Heves Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-27 / 276. szám
4 OLVASÓINK ÍRJÁK 2014. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK A padlás című musical is (képünkön az egri előadás egyik jelenete) örök élmény marad a Gárdonyi Géza Színházba látogató gyerekek számára Köszönet a remek színházi élményekért teátrum Kitűnő előadásokat és nagyszerű színészeket láthattunk az évek során Több ingyenes szűrőnapra lenne szükségünk Az egri Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézetben nemrégiben egész napos ingyenes szűrővizsgálatot szerveztek, amin sokan vettünk részt. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészségügy jelenlegi helyzetében nem egyszerű egy ilyen költséges rendezvényt létrehozni, épp ezért ezúton szeretnénk megköszönni az intézmény vezetésének, illetve a szponzoroknak a lehetőséget. Tudjuk, hogy mekkora a jelentősége annak, ha időben felismerik a betegségeket, ezért a legtöbben rászántunk néhány órát arra, hogy minél több vizsgálaton vehessünk részt. A megnyitón elhangzott, hogy a kormány az elkövetkező évben kiemelt figyelmet fordít a lakossági szűrővizsgálatok népszerűsítésére, megszervezésére, különös tekintettel az emlő- és a vastagbél-megbetegedések kellő időben történő felfedezésére. Reméljük, hogy ez az ígéret jövőre valósággá válhat. Szabó József, Eger Emberséjgből jelesre vizsgázott a betegszállító Mivel mostanában rengeteg kritika éri az egészségügyet, ezúton szeretnék köszönetét mondani a Hírlapon keresztül a betegszállítással kapcsolatban. A közelmúltban - a betegágy elhagyását követően - szállítottak haza a szerencsi Tempó szállítók Füzesabonyig. Ott aztán kitettek az egészségház előtt az utcára, mivel az intézmény már be volt zárva. Összefagyva kértem a dormán- di betegszállítókat, segítsenek rajtam, ugyanis már várták az értesítést rólam, ami a másik szállító részéről elmaradt. Itt hangsúlyoznám, hogy vannak még rendes emberek. Bölkény Imre - a dormándi betegszállítók vezetője - idejét nem kímélve jött segítségemre, hogy melegedjek fel, amíg Kömlőről Szűcs László nem ér oda értem. így zajlott az én esetem. Ma is hálás szívvel gondolok becsületes segítőmre. Tisztelettel: Kovács Béláné, Pély Pedagógusi munkám során sok évvel ezelőtt vállalt feladatom lett a tanulók színházlátogatásainak megszervezése. Kicsit ódzkodtam is, hogy fárasztó ez már a tanítási órák után, s attól is tartottam, hogy a gyerekek rakoncátlanok lesznek. Aztán mégis bérleteket vásároltam az Egri Gárdonyi Géza Színházba. Az előadások napján az iskola előtt gyülekezve vártuk a rendelt autóbuszt, merthogy 40 kilométerre van tőlünk a színház. A gyerekek izgatottan, kicsinosítva jöttek, már az is élményt jelentett számukra, hogy Hetven éve, egészen pontosan 1944. október 27-én és 30-án érte nagyobb légitámadás Eger városát. 27-én déli 12 órakor egy orosz repülőgép repült a város fölé, és szórta ki bombáit a tetőzetén vörös kereszttel megjelölt irgalmasrendi kórház patakparti szárnyára. Az épületnek e részében frissen operált és gyógyulófélben lévő betegek, már ide másképp lehet öltözni, egy csillogó csatt, kis zselé a hajra, felszabadultság, egyszóval valamiféle ünhepélyesség... A színház méltóságot sugárzó épületébe érve először megilletődött volt a gyereksereg, de később egyre otthonosabban érezték magukat. Felgördült a függöny, kezdődött a varázslat. Kitűnő előadás, kitűnő színészek. La Mancha lovagja, Láthatatlan ember, A padlás..., és még sok-sok nagyszerű darab. Bűvölet, taps, taps, vastaps. Az előadások végén nem egyszer szaladtam a színészi öltözőkhöz gyógyult, papírjaikra váró katonák tartózkodtak. A bombatalálat következtében 24 beteg meghalt, 30 pedig megsérült. 1944. október 30-án Egert újabb orosz bombatámadás érte, amelynek során megsemmisült a Horánszky Nándor-féle pince-borház (Bárány utca), Muszka Sándor lakóháza a Szálában (Szalapart u. 34), valagyermekeinkért, hogy induljunk végre, mivel itt van már a buszunk, ám ők még találkozni akartak kedvenc színészeikkel, netán éppen autogramot kértek. Blaskó Balázs, Saárossy Kinga, Csendes László, Tunyogi Péter és még sokan mások szeretett ismerősükké váltak. Saárossy Kinga a videómásolásban segített nekik, Szilágyi Olga együtt énekelt velük. A La Mancha lovagja hangfelvételét nekem is megszerezték. Később a nyolcadik osztály meghatottan énekelte ballagásán a gyönyörű betétdalt, hogy „Álom, mit nem mint itt vesztette életét két nő és egy fiatalember. A huszonnégy kórházi áldozatra emlékeztünk a közelmúltban az egri református imaház előtt a tragédia egyetlen élő szemtanúja, Kiss Kálmánná Németh Irén jelenlétében. Neki köszönhetjük, hogy Volt egyszer egy hadikórház címmel pár esztendeje megírláttak még, járni, hol nem jártak még...”. Még szerenádoztak is nekem gyertyafénynél ezzel a dallal. Az egy évados színházi programból majd húsz év lett, kollégák, szülők is bekapcsolódtak, majd nélkülem is vitték tovább. Az „iskolás színház” a legszebb emlékeim közé tartozik. Mert fölemeli a lelket és boldogságot ad. Köszönet az élményért a színháznak és a remek színészeinek! B.-né Sebestyén Katalin, a detki Petőfi Sándor Általános Iskola volt tanára ta visszaemlékezéseit a véres eseményekről. Az egriek e kötetből ismerhették meg az Eger bombázásával és az itt működő hadikórházzal kapcsolatos részleteket. Szerencsére írónké néni ma is jó egészségnek örvend, az utókor pedig hálás azért, mert fontos kordokumentumot tárt az olvasók elé. F. Péter, Eger Igazi gondoskodó otthonra leltek az idős emberek Mátrafüreden Szeretném megosztani a Hírlap olvasóival a mátrafüredi idősek otthonában szerzett, szívet melengető élményemet. Nos, egy szép őszi délutánon, amikor is a mátrafüredi idősek otthonába beléptem, egy családias hangulatú ünnepség közepébe csöppentem. A nemrég elkészült, elegáns kerti pavilon szépen földíszítve várta a vendégeket, miközben kellemes muzsika és nótaszó emelte a hangulatot. Már javában lobogott a tűz is a szalonnasütéshez. Mindezt az asztaloknál ülő, gondosan betekargatott lakók kedvéért szervezték az otthon dolgozói. A pavilon fölavatását tehát igazán bensőségesen ünnepelték meg. Különösen megható volt, hogy az otthon valamennyi dolgozója - a fiatal vezető hölgyeket is beleértve - olyan szeretettel, gondoskodással sürgött az idős nénik, bácsik körül, mintha egy igazi családban lennénk. Felszolgáltak, szalonnát sütöttek, vagy épp egy takaróért szaladtak. Még két önkéntes srác is segített, unokáknak gondoltam őket. Együtt volt mindenki, és érezni lehetett a szeretetet..., a mamáknak, papáknak kijáró, gondoskodó szeretetet. Nagyon jó volt mindezt megtapasztalni, főleg a fiatalok figyelmességét, kedvességét. Mindez mosolyt, derűt csalt az idős emberek arcára, a jó muzsikára velük énekeltünk. Lelket simogató volt ez a délután. Idős szüléink nevében köszönjük az otthon valameny- nyi dolgozójának. Baginé Sebestyén Katalin, Gyöngyös Hálásak vagyunk az önkormányzat támogatásáért Ezúton szeretnénk megköszönni az egri önkormányzat vezetésének, valamint Csathó Csaba volt egri önkormányzati képviselőnek, hogy a sok-sok nehézség ellenére is segítettek a Kertalja út szennyvízhálózatának kiépítésében. Tóth Imréné, Eger A huszonnégy áldozatra emlékeztünk... főhajtás Irénke néninek köszönhetjük a rendkívül fontos kordokumentumot Hat évtized után elevenítettük fel a szép emlékeket találkozó Tiszteltük és szerettük tanárainkat, tanítóinkat, akiknek nagyon-nagyon sokat köszönhetünk Novaj község Eger és Mezőkövesd között egy kis völgyben fekszik, ott születtünk mi valamennyien, akik elhatároztuk, hogy még egyszer összejövünk, és egyszerűen csak örülünk egymásnak. Nem volt ugyan teljes a létszám, a hiányzókért gyertyát gyújtottunk, és halk élőzene (Csak a jók mennek el...) kíséretében emlékeztünk meg tanárainkról és osztálytársainkról, akik már fentről figyeltek bennünket. Tanáraink közül már csak egy él, Hámory Bertalan, aki - sajnos - nem tudott eljönni, ám igazoltan volt távol. Jó osztály volt a miénk, már ami a tanulmányi eredményeinket illeti. Nem volt nehéz dolgunk, mert olyan kivételes tanítóink voltak, akik a kötelező tananyag mellett az életre, a kultúrára, a sport szeretetére tanítottak bennünket, de nemcsak az iskolás gyermekeket, hanem a felnőtt ifjúságot is igyekeztek összefogni. Ma is a fülembe cseng Bar- czi József tanító bácsi intelme: „Magadnak tanulsz! Mert amit egyszer megtanultál, azt sem ÁRVÍZ, sem TŰZVÉSZ nem pusztíthatja el”. Úgy tanította a matemetikát, hogy otthon már nem kellett tanulni, ha jól odafigyeltünk az órán. Sok nemzedéket neveltek fel a községben Stépán László és Stépán Lászlóné tanáraink, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak az ifjúságért. Tiszteltük és szerettük tanárainkat, tanítóinkat, sokat köszönhetünk nekik. Ma, amikor itt ülünk ősz fejjel, és elmondjuk, hogy unokáink mit értek el az életben, talán az ő szellemük is megtestesülni látszik. Itt emlékeztünk meg Kovács Sándor osztálytársunkról, aki az előző osztály- találkozóinkat szervezte. Unokája, Kovács Dávid népdalokat és indulókat játszott nekünk trombitán. Kovács Margit osztálytársunk szintén népdalokat énekelt nekünk gyönyörű hangján. Csuhaj Piroska verssel köszöntött bennünket. Az ünnepi hangulathoz nagymértékben hozzájárult Fodor Péter polgármester úr és Benkéné Kovács Erzsébet iskolai igazgatónő jelenléte, akik tájékoztattak bennünket a községben és az iskolában végrehajtott fejlesztésekről. A fakultatív beszélgetésekhez Káló Margitka osztálytársunk férje, Tóth András zenetanár szintetizátoron és tangóharmonikán zenélt nekünk, miközben asztalra került a „lányok” által készített „nova- ji túrós rétes”, epertorta, ami mind-mind segített oldottá, családiassá tenni a hangulatot. Itt szeretném megemlíteni Tóth András tanár úrnak a fiatalság körében hosszú évtizedeken át végzett munkálkodását: megtanította őket különböző hangszereken játszani. Olyan zenekart alakított, amely a Csillebérci Gyermektáborban országos versenyt nyert. Énekkart is alapított az iskolásko- rúakból, mely énekkar több versenyen jó eredménnyel szerepelt. Előkerültek régi relikviák, fényképek, énekeltünk, táncoltunk. Újra gyermekek voltunk. Vacsora után - az osztálytalálkozó záróakkordjaként - elénekeltük a Honfoglalás musical „Kell még egy szó...” című betétdalát. Felemelő érzés volt! Marsekné, Novaj Továbbra is névvel és címmel ellátott írásokat várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: 3300. Eger, Trinitárius u. 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Kérjük, lehetőség szerint használják e-mail címünket is: hmhirlap@mediaworks.hu . ■ V •4 i
