Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-22 / 18. szám
2 MEGYEI KORKÉP 2015. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK A foglalkoztatók felkínálta állások legnagyobb része támogatott volt munka Megyénkben tavaly november végén több mint 1500 üres álláshelyet kínáltak a foglalkoztatók, ebből év végére ezer maradt betöltetlenül. Decemberben 3200 állásra jelentkezhettek a munkakeresó'k, ám ennek csak a tizede volt nem támogatott. Utóbbiak száma novemberhez képest a felére esett vissza, bár az egy évvel korábbihoz képest felével nőtt. A régióban hasonló volt a tendencia: kevesebb mint ezer nem támogatott és közel húszezer támogatott álláshelyre várták a jelentkezőket. A betöltetlen álláshelyek száma egy hónap alatt ezerrel, 9400-ra gyarapodott. ■ T. B. Megyénkben tavaly nyolcszáznál több cég szűnt meg often Több mint 41 ezer cég szűnt meg 2014-ben Magyar- országon, míg az azt megelőző évben „csak” 33 ezer. A törlések számának növekedésével párhuzamosan az új alapítások mértéke folyamatosan csökken (bár még mindig sok, tavaly 29 ezer volt), így egy év alatt közel 12 ezerrel esett vissza a működő vállalkozások száma az országban. Az adatokat közzé tévő Opten igazgatója, Tóth Tamás szerint ez önmagában nem probléma, hiszen számos szigorító intézkedés született a jogi környezetben azzal a céllal, hogy leépítsék a gazdaság szürke zónáját. Baj viszont, hogy továbbra is magas a fluktuációs szint, s sok bedőlt társaság vezetője próbál tiszta lappal kezdeni. A vállalkozások zöme felszámolással, vagy kényszertörléssel szűnt meg. Heves megyében tavaly 524 céget alapítottak, ám 821 megszűnt. Az Opten által számolt 14,38 százalékos cégfluktuációs index magasabb az országos átlagnál, de ezzel az adattal megyénk a középmezőnyben van. Borsodban és Nógrádban a hevesinél is nagyobb mértékű volt a társaságok lecserélődése: utóbbi megye a maga 17 százaléknál is nagyobb pörgésével országos első volt. ■ T. B. Azbeszt: Selyp gyilkos öröksége áldozatok A múlt még évtizedekig kísértheti sok ezer, a környéken élő ember életét ► Folytatás az 1. oldalról Mostanság sokan ennek tulajdonítják napjaink azbeszt általi fenyegetettségének eredőjét, de e feltételezés téves. A selypi gyárban előállított, sokáig világhírűnek számító fehér cement valóban nagy mértékben megterhelte a környezetet, ám az ebből adódó veszély eltörpül az 1970-es évek eleje óta az eternitgyártáshoz alkalmazott azbeszt jelenlétéhez képest. Az azbeszt ezerszer sunyibb, s milliószor gyilkosabb, mint a legfeljebb a kötőhártyát irritáló cementpor. Láthatatlan elem, amely kötött formában megre- gulázható, ám ha a szervezetbe kerül, ledöntheti az elefántot is. Nem véletlen, hogy a nyugati megrendelők négy évtizeden át nem sajnálták a kemény valutát a vasfüggöny innenső oldalán előállított portékáért: a haszon - mármint, hogy nem országuknak kellett legyártania az egészségre ártalmas technológiával a szennyvízelvezető csöveket - még így is megfizethetetlennek bizonyult. Egészen addig, míg az Európai Unió azt nem mondta, hogy kész, elég volt. Vagyis 2005-ig. Az addig eltelt bő három évtized azonban - mint már látható - még most is szedi áldozatait. Szedi bizony, György Zsolt lapunknak adta az utolsó interjút Még megsaccolni sem lehet, hogy a környéken élők közül hány áldozatot szedett (és szed még) a gyilkos kór.. György Zsolt (1976-2014) Az azbesztózis néven ismert kór tavaly decemberben elhunyt áldozata két hónappal a halála előtt beszélt lapunknak életéről, betegségéről. Azon kérdésünkre, mit is vár az állammal szembeni eljárástól, azt válaszolta: „Azt, hogy igazságot szolgáltat, illetve hogy rávilágít, mennyit ér egy emberi élet.” s ki tudja, meddig szedi még. Az azbeszt ugyanis valóban alattomos: hibernálódott parazitaként húsz-harminc esztendeig is képes lapulni a „gazdatestben”, hogy aztán néhány hónap alatt elvégezze áldatlan tevékenységét öregeken, fiatalokon, középkorúakon, válogatás nélkül. Vagyis hiába szüntették meg az eternitgyártást bő évtizeddel ezelőtt, a ma még csak az általános iskola felső tagozatába járók ugyanúgy a rizikócsoporthoz tartoznak, mint a nyugdíjasok. De - és újabban már ez a legfájóbb - ide tartoznak a csecsemők is, akik a gyártást hírből sem ismerhetik majd, viszont az üzem lebontóinak a felelőtlensége az ő életüket ugyanúgy beárnyékolhatja, mint idősebb társaikét. Az 1970-es évek egyébként ma is vállalható életszínvonalat biztosított a térség lakóinak. Nemcsak a felnőtteknek, akik kedvükre válogathattak a kiszámíthatóságot jelentő munkahelyek között, hanem a gyerekeknek is, akiknek a tanuláson kívül legfeljebb azzal kellett törődniük, milyen újabb kalandokkal színesíthetnék mindenapjaikat. A selypi részen élők hamar felfedezték a gyárak kapcsolt részeiben - a tóban, a sporttelepekben - rejlő lehetőségeket, akiknek pedig ezek sem tűntek elég izgalmasnak, belopózhattak például a cementgyár teniszpálya mögött lévő tároló udvarába, ahol igazi bújócskát lehetett játszani az eternit csodarabok és a törmelékdombok között. A mai napig fel tudnék sorolni nyolc-tíz nevet - köztük a sajátomat -, akik kiskamaszként éveken át űzték ezt a játékot, s most, negyven esztendő elteltével számba vehetném sorsuk alakulását is. Ám nem teszem, s jó okom van erre. Ugyanígy nem említem azon egykori kisiskolások neveit sem (ők többtucatnyian vannak), akik nyarakat töltöttek el diákmunkával a cementgyárban, méghozzá abban az érában, amikor a csőgyár már elkezdte működését, de az azbeszt elleni védelemről - legalábbis komolyabb formában A kémény lebontása-leomlása ugyan tekinthető szimbolikusnak, romjai mégsem temették maguk alá a múltat- még csak hallani sem lehetett. (Erre a helyzetet ismerők szerint az ’80-as évekig kellett várni.) De kit érdekelt ez akkor, amikor kéthavi sepregetéssel megvásárolhatóvá vált a legújabb szovjet Fecske kerékpár! Víg Zoltán polgármester a múlt terhével kénytelen szembesülni. Nem kis teher ez, tudja jól a városvezető is, hiszen ő maga is legalább harminc olyan esetről tud, amelynek során a megbetegedettek nem élték túl a kevésbé tudományosan, ám helyben széles körben elfogadott azbesztózisként emlegetett - és rettegett - kór támadását. Érthetően nyomasztólag hatottak rá a történtek: nemcsak e fentebb említett, kétes örökség, hanem a jelen is. Ezért jó hír, hogy a kormány az elmúlt év végén lépett, s még ebben az évben eltakarítják a törmelékbombát, esélyt kínálva ezzel legalább a 2015 után születetteknek. Na és a selypi medence jövőjének, amely az elmúlt években már statisztikailag is kritikussá vált. Húsz év alatt ugyanis Lőrinci 6400 fős lakossága több mintegy 700 fővel csökkent, az ingatlanárak pedig az országosnál is siralmasabb képet mutatnak. Lesz tehát feladat a hajdani gyártelep rekultivációját követően is. Tari Ottó Vajon a cégvezetők sem tudtak semmiről? az azbeszt mint veszélyforrás hosszú évtizedekig egyáltalán nem volt jelen a helyi közbeszédben. Nem csupán a laikusok, de talán a cement- és csőgyár vezető beosztású munkatársai sem ismerték fel, hogy valójában afféle időzített bombán ül a környék. Amikor aztán az első elhalálozásokról érkeztek a hírek, felkerestem B. Zoltán akkori üzemvezetőt, aki ég- re-földre esküdözött, hogy nincs itt semmi probléma, „óyere be velem a gyárba, megmutatom, hogy védőfelszerelés nélkül is a gép mellé merek állni” - invitált az idős szakember már-már könyörögve, és mindmáig úgy tűnik, nagyon komolyan hitt abban, hogy csak és kizárólag valamely rosszindulatú pletyka fújta fel a baj mértékét. HIRDETÉS Egyedülálló borjúnevelő pavilonokat építettek Pélyen állatjólét A Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. befejezte szarvasmarhatelep-korszerűsítő beruházásának harmadik ütemét is Ma adják át a Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. szakosított szarvasmarhatelep beruházásának utolsó szakaszában megvalósított borjúnevelő pavilonokat, amelyek forradalmi megoldást jelenthetnek a borjak életében. A társaság az állattartó telepek korszerűsítésére jogcímre adott be pályázatot, amelynek értéke nettó 220 millió forint volt. A cég által elnyert 110 millió forintos támogatás a fejlesztés felét fedezte.- A beruházás három ütemben zajlott. Még 2013. novemberében került sor a fejőház, tejház korszerűsítésére, amely egyben az építészeti munkák befejezését is jelentette. A tavalyi esztendőre maradt a kilenc darab, összesen 90 férőhelyes Stallprofi borjúnevelő pavilon megépítése, amely negy- venmillió forintba került. Ezen kívül vásároltunk öt ven darab borjúketrecet is, 1,1 millió forint értékben - mondta el Balázs Nóra, a Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. igazgatóságának elnöke. Hozzátette, a tervezett 220 millió forinton felül további harmincmillió forintnyi többletberuházást hajtottak végre a gazdaságban, hiszen a borjúnevelő pavilonok duplájába kerültek az eredetileg tervezettnek. A társaságnak azonban így is megérte a fejlesztés.- A pavilonok létesítése állatjóléti szempontok miatt volt fontos, hiszen eddig egyedül voltak a borjak, míg most szinte úgy növekedhetnek, mint egy óvodában. A Nyugat-Euró- pában már használt, hazánkban még nem igazán elterjedt módszer segítségével jobban érzik magukat a borjak. A fiatal állatokat csupán 2-3 hétig tartjuk egyedi ketrecekben, és ezután körülbelül két hónapig a pavilonokban - mondta el ■ Az összesen kilencven férőhelyes pavilonokat már majdnem meg is töltötték a nemrég született borjak A pavilonokban a borjak szinte óvodában érezhetik magukat Balázs Nóra a Magyarországon szinte egyedülálló beruházásról. Hozzátette, a fejlesztésnek gazdasági haszna is van. Csökken az elhullás, javul a takarmányhasznosulás, a borjak védettebb helyen lesznek, így csökkennek a gyógyszerköltségek is. Az állatok egészségesebben fejlődnek, a csoportos tartásnak köszönhetően, megfelelő higiéniát, és klímát biztosítva a borjak gyorsan szocializálódnak. Balázs Nóra megjegyezte, a beruházással tavaly decemberre készültek el, s a kilencven férőhelyet már majdnem meg is töltötték a nemrég született borjak. i t * i ú I
