Heves Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-16 / 292. szám

2014. DECEMBER 16., KEDD 11 SPORTTÜKÖR A labdarúgás is legyen Eger értéke! nézőpont A megyeszékhelyi szurkolók azt szeretnék, ha a sportkoncepcióba bekerülnének az elvárásaik Az egri labdarúgás érde­kében ismét felemelték a hangjukat a szurkolók. A drukkerek lapunkhoz el­juttatott leveléből kitűnik: a szimpatizánsok tisztában vannak azzal, hogy a dön­tés a város kezében van és „elvárásaik” csupán kisebb részben anyagi természe­tűek. Úgy vélik, hozzáállás kérdése is a futball ügye. Hírlap-információ „Nem is oly rég, volt egy NB I-be jutó labdarúgócsapatunk meg­bízható szponzorral a háta mö­gött... - írta a szurkolók nevében Agócs László, az Egrifoci Média szerkesztője. - Ami azóta tör­tént, az még a hazai viszonyok között is egyedülálló. Sokszor és sokak felelősségét keresték már a szurkolók. Azonban iga­zából nem kérdezte senki, hogy - miközben a bajnok vízilabda­csapattal vízbe ugortak - ugyan miért nem volt idejük városunk vezetőinek kilátogatni a felju­tásról döntő meccsre, esetleg az első NB I-es mérkőzésre, mi­ért nem segítették hathatósan a villanyvilágítás kiépítését, a tao megszerzését, miért volt az, hogy a stadion bérleti díja ez időben a korábbi évekhez ké­pest sokszorosára emelkedett, vagy hogy a bajnokság befejezé­séhez miért az MLSZ-nek kellett 10 millió forintot adnia. Sorjáznak a „miért nemek” Esetleg hogy a kialakult hely­zetben miért nem állt nyilvános­ság elé a város vezetője; miért nem működött közre a város ezt követően, hogy az egylet legalább az NB Il-t (és így a sta­dionrekonstrukcióra szánt több száz millió forintot) elérje, és ne kelljen két osztályt „zuhannia”; miért lett új sportért felelős al­polgármester, aki persze szintén nem tudott elmenni az új egylet „összetartására”, melyre meg­hívták, stb. Nem sikerült meg­tudnunk, hogy miért nem élvez a felnőtt foci semmilyen városi támogatást, miért nem kívánt, illetve kíván legalább részben tulajdont szerezni az önkor­mányzat az aktuális klubban, miért nem segít ebben a krízis- helyzetben a város vezetése K^íímmm A széksorokat rég nem töltik meg a drukkerek, de a meccseket a Szentmarjay-stadionban néznék szívesebben olyan helyi, vagy legalább helyi kötődésű vállalkozó(k) meg­keresésében, megnyerésében, aki(k) megmentheti(k) a haldok­ló egri focit. Minapi bejelentés, hogy a városi síbajnokságot fél millió forinttal támogatja az önkormányzat, amelynek illeté­kesei ezen kívül minden évben szponzorokat is felkeresnek... Fényben és árnyékban Nem is kommentáljuk. „Támo­gatás helyett van-viszont nihil. No meg hallgatás vagy egyszerű elutasítás... Akadt olyan szurko­ló, aki ősszel felvetette, a stadion „születésének” 60. évfordulóját, ha szerény körülmények között is, de meg kellene ünnepelni. Az Egri Sportcentrum SE elnö­ke vállalta volna a szervezést is. A város válasza azonban ekként hangzott: nincs mit ünnepelni... Lehet szidni a klub volt tulajdo­nosait vagy magát a hazai fut­ballt, de mégis, kinek kellene azért tenni, hogy ne kelljen szé­gyenkezni? Lehet, hogy a vízi­labda emeli Eger „fényét”, azt azonban az elmúlt időszak fut­ballja legalább annyira árnyékol­ta... Ilyen előzmények után azt gondolná az ember (mert a szur­koló is az, még ha sokan vitatják is), az elmúlt időszak rádöbben­ti városunk vezetőit, hogy talán máshogy kellene. Talán segíteni kellene a nulláról induló ESSE-t abban, hogy mihamarabb a me­gyeszékhelyhez méltón, mini­mum másodosztályú csapata legyen a városnak. Ha másért nem, a sokat hangoztatott fiata­lok sportra nevelése érdekében, az utánpótlás végett vagy a szur­kolókért, esetlegesen egy többcé­lú hasznosítást lehetővé tévő sta­dionfelújítás megvalósításáért az önkormányzat tulajdonában álló, szomorú látványt nyújtó létesítményben. (Halkan tesz- szük hozzá, meggyőződésünk, a lokálpatriotizmus nemcsak a fertálymesterek, a bor-, meg ki tudja milyen lovagok, városvé­dők tevékenységében mutatkoz­hat meg, hanem a sportban is, melyek közül talán még mindig sokakat érdekel a futball.) Kinek nevelik a gyerekeket? Lehet azt mondani, hogy a foci sem a régi. Azonban az ESSE ke­reteibe mintegy kétszáz igazolt labdarúgó tartozik, akik többsé­ge utánpótláskorú. És ez a szám (a közelmúlt eseményei dacára) folyamatosan nő. És akkor még a más egri egyletekben vagy a Me­zőkövesd színeiben játszó gyer­mekekről nem is beszéltünk. Ráadásul jelenleg olyan ember áll ez egyesület élén, akiben - a korábbi időkkel ellentétben - ta­lán a városnak sincsenek fenn­tartásai. El kell végre dönteni, mi a cél: az ügyes gyermekek más településeknek szerezze­nek győzelmeket és dicsőséget (miként teszik azt ugyancsak szomorú módon jelenleg is Me­zőkövesden focizó focistapalán­ták) vagy meg tudják mutatni szüleiknek, rokonaiknak, isme­rőseiknek, hogy miként tudnak Eger csapatáért küzdeni. Ne értsen félre senki, nem vízilab­da szintű támogatást kérünk számon a városon. Tudjuk, az a „zászlóshajó”. De amennyiben jövőre az elérhető közelségbe ke­rülő megyei I. osztályban nem tud olyan ütőképes csapatot ki­állítani városunk, amely esélyes lehet az osztály megnyerésére, talán minden lehetőséget elsza- lasztunk, ami a jelenlegi sportot, futballt támogató közegben előre vihetne. Ismert, hogy a megyei II. osztályban játszó csapatunk fizetség nélkül játszik. Köszön­jük nekik és örülünk is sike­reiknek. A magasabb osztály megnyerése viszont pénz nélkül nem lehetséges... Évi rendszeres támogatás Egyetértünk abban, hogy a foci - legalább részben - piaci alapokon nyugodjon. A megyei I. osztályú bajnokság esetleges megnyerése, magasabb osztály­ba történő lépés után valóban az egyletnek kell olyan szponzort, támogatót találni, akinek az NB III már kellő reklámértékkel bír és támogatja csapatunkat. (Meg­jegyezzük, a korábbi támogató Jámbor János, illetve Vancsa Miklós részéről elhangzottak olyan ígéretek, hogy NB III ese­tén talán ők is segítenének.) Egy - minimum megye I-es szintű csapatot megillető - támogatás évi rendszeres nyújtása azon­ban megítélésünk szerint nem hogy nem terhelné meg jelentő­sen városunk büdzséjét, de az egyszerűen elvárható is lenne. Ha ezt Andornaktálya, Verpelét vagy éppen Makiár meg tudja tenni, Éger ugyan miért nem? A város és annak csapata A szurkolók nevében elvárjuk városunk vezetőitől, hogy az önkormányzat ne csupán a sző­lészetet, a bort, a borászokat, az idegenforgalmi látványos­ságokat vagy a termálvíz adta lehetőségeket, esetleg olimpiai bajnokokat adó vízilabdázóin­kat tekintse a város értékeinek, hanem a ma is számtalan gyer­meket naponta megmozgató fut­ballt is! A futballt, ezen belül az ESSE-t tekintse végre a város saját csapatának. Énnek bizo­nyítékául pedig Eger rövid és középtávú sportprogramjának kidolgozása során abba (mini­málisan) építse be az alábbiakat. 1. A felnőttlabdarúgás valós, erkölcsi, és anyagi alapokon nyugvó, hosszú távú és kiszá­mítható (legalább a megyei I. osztály megnyeréséhez elegen­dő) támogatása minden naptá­ri évben. Tudomásul kell végre venni, hogy önmagában az után­pótlás támogatása zsákutca, le­gyen perspektíva az egri gyere­keknek egy helyi, legalább NB Il-es csapat, hogy ne a környező kisvárosok utánpótláscsapatai­ban kelljen, hogy játszanak. 2. Tegyenek meg mindent a sportág helyi presztízsének visszaszerzése érdekében. Ezen belül tegyenek valós, konkrét lé­péseket szponzorok keresésére, taós források felkutatására. 3. Mozgassanak meg min­dent, hogy a jelenleg Egerben edző, de más megye városának színeiben játszó gyermekeknek lehetőségük legyen egri mezben játszani és ide dicsőséget hozni. 4. Biztosítsák, hogy a csapat már tavasztól a stadionban tud­jon játszani. Gondoljanak bele, milyen érzés az egri szurkolók­nak, hogy kis települések csapa­tai ki tudják fizetni a bérleti díjat, a város egyetlen futballcsapata nem! Ezzel egyidejűleg - az egri futball jövője, a fent írt presztízs helyreállítása érdekében is - az egri csapatoktól ne szedjenek bérleti díjat a stadionban. 5. Amennyiben vége a „kor­csolyaszezonnak”, tegyenek meg mindent, hogy a salakos pálya helyén egy élőfüves gyakorlópá­lya épüljön. Hazánkban minden stadionban van egy centerpálya és egy másik, úgynevezett edző­pálya, csak Egerben nincs. Meg­vannak a lehetőségek arra, hogy szinte aprópénzből megépüljön. 6. Nyilvánítsák ki, hogy a Bá­rány uszoda felújítására átcso­portosított önerőt három éven belül a stadion felújítására hasz­nálják. Tegyenek meg mindent a stadion állagmegóvására, és pályázzanak központi pénzek­re, lobbizzanak a kormánynál, amíg nem késő. 7. Felröppent a hír, hogy a Bozsik-program központját az MLSZ megyei igazgatósága Hat­vanba telepítené. Ezt akadályoz­zák meg, mert több mint 200 egri gyereket érint. Mi teljesíthető és mi nem A fenti témában álláspontjuk kifejtésével kérjük, a város sport- koncepciójának kidolgozása előtt adjanak választ a szurkolóknak, melyben valamennyi megjelölt pont tekintetében szíveskedje­nek indokolt, nyilvánosság előtt is vállalt véleményüket kifejteni, mit tartanak teljesíthetőnek, ille­tőleg mit (és miért) nem. Tisztában vagyunk azzal, hogy a döntés a város kezében van. A megjelölt „elvárásaink” azonban csupán kisebb részben anyagi természetűek. Hozzáállás kérdése is. Hozzáállásé, melyet régóta hiányolunk. Ennek okán esetleges elutasításunk vagy ne­gatív válaszuk esetén készek va­gyunk magasabb fórumokon is jelezni a szűkebb hazánk futball- ját érintő gondokat. Nem gondol­juk, hogy csak ott lehet futball, ahol Kosa Lajosok, Deutsch Ta­mások, Tállai Andrások vannak, miként azt sem, hogy ahol a kép­viselők egyike sem érzi magá­énak a focit, az feltétlenül ezen szép sportág halálos ítéletével kell, hogy egyenértékű legyen...” Tatán taroltak a makiári kötélugrók ob A kontinensviadalra történő kijutás is tétet jelentett Kovács Judit tanítványainak Kezükben volt a győzelem, mégis vereséggel zártak Országos csapatbajnokságon, egyben Európa-bajnoki váloga­tón remekeltek a Makiári Lenk­systeme Sport Klub kötélugrói. A Tatán rendezett versenyen Kovács Judit edző tanítványai közül a felnőtteknél a Bánhe­gyi Flóra, Bánhegyi Hanna, Hanuszik Éva, Darvai Júlia és Krattinger Dóra összetételű ötös állhatott a dobogó legfelső fokára állhatott. Eredményeik, gyorsasági: 1., páros: 1., for­máció: 2., duplakötél: 1., páros duplakötél: 1. A serdülők között a Kurtán g Adél, Vona Boglárka, Krattin- t ger Eszter és Kovács Réka al- | kotta négyes összetettben az 1 első helyen végzett. Eredmé­nyeik, gyorsasági versenyszá­mok, páros: 4. hely, formáció 1., duplakötél: 1., páros dupla­kötél: 1. Kis Zsófia és Hanuszik Éva páros gyakorlata második he­lyet érdemelt, Bauer Ákos, Kiss Brigitta és a sérüléséből felépült Kis Zsófia duplaköte­les gyakorlata valamint Bauer Ákos és Kiss Brigitta páros gyakorlata is harmadik helyet ért. Az ifjúságiaknál a hosszú sérülésből felépült Károlyi Dó­ra Darvai Júliával a hatodik he­lyen végzett. Serdülőként Bozó Anna és Sike Anasztázia a 12., Haj­dú Krisztina és Bartha Ildikó a 14. helyen zárt. ■ G. R. röplabda A női NB II Keleti csoportjának 9. fordulójában: Honvéd Zrínyi SE- VIKSZ-Agria RC Eger 3-2 (-23, -20,25,15,8) V.: Újházi, Varga. EGER: BENEDEK., NEMES, ÁRVÁI, BERCSÉNYI, VEREBÉ- LYI, NAGY O. Liberó: MOCSÁ­RI. Edző: Sulyok István. sulyok István: - Jól és maga­biztosan röplabdáztunk, sajnos a hazaiak a harmadik szett megnyerésével fordítottak. A kezünkben volt a mérkőzés. JUNIOROK: Honvéd Zrínyi SE- Agria RC-EVSI0-3. következik: Agria RC Eger- Szolnoki Sí, január 31. ■ S. K. A harmadik szettől már nem ment Dobogón a teljes makiári versenyzőgárda. Gyűjtötték az érmeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents