Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-09 / 7. szám

2015. JANUÁR 9., PÉNTEK I KÉKLÁMPÁSOK NYOMÁBAN 5 Lakásbetörés nyomozásának anatómiája igazi helyszínelők A tolvaj tán nem is tudja, mennyi bosszúságot okoz a nyomozóknak, s a meglopottnak Gondolataiba mélyedve ké­szíti elő egri, belvárosi laká­sa kulcsait Gábor. Az utcai lámpától beszűrődő fényben próbálja megtalálni a meg­felelőt a bejárati ajtóhoz. Ám az mutatóujja pici nyomására kinyílik, mielőtt elfordítaná az eszközt a zárban. Észleli, hogy a zárnyelv bezárt ál­lapotot mutat, a nyílászáró mégis szabadon mozog. A sö­tétben fel sem tűnt neki. Ekkor döbben rá: hozzá be­törtek! Szalay Zoltán Amint villanyt gyújt, bizonyos­sá válik, hogy erőszakos idegen járt az otthonában, aki az előtér­ből nyíló, szintén kulcsra zárt ajtót is kifeszítette. Gábor most már azt fürkészi tekintetével, vajon honnan, minek kelt lába. Némileg enyhül a félelme, ami­kor látja, az első szobából semmi sem hiányzik. Igaz - gondolja -, ott zömmel könyvespolcok so­rakoznak, s úgy tűnik, a tettes nem az irodalom rabja. A balra lévő helyiségben is megfordult, de ott sem lelt kedvére valót. A ház gazdája izgatottan siet a legbelső lakrészbe, ami egyszer­re háló- és dolgozószoba. Rögtön szembetűnik neki a nagy ren­detlenség a nagy asztalon, ahol pedig ő mindent aprólékosan ugyanoda tesz, elvágólag. Bele­telik fél percbe is, hogy rájöjjön: nincs a szokott helyén a marok- telefonja. S újabb fél perc, hogy kiderüljön, a betörő elvitte a szá­mítógépét is az íróasztalról. A fiókok némelyike félig nyit­va, tehát a bűnöző azokban is matatott. Aztán a szekrények polcait nézi meg, a szíve kalapál, a torkát fojtó érzés szorítja össze. Látszik, valami megzavarhatta az enyveskezűt, s kutatás köz­ben rohant ki a lakásból. Gábor alig kap levegőt, le kell ülnie a kanapéra. Ám, nincs sok idő pi- hegésre, máris nyúl a másik mo­biljához, s hívja a segélykérőt... NYOMRÖGZÍTÉS, EBINDÍTÁS Az idősebb, 40-en inneni nyo­mozó hatalmas jegyzetfüzettel a kezében szemléli a tönkretett ajtókat, szorgalmasan lejegy­zi, amit megfigyel. Ifjabb társa Helyszíni szemlén a rendőrség bűnügyi technikusa, aki a padlón lábnyomokat igyekszik rögzíteni. Roppant aprólékos munka. Képünk illusztráció. előbb fotókat készít az ajtókról, a helyiségekről, majd a bűnügyi technikusi táskából előszedett kellékekkel végzi a nyomrögzí­tést. Finom porral ecseteli be a nyílászárók azon részét, ame­lyeket az elkövető is érinthetett. Ahol ujjnyomnak látszó körvo­nalat vél felfedezni, onnan le­veszi a lenyomatot. Alaposan át­vizsgálják a zárakat is, s közben folyamatosan egymásnak mond­ják, mit tesznek, mit állapítanak meg. Aprólékos, lassú munka. Ahogy haladnak vele, egyre gyakrabban emelik fülükhöz a telefonjaikat. Egyikük az ügyele­tes tisztnek jelenti, hol tartanak, a másik kollégáknak telefonál, hogy el kellene egy világítóbe­rendezés. Rövidesen meg is ér­keznek vele. így a ház, az udvar, a környezet is fényképezhető.- Hozhatjátok a kutyát, azt is indítsuk! - jelzi ezután megint telefonon a helyszíni szemle ve­zetője az újabb munkatársnak, aki negyedórán belül megjele­nik a nyomkövető eb társasá­gában. Addig a fiatalabb bűn­ügyes a helyiségek meghatáro­zott pontjain - ahol bútorokhoz nyúlhatott a tolvaj - szagot rögzít, amit aztán a lakáson kí­vül szimatoltatnak meg a szol­gálatban lévő négylábúval. S a jószág neki is vág a gazdájával, bejárva néhány olyan útvonalat a városban, amerre a betörő tá­vozhatott, járhatott. ÉJBE NYÚLÓ HELYSZÍNELÉS- Van magánál mobiltelefon? - érdeklődik a korosabb nyomo­zó Gábortól, miután kikérdezi a személyi adatait, s átbeszéli vele, mit hogyan talált, amikor hazaért, mi hiányzik. A férfi bó- lintása után kéri, hívja fel az el­tűnt mobilja számát. Nem lepő­dik meg, amikor a ház ura köz­li: ki van kapcsolva a készülék.- Ma már nem az a módi - magyarázza a rendőr -, hogy hívásokat kezdeményez a tol­vaj, hanem kiveszi a SÍM kár­tyát, eldobja, nehogy be tudják mérni, merre tartózkodik. Ké­sőbb eladja az okostelefont. Gábor már-már reszket a hi­degtől, hiszen jó ideig a bejárat előtt, az udvaron kellett várnia. Mardossa az éhségérzet is, mert persze nincs lehetőség arra sem, hogy harapjon valamit. Egyre inkább fokozódik a tettes irán­ti ellenszenve, ami már kezd gyűlöletbe átcsapni. Pihenni szeretett volna. Reggel a műsor­újságból kinézett magának egy jó filmet, amit meg akart nézni a tévében ezen az estén. Ehelyett... Cserébe belepillanthat a való­di helyszínelők precíz, millimé­terről milliméterre haladó mun­kájába, ami a kívülálló szamara idegesítő pepecselésnek is tűn­het. Azért tudja jól, erre szükség van, hiszen ez adhat esélyt az el­tulajdonított értéktárgyak meg­találásának. Persze, a más káro­sultaktól hallottak alapján sejti, ennek kicsi a valószínűsége.- A laptop és a mobil felkuta­tása nagyobb sikert ígér, mint ha pénzt vagy ékszereket vitt volna el a zsivány - közli a szemleirá­nyító, mintha csak megérezné, mi forog a házigazda fejében. - A lopott telefonok közül há­romból egyet azért megtalálunk. A bűnügyi technikus még mindig a kellékeivel foglalatos­kodik. Szusszanásra nincs idő: a nyomozó kéri az ellopott holmik dokumentumait, amelyekből ki­derül a típusuk, a gyártási szá­muk, s pár fontos információ. Megszólal a nyomozó mobilja, a beszélgetést befejezve tudatja: a nyomkövető ebet vezető kolléga jelezte, nem jártak sikerrel... Gábor lemondóan legyint. „Ugyanezt fogják mondani fél év múlva is” - gondolja, mégis kész­séggel felelget a helyszínelők to­vábbi kérdéseire. Megegyezik a véleményük a nyomozóval arról, hogy a tulaj nagyon helyesen jár el, mert nem tart készpénzt az otthonában. A bűntevők ugyan­is elsősorban arra, no meg az ék­szerekre utaznak, hiszen ezeket lenyegeben alig lehet azonosíta­ni. Csak akkor, ha valamilyen különös ismertetőjelük van. VIZSGÁLAT, PAPÍRMUNKA Éjfélhez közel jár az óramutató, amikor a bűnüldözők végeznek a majd’ ötórás helyszíneléssel. Gábornak a feje is fáj, amit erő­sít, hogy arra intik, már másnap reggel keresse fel a kapitánysá­got. Feljelentést kell tennie. Háromnegyed 8-kor Gábor már a rendőrségen reményke­dik, hogy mielőbb sorra kerül. E péntek reggelen nagy az ügy­félforgalom. Feljelentést tenni óhajtók, tanúknak megidézettek himbálóznak falnak döntve há­tukat, avagy székek kemény ülő­lapján fészkelődve. Telnek-múl- nak a percek, a félórák, alig fogy a sor. Már csaknem két óra is eltelik, amikor a kapuban posz­tok) biztonsági ember szól: la­kásbetörés helyszíneléséhez kell sietniük a rendőröknek, jobb, ha délután térnek vissza a reggelre behívott polgárok, mert addig úgysem tudják fogadni őket. Gábor rezignáltan veszi tu­domásul a halasztást. A betörőt átkozza, aki elrontotta ezt a napját is. Azután a mobilszol­gáltatóhoz rohan, hogy kérje okostelefonja kártyájának meg­szüntetését, majd irány megint a kapitányság. Nagyon csinos, fiatal hadnagy nő előtt ülhet kisvártatva. A hölgy kifaggatja megint a betörés körülményei­ről, de a férfi tisztában van vele, hogy a jegyzőkönyv megírásá­hoz meg kell adnia minden se­gítséget. Válaszolgat, mutatja a kért dokumentumokat. Közben azon morfondírozik, bárcsak elkapnák a tolvajt! Lenne bőven mondanivalója a disznónak... Másnap sem lehet nyugta. Érkezik a mester, akit előző na­pon kért meg a zárak megerősí­tésére. Pár óra múlva büszkén mutatja művét, s közli: na, most próbálja meg valaki befeszíteni az ajtót! Persze, azért megjegy­zi, sajnos nem létezik olyan zár, amelyet akár furmánnyal, akár erőszakkal ki ne lehetne nyitni. Két hónap sem telik bele, amikor Gábor két hivatalos levelet kap a bűnüldözőktől. Az egyikben értesítik, hogy elrendelték az elvitt portékák körözését. A másikban tanú­meghallgatásra invitálják. A megjelölt időpontban ismét a rendőrség földszintjén várja a bebocsátást. Törvénytisztelő ál­lampolgár. Nem úgy, mint a be­törő, akinek se híre, se hamva... Ezúttal a vizsgálati osztály munkatársa kérdezgeti. Átve­szik újra (immár harmadszor), hogy mi történt, mit loptak el, honnan kerültek ezek az áru­cikkek a tulajdonába, milyen iratok igazolják, hogy az ő érté­kei - voltak. Az egyetlen újdon­ság, hogy a rendőrtiszt többször is érdeklődik arról, kik, milyen gyakran fordulnak meg Gábor ingatlanában. Azaz: kikkel bő­víthető a lehetséges tettesek köre. Ilyen személyek azonban nincsenek. A betörés sértettje el is töpreng azon, hogy akkor feltehetően - szakzsargonnal élve - eddig még senki sem ke­rült gyanúsítottként a bűnüldö­zők látókörébe.- Majd értesítjük, ha előke­rülnek a betörő által ellopott értéktárgyak - zárja le végül a tanúkihallgatást a vizsgáló biz­tató mosoly kíséretében. Gábor viszont koránt sem optimista. A rendőr búcsúmondatából sej­ti, hogy hosszú-hosszú ideig kell erre várnia. „Ha csak va­lami csoda nem történik. Dehát csodák, ugye...” - teszi hozzá gondolatban, a kapitányságról kifelé jövet... Fokozott figyelem utcán élő embereknek segítség A fedélnélküliek a hideg miatt nagy veszélynek vannak kitéve Üj alapokra helyezték a büntetés-végrehajtást A Heves Megyei Rendőr-főkapi­tányság, az elmúlt évekhez ha­sonlóan, idén is felkészült arra, hogy télen a rendőrök szük­ség esetén segítséget tudjanak nyújtani az utcán élő, a hideg miatt fokozott veszélynek kitett embereken. A rendőr-főkapitányság és a rendőrkapitányságok felvették a kapcsolatot a társhatóságok­kal, önkormányzatokkal, a fe­dél nélkül élőknek átmeneti elhelyezést és ellátást nyújtó szervezetekkel, intézmények­kel. A főkapitányság illetékes­ségi területéhez tartozó rendőr- kapitányságok közterületi szol­gálatot ellátó egyenruhásai, a mentőszolgálat munkatársai­val közösen, visszatérően ellen­őrzik azokat a helyeket, ahol tapasztalataik szerint gyakran tartózkodnak, vagy életvitel­szerűen rendezkedtek be utcán élő emberek. Az egyenruhások tájékoztatást adnak azokról a lehetőségekről, ahol a hajlékta­lanok meleg ételhez juthatnak, s az éjszakát, a nappalt bizton­ságban eltölthetik. Á hideg idő beköszönte óta eddig már több esetben segítettek az utcán élő embereknek. A hatóság lapunk segítségé­vel is kéri az állampolgárokat, ha olyan fedélnélkülivel talál- | koznak, akinek élete, testi ép- f sége veszélyben van, értesítsék 1 a mentőszolgálatot. ■ M. Z. A rendőrök és a mentők közösen segítenek a bajbajutottaknak fogva tartás Harmincöt éves szabályozási múlt után idén január 1-jén hatályba lépett az új büntetés-végrehajtási tör­vény. A jogszabály rendelkezik a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végre­hajtásáról. Számos új elemet tartalmaz: meghatározza az alapelveket, beépítenek egy kockázatkezelé­si és -elemzési rendszert, mely­ben felmérik a fogva tartottak szükségleteit, a veszélyforráso­kat, a társadalomba való víssza- illeszkedési hajlandóságukat. A három büntetés-végrehajtási fokozat - fogház, börtön, fegy- ház - rendszerén belül kialakí­tanak három rezsimet. A fogva- tartott egy „általános rezsimbe” osztva munkája, magatartása, s szakmai előírások alapján ke­rülhet enyhébb vagy szigorúbb feltételű rezsimbe. A mozgásá­val, munkáltatásával kapcso­latos feltételeket az határozza meg, melyikbe tartozik. A fogvatartottak foglalkozta­tása az új szabályozásban is ki­emelt feladatként szerepel. A törvényben megfogalma­zott célkitűzések a visszaillesz­kedést szolgálják, a tényleges életfogytig tartó szabadság- vesztésre ítélteknél pedig azt, hogy biztonságos, humánus körülményeket teremtsenek a számukra. ■ M. Z. * ■t V

Next

/
Thumbnails
Contents