Heves Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-04 / 232. szám
5 2014. OKTÓBER 4„ SZOMBAT ■HNHBBBnHBHHHHHHBHHHHBBMHHHMHHHHHHHiSSi HORIZONT Életműdíj: zsebre tehette a város kulcsát varga Antal Díszpolgári címmel ismerték el a volt párttitkár, tanácselnök és polgármester tevékenységét Lőrinciben Varga Antalt díszpolgárrá választotta a képviselő-testület. A település hajdani tanácselnökével, a rendszerváltás után háromszor megválasztott polgármesterével nemcsak a sikerekről, hanem legnagyobb közéleti csalódásáról is beszélgettünk. Tari Ottó- Gratulálok a díszpolgári címhez és az ehhez járó város kulcsához! Életműdíj...?- Szerintem a munkám elismerése.- Hány évtized munkájáé?- Több mint ötven éve, 1960 szeptembere óta élek Lőrinciben. Ez idő alatt szinte végig „szem előtt” végeztem a munkámat. Először pedagógusként...- Ennyire ne siessünk, hiszen érdekelne a gyermekkora is, amiről - noha jó ideje ismerjük egymást - vajmi keveset tudok.- Apci vagyok, nagy családban nőttem fel, hatan voltunk testvérek. Életem e szakasza a gondok ellenére is örömteli időszakként él bennem. Anyánk áldott jó asszony volt. Apánk szigorúan nevelt bennünket, gyorsan eljárt a keze, de ma is jó szívvel gondolok rájuk.- Tudjuk, hogy az 1950-es évek szinte senki számára nem jelentettek leányálmot, Önt a szüleinek mégis sikerült taníttatniuk...- Nem ment könnyen, de igyekeztem levenni a gondokat a vállaikról. Nyaranta dolgoztam üzemben, bányában, ezzel is hozzájárulva a tanulás költségeihez, hiszen már felső tagozatos korom óta pedagógus szerettem volna lenni...- ...és az is lett!- A tanítóképző elvégzése után két évig a szülőfalumban dolgoztam, azután Lőrincibe kerültem. Összesen tizenhárom évet töltöttem el a pályán. Sok kedves tanítványomra a mai napig emlékszem; nemVarga Antal, Lőrinci díszpolgára örömmel látja, hogy - mint mondja - a település jó kezekben van, folyamatosan szépül és gyarapodik... ÄHet Embere csak a kitűnően teljesítő diákokra, hanem az eleven, „zsivány” gyerekekre is, akik közelálltak hozzám, talán mert a saját gyerekkoromra emlékeztettek.- Tizenhárom esztendő után mégis váltás következett, s otthagyta a katedrát...- Az élet máshová szólított, és egy újabb tizenhárom éves ciklus következett: függetlenített párttitkár lettem. Sokan ezt politikai funkcióként értékelik, ami természetesen igaz is, de nem kizárólagosan. Hiszen azt sem szabad elfelejteni, hogy az akkori rendszer sajátosságaiból adódóan számos, ennél sokkal ösz- szetettebb, nemcsak ideológiai alapú feladatunk volt, amelyek eredményei a mai napig látszanak Lőrinciben. Hogy néhány példát mondjak: ebben az időszakban kezdődött el a vízvezeték-hálózat építése - amit később már mint tanácselnök fejezhettem be -, létrehoztuk és önállóvá tettük a zeneiskolát, s ekkoriban építettük az egészségügyi kombinátot, a lőrinci óvodát és a mátravidéki erőműi tornatermet is. Létrehoztuk az idősek otthonát. Az idősebbek még emlékezhetnek a több kilométer hosszúságú új járda megépítésére és a parkosításra is, ami 1961-ben elkezdődött. E téren Molnár Gabi bácsinak és Molnár Karcsi bácsinak elévülhetetlen érdemeik voltak. A munkát mi tovább folytattuk.- Említette a tanácselnökséget, amely újabb kihívást jelentett...- A terület nem volt ismeretNEVJEGY név: Varga Antal, pedagógus, nyugdíjas polgármester született: 1939-ben, Apcon család: 53 éve nős, két felnőtt leánygyermeke és négy unokája van hobbi: a főzés, amit nyugdíjasként már nyugodtan gyakorolhat. Szívesen elkészít bármit, főként atgulyást Varga módra. Érdekesség, hogy a zöldbabfőzeléket uborkasalátával, a csirkepörköltet túrós csuszával, a tokányt pedig juhtúrós puliszkával szereti. Kedvence a sárgarépás-tejfölös rétes is. Napjainkban is folyamatosan figyelemmel kíséri a településen történteket. Örömmel látja, hogy - mint mondja - jó kezekben van, folyamatosan szépül, gyarapodik Lőrinci. len a számomra, mivel nemcsak pártmunkásként, hanem tanácstagként és a tanács végrehajtó-bizottságának a tagjaként is volt alkalmam feltérképezni a feladatokat. Amikor Szentgyörgyi János nyugdíjba ment, engem választottak meg utódjául. 1984 április elseje volt, amikor tanácselnök lettem. Ám ettől függetlenül a feladatot komolyan vettem. Bőven volt tennivalónk annak ellenére, hogy - jórészt az üzemeknek köszönhetően - Lőrinci viszonylag fejlett településnek számított. Első intézkedésem az intézményesített szemét- szállítás bevezetése volt. A közutak állaga nagy problémát jelentett, de pár év alatt elértük, hogy nem maradt földút az akkori nagyközségben. Továbbá befejeztük a vízvezetéket, megépült a selypi orvosi rendelő, a középiskola tornacsarnoka. ’87-ben jött a crossbartelefon, ’89-ben a gázberuházás, ’90- ben pedig a rendszerváltás.- Erre az időszakra tehető viszont- ahogy Ön fogalmazott - közéleti tevékenységének legkeserűbb időszaka is.- Igen, Petőfibánya leválása 1989-ben. Nagyon nehezen viseltem; furcsa volt, hogy tanácselnökként nekem kellett „levezényelni” a szavazást, ügyelni a törvényességre, annak ellenére, hogy elleneztem, és a mai napig nem értek egyet a történtekkel. A terület mindig is a lőrincieké volt...- És röviddel ezt követően jött az első szabad helyhatósági választás, aminek eredményeként igencsak meggyőző fölénnyel lett Lőrinci polgármestere...- Négy jelölt volt, hetvenöt százalékot kaptam. Vallottam, hogy nem kell „ködösíteni” a múltamat illetően, s az eredmény az addigi tevékenységem elfogadottságának a visszaigazolása lehetett.- Három cikluson át vezette Lőrincit, amely idő közben város lett.- A rangot 1992-ben kaptuk meg, s ha Petőfibánya leválását a legnagyobb csalódások között tartom számon, akkor a várossá válás számomra a legörömtelibb pillanatok egyike. És ami még fontosabb: számos, kézzelfogható eredménnyel járt. Az akkori gazdálkodás hozadékaként több pénzt kapott az önkormányzat, okmányiroda nyílt, rendőrőrs létesült. A szakiskolában gimnázium indult, erősödött a város térségközponti szerepe, és még sorolhatnám. Fejlődtünk.- Milyen érzés, hogy hosszú közéleti múltját ma is településszer- te elismerik, megállítják az utcán, kikérik a véleményét és aktuális ügyekről kérdezik?- Örömmel tölt el.- Még aktív közéleti munkássága során, 1995-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést, 2005- ben a Heves Megyéért elismerő címet, idén pedig - immár nyugdíjasként - lakóhelye díszpolgára lett. Meglepődött?- Igen, és nagyon jólesett. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Történet arról, mi is az igazán fontos az életben Ismert slágerek és színes táncok Tegnap este láthatta először az egri közönség a Gárdonyi Géza Színház legújabb stúdiószínpadi bemutatóját, Tom Ziegler darabját, a Grace és Glóriát Csiszár Imre rendezésében. A történet szerint egy haldokló, idős, vidéki nőt egy fiatal gondoz, s az együtt töltött napok során kiderül, mi is az, ami igazán fontos az életben... Grace-t Tímár Éva alakítja, aki úgy fogalmazott: ezt a darabot öröm játszani.- Gyönyörű történet, ami fontos dolgokról szól. Nagyon élveztem a próbákat, rengeteget kaptam ettől a szereptől a munka során. Számomra azt mondja ez az előadás, hogy hogyan éljük örömmel és nyitottan az életünket. Grace öreg farmerasszony, ám tudja. Hiába, hogy Glóriával két különböző világból jönnek, mégis barátságot kötnek, s megtanulják egymástól, hogy bizony minden nehézség ellenére vannak az életnek szép pillanatai. Színészként is így próbálom élni az életem, van bennem érdeklődés a világ és a szakmám iránt. A mai ember távol került a természettől, az élet részeként fogja fel a halált - meséli a GloGrace és Gloria, a beteg, s az ápoló. De ki szorul megmentésre...? riát játszó Dimanopulu Afrodi- té. - Az ápolóként érkező, személyes tragédiát hordozó nő sok mindent megért az együtt töltött napok alatt, számos dologgal szembesül. .Rendkívül élveztem a próbákat, kicsit családdá is váltunk Évával. Szeretek stúdióban dolgozni, hihetetlen koncentrációt igényel, észre kell venni egymás ritmusát, még a lélegzetét is, s itt, e kis térben minden látszik, úgy is mondhatnám: nem lehet hazudni. Nagy élmény volt a közös munka, Éva segítőkészségével és szakmai alázatával. ■ Október 17-én mutatja be a Gárdonyi Géza Színház Ábrahám Pál sikeres revüoperett- jét, a Bál a Savoybant Halasi Imre rendezésében. A darab a felső tízezer köreiben játszódik, sok félreértéssel, szellemes fordulattal. Persze, ahogy az az operettekben illik, a végére minden jóra fordul. Ám addig sok sláger hangzik el a közönség örömére, s színes táncok tarkítják a Savoy bálját. A főbb szerepekben Füredi Nikolettet, Udvarhelyi Boglárkát, Misurák Tündét, Bánfi Katát, Egyházi Gézát és Csengeri Attilát láthatjuk. ■
