Heves Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-28 / 174. szám

20Í4. JÚLIUS 28., HÉTFŐ HORGÁSZÁT - VADASZAT 5 Néhány tanács azoknak, akik most kezdik a horgászást Vadászok ünnepe Parádfürdőn hagyomány Az idei évben is a palócnappal együtt rendezték meg a megyei napot ajánlás A horgászat igen szórakoztató sport. Ám el is lehet rettenni tőle, különösen egy kezdőnek. Fontos ezért, hogy aki először vesz kezébe pecabotot, tisztában legyen néhány ismerettel, különben a kudarcok eltántorítják. Először is illik tudni: attól függően, hogy hol vetjük ki horgunkat, más-más taktikára van szük­ségünk. A sós vagy hideg víz kü­lön horgászati stílust igényel. Nyugodt és friss vízben is más módszert kell alkalmaznunk. Tekintet nélkül a kifogni kí­vánt hal vagy a víz típusára, van néhány tipp, amit minden­kinek érdemes megfogadnia. Tavon és folyóban is érdemes ott kivetni a horgunkat, ahol a víz sekélyről mélyre vált. E területeken előszeretettel néznek ennivaló után a halak. ■ Ha a partvonalon horgászunk, akkor kétségkívül nagyobb az esélyünk a kapásra. A fényes csalik vonzzanak bizonyos fajtákat, de a nap tük­röződése elvakíthatja és meg­zavarhatja őket. Használjunk inkább matt és fémcsalit! Ha a partvonalon horgászunk, na­gyobb az esélyünk a kapásra. Keressünk mohás területeket, mivel a halak gyakran fordul­nak ott meg! Nem kell a legelterjedtebb módszerhez folyamodnunk. Sokan használnak csaliként kukacot, de a sáska is jó. A na­gyobb halak, mint a sügér, különösen kedvelik ezt a cse­megét. Használjunk kesztyűt a kifogott hal kezeléséhez, hogy ne csússzon ki a kezünkből a zsákmány, amire akkor na­gyobb az esélyünk, ha éberen figyeljük a helyi horgászhí­reket is. Tudjuk meg, milyen halak éjnek a horgászhelyen, hogyan lehet őket a legkön­nyebben becserkészni. A horgász fő erénye a türe­lem. Az eredményességhez e kitartás mellett kell még a szakértelem és időzítés is. Ne feledjük: mindig tanulhatunk valami újat. A halak viselkedé­sének és környezetének meg­értése és megismerése hozzá­segít ahhoz, hogy kifogjuk azt a várva várt nagy halat. ■ Huszonharmadszor rendez­ték meg a megyei vadászna­pot. A hagyományokhoz hí­ven a parádfürdői park adott otthont idén is a nagyszabá­sú, a palócnapokkal párhuza­mosan zajló rendezvénynek. Sike Sándor A vadászokról a kívülállóknak nagyon gyakran téves elképze­léseik vannak. Nekik azt taná­csolhatjuk: menjenek el egyszer a megyei vadásznapra! Az idei, dr. Semjén Zsolt miniszterel­nök-helyettes fővédnökségével lebonyolított rendezvény szer­vezői - Párád és Bodony önkor­mányzata, az Országos Magyar Vadászkamara Heves Megyei Területi Szervezete, valamint a Heves Megyei Vadászok, Vad­gazdálkodók és Természetvé­dők Szövetsége (HMVVTSZ) - mindenkit szívesen láttak. A vadásznapot az idén huszon­harmadszor rendezték meg Pá­rádon, pontosabban a parádfür­dői parkban. Amit ott személye­sen megtapasztalhattak a nem vadász résztvevők, biztosan se­gítségükre volt az esetleg meg­lévő előítéleteik eloszlatásában. A rendezvénynek voltak pro­tokolláris, s a kötetlen kikap­csolódást szolgáló részei. Áz előbbiekből komoly dolgokat tudhatott meg a hallgatóság. Olyanokat, amelyekről Győrfi Balázs, a Nemzeti Agrár Ka­mara (NAK) országos elnöke beszélt köszöntőjében: „Az ta­lán közhelyként hangzik, hogy hazánk vadállománya nemze­ti kincs, és Magyarországon szakszerű vadgazdálkodás folyik. Kevésbé ismert tény vi­szont, hogy a kamarának 12 ezer tagja dolgozik az erdő- és vadgazdálkodás területén.” A protokolláris köszöntések az eseményen egy állófogadá­son, illetve a rendezvény meg­nyitóján hangzottak el. Mud- riczki József, Párád és Bodony polgármestere arról beszélt, hogy a megye ezen szépséges részébe vadászni érkezők min­dig jó szájízzel távoznak. Poló- nyi György, a vadászkamara megyei területi szervezetének A NAK elnöke emlékeztetett arra, hogy tavaly a vadkárok ügyében konferenciát tartot­tak, idén februárban két stra­tégiai megállapodás is született három szervezet - az erdészek, a földtulajdonosok és a vadász- társaságok - képviselői között. Győrfi szerint ők kölcsönösen egymásra vannak utalva. Érde­keik eltérnek ugyan, de össze­■ A vadászturizmusunknak világhíre van, nem elha­nyagolható a vadászat gazdasági szerepe sem. hangolhatok. A hazai vadásztu­rizmusnak világhíre van, ám nem elhanyagolható a vadászat gazdasági szerepe sem. Az el­múlt esztendőben az ágazat be­vétele 20 milliárd forint volt. elnöke azt emelte ki, hogy a ba­rátságról és természetről szól ez a rendezvény, és arról, hogy a környezetünkkel összhangban, egészségesen éljünk. Az ember és természet harmonikus viszo­nyát hangsúlyozta köszöntőjé­ben Farkas László Márton, a Heves Megyei Vadászok, Vad­gazdálkodók és Természetvé­dők Szövetségének az elnöke. A 2700 megyénkben vadász közül nagyon sokan, közöttük a közéletben is szerepet vállaló emberek - volt és jelenlegi pol­gármesterek, iskolaigazgatók, háziorvosok, művészek - jár­nak erre az eseményre, amely­nek meghatározó része a vad- ételfőző verseny. Jól kipróbált csapatok törekednek arra, hogy megmutassák: a vadat nem csak elejteni kell, annak húsá­ból a legkülönfélébb, többnyire titkos trükkökkel az ízeket is elő kell tudni csalni. De még nagyobb igazság az, amit a ká­li vadászok főztjéért felelős Tóth István megfogalmazott: „Nem a győzelem a fontos, úgy jöttünk el, hogy vagy hatvanan bizto­san leszünk és egy jót együnk.” Tettünk egy gyors kört a ver­senyző csapatoknál, és néhá­a xxiii. Heves Megyei Vadász­nap vadételfőző versenyének eredménye a következő: leves kategóriában első a Kanázsvár Vadásztársaság, második a Ki- nológiai Bizottság, míg a „do­bogó” harmadik fokán a Do- moszló-Kisnána Vadásztársa­ság végzett. A sültek kategóriá­ban csak az első díjat ítélték oda, míg a pörkölt kategóriád nyat meg is kérdeztünk. A Fény- kőbükk Bérkilövő Vadásztársa­ság sátránál Császár Imre a vaddisznópörkölt főzését irányí­totta. Szerinte türelem dolga és az ízesítésen múlik a siker.- Minden évben ittvagyunk. Többször nyertünk. Volt első díj, második, vagy különdíj. A zsűrizést követően derült ki, hogy a legjobb levest főző Kanázsvár vadásztársaság fő­zőhelyét is felkerestük. A sza­kácskodás irányítója nem más volt, mint Mátraballa polgár- mestere, Forgó János. Tejfölös vadragu készülődött, ami mel­lett főztek még halászlevet, bir­kapörköltet, szarvaspörköltet. Utóbbi titkáról a polgármester elárulta: szarvasgombaolajjal fűszerezik. Persze a mértékre nagyon kell ügyelni. ban két második és két harma­dik helyezettet díjazott a zsűri. A Kompolti Vadászok Baráti körének a sültje volt a legjobb, míg a pörkölteknél a Felső-Tar- navidék Vadásztársaság nyert. Második az Aranyos és vidéke Vadásztársaság, s a Csengőkő Vadásztársaság, harmadik a Verpeléti Vadásztársaság és a Szánas Vadásztársaság. A káli Grassalkovich Vadász- társaság szarvascombot készí­tett vadasan, szalvétagombóc­cal tálalva. Tóth István szerint vagy hat szakácskönyvet össze­vetettek, abból jön össze egy újítás. Szarvasból fasírozott is készült a főzés közbeni kóstol­gatáshoz. Ez a fasírt annyiban más, mint a hagyományos, hogy nincs benne fokhagyma. A kisköreiek sátrához a volt polgármester, Szén József invi­tált bennünket. Tejfölös gom­bás őzragu főtt, a háziorvos dr. Bús András felügyeletével. A doktor úr sorolta az összete­vőket: apróra vágott, filézett őz, hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, bors, kömény, ba­bérlevél, tejföl, mustár, gomba...- Hígabb lére eresztett pör­költről van szó, gyengébb fű­szerezéssel, szarvacska tésztá­val tálalva. Kanállal lehet enni, finom és ez a lényeg. Megkérdeztük: az orvos sze­mével milyen a vadhús?- Az átlagember nem vad­evő. Több oka van ennek. Ne­héz hozzájutni és drága is. A vadhús egészséges, manga­licazsírral készítve a pörköltet, eleve sovány húsról van szó, a koleszterinszintünk sincs veszélyben. Meggyőződésem, hogy nagyobb mértékben le­hetne fogyasztani. A rendezvény szervezői a vadásznap lényegéről A vadételfőző versenyben elért eredmények A szivárványra pisztráng és a pergetés módszerek Sokan esküsznek a műlegyezésre, de azért van más megoldás is Negyven kilóval lehetett nyerni a Görbeéri-tónál A pisztráng igen óvatos, félénk hal, eredményes fogásának egyik alapfeltétele, hogy hor­gászhelyünk megközelítésében és az ott tartózkodás alatt zajta­lanok, észrevétlenek legyünk. A parton úgy helyezkedjünk el, hogy az árnyékunk még vélet­lenül se vetődjön a vízre! Mivel a pisztráng a folyással szemben áll, ezért mi is ebbe az irányba haladjunk, így egyre közelebb juthatunk a hal megfigyelt les­helyéhez. A pergetés eredményesség­ben gyakran felülmúlja a mű- legyezést. A sűrű növényzet között rövid pergetőbottal a do­bás is kevesebb gondot jelent. További előnye, hogy a nagyobb Ö 1 Hasonló sikerben lehet részünk, hajó módszert választunk egyedek rendszerint e perge­tett műcsalinak „ülnek fel”. A sebes folyásban, a tajtékzó zuhatagokban, nagyobb, mé­lyebb vizekben, illetőleg akkor, ha nincs légyjárás, érdemes kis támolygó, még inkább apró forgókanalas villantóval piszt- rángozni. A villantó színe - ha átlátszó, tiszta a víz - ne legyen túl csillogó, ilyenkor jobbak az aranysárgás-vörösrezes vagy sötétebb színű kanalak. Eredményesek a műléggyel kombinált, kisebb villantok. A pergetéshez rövid, 2 méter körüli dobóbotot, 0,18-0,20 mm-es jó minőségű zsinórt és kis méretű peremorsót célsze­rű használni. ■ verseny A Görbeéri-tónál ren­dezte a Hatvani Horgászegye­sület a Ponty-Amúr Horgász­versenyt. A kiírás szerint csa­patban lehetett indulni, három napjuk volt a versenyzőknek, hogy minél több halat fogjanak. Vasárnap 12 óra előtt mérlegel­tek és volt, akinek 17 és fél ki­lót mutatott a mérleg, a vízpar­ton töltött idő így nem volt ered­ménytelen. Ám a győzelemhez ez sem volt elég: Zsigri Zsolt és Zsigri Levente több mint 40 ki­ló halat fogtak, így idén ők vi­hették haza a kupát. A legnagyobb méretű hal amúr volt, több 10 kilóval, pon­tyot 6 és fél kilósat is fogtak. A Hatvani Horgászegyesü­let elnökétől, Gálik Tamástól megtudtuk: az egyesületnek csaknem 700 tagja van. Az eseményen részt vevő Horváth Richárd alpolgármester azt mondta: a hatvani horgászok erős közösséget alkotnak, ő is a Görbeéri-tóhoz jár pecázni har­minc esztendeje.- Az első pecsét a horgász­igazolványomba még 1984-ben került, szinte ezeknél a tavak­nál nőttem fel - fogalmazott, majd hozzátette: több intézke­dést is tett az önkormányzat, amivel rendezték a Görbeéri-tó környékét. Pályázati forrásból felújították az állami tóra beve­zető utat. A nagy tó vízszintjét szabályozták. ■ * t A * # *

Next

/
Thumbnails
Contents