Heves Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-19 / 66. szám
4 2015. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK OLVASÓINK ÍRJÁK Egy könyvelő sem varázsló vélemény A vállalkozás komolyságát mutatja, ki milyen céget választ Aki az induláskor nem tud komoly könyvelőt választani, az később ugyanolyan szinten vezeti a vállalkozását is... A víz világnapja: valamennyien becsüljük meg igazi kincsünket! semmi újat nem mondok azzal, hogy az oxigén mellett lételemünk a tiszta ivóvíz. Március 22-én ismét megemlékezünk a víz világnapjáról. Ez alkalommal fontos ismét fehívni a figyelmet arra, hogy a földi élet kialakulása a víz nélkül elképzelhetetlen lett volna. A vizet használjuk ivásra, tisztálkodásra, felfrissülésre, egyszóval létünk biztosítására. Hazánk területén az első fürdőhelyek talán a pannonjai katonai fürdők lehettek, amelyeknek a romjai ma is láthatók. A fürdés a tisztálkodás egyik rituális eleme volt már akkor is, része a testi-lelki felfrissülésnek. A víz jelenléte, a földi élet egyik lételeme mindennapjaink meghatározó része ma is. A globális felmelegedés hatásait vizsgálva egyre több tudós állítja: eljön az az idő, amikor a víz értékesebb lehet az aranynál. S ha ezt a jóslatot komolyan vesszük, különleges felelősségünk van a hazai vizek védelme terén. A Római Birodalom bukása után Szent István király a Pécsváradi Bencés Apátságot ■ Nagyon sok tudós állítja: hamarosan eljön az idő, amikor a víz értékesebb lesz majd az aranynál... alapító levelében birtokadományozási feltételként írta elő a fürdő létesítését. Később, az ország török megszállása idején több hazai településen is létesültek török meleg vizes fürdők. Erre kiváló példa az Egerben is fellelhető, gyönyörűen felújított Török fürdő, amely nemcsak a pihenni, de a gyógyulni vágyók kedvelt helyévé is vált. A történelmi és a mai Magyarország területe mindig is bővelkedett meleg vizes forrásokban, amelyeknél mára nemzetközi hírű gyógyhelyek létesültek. Megyénkben is számos település indult fejlődésnek a közelmúltban a gyógyvízkultúrára alapozva. Őrködnünk kell tehát páratlan hazai kincsünk felett! Vigyáznunk kell a természet azon értékére, hiszen ezzel minket bízott meg az átörökítő társadalom. Szabó Vilmos, Aldebrő A Hírlapban 2015. január 8-án megjelent, „Leírtak a könyvelőm miatt” című cikk elolvasása után arra az elhatározásra jutottam, hogy szót emeljek azon becsületes, odaadó, képzett, szakmailag elismert könyvelőtársam nevében, akik a cikk általánosítása miatt talán egy kicsit sértve érezhetik magukat. Közel 20 éves könyvelői tapasztalatom alapján tudok véleményt formálni a leírt esetről, és általában az ahhoz hasonlókról. Mint ahogyan a kőművesek, szakácsok, orvosok, építészmérnökök, úgy a könyvelők sem varázslók, ők 8 is hibáznak. Természetesen az i okozott hibák eredménye, kö- | vetkezménye szakmánként el- | térő lehet. Ha egy orvos vagy | lehet a hibának, hiszen az emberi életbe is kerülhet. Ha a szakács vagy a kőműves hibázik, akkor az eredő egy kellemetlen, íztelen vacsora, illetve egy nem kényelmes, ízléstelen épület. Aránylag kevésbé tragikus a könyvelő tévedésének az eredménye - hacsak nem Szicíliáról beszélünk -, mert emberéletet talán nem követel, csak komoly anyagi károkat okozhat. A könyvelés egy olyan szakma, amely mára talán kezdi elnyerni a becsületét. El kell mondanom, hogy ez nem volt mindig így. Magyarországon a 80-as évek elejétől kezdtek elszaporodni a magánvállalkozások. Tapasztalatom szerint még a 2000-es évek derekán is ezt a szakmát a vállalkozások kötelező rossznak tekintették. A vállalkozók számára mindig az utolsó volt a könyveléssel, a könyvelővel egyeztetni, konzultálni. Azt gondolták, ez a rész nem fontos, működik magától is. Ám ez nem így van. Szoros kapcsolattartás, megbeszélés, egyeztetés nélkül nem működik a dolog. Mint ahogy egy műtétre sem jelentkezik be az ember, csak többszöri megbeszélés, kivizsgálás után, s egy házat sem kezd el megterveztetni, csakis alapos tárgyalást, egyeztetést követően. A könyvelő vállán minden esetben nagy a felelősség, hiszen a törvényeket betartva, a jogszabályoknak megfelelően próbál dolgozni úgy, hogy minden esetben megfeleljen megbízója egyedi elvárásainak. Sokszor egyedül felelős mindenért, ugyanis megfelelő szerződés esetén a megbízójáról is rászáll a felelősség, és akár hiszik, akár nem, ha a jogalkotótól (szakminisztérium) vagy az ellenőrző szervektől (NAV, egészségbiztosítási szerv, nyugdíj- biztosítási szerv) kér írásbeli állásfoglalást, a megérkezett válaszlevél végén mindig ott- rendelkezik a könyvelő a megfelelő pénzügyminisztériumi regisztrációval?- készül szerződés a szolgáltatásról, amiben rögzítve vannak a személyi felelősségek?- ad-e a könyvelő számlát a szolgáltatásról?- van-e a könyvelőnek, a könyvelő cégnek felelősségbiztosítása? áll a következő mondat: „Ezen állásfoglalás bizonyítási eljárás során nem felhasználható” A jelzett újságcikkben leírtak nem idegenek a könyvelő tár: sadalom előtt. Sajnos, ebben a ■ Nagy csábító erő lehet az alacsony könyvelési díj, de ennek megvannak a maga buktatói is... szakmában is jelen vannak a cikk által csak „kontárnak” titulált könyvelők. Éppen elég gondot okoznak a tisztességes, komoly könyvelőcégeknek. A törvényi keretek azonban lehetőséget adnak arra, hogy ezek az emberek is - sajnálatos- van-e a könyvelőnek, könyvelőirodának jogi szakértője, könyvvizsgálói háttere?- saját ügyfélkapuját használja-e a könyvelő, könyvelőiroda?- minősített adózó-e a könyvelő, könyvelőiroda, milyen referenciái vannak?- tapasztalt, állandó alkalmazotti gárdája van-e a könyvelőirodának? módon - lehetőséget kapjanak a munkavállalásra. Az azonban, hogy a könyvelésre megbízást adó vállalkozó milyen könyvelőt is választ, minden esetben a vállalkozón múlik. Nagy csábító erő lehet az olcsó, a normál piaci ár alatti könyvelési díj, de ennek - a leírt eset tanulsága szerint is - komoly buktatói lehetnek. Könyvelőt minden esetben a vállalkozás beindítása előtt keresnek az ügyfelek. Mutatja a vállalkozás komolyságát az is, hogy ki milyen könyvelőt választ. Az elmúlt évek tapasztalata alapján azt mondom, aki már a beinduláskor nem tud komoly könyvelőt, könyvelő céget választani, az a vállalkozását is ugyanolyan szinten vezeti a későbbiek során. Javaslom tehát az említett cikk írójának, illetve minden olyan jelenlegi és leendő vállalkozásnak, aki éppen könyvelőválasztás előtt áll, hogy tájékozódjon. Amennyiben az alábbi kérdésekre megnyugtató és kielégítő válaszokat kap, akkor bízza a saját vállalkozását a kiválasztott személyre, jogi személyre. Ferencz Péter, Bélapátfalva Ezeket a kérdéseket tegye fel, ha választ! Az égig nőtt a huszonhétezer forintos tartozás kár A vissza nem fizetett folyószámlahitel elvitte a házat, s a másik kölcsön kamatait is hozzáírta a bank Az elmúlt években nagyon- nagyon sok szó esett a devizahitel-károsultakról, és egyáltalán nem véletlenül... És bár én ugyan nem tartozom közéjük, ugyanakkor szintén becsapva érzem magam, hiszen egy huszonhétezer forintos tartozásra ment rá a házam. Még 1999- ben volt egy 27 ezer forintos A-hitelem és egy 120 ezer forintos B-hitel-keretem. Sajnos, akkoriban rossz anyagi helyzetben voltam, és nem tudtam fizetni a kölcsönt. BAR-listára kerültem, így más pénzintézettől nem kaptam egy forintot sem, hogy egy jelzálogkölcsönnel kiválthassam a folyószámlahiteleimet. 2003-ban megszüntették a hiteleket, majd 2005-ben kiderült, hogy a 27 ezer forintos tartozás tőkerésze 173 ezer forintra nőtt, a kamatai pedig 700 ezer forintra rúgtak. Az egészet ráterhelték volna a házamra. Másnap jött egy levél a követeléskezelőtől, hogy 240 ezer forintot kell visszafizetnem fél év alatt, részletekben. Megörültem a lehetőségnek, de kiderült, nem elengedték a tartozás részét, hanem ez a B-hi- telem egyenlege. Sorra jártam a pénzintézet fiókjait, de sehol sem tudták megmondani, hogyan lett a 27 ezer forintból végül 923 ezer forintos tartozás. Hogy megelőzzem az árverést és a szégyent, végül eladtam a házamat, és azóta albérletben élek. Megkerestem a PSZÁF-ot és az ombudsmant is, az előbbi szervezetnél azt tanácsolták, indítsak pert a bank ellen jog■ Becsapva érzem magam, hiszen egy huszonhétezer forintos tartozásra ment rá a házam. alap nélküli haszonszerzés és nem vagyoni kártérítés miatt. Később azt is tanácsolták, a békéltető testületnél próbáljak megegyezni a pénzintézettel, de erre sajnos már nem volt lehetőség, hiszen az ügyben bírósághoz fordultam. A per három évig tartott, a fő kérdés az volt, összemosták-e a számlákat. Egy banki ügyintéző levezette, hogy a 120 ezer forintos hitel kamatait a 27 ezres tartozáshoz írták, a kirendelt könyvszakértő szerint azonban ez nem összemosás. Elvesztettem a pert első és másodfokon is, most pedig a Kúriához szerettem volna fordulni, de kicsúsztam a 60 napos beadási határidőből, mert egyetlen jogsegély-szolgálatos ügyvéd sem vállalta az ügyemet, vagyis hogy elkészítse a felülvizsgálati kérelmet. Azzal biztattak, hogy az ügyvéd hiánya miatt a Kúria hiánypótoltat, s akkor kapok kirendelt ügyvédet. Sajnos, visszautasították a beadványomat, így már csak a méltányosságban reménykedhetek. Közben pedig a B-hite- lem is bírósági szakaszba ér, s nyolcszázezer forintot kellene fizetnem. Sajnos, nincs miből. A fenti történetet azért tartottam fontosnak elmesélni, mert szeretném, ha mindenki látná, hogy nemcsak a devizahitelesek kerültek az elmúlt években kilátástalan helyzetbe, hanem a hozzám hasonló adósok is. Az én kérdésem tehát, hogy mi kihez fordulhatunk szorult helyzetünkben, amikor a jogsegély-szolgálatos ügyvédek sem állnak velünk szóba...? Hajdrik Gyuláné, Tárnáméra * 4 Köszönet és hála az odaadó munkát végző ápolóknak..., valamennyi napon bár elmúlt már a Magyar Ápolók Napja, el kell mondanom, hogy ezek az emberek milyen nagyszerűen helytállnak az ápolásra, gondozásra szoruló polgártársaink mellett. Tudjuk valamennyien, hogy a gyógyítás csak a gondos ápolással együtt lehetséges. Teszik ezt napról napra emberséggel, fáradhatatlan lelkiséggel, komoly fizikai erőt is beleadva, hiszen sok,beteget, főként az időseket, mozgatni is kell. Megható volt számomra látni, hogy a mátrafüre- din idősotthon nővérkéi egy ünnepségre kézben emelve, tolókocsival együtt vitték le a járni nem tudó lakóikat, mivel éppen áramszünet volt, így nem járt a lift. Négy-öt nővérke vitt le az egyik emeletről egy tolókocsis, idős személyt. Többnyire fiatal, vékony hölgyek, akik azt akarták, hogy senki ne maradjon ki a meghitt, szép ünneplésből. Szóltam nekik, hogy ne fáradjanak, nem baj, ha a szobájában marad a mamám, de mire visszaértem, térültek-for- dultak, és már minden lakó az ünnepi asztaloknál mosolygott. Nem hagyták, hogy elvesszen számukra az ünnep. Letörölték arcukról a verítéket, gyorsan egy kis igazítás a ruhán, elhelyezkedtek időseik között, és kezdődhetett az ünnep. Varázslatos élmény volt köztük lenni, és megtapasztalni, hogy nincs akadály, ha úgy akarjuk. Sebestyén Katalin, Gyöngyös Kizárólag névvel és címmel érkező írásokat közlünk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Közöljük, hogy csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat tesszük közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius út 1.), illetve a hmhirlap@me- diaworks.hu e-mail címre. Brókerbotrányok: vajon ki lopta el a polgárok pénzét? Megszoktuk, hogy csalók szép számmal vannak hazánkban. Az elmúlt hetek brókerbotrányai újfent rávilágítottak erre a sajnálatos körülményre. A megkárosított, keményen dolgozó kisemberek nevében kérdezem: hol volt és mit csinált az elmúlt pár évben a PSZÁF és annak utódja, az MNB? Az állam tőkepiaci felügyeletének totális csődjét látjuk. Bőséges példa van arra, hogy cégvezetők gátlástalanul lopnak, meg arra is, hogy tőzsdei bukót próbálnak visszahozni brókerek. Ez alapján újra adódik a kérdés: most akkor ki lopta el az emberek pénzét? Választ várunk és a felelősök megnevezését! Kékesi László, Eger
