Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-24 / 20. szám
2015. JANUÁR 24., SZOMBAT 5 HORIZONT Minden egyes nap versenyt fut az idővel hagyományőrzés Dr. Joó Csabát a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki munkájáért a napokban Dr. Joó Csaba Szihalmon a helyi és kistérségi civil közélet meghatározó szereplője. Ő hozta létre a Helytörténeti gyűjteményt és a Tobán Hagyományőrző Népművészeti Egyesületet. Az általa alapított néptánc- csoport hazánkban és a határon túl is számos sikert aratott. Szomszéd Eszter- Hogyan lesz valakiből a magyar kultúra lovagja?- Nem olyan bonyolult a történet. Ezt a címet a közművelődésért végzett tevékenységemért kaptam a Falvak Kultúrájáért Alapítványtól. A célom a népi kultúra megőrzése, átmenekítése, hiszen a gyermekkoromban még kézzelfoghatóan jelenlévő szokáselemek - amelyek az emberi élet sorsfordulóihoz köthetők, például az esküvőkhöz, temetésekhez -, napjainkra szinte teljesen eltűntek. Ez volt az alapindíttatás, hogy azok a hagyományos értékek, amelyek az adott közösség mindennapjait, ünnepeit szervezték, és jól lekövethető magatartásmintákat közvetítettek, mára már feledésbe merültek. Felnőtt fejjel jöttem rá, hogy mekkora értékeket hagytunk elveszni. Mi ezeket próbáljuk megőrizni és valamennyire visszahozni a mai kor emberének. Ezért hoztam létre először egy helytörténeti gyűjteményt Szihalmon, majd a Tobán Ftagyományőrző Népművészeti Egyesületet, és a néptánccsoportot is.- Ki terjesztette fel erre az elismerésre?- Ez egy hosz- szas folyamat volt. Többen is ajánlhatnak. Az előzménye az volt, hogy írtam egy-két könyvet néprajzi témában, és az egyesületi tevékenység híre is sokfelé eljutott. Készítettünk kiállításokat, van egy nagyszabású rendezvényünk: minden év júniusában a szihalmi lakodalmas, és rengeteg felkérésünk szerte az országban és a határon túl is. Sokan tudnak Dr. Joó Csaba ügyvédként egy igen különleges hobbit választott magának: minden erejével azon van, hogy megőrizze a szihalmi hagyományokat. mbere rólunk, s látták, mennyi munka van e mögött. Ez erkölcsi elismerés, és ennek mindennél jobban örülök.- Nagyon élménydús gyermekkorról árulkodik, hogy életcéljává vált ennek a kincsnek a megmentése...- Akkoriban mindenkinek az volt. A családok összetartottak. Ma már a gyermekek azt sem tudják, ki a harmadik unokatestvérük... Akkor ezek élő dolgok voltak, a szülők, nagyszülők mindent számon tartottak. Ám ezek fokozatosan eltűntek, majd egy kisebb szellemi kör ezt észrevette Szihalmon, hogy valamit tenni kell értékeink megmentéséért. Elkezdtük összegyűjteni a megmaradt tárgyi emlékeket, az iratanyagokat. A '90-es évektől, szakmámból adódóan is, nagyon sok helyen megfordultam adásvételeknél, és ilyenkor mindig figyeltem, mit lehetne megmenteni. Tudatosan gyűjtöttünk. Mindenki tenni akart a jó cél érdekében, a munkája mellett, időt, pénzt nem kímélve. A tájházzal kapcsolatban az volt az elképzelésünk, hogyha ide jön egy csoport, akkor legyen rendezvényterünk, programunk, hogy ne menjenek el, maradjanak egész napra.- Látja már az eredményét ennek a sok-sok munkának?- Igen, látom, hál’ Istennek, és ez inspirál! Az a tapasztalatom, hogy az a fiatal, akit be tudunk hozni - és ez a nehezebb része -, akkor már itt is marad, mert jól érzi magát a közösségben. Szépen fejlődik az egyesületünk, önjáróvá vált, aminek nagyon örülök. Mostanra már hetvenen vagyunk, s elmondható, hogy évente már lassan több időt töltünk együtt, mint otthon. Minden pénteken néptáncpróbát tartunk, NÉVJEGY: név: Dr. Joó Csaba SZÜLETÉSI HELY ÉS IDŐ: Eger, 1964. CSALÁDI ÁLLAPOT: nŐS, két lánygyermek - Anna 11, Kata 9 éves - édesapja foglalkozása: ügyvéd; egyesületi és alapítványi elnök, alpolgármester iskolái: Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola, Eger; Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Kar DÍJAI, KITÜNTETÉSEI: Heves megyei Príma díj (2007), A Magyar Kultúra Lovagja (2015) kedvenc író: Milan Kundera KEDVENC ÉTEL, ITAL: töltött káposzta, házi pálinka kedvenc zene: népze.ne, és 1940-es évekbeli amerikai, illetve magyar jazz amiből nem engedek, továbbá szinte minden hétvégén fellépésünk van.- Ügyvédként dolgozik, és azért az ügyvédek nem arról híresek, hogy túl sok szabadidejük lenne... Mégis, hogyan tudja mindezt összeegyeztetni?- Nincs is szabadidőm, és sajnos ezt a család sínyli meg a legjobban. A feleségemnek nagyon sokat köszönhetek, mindenben támogat. Számomra az az egyik legnagyobb öröm, hogy már a gyermekeink is néptáncolnak, csatlakoztak az egyesülethez. Az irodámnak nagyon sok ügye- polgári, gazdasági - van, ami egész embert kíván, és azon kívül még ott az egyesület, valamint az önkormányzat. Nem lehet rutinból dolgozni. Mindennap versenyt futok az idővel.- Ismer még olyan jogi szakembert, aki hasonló hobbival rendelkezik, mint Ön?- Ez nekem már több mint hobbi. Itt, Egerben, nem ismerek hasonlót. Bár érdekes, hogy a nemrégiben a bíróságon bementem az egyik irodába, és észrevettem két nagyon szép néprajzi fotót, ami ki volt akasztva a falra. Rögtön felismertem, hogy az a bujáki népviselet, és megkérdeztem, hogy kié a kép. Az egyik titkár mondta aztán, hogy a nagymamájáé volt. Nagyon jó volt ezt látni. Szóval, ilyennel már találkoztam, de olyannal még nem, aki ennél tovább ment.- Úgy tudom, Szihalomról még nem készült az Önéhez hasonlatos kötet.- Igen, ez így van. A nulláról kezdtük, s rengeteg kutatási interjút csináltunk. Ott kezdődött, hogy kiderítettem, hogy is nézett ki a szihalmi népviselet, a lakás, a berendezés, a szokások, az egyházi élet. Jártam a házakhoz, beszélgettem az idősekkel - ez mind a mai napig megmaradt -, sokat vásároltam tőlük, főleg textileket. Óriási néprajzi anyaggal rendelkezem otthon.- Milyen hagyományokat őriztek a családjában?- A karácsonyi, húsvéti ünnepeket emelném ki. Nálunk nem volt olyan, hogy akkor most megyünk wellness-hétvégézni. Végigjártuk az egész rokonságot locsolkodáskor. A szüleimnek a hagyományőrzés természetes volt, ők még nem vigyáztak mindezekre olyan tudatosan, mint például az én korosztályom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ebben a gyűjtésben mindenki támogat, bár eleinte azért akadtak olyanok, akik szerint túlvállaltam magam. Számomra az is rendkívüli eredmény, hogyha a fiatalok lelkében le tudok tenni valamilyen értéket. Nagyon sok fiatal nőtt ott fel közöttünk, és büszkén mondhatom, hogy azoknál, akiknél eljött a házasságkötés ideje, akkor kérték, hogy a lakodalom során átöltözhessenek a szihalmi népviseletbe is. Ez számomra pozitív visszaigazolás volt. Sőt, az egyik tagunk, aki most érettségizik, mondta, hogy a mi hatásunkra úgy döntött, hogy néprajz szakra jelentkezik Debrecenbe. Apró dolgoknak tűnhetnek, de én ezeknek nagyon örülök! PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Vozáry Dénes kiváló munkáját díjazták A Gárdonyi színház adott otthont a magyar kultúra napja alkalmából rendezett városi díszünnepségnek, amelyen Kiváló Munkáért kitüntetéssel jutalmazták Vozáry Dénest, a teátrum hangtárának vezetőjét.- Amikor 1980-ban a színházhoz kerültem, még a miskolci színház egri tagozataként működött - meséli a díjazott.- Műszaki területen tízen dolgoztunk, voltam díszítő, kellékes, világosító, színpadmester, dolgoztam a zsinóron. Eleinte befogadó színházként működtünk, csak önálló előadásokat fogadtunk. Gáli László igazgatása alatt tagozódtak a tárak. A han- gosítónak egy-két jelet kellett bejátszania szalagos magnóról, majd lépésről lépésre teremtettük meg a feltételek. A 2000-ben történt átépítéskor alakítottak ki megfelelő körülményeket, ma már mindent digitálisan csinálunk. Stresszes, sokrétű munka, folyamatos odafigyeléssel, nagy felelősséggel. Az előadások alatt két-három oldallal előbb járunk a szövegkönyvben, mint a szí-1 nészek. A feladat nem nyugodt, 5 ám élvezem, hogy változatos, ! minden előadás kihívás, legyen | benne élő zenekar, vagy hasz- £ náljunk sok-sok mikroportot. Vozáry Dénes (balról) Habis László polgármestertől vette át a díjat Rómeó és Júlia Egerben Javában próbálja az egri színház társulata Shakespeare egyik legismertebb tragédiáját, a Rómeó és Júliát, amit február 27-én mutatnak be. Sokszor játszottam Shakespeare-szerepet, de rendezőként most először találkozom a Mesterrel - mondja a darabot színre állító Blaskó Balázs. - Arra törekszem, hogy azt a fajta - a klasszikus színjátszás hagyományaira épülő, de nagyon is a ma emberéhez szóló - vonalat kövessem, amelyet igazgatói ciklusom elején célul tűztem magam és a társulat elé. A Rómeó és Júlia arra figyelmeztet, hogy az élet nem épülhet gyűlöletre. A mű örökérvényű, ugyanarról szól bármilyen életkorú néző számára, bármely történelmi korban. Közös ügyeinket békésen, egymást megértve érdemes megoldani. Ezt a gondolatot igyekszünk tolmácsolni - elsősorban a fiataloknak. Rómeót Endrédy Gábor, Júliát Bánovits Vivianne alakítja. A monumentális, ám mozgékony díszletet a nemzet művésze, a Jászai- és Kossuth-dí- jas érdemes művész, Székely László tervezte, a klasszikus, ám letisztult formába álmodott jelmezek Pilinyi Márta rajzai alapján készülnek. ■
