. Amikor mondom, hogy szerintem ez nem egy foglalkozás, ő csak legyint. Persze, azért a szívem mélyén büszkén figyelem, hogy milyen szenvedéllyel dolgozik. A fiam egyébként soha nem akart az én szakmámban elhelyezkedni, de nagyon szívesen volt mindig velem, amikor dolgoztam.- Ahogy ön is szívesen téblá- bolt az édesapja mellett annak idején...- Tényleg így volt. Apám indított egy családi mozit, ahol először némafilmeket vetítettek egy csűrben. Amikor látták, hogy ez jól működik, az építészmérnök nagybátyám tervezett egy most is figyelemre méltó, szép épületet neki. Az lett az Apolló mozgószínház, ami 1946-ban állami kézbe került. Volt ez raktár, meg mindenféle hely, aztán az elejét le is bontották. Két éve azonban az önkormányzat (engem meglepve) a régi állapotába visszaépítette és az édesapámról nevezte el. Örömünkben három napig mulattunk e hírre! Mindez Berettyóújfaluban volt, ott születtem...- Szeret mulatni?- Otthon igen. Ebben a vidékben még mindig van valami plusz vonzó. A jó kedély, a megértés, az élet szeretete és a munkában való lelkiismeretesség az, ami lenyűgöző - szemmel láthatóan élvezettel beszél a rendező a szülőföldjéről, az Névjegy NÉV: Makk Károly SZÜLETETT: 1925. december 22., Berettyóújfalu FOGLALKOZÁSA: filmrendező néhány díja: Balázs Béla- díj 1959., Kossuth-díj 1973., Príma díj 2008., A Nemzet Művésze 2014. LEGISMERTEBB FILMJEI: Liliomfl, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka CSALÁDI ÁLLAPOTA: házas, két gyermek édesapja ott élőkről. Feltételezzük, a ki- lencvendik születésnapját is otthon ünnepli majd...- Nem tudom még... töröm a fejem, hogy hogyan meneküljek az ünnep elől. Egyelőre még nem találtam menekülési utat... Karácsony előtt születtem, december 22-én. Gyerekkoromban a karácsonyt mindig valahogy összekavarták a születésnapommal, mindig el lett mismásolva. Persze, fel is voltam emiatt háborodva! Most aztán bepótolom! Valaki a születésnapomon mindig kitalál valamit, nehogy valahogy elfelejtődjön ez a nap. Persze, ennek a legnagyobb mestere az én feleségem.- Olyan szeretettel ejti ki a feleségem szót...- Mert szeretve van. Nemrégen jelent meg egy könyvem... nagyon sokáig vacakoltunk a címén a kiadóval. Végül az lett a címe, hogy „Szeretni kell”. Mert szeretetre szükségünk van, ebben a felgyorsult világban csak a módja változott meg, de mi más tudja összetartani az embereket, ha nem a szeretet? Az érdek egy kicsit stiches... - vélekedik a rendező, aki időről időre felkapja fejét, fülel, hol tarthat a Liliomfi. Rá is kérdezünk, nem akarja mégis végignézni?- Van olyan rendező, aki nem tud elszakadni filmjétől, van, aki örül, hogy nem kell megnéznie, én mindig szeretek belekukkantani, a végére most is visszamegyek a terembe. Mert egy csomó olyan dolgot hoz vissza, ami jó az embernek, jó a léleknek. Ilyenkor én magam is egy kicsit megfia- taladok. Arra soha nem gondolok, mit kellett volna másként csinálni. A Liliomfi az első filmem volt, kasszasiker lett, minden lett. Forgatásakor nem is gondoltunk ilyenre, nem is reménykedtünk benne... Amikor 15 év múlva elmentem egy mozi mellett és azt láttam, hogy még mindig vetítik, akkor gondolkodtam el ezeken. Meg most, hogy felhívott egy ismerősöm, valamelyik tévécsatornán is látta a napokban.- Tévézik?- Tévézek, bár a műsor egy kicsit híg. De a jó filmeket szeretem - a tévében is. Úgy tévézek, hogy olvasok mellette négy-öt könyvet, éppen azt, amihez kedvem van. Ilyenkor belepillantok a műsorba és ha tetszik, ott ragadok. Ha egy tör„Apám indított egy családi mozit, ahol először némafilmeket vetítettek egy csűrben.” ténet közepébe csöppenek bele, próbálom kitalálni, mi volt előtte, meg azt, hogy vajon a film végére megölik egymást? Hasonlít egy keresztrejtvényhez, jó kis játék.- Jár moziba?- Muszáj, mert a feleségem nagyon szeret moziba, színházba járni. Na jó, másként is el lehet engem vonszolni, ebben is a feleségem a mester. Legutoljára egy kis moziba mentünk el, amit barátilag hirdetnek, a Casablancát néztük meg újra. Századjára. Persze, új filmekre is kíváncsi vagyok. A szürke ötven árnyalata például rajta van a listámon, a tanítványaim új filmjei mellett, amiket illik megnéznem, hiszen ezekről beszélünk, a tanítványokkal pedig rendszeresen találkozunk. Tegnap is volt egy összejövetel, éppen paprikás krumplit főztünk. Heten jöttek el egy nagyon régi osztályból, hetvenegy-két évesek a „picik”, nagyon jól éreztük magunkat, ettünk-ittunk, közben szidták a fiatalok filmjeit. Én meg védtem őket, valakinek azt is kell, nemde? Tudják, én már nem vágyom semmiféle különlegességre. Amiket szerettem volna, azt megszereztem, megkaptam, vagy az ölembe hullott. lói élem magam, szeretem azt az életet, ami van, nem érzem magam rosszul benne - mondja Makk Károly, majd elbúcsúzva tőlünk, hátracsapva sálját, visszasétált filmjéhez és közönségéhez. I » JP' ’ f „Én már nem ^vágyom semmiféle különlegességre”
