Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-16 / 13. szám

4 DIÁKVILÁG 2015. JANUÁR 16., PÉNTEK ■■■ mmmmmmmmm Fehér keresztek: hogyan látják a mai fiatalok a II. világháborút? Védőhálót nyújt a hallgatóknak KOMETi Az egymásra való figyelés fontos kérdése a mai rohanó társadalomnak don-kanyar Az egyik legkedve­sebb emlékem dédnagyapámról az, amikor arról mesélt, hogyan szökött meg a szibériai fogság­ból, ahova a II. világháborúban a keleti fronti szolgálata után hurcolták. Noha méltán voltam büszke felmenőm bátorságára és „sikertörténetére”, akaratla­nul is felmerült bennem, hogy sokaknak nem adatott meg a lehetőség, hogy megosszák szeretteikkel a fronton szerzett élményeiket. ■ „Sokaknak nem adatott meg a lehetőség, hogy megosszák szeretteikkel az élményeiket.” Már hagyomány, hogy éven­te ellátogat Cs. Német Péter a Szilágyi Erzsébet Gimnázium végzős történelemfakultációs diákjaival a Rác-hegyen talál­ható doni emlékműhöz. Január 14-én hideg csípte az arcunk, a pára elhomályosította a szép kilátást, a fű és bokrok dértől fehéredtek. Mi egyhelyben to- porgunk és tanár úr gondolatait hallgattuk a Magyar Királyi Honvédség 2. magyar hadsere­gének helytállásáról. Pár nappal az áttörés évfordulója után a 14. gyalogezred tiszteletére állított emlékműnél megdöbbenésünk­re egyetlen gyertyát vagy koszo­rút sem találtunk, csupán a mi a kettős kereszt alá elhelyezett szolid csokrunk volt ott. Ez különösen elszomorító, amikor olyan volumenű dol­gokról van szó, mint a Donnál történt események. A keleti frontra kivezényelt kétszáz­ezer férfi küzdött és áldozta fel életét képtelen feladatok teljesítése közben, embertelen körülmények közepette. Nem szabad megfeledkeznünk arról az elkötelezettségről és becsü­letességről, amit azok tanúsítot­tak, akik ott odavesztek, vagy hadifogságba kerültek. Legyen akármilyen elfoglalt a társadal­munk, figyelmen kívül hagyni azt az örökséget, amit elődeink ránk hagytak, hiba lenne. Nemcsak gyászolnunk kell: ha­gyatékukból erőt meríthetünk, építhetünk példájukból egy reménytelibb jövőt, melyben majd a mi leszármazottaink tanulhatnak példamutatásról, küzdésről, emberségről. Révész Rebeka, SzEG A KoMeTi szociálpedagógus hallgatói kihagyhatatlan programokat és lehetősé­geket biztosítanak az egri Eszterházy Károly Főiskola önálló életre készülő fiatal­jainak. Juhász Henrietta- Gólyatáborban ismertem meg a KoMeTi tagjait, akik sátruk­ban fogadták a lelkes hallgatókat és informálták őket, segítettek és játékokat is szerveztek szá­munkra. Általuk tudtam meg, hogy rengeteg programlehetősé­get kínálnak a főiskolai éveink alatt, hogy megismerhessük akár szakon kívüli társainkat is, új kapcsolatokat teremtsünk, és önmagunk megismerésére is lehetőséget kaptunk. Példaérté­kű, amit képviselnek, és örülök, hogy megannyi élményt, hasz­nos útbaigazító tanácsot kaptam tőlük - mondta Bonifert Rita, a főiskola mozgóképkultúra és médiaismeret szakos hallgatója. Magyarországon egyedülálló az a kortárssegítő iroda, amely az Eszterházy Károly Főiskolán működik. A Kortárssegítő Men­tálhigiénés Tanácsadó Irodát - amit mindenki csak úgy ismer: KoMeTi - a főiskola szociálpe­dagógus hallgatói alkotják, akik ezáltal kellő előképzettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy szak­szerű segítséget tudjanak nyúj­tani a fiatal társaiknak. Az iroda egyéni tanácsadás mellett a leg­különfélébb programokkal várja minden félévben a főiskola hall­gatóit, ilyenek például a tanulás módszertani és az álláskeresési tréningek, valamint különféle já­tékos személyiségfejlesztők.- A segítést a közösségi élet alapvető elemének tartom - nyi­latkozta kérdésünkre Kerek- Bócsi B. Ivett, a KoMeTi irodave­zetője, végzett szociálpedagógus hallgató. - Az egymásra való figyelés fontos kérdése a mai rohanó társadalomnak. Serdü­lő- és ifjúkorban különös mér­tékben nő ennek a fontossága. A kortárssegítés a tanácsadás egy viszonylag új ágazata, amely segítő beállítottságú, a szakmát tanuló fiatalok bevonásával je­lenik meg a segítés palettáján- mondta. Az irodavezető szerint a fia­talok bekerülve a felsőoktatás A KoMeti minden félévben színes programokkal készül a főiskola hallgatóinak segítésére intézményébe addig ismeretlen feladatokkal és helyzetekkel ta­lálkoznak, amelyek problémákat okozhatnak számukra.- Az ifjúkor az emberi szer­vezet, és a személyiség fejlődé­sének is egyik fontos szakasza. A fiatal önálló, felelős világba lép, ahol összhangba kell hoz­nia képességeit, érdeklődését, a meglévő, rendelkezésre álló lehetőségekkel. Ezek azonban nem mindig harmonizálnak, ebben fontos szerepe lehet a se­gítésnek. Azt gondolom, hogy egymás megsegítése alapve­tően fontos az élet minden te­rületén, a tapasztalatok átadása sokban segíthet egy fiatalt, aki először találkozik adott élet­helyzetekkel - világított rá a kortárssegítés fontosságára Kerek-Bócsi B. Ivett. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen nehézségekkel kell meg­küzdenie egy hallgatónak, ami­kor megkezdi főiskolai tanul­mányait. Érdeklődésünkre Ivett elárulta, elsősorban az a legfon­tosabb, hogy a fiatal barátokat szerezzen és be tudjon illeszked­■ „Nagyon szeretem, hogy nemcsak én vagyok hatással a hallgatókra, hanem ők is rám.” ni az új környezetbe, később pe­dig az új tanári és esetleg újabb szülői elvárásokkal kell meg­birkóznia. Megerősödik az ön­állóságra való törekvése, ennek része lehet a munkavállalás is.- A modern társadalmak teljes egészében karrierorien­táltak. Az életcélok között fon­tos helyen van a teljesítmény, a ranglétrán való felemelkedés, az egzisztencia kialakítása, szak­mai sikerek elérése. Ebbe az em­bert mint személyiséget sokszor kevésbé figyelembe vevő világ­ba érkeznek a fiatal felnőttek. Minden olyan kérdésben, prob­lémában, amely felmerülhet, fontos szerepe lehet egy támo­gató rendszernek, esetünkben a kortárssegítőknek, a kortárs- segítésnek - tudtuk meg Ivettől. A KoMeTi program palettáján szerepel többek között az „Egy meg egy jelkereső buli”, mely­nek az ismerkedés a célja, de önismereti játékokkal és előadá­sokkal is készülnek minwden félévben. Legutóbb Oravecz Nóra lelkesítő előadását élvezhették a hallgatók. Az irodavezető elárul­ta, a programok kitalálása rituá­lis tevékenységnek számít a Ko- MeTi-ben, minden feladatnak fe­lelőse van, aki „gyermekeként” gondozza a vállalt programot.- A legjobban azt szeretem a munkában, amikor látom, hogy a hallgatók rájönnek, milyen fontos, hogy elkezdjenek önma­gukkal foglalkozni, látom a sze­mükben a változást. Nagyon sze­retem, hogy nemcsak én vagyok hatással a hallgatókra, hanem ők is rám - emelte ki Ivett. Fontos, hogy az egyéni tanács­adást - ami a legnépszerűbb szolgáltatása a KoMeTi-nek -, egy szakember végzi, így a le­hetőség csak a főiskolai hallga­tók számára adott. Fontos, hogy minden más program, amelyet az önkéntesek szerveznek, való­ban a hasonló, korunkból adódó hasonlóságon alapuljon. Megbízható segítség a fiataloknak a kortárssegítők egy mellé­rendelt helyzetben dolgoznak, így próbálnak megbízható segít­séget nyújtani. Általában a híd szerepét vállalják, hiszen ha a kompetenciájukhoz nem illő problémákat ismernek fel, köz­vetítőként állhatnak a fiatal és a szakember között. A kortárs- segítésnek elengedhetetlen sze­repe van a társadalomban. Olyan lehetőséget biztosít, ami­vel minden problémával küsz­ködő fiatalnak érdemes élnie.- FELSOROLHATATLAN aza mennyiségű probléma, amivel hozzánk fordulnak a hallgatók. Az egészen biztos, hogy abban fejlődniük kell, hogy hogyan tudjanak tartós kapcsolatokra szert tenni - nyilatkozta a Ko- MeTi irodavezetője. „Egerben remek tanulási környezet varja a hallgatókat” interjú Gabriel Melendez professzor az Új-Mexikói Egyetemről érkezett az Eszterházy Károly Főiskolára- Fulbright ösztöndíjjal érkezett hazánkba az Új-Mexikói Egye­temről. Hogyan tudná összefog­lalni projektjét?- Az ösztöndíjam, amellyel most itt lehetek, nagy részben tanításon alapult. A projekt fő­leg arról szólt, hogy megosszam szakterületem tapasztalatait a hallgatókkal, oktatókkal, kollé­gákkal. Munkámban az etnikai kisebbségek reprezentációját vizsgálom az amerikai filmek­ben. Többféleképpen dolgoz­tam rajta, tanítottam például a főiskola Mozgóképkultúra Tanszékén. Az előadásokon a különféle etnikumok, kultúrák észak-amerikai filmekben való megjelenéséről beszéltem, re­mek kis csoportom volt. Az Ame- rikanisztika Tanszéken számos előadáson vettem részt, ahol az amerikai történelmet, politikát tanuló hallgatókkal beszélget­hettem. Sárospatakon is jártam, ahol a középiskolában amerikai tanulmányok órát tartottam, úgyhogy ahol csak lehetett, ott megfordultam és megosztottam a tapasztalataimat.- Hogyan látta a főiskolát ide- érkezése előtt, és hogyan látja most mint a közösség aktív tagja?- Amikor dr. Kádár Judit az Új-Mexikói Egyetemen járt. Emlékszem, mondtam is neki, hogy még soha nem hallottam Gabriel Melendez Egerről. Erre az volt a válasza, hogy ő sem hallott még Albuqu- erque-ről egészen addig, amíg nem jelentkezett Fulbright ösz­töndíjra. Úgyhogy az elején egyi­künk se tudott sokat a másikról. Most viszont már elmondhatom, hogy rendkívül élveztem a kö­zös munkát a hallgatókkal és az oktatókkal egyaránt. Ez egy re­mek tanulási környezet, amely­nek rendkívül gazdag mozgóké­pes részlege van.- Milyen tapasztalatokat gyűj­tött azokból a külön foglalko­zásokból, amelyeknek részese volt?- A filmklubok kéthetente voltak, ahol egy kicsi, ám annál aktívabb csoport gyűlt össze, akikkel megvitattuk a latin-ame­rikai rendezésű filmeket. Ez a téma annyira nem ismert itt, de örülök, hogy megoszthattam a hallgatókkal. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy ők is élvezték az alkalmakat, jól kijöt­tünk egymással. Sokat tanultam azoktól, akikkel találkoztam és azokból a könyvekből is, amiket a főiskola oktatóitól kaptam.- Hogyan látja az Eszterházy Károly Főiskolát? Mit gondol, miben rejlik az erőssége, és me­lyek azok a területek, ahol fejlő­désre van szükség?- A hallgatókkal való közvet­len kapcsolatban és a csoportok­ban látom az egyik erősségét. Ezek sokkal személyesebb okta­tást tesznek lehetővé. A főiskola másik erőssége pedig a techno­lógia. Elképesztő a filmtanítás, a mozgókép oktatása. Sokkal jobb, mint a mi egyetemünkön, ahol általános keretek között tanítunk. Itt azonban használ­hattam a digitális auditóriumot és azokat a felszereléseket, ame­lyek direkt erre a célra vannak. Ezekkel kitűnően lehet filmet nézni és rögtön elemezni is azo­kat. Ezek mindenképpen erőssé­gek. Ami számomra új volt, az a szombati tanítás. Nálunk ilyen nincs. Bakondi Ágnes (A teljes interjú a palettaonline.hu oldalon olvasható.) r t Egy meg egy jelkereső buli, melynek az ismerkedés a célja

Next

/
Thumbnails
Contents