Heves Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-14 / 162. szám
2014. JÚLIUS 14., HÉTFŐ MEGYÉNK KISTÉRSÉGÉI 5 A tűz ölelesenek kincsei üvegtár Észak-Magyarország emlékeiből nyújt válogatást a kiállítás WG1br*3. Ladóczki Vilmos (kendőben) mutatja az üveghordót, amelynek sokan csodájára járnak. Nem véletlenül, hiszen igazi különlegességről van szó. A kamerák jók, de az áramszámla irreálisan magas probléma Egyeztetésre gyűltek össze a napokban az Egri Kistérség polgármesterei a no- vaji Faluházban. A téma a térfigyelő-kamerarendszer, pontosabban az ahhoz kapcsolódó irreálisan magas áramszámla volt. Mint arról korábban beszámoltunk: közel tucatnyi községben helyeztek el új berendezéseket egy LEADER-es pályázat segítségével. A vezetők örültek a lehetőségnek, hiszen a cél az, hogy biztonságosabbá váljanak a települések, ám az áramszolgáltató irreálisan magas számlát küldött több helyre is. Bóta Géza, Noszvaj polgár- mestere elmondta: ugyanazért a szolgáltatásért (lévén minden településen ugyanolyan szerkezeteket állítottak üzembe) Egerszalókon kameránként 3000, Verpeléten 2161, Noszva- jon 26 ezer, Novajon több mint 10 ezer, Egerszóláton 762 forintot kellene fizetni. Hozzátette: külön bosszantó, hogy eddig még nem ért el olyan embert, aki döntési pozícióban lenne.- Érthetetlen, hogy azzal a településsel teszi ezt a szolgáltató, amely minden egyes számláját határidőre, teljes ösz- szegben évtizedek óta kifizette - emelte ki. Fodor Péter, Novaj polgár- mestere úgy fogalmazott: ragaszkodnak a korrekt, teljesítményarányos fizetéshez, ezért az érintett önkormányzatok közösen lépnek fel az ügyben. Abban egyetértettek: a térfigyelő-kamerarendszer hasznos, ezért is kell mielőbb megoldást találni a problémára. ■ Oldalszerkesztő: Pécsik Attila Telefon: 06-30/202-4733. Hirdetési ügyekben: 06-36/513-633. Egri kistérségi oldalunk legközelebb augusztus 14-én jelenik meg. Kultúrtörténeti állandó kiállítás nyílt nemrég Noszvajon. Az Üvegtár kiállított kincsei korokat, dolgos embereket és szép történeteket idéznek a látogatóknak. Pócsik Attila A föníciaiak vízinövények hamujából nyerték a szódát, amelyet a gyapjűkészítők textil puhítására, ruhák mosására is használtak. Ekkor, az ókorban még nem tudták, az üveg egyik fontos alapanyagát használják. Az űj anyag megszületését - bár a pontos történetet nem tudjuk - állítólag a véletlen hozta el: egy agyagedényre, kiégetése előtt, valahogyan homok és szóda keveréke került. Amikor a fazekasmester kiégetés után megnézte művét, meghökken- ve látta, hogy az edény falát bámulatosan sima, csillogó réteg borította. A Római Birodalom idején az üvegtárgyak már az egyszerű emberek számára is elérhetővé váltak, a firenzei kereskedőket is ez tartotta el. A tűz ölelésében létrejövő masszát az üvegfúvó precizitása, gyakorlata és kreativitása teszi még varázslatosabbá, érthető hát, ha sokan szeretnek bele a csodába. E szeretet és szenvedély hozott össze három embert, Thummerer Évát, Bu- csek Andrást és Ladóczki Vilmost, akik Noszvajon a Magtárban nyitották meg az egyedülálló kultúrtörténeti kiállítást, az Üvegtárat. Az átadáskor egyebek között elhangzott: a tárlaton látható közel 1300 tétel mindegyike egyedi, tehát nem tömegtermékekről van szó, hanem olyanokról, amelyek hosszú évek után is értékállóak. A kiállítás alapját valójában Ladóczki Vilmos magángyűjteménye adja, aki évtizedeken át járta a falvakat, olykor padlásokon kutatott egy-egy szép emlék, kincs után. A kincs átvitt értelemben (is) értendő, a tárgyak ugyanis a paraszti életet is bemutatják. Van itt befőttesüveg, patikaaz üveget a magyarság még a honfoglalás előtt megismerte, a hazai üveggyártás a középkorban kezdődött el. Az első biztosan ismert üveghuták a bányavárosok vidékén működtek. A XVI. század végétől magánföldesúri uradalmak erdőségeiben is alakultak üveghuták, amelyek száma a XVII. században jelentősen megnövekedett. edény, hántolt és csipkemintás parádi pohár, sőt porciós is. A gyűjtő elárulta, utóbbira egy tornaaljai település mellett lelt rá, egy egykori kaszás tarisznyájában, amely úgy csüngött ott egy szögön, ahogyan a gazdája sok esztendővel ezelőtt odaakasztotta. A benne lévő tárgyak ugyancsak úgy pihentek ott, ahogyan a munka .végeztével odakerültek. Természetesen számos különlegesség is látható a tárlat vitrinjeiben, így egy üveghordó, amelyre még a szőlő- és bortermeléséről híres Noszvajon is sokan rácsodálkoznak. De láthatunk türelemüveget, azaz szűk nyakú palackban elhelyezett vagy összeállított alkotást. Itt még a belső alak is üvegből van, igazi ritkaság pélEttől az időtől lehet számolni fokozódó mértékű paraszti üvegfelhasználással is. A hazai üveggyárak 80 százaléka Észak-Magyarországon működött, a monarchia 8,5 milliós palacküveggyártásához ez a régió több mint 6 millióval járult hozzá. Megdöbbentő, de igaz: ma már leginkább külföldről importáljuk a palackokat. dául a „rókás üveg”, amelynek a belsejéből úgy tekint ránk a ravaszdi, hogy mi egyre csak azon gondolkodunk, vajon hogyan is kerülhetett oda... Ridovics Anna, a Magyar Nemzeti Múzeum művészet- történész-szakmuzeológusa a megnyitón elárulta: a kiállítás főként az észak-magyarországi emlékekből nyújt válogatást, a XVIIL, a XIX., és a XX. századból. Elhangzott: Zemplénben, Nógrádban és Hevesben jól átgondolt gazdasági megfontolásból születtek meg az első üveghuták, ami érthető is, szőlészeknek, borászoknak készítettek elsősorban palackokat. De a gyermekeknek is készültek játékok, így üveggolyók, sőt a temetői kultúrához tartozó mécsespoharak is születtek. Láthatók azonban becses tárgyak is, üvegvasalók, azaz vá- szonsimítók, amelyeket a legények a búcsúkban vásároltak szívük választottjának. Dr. Veres László, a Herman Ottó Múzeum nyugalmazott igazgatója érdeklődésünkre úgy fogalmazott: Magyarországon egyetlen múzeum sem rendelkezik ilyen hatalmas felvidéki és észak-magyarországi anyaggal. Már csak ezért is érdemes hát felkeresni a noszvaji tárlatot... Stelle di Eger: Velencében is olaszul olvasható az Egri csillagok kötet Velence szívében, a Sco- letta dei Calegheriben mutatták be a napokban Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének olasz nyelvű fordítását, a Stelle di Egert. A nagy ívű munka az egri származású Nagy Patrícia nevéhez fűződik, aki korábban a Hírlapnak elárulta: három évébe tellett, míg átültette a Nagy Könyvnek is megválasztott regényt a temperamentumos és dallamos olasz nyelvre. Az itáliai rendezvényt a Velencei Tiszteletbeli Konzulátus és a Trivenetói Olasz-Magyar Kulturális Társaság szervezte. Szabó Katalin elnök megnyitó köszöntője után dr. Madarász Imre irodalomtörténész tartott előadást az egri remetéről és a regény történelmi hátteréről. Ezt követően maga a fordító beszélt a szakmai kihívásokról. Az Olaszországban élő bölcsész a megjelenteket is bevonva mutatott rá az olasz-magyar nyelvi kapcsolatokra, majd részleteket olvasott fel a könyvből. A hallgatósággal kialakult eszmecserét Anna Rossi konzulátusi titkár moderálta, majd ezt követően került sor a Stelle di Eger dedikálására. A jó hangulatú, sikeres bemutató részeként Nagy Patrícia a Reneszánsz hadmérnökség, Leonardo da Vinci, katonai építész című olasz nyelvű munkájából, Madarász professzor pedig eddig megjelent könyveiből nyújtott át példányokat a konzulátus gyűjteménye számára. Kiderült az is, hogy nem egy velencei járt már Egerben, s boldogan írták, hogy végre olaszul is megismerhetik Dobó Istvánék történetét. ■ A sikeres bemutató után Észak-Magyarországon készült a legtöbb palack HIRDETÉS Jubileumi emlékév a Gárdonyiban 325 év az oktató-nevelő munka szolgálatában AZ OKTATÓ-NEVELŐ MUNKA ALAPELVEI „Az iskola arra va- ntófp i®, hogy az ember meg- tanuljon tanulni, hogy VlvÄ/yV felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett x— munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” Szent-Györgyi Albert Idén 325 éve, hogy a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközép- iskola és Kollégium a jezsuita rend szervezésével és vezetésével megnyitotta kapuit diákok százai előtt. „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” - idézzük Babits Mihály bölcs szavait. A XXI. század fiataljai elé akarjuk tárni történetünket, hogy megismerjék intézményük múltját, ezáltal önmagukat is jobban megismerhetik. Vállalják büszkén értékeinket, hiszen a megismert múlt bebizonyította, hogy örök, időszerű elveket képviselünk - hangsúlyozta Varga B. János igazgató. Fontos a mostani diákoknak is megmutatni az eltelt évszázadok iskolatörténetét, azt tudatosítani bennük, hogy a közös lelkiség - a ciszter lámpás - összeköti őket több évszázad régi diákjaival. A nevelőtestület tagjaiból álló csapat - Kovács Ottóné, Feketéné Kovács Ildikó tanárnők, Gergely Anikó, kollégiumi nevelő, Magyar Mária könyvtáros és az intézmény évkönyveit évek óta szerkesztő Kovács Ottó tanár úr kutatómunkájának eredményeként megjelent az iskolatörténeti könyvünk, amely az intézmény honlapjáról is letölthető. Létrejött az iskolatörténeti kiállítás, amely a múltat dolgozza fel, üzenetét nekünk, a jelenben élőknek fogalmazva meg, irányt szabva a jövőnek. A kiállítás interaktív módon a tanulókat is bevonja az iskolatörténet megismerésébe, az alapítók szellemiségébe, a Szentírás üzenetébe: „Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok” (Bírák 18,6). Bármilyen volt a történelmi és a politikai helyzet, az épület falain belül mindig az oktató-nevelő munkáé volt a főszerep. Akiállítás, a 325 éves múlt jeleként, a maga eszközeivel azt szeretné üzenni az elődök történetein és példáján keresztül, hogy a pedagógus mindenkor útmutató fényként szolgál, a diák pedig érzi, hogy neki és érte világít. AHOGY GÁRDONYI GÉZA ÍRTA 1894-BEN: „A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok.’’ Az évforduló alkalmából előadások, programok egész sorával készültünk. A programsorozat Dr. Gloviczki Eszter pszichológus előadásával kezdődött. Az intézmény dolgozóinak Kiss Ulrich jezsuita atya tartott előadást az evangéliumról, melyet közös szentmisével zártunk. Az érdeklődök Dr. Pacher Tibor, a Puli Space nevű nemzetközi hírű sikercsapat tagjának előadását hallgathatták meg „Pulit a Holdra!" címmel. Ők készítettek és juttattak fel egy felderítő robotot a Holdra. Márciusban helyt adtunk a háromnapos 57. Országos Fizikatanári Ankét és Eszközbemutatónak, amelyen az ország minden részébőbvet- tek részt fizikatanárok. Megrendeztük továbbá a város kollégiumai közötti hagyományos népművészeti vetélkedőt Székelyföld népi kultúrájáról, amelyet a Fonó Zenekar koncertje zárt. Megérkeztek a hónap folyamán a Szent Bernát-templomot restauráló munkások, a közeljövőben a templom épülete is megújul. Április 1-jén emlékműsorral zártuk az iskola dísztermében a rangos eseménysorozatot. Az ünnepséget megtisztelte Doncsev András minisztériumi államtitkár, Dr. Ter- nyák Csaba érsek atya, Dékány Árpád Sixtus a fenntartó zirci apát, volt egykori gárdonyis diákok, dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő, Habis László polgármester, akik méltatták az elmúlt 325 évet. A megemlékezés az iskola diákjai által előadott irodalmi és zenei műsorral zárult. * i l
