Heves Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-25 / 47. szám
4 OLVASÓINK ÍRJAK 2015. FEBRUÁR 25., SZERDA Mátraalji rádiós nosztalgia múlt Emlékszem, az öreg masinán vidáman villogott a varázsszem „Abban az időben nem volt annyi információs eszköz, mint most, gyerekként csodálkoztunk, mennyi mindent tudunk hallgatni e csodálatos masinán...” Amikor sürgősen orvos kell, jobb, ha önmagadra (is) számíthatsz Idős férjemmel Eger belvárosában lakunk. Az alábbiakban okulásul írom le rövid történetünket egy hétvégi éjszakáról. Férjem napközben tapasztalta a felfázás tüneteit, amire a házi patikánkban találtunk is csillapító gyógyszereket. Ezeket szedve elfogadható állapotban tértünk nyugovóra. Az ijedség éjfél körül tört ránk, amikor is a férjem láza 40 fok felé emelkedett. Hidegrázás, három takaró, nem szűnő hányinger, gyakori vizelési inger... Szinte lábra sem tudott állni, annyira legyengült. Kétségbe esve hívtam a felnőttorvosi ügyeletet, kérve, jöjjön ki az orvos, természetesen megfizetem a kiszállást, méltányolom az éjszakai fáradozást. Rettegtem, hogy a férjem szíve nem bírja el ezt a terhelést. Megdöbbenésemre azt a választ kaptam, nem tudnak kijönni, mivel rengeteg beteg van a kistérségben. Arról, hogy milyen gyógyszert adjak, szívesen és hosszan tájékoz-. tatott az orvos, majd jó egészséget kívánt. Végül aztán az újabb gyógyszerek hatására hajnalban oszlott a félelem. Idős társaimnak ajánlom, baj esetén készüljenek a legrosszabbra, s tartsák szem előtt: segíts magadon, Isten is megsegít! Ungvári Jánosáé, Eger Kizárólag névvel és címmel érkező írásokat közlünk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Ezúton közöljük, hogy csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat tesszük közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius út 1.), illetve a hmhirlap@axels.hu e-mail címre. Rádiókiállítasra voltam hivatalos nemrégiben, amelyet Gyöngyösön a Helyőrségi Klubban rendeztek. Egy szimpatikus rokon fiatalember meghívásának tettem eleget, inkább csak udvariasságból. Tudom, hogy régóta gyűjti a rádiókat, de azt nem gondoltam, hogy százhoz közelít készülékeinek száma, és a történelmi korú rádiók nagy részét nemcsak fölújítja, de üzembe is helyezi. Gábornak ez a kedvenc időtöltése. Hol az újság? Gyakran kérdezte ezt tőlem édesapám gyermekkoromban, miután hazatért a munkából. Nap mint nap leült a megszokott konyhai székére, és még a vacsora előtt szeretett belelapozni a kedvenc újságjába. Akkoriban, a 60-as években a Népszava járt nekünk. Én már addigra elolvastam a számomra érdekes dolgokat, legfőképpen az utolsó oldalon található képregényt. Ezt nagyon kedveltem, A kiállítást egy színvonalas zenei összeállítás nyitotta meg, utolsó számként a „Szól a rádió” című kedvelt sláger. És valóban szólt a rádió, a legalább 50 éves, kicsinosított, faburkolatos szépség. Épp az aktuális péntek esti műsorba hallgattunk bele, miközben csodáltuk az „ősi”, elektroncsöves készülék különös, szép hangját. Közben gyermekkori családi estéinkre gondoltam, amikor a kiállított rádiókhoz hasonló készülékünkön hallmég most is emlékszem az izgalmas történetekre, a szépen megrajzolt figurákra. Nemrégiben a hírműsorok beszámoltak róla, hogy a bécsi kávéházakban megrendezték az újságolvasás hetét. Az esemény- sorozatot az Osztrák Újságírók Szövetsége szervezte azzal a céllal, hogy visszahozzák, megismertessék a fiatalokkal gattuk mi is az esti műsorokat. Emlékszem, milyen nagy becsben volt a rádiónk: egy kisasztalon állt, csipketerítő alatta. Vigyázni kellett rá, mert érzékeny volt a tekerős állomáskeresője. Nekem kisgyerekként legfőképp egy zölden villogó fény tetszett rajta, amely a kapcsológombok fölött varázslatosan villogott. Valószínűleg az állomás megtalálását jelezte. Úgy hívták: varázsszem. Abban az időben közel sem volt annyi információs eszaz újságolvasás, a kávéházi kultúra hagyományát. A net, a digitalizálódás ugyanis nem helyettesíti a személyes beszélgetést, eszmecserét, vitát. Egy ilyen programhoz nekünk is adva van minden feltétel. Gondoljunk csak a mi hagyományainkra! Babits, Kosztolányi, Ady, Karinthy, és még sok-sok kitűnő írónk-költőnk köz, mint most, gyerekként el tudtunk csodálkozni, menynyi mindent tudunk hallgatni ezen a csodálatos masinán. A kiállításon egyébként meglehetősen sok fiatal és gyermek vett részt, s nagy érdeklődéssel kérdezgették Gábort a számukra már tényleg múzeumi tárgyakról. Lelkesen fényképezkedtek kis készülékeikkel az öreg rádiók előtt, amelyek némelyikén vidáman villogott a varázsszem. Baginé S. Katalin, Gyöngyös pesti kávéházakban találkozott, alkotott. Mára legendássá váltak ezek a kávéházak, számos irodalmi műben találkozhatunk velük. És nálunk is van érdeklődő korosztály, jóra érdemes fiatalság, hely, mely kávéházzá alakítható, és számos igen jó folyóirat, újság. Talán érdemes lenne követni a bécsiek példáját, s itthon is újra fölfedezhetnénk az újságolvasás örömét! Sebestyén Katalin, Gyöngyös Szimpatikus az új kórházigazgató határozottsága és bátorsága Tisztelt Szerkesztőség! Eddig nem írtam az olvasók oldalába, pedig hosszú évek óta rendszeres előfizetője vagyok a lapjuknak, amit nagyon szeretek. Most azért ragadtam tollat, mert olvastam azt a beszélgetést, amit Guti Rita újságírónő készített az egri kórház új főigazgatójával, dr. Tóth Ildikó asszonnyal. Számomra nagyon szimpatikus volt az a határozottság és az a bátorság, ami az új vezető szavaiból kitűnt, és remélem, meg tudja majd valósítani azokat a célokat, amiket maga elé kitűzött. A dolga nem lesz egyszerű, mert azt még én is látom - pedig a kórházban legfeljebb be■ Remélem, az új főigazgató képes lesz meg valósítani az önmaga elé kitűzött célokat... tegként fordultam meg -, hogy milyen nagy problémák vannak az intézményben. A hírneve elképesztően rossz (az egriek úgy tartják, hogy oda csak meghalni járnak az emberek), és azt mondják, hogy az a viszály, ami a valamikori „kórházvédők” és a többiek között volt, most is ugyanúgy megvan, csak esetleg a felszín alatt. Arról a Hírlap is írt, hogy a sürgősségi részlegről rengeteg orvos elment, de különben meg van egy csomó felesleges ember a kórházban, akiket nem tudni, miért vettek fel. Kívánom az igazgatónőnek, hogy képes legyen megbirkózni ezekkel a bajokkal, és remélem, hogy lesznek, akik segítik őt ebben a munkában, nem áskálódnak ellene csak azért, mert kívülről jött, tehát „nem a mi kutyánk kölyke”. Szerintem még jobb is, hogy az illetékesek máshonnan hoztak ide egy vezetőt, mert aki itt dolgozott, annak megvannak a haverjai, a jó vagy rossz előítéletei, így nem tud elfogultság nélkül döntéseket hozni, vagy a felesleges emberektől megszabadulni. A kórház a korábbi igazgatókon kifogott, de a cikkből kiderül, hogy dr. Tóth Ildikó asszonynak van gyakorlata a nehéz helyzetben lévő kórházak rendbetételében. Kívánom, hogy most is sikerrel járjon. T.-né, Kelemen Beatrix, Eger Követendőnek tartom a bécsiek ötletét újságolvasás Talán a fiatalabb generáció újra fölfedezhetné a hírlapok varázsát ■ A nyomtatott újságok olvasgatása mással nem pótolható érzés... A fatolvajok jóval szigorúbb büntetést érdemelnének Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégiben olvastam a lapjukban egy nagy írást, hogy az egyik faluban egy család lopja a fát, aztán eladja a maga zsebére. Elmondanám Önöknek, hogy ez nem ritka eset, én is ismerek olyan erdőtulajdonosokat, akiknek sok tíz-, százezres kárt okoznak a fatolvajok. Próbálta ő már a barátaival közösen megvédeni a fáit, de hiába, minden egyes fához nem lehet 24 órás őrséget állítani, márpedig ez kellene, ha meg akarnánk akadályozni a szemérmetlen fatolvajokat. Meg aztán fél is az ember,'mert nem lehet tudni, hogy egy tetten ért tolvaj mennyire lesz agresszív, nem kap-e elő egy fejszét vagy bármit, hogy azzal támadjon a tulajdonosra. Ezért jó lenne, ha inkább a hatóságok, a rendőrség próbálná megakadályozni az egész országban gyakori falopásokat, vagy legalább gyorsan elkapná a tetteseket, hogy menjen el a kedvük a tolvajlástól. Én a büntetéseket is nagyon megszigorítanám, mert a tettesek nem félnek a pénzbüntetéstől, röhögve kifizetik, ha egyáltalán be lehet vasalni rajtuk a büntetést. Gyorsan kellene cselekedni, ne várjuk meg azt, amíg az erdőkben csak mutatóba maradnak fák. Pozderka Jenő, Gyöngyös HIRDETÉS r k A legszuperebb osztály Város....... Iskola .... Osztály .......................................................... Ré szvételi szabályok: Csak eredeti szavazólappal lehet szavazni! Azt a két (egy általános és egy középiskolai) osztályt visszük el kirándulni, amelyekre a legtöbb szavazólap érkezik. Cím: 3300 Eger, Trinitárius u. 1. Beküldési határidő: 2015. április 12. Szavazz a Heves Megyei Hírlap osztályára! Vegyél részt osztályoddal a Heves Megyei Hírlap most induló játékában és nyerjétek meg a többnapos kirándulást! A szabály egyszerű: A Heves Megyei Hírlapban rendszeresen közölni fogunk egy szavazólapot, amelyen le lehet adni egy-egy iskolai osztályra a szavazatot. Amelyik osztályra a legtöbb voks érkezik, azt a Heves Megyei Hírlap elviszi egy többnapos, érdekes és mindenekfelett izgalmas kirándulásra. A játékban minden általános és középiskola részt vehet. Ne feledjétek, a szavazatokat 2015. április 12-ig lehet leadni a kiadónk címére (3300 Eger, Trinitárius u. 1.) eljuttatott, eredeti szavazólapon (másolatot nem áll módunkban elfogadni!). A szavazás állásáról folyamatosan tájékoztatást adunk az újság hasábjain! Ne feledjétek, a Heves Megyei Hírlappal csakis nyerhettek! 7 J ■» J I r
