Heves Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-18 / 244. szám
2014. OKTOBER 18., SZOMBAT HORIZONT 5 „Körbetekemi Európát nem nagy kunszt!” szabó ádám Több mint tízezer kilométert tett meg kétkeréken azért, hogy megismerje saját határait Szabó Ádám májusban gondolt egyet, s eldöntötte, egy hónap múlva elteker Egerből a „világ végére”, azaz Finisterre csodálatos partjára. Társául Zsiráf, a bicikli szegődött, aki önzetlenül szolgálta gazdáját, bármilyen viszontagságos is legyen az út. Három hete tértek haza... Szomszéd Eszter- Engem elsődlegesen az érdekelne, mi az a munka, ami mellett az ember megengedhet magának kósza 2-3 hónap szabadságot.- Itthon dolgozom már két éve, magamat menedzselem, nem tartozom senkinek elszámolással. A videóvágást, amiből most élek autodidakta módon tanultam meg. Hat évig egy sporttelevíziónál dolgoztam operatőrként és vágóként, az utóbbi időben pedig a snowboard lett az életem. E- Úgy veszem észre, sosem unatko zik. Ha nem snowboardoz- hat, akkor biciklire pattan?- Tulajdonképpen igen, elég sokrétű, hogy miért is indultam el ezen az úton. A 2012/13-as szezonban Ausztriában dolgoztam, a hegyen éltem öt hónapot. Snowboardoztam, pályát építettünk és filmeztem is. Az utolsó héten azonban elszakadt a keresztszalag a jobb térdemben, és emiatt haza kellett jönnöm kényszerpihenőre. Úszni jártam, de az orvosom is azt mondta, hogy a kerékpározás a legjobb gyógymód. Ez pont kapóra jött, mert már rég meg akartam látogatni egy barátomat Francia- országban, és az El Camino is régi vágyam volt. Megszerveztem hát ezt az utat, ami egy teszt is volt arra vonatkozóan, mit bírok mentálisan és fizikálisán, mert szeretném majd meghódítani a nagy Keletet is.- Hogyan lehet megszervezni egy ilyen bicikliutat?- A költségvetésem elég minimális volt. Három hónapra terveztem, és előre megvoltak bizonyos etapok és pár megálló. Napi átlagban 140 kilométert tekertem. Zürich volt az első olyan úticélom, ahová, hogyha eljutok, meg tudom azt állapítani, hogy a térdem bírja-e majd végig. Mindent rendben találtam, így pár nap pihenő után bicikliztem tovább Bembe, majd Párizsba. Egy-két hét után volt mindig egy-egy hely, ahol kicsit megpihentem, de ezeken kívül mindig sátorban aludtam épp', ahol rámesteledett, 116 napból 85 vadkemping volt.- Mi volt igazából a cél? Mit akart elérni?- Elsődlegesen az, hogy meglátogassam a barátaimat, elmenjek az óceánpartra, szörfözhes- sek, megcsináljam az El Cami- not. Nem gondoltam, hogy ilyen messzire jutok, egy térképem is van arról, merre jártam.- Milyen a kapcsolata a biciklijével?- Hehe. Személyes! Hát, ő volt a társam az út alatt, sokszor vele beszélgettem. Ez a bringa már nyolc éve m»* van meg nekem, és neve is van: ő Zsiráf, mert elég méretes példánynak számít a kerékpárok között.- Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai ennek a 116 napnak? Lehet erre válaszolni?- Még feldolgozás alatt vannak az élmények. Igaz, hogy már lassan három hete hazaértem, de mindennap más ugrik be, nem tudnék egyet kiemelni. Azt viszont elmondhatom, hogy rengeteg érdekes és értékes emberrel találkoztam. Azokkal, akikkel kellett.- Mit reagáltak, amikor elmesélte, milyen hosszú út van Ön előtt/mögött?- Sosem került ez szóba, mert nem éreztem azt, hogy ez egy nagy vállalkozás, sőt, utólag már azt mondom, nem volt nagy kunszt. Nyilván indulás előtt az, hogy belevágok az ismeretlenbe, nagy izgalommal töltött el, de az út alatt nem jutott eszembe, hogy ez mekkora dolog, csak éltem. Nagybetűvel. Szabad voltam, kinyílt előttem a világ. Sokan csodálják ezt, és én sem találkoztam sok olyan emberrel, aki ekkora távot tett meg. Volt A boldogság az út, nem a végállomás - tartja Ádám. A nagy úton Zsiráf volt a társa, aki nem is hagyta cserben, csak egy alkalommal volt defektje a tízezer kilométer alatt, Portugáliában. egy manchesteri srác, aki Bangkokból indult és a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően Velencében találkoztunk. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy ő majdnem ugyanazt az utat tette meg, amit majd én is szeretnék. Három órát töltöttünk így együtt, majd elváltak útjaink.- Biztosan sajnálta, hogy nem volt több idejük...- Igen, nagyon sokat tanultam ezekből a találkozásokból, mert ebből a modern életből ez hiányzik, hogy az ember tudjon elengedni. Nem vesszük észre, hogy sokszor azért vagyunk boldogtalanok, mert beleragadunk a hétköznapjainkba. Valójában az elengedést kellene megtanulni, hogy át tudjunk lendülni bizonyos dolgokon, mert ha folyamatosan kattogunk, akkor egy idő után azt vehetjük észre, hogy eltelt az élet. Erre nagyon jó volt ez az út: a találkozások rövidek, de lehet, hogy egy óra alatt is úgy megkedvelsz valakit, hogy utána sajnálod, hogy nem tölthetsz vele több időt. Keserédes az érzés, de el kell fogadni, hogy ez a dolgok rendje, ami átvetíthető az élet más területeire is.- Az extrémitás egyébként is jellemző az életére ?- Lehet, hogy kezdetben annak tartottam, de most már nem. Sokat változtam az út alatt. Egyébként már gyerekkorom óta szeretem a veszélyt, tulajdonképpen a gördeszkás társadalom nevelt ki, sokat lógtunk az utcán. Aztán jött a snowboard... Szóval, ha úgy vesszük, akkor a kérdésre a válaszom igen, jelen van az életemben az extrémitás.- Ebből arra is következtetek, hogy nem szeretné azt sem, hogy bárki beskatulyázza, a változatosság éltető- Ez így van. Egy dolog biztos az életben: az, hogy minden változik. Aki pedig ismer az tudja, hogy engem lehetetlen beskatulyázni. Én mindig találok magamnak valamit, és akkor annak élek. Két mondás is eszembe jut. Az egyik az, hogy ha a hobbid lesz a hivatásod, akkor kéress magadnak egy másik hobbit. Nos, nekem a hobbim volt a snowboardozás, majd az lett a hivatásom, és kerestem egy másik szabadidős elfoglaltságot, a videóvágást... A másik mondás pedig az, hogy élj abból, amit szeretsz és akkor nem kell dolgoznod. Úgy gondolom, sikerült megvalósítanom. Ha megszeretteted magaddal azt, amit csinálsz, akkor nem tekinted nyűgnek a munkád. M H gyarorszac R< l Cáen Rennes MüiVich Fia' biaország Svájc Lyon »OniTwidua'Horvátország Szerbia p^Öfnan Olaszország + pcéíöna; Latina . Tätari/Sassari Nápoly arí Albr”''' Palma de Oristano Twén-teng« — Mallorca Cagliari Cosenza Annába - Batna - ajL NÉVJEGY NÉV: Szabó Ádám „Szalag” SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Eger, 1981. november 5. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nőtlen foglalkozása: televíziós operatőr, vágó iskolái: egri Dobó István Gimnázium, Egri Kereskedelmi Szakközépiskola Technikum, Károly Róbert Főiskola (idegenforgalom-szálloda szakirány) hobbi: mindig más hobbit talál magának, most talán a snowboardozás kedvenc író: Weöres Sándor KEDVENC KÖNYV: Dr. Frederick Lenz„Rama”: Szörföltem a Himalájában; Biblia kedvenc zene: mindenevő, de főleg a métáit és a rockot kedveli kedvenc film: Forrest Gump OO PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Még nyolcvan év múlva is sláger lesz Nagy sikerrel mutatta be a Gárdonyi színház tegnap este a Bál a Savoyban című revüoperet- tet, Halasi Imre rendezésében. A főbb szerepekben Füredy Nikolettet, Udvarhelyi Boglárkát, Misurák Tündét, Bánfi Katát, Egyházi Gézát, Csengeri Attilát és Radvánszki Szabolcsot láthatjuk.- Három darabot próbáltam egyszerre: a Bál a Savoyban /nellett Pesten a Marica grófnőt és a Félrelépni tilost. Ezért nagyon fegyelmezetten kellett végigcsinálni a próbafolyamatot - árulja el a Henryt játszó Csengeri Attila. - Aki ismeri Csengeri Attila és Dér Gabi az előadás egyik meghatározó jelenetében.. Halasi Imrét, tudja, hogy talpig úriember, az a fajta rendező, aki harmóniát, békét teremt a színpadon. Henry olyan figura, akiben kamatoztathattam a humoromat, próbálok kedves, sármos lenni és hozzátenni azt, amilyen civilben is vagyok. Az előadásban jazz‘is felcsendül, sokan lehet, hogy nem is tudják, hogy ez az az operett, amiben benne van a „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz...” kezdetű sláger. A darab 80 évvel ezelőtt született, jó lenne, ha még 80 év múlva is játszanák, esetleg velem a főszerepben... - mondja nevetve a népszerű színész. ■ Engler Imre a műszak élén engler imrét nevezte ki októbertől a Gárdonyi Géza Színház műszaki dolgozóinak élére Blaskó Balázs igazgató, limmy - ahogy mindenki szólítja - huszonhat évvel ezelőtt került a színházhoz, azóta több területen is dolgozott: volt kellékes, a kelléktár vezetője, majd színpadmester.- Már nem csak a színpad és a körülötte lévő munkák tartoznak hozzám, hanem a házfenntartás, karbantartás, takarítás, díszletgyártás is; a munka megszervezése, kapcsolattartás a műhelyház és a színpad között. lanuárban kezdem a huszonhetedik évemet itt. Megtapasztaltam, milyen más szemmel nézni a színházra, egy-egy előadás megszületésére. Sok mindenhez kell egy kicsit érteni: eredetileg elektronikai műszerész vagyok, hobbi pincér és egy Mekk Elek-féle barkácsmester. Az évek során magamba szívtam a hangosításból, a faipari szakmából, s a villamosságból is egy kicsit. A feszített tempó ellenére is sok örömet ad a munka: amikor elkezdődik egy előadás, az ember látja, hogy érdemes csinálni. Talán ez tartott itt eddig is a színházban, hogy a munkám minden nap kreatív és változatos. ■ I
