Heves Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-30 / 125. szám

2014. MÁJUS 30., PÉNTEK 4 DIÁKVILÁG HÍREK Még nagyobb eséllyel indulhat a felvételin EGER Alapi Gergő, a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakkö­zépiskola, Szakiskola és Kollégium végzős diákja a Szakmai Érettségi Tantár­gyak Versenyén (SZÉTV) az előkelő országos 7. helye­zést ért el vendéglátás-ide­genforgalmi alapismeretek szakterületen. Ezzel az eredménnyel plusz száz ponttal növelte felvételi esélyeit. ■ SZ. E. Művészetekben is jeleskednek EGER A Szent Lőrinc Ven­déglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium három tanu­lója részt vett az Egerben megrendezett „Miénk a tér” tehetségkutató versenyen. Pelyhe Emese 9. A osztályos diák négy dalt szólaltatott meg, s összeállításával ének kategóriában a 7. helyezést érte el. A 11. A osztályos Tóth Martina és a 9.B osz­tályos Holczer Alexandra egy-egy prózai művet adott elő. Tóth Martinától Heltai Jenő: A néma levente című művéből monológot hallha­tott a közönség, Holczer Ale­xandra pedig Lázár Ervin meséjét, A kék meg a sárgát szavalta. Mindhárom diák teljesítményét emléklappal jutalmazták. ■ SZ. E. Ismét megálltak a helyüket a versenyen EGER Az Eszterházy Ká­roly Gyakorló Általános Iskola kórusai ismét meg- állták helyüket az országos kórusminősítési versenyen. A zsűri - Kis Katalin fő­iskolai docens, Korepta Katalin és Vass Márta karnagyok - mindhárom kórust a legmagasabb mi­nősítési helyre sorolta, a Kicsinyek Kórusa (Mámé Tóth Judit vezetésével), a legjobb hangszeres kísé- retes különdíjat, a Gimná­ziumi Vegyeskar (Kovács Ádám irányításával) pedig az országos Kodály hang­versenyre is „belépőt” ka­pott az Év Kórusa címmel. A Nagykórust Kalló Zsolt dirigálta a minősítő verse­nyen. ■ SZ. E. Irodalmi „séta” Erdélyben beszámoló Háromnapos barangolás híres íróink nyomában Kolozsvárott az egri csapat. Felejthetetlen három napot töltöttek Erdélyben a diákok. Az egri Balassi Bálint Általános Iskola és ' Előkészítő Szakiskola Tinódi Sebestyén Tagiskolájának hetedik osztályosai Erdély­ben töltöttek pár napot, s megismerkedtek irodalmi alakjaink szülő-, illetve alko­tóhelyeivel. Gál Rebeka, 7. osztály Izgatottan vártuk a kirándulást, igaz, hogy nem az Árpádok után eredtünk, hanem Erdélyben tet­tünk egy irodalmi „sétát.” Mikor pakoltunk a három napig tartó kalandra, sok kérdés merült fel bennünk. Például, hogyan őriz­ték meg édes anyanyelvűket az ottaniak? Akkor, amikor elsza­kították őket tőlünk, nem be­szélhettek magyarul. Szörnyű lehetett, hogy a szólásszabadság fogalma talán csak egy mítosz volt. Még elképzelni sem tudjuk igazán, milyen is az, ha nem be­szélhet valaki anélkül, hogy fel­ügyelnék. Május első napjaiban keltünk útra, hogy felfedezzük ezt a cso­dás, de ismeretlen országot. A ha­tárig való út kissé fárasztó volt, de izgatottan vártuk az átkelést, mikor már egy másik országba I lépünk, egy új világba, amely g épp1 olyan rejtélyes számunkra, J mint az ott élő emberek. Az első £ állomásunk Érsemjén volt, ahol Kazinczy Ferenc lakóházát néz­tük meg. Ott Tériké néni fogadott minket, és rengeteg érdekes, szá­munkra eddig még ismeretlen dolgokat mesélt el nyelvújítónk életéről, családjáról. Á 15. aradi vértanú, Kazinczy Lajos emlékét is őrzik itt. Innen Nagykároly­ba vezetett utunk: a város min­denkit elvarázsolt, gyönyörű a Károlyi-kastély. Büszkén koszo- rúztuk meg a Nemzeti dal elsza- valása után, nagy költőnk, Petőfi Sándor szobrát. Majd Érmind- szentre érkeztünk, Ady Endre szülőházához. A nap végén értünk szállá­sunkra, ahol Gyöngyi néni na­gyon kedvesen fogadott minket. Ő mesélte, hogy a gyerekeket kü­lönböző helyekről hozzák el busz- szal azért, hogy magyarul tanul­hassanak. Hétfőtől csütörtökig ott szállnak meg, majd péntek délután hazamennek szüleik­hez. Néhányan megdöbbenve jöttünk rá, hogy milyen fontos is az identitástudat, az, hogy tudod hova tartozol, hogy mi a hazád, az otthonod. Mi szerencsések va­gyunk, hisz1 nekünk természe­tes, hogy magyarul beszélünk, tanulunk. De sokan ezt nem ve­szik észre, nem jönnek rá, hogy milyen nagy áldás is ez. Mi is le­hettünk volna ilyen helyzetben... Kolozsvár lenyűgöző. Meg­néztük a Szent-Mihály teret, s ott megpillanthattuk Mátyás királyszobrát. Következő úti cé­lunk a Babes-Bolyai Tudomány- egyetem, és Reményik Sándor szülőhelye volt. A Házsongárdi temető a maga félelmetes mód­ján, de lenyűgöző élményt nyúj­tott számunkra. Később Körös­főre érkeztünk, ahol a karcsú, Meghúztak egy határt, s hiába lázadtak, nem volt értelme. A Kallós Zoltán Diákotthon­ban, különleges tetőtéri osztály- termük volt a 4. osztályosoknak. Három doboznyi tankönyvet hoztunk nekik ajándékba. Olyan izgatottan bontották, tépték fel a csomagolópapírt, mintha mi­nimum karácsonyi ajándékok négy fiatornyos, református templomot szemlélhettük meg. Pár órával később, megcsodál­hattuk a Királyhágó meseszép kilátását is. Mindannyian ámul- va néztünk szét, láthattuk a fák zölden csillogó lombkoronáit, a fű táncát a széllel, a háztetők piros és barna ragyogását. Szo­morúan vettünk búcsút e gyö­nyörű vidéktől. lapulnának alatta. A másnap is tele volt kalandokkal és élmé­nyekkel. Szamosújvárra indul­tunk, ahol a sok látnivaló közül, megnéztük az Örmény-temp­lomot és az egyik legismertebb magyar betyár, Rózsa Sándor sír­ját, aki még a szabadságharcban is küzdött százötven emberével, majd megnéztük Kallós Zoltán gyönyörű, színekben pompás néprajzi múzeumát. Áz esti órákban túrázni men­tünk a közeli dombra, felérve benéztünk egy barlangba, mely régen talán egy kripta lehetett. Varázslatos volt. A harmadik és egyben utolsó napon Erdély nem hivatalos köz­pontjába, Kolozsvárra utaztunk. Szomorúan vettünk búcsút e gyönyörű vidéktől, szívesen ma­radtunk volna még, felfedezni szebbnél-szebb helyeket, belevet­ni magunkat Erdély szívébe. Szép város Kolozsvár - a tinódisok szerint is Példaértékű együttműködés a megyeszékhely két iskolája között kooperáció Az Eszterházy Károly Általános, Közép-, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézet (EKF) öt tanulója öt napig alkotott az IQ-PONT Középiskolában. A leendő művészek Kiss Zoltán művész és kiadványszerkesz­tő tanár tervét valósították meg falikép formában, szí­nes akril technikával. A fa­motívum az iskola oktatási szerkezetét ábrázolja, ahol a választható szakmák úgy épülnek egymásra, mint a fa ágai. Az alkotás 4,7 x 3,4 mé­teres, amely az Alapfokú Művészeti Intézmény (AMI) 11. osztályos gimnazisták munkáját dicséri. A „vendég- művészek” tevékenységét dr. Mátyás Ferencné az Alapfokú Művészeti Iskola vezetője, igazgató helyettese és Szend- reiné Szabó Stefánia irányí­totta. A mű befejezése a diákok­ra vár, akik gravírozással készítik el az egyes OKJ-s szakmák megnevezését fa­levél formájában. Az EKF művészeti szakirányú fiatal­jainak vállalása példaértékű, most az IQ-PONT volt a ked­vezményezett. A tanulók az alábbi tanszakokon folytat­nak tanulmányokat: Takács Lejla Fanni (festészet), Papp Karolina (fotó-videó), Bagdán Zsófia (festészet és grafika), Siska Ildikó (grafika). ■ Neumannosok voltak a legjobb kíváncsiskodók EGER Óriási érdeklődés kísérte a Tudományról Diákoknak Kíván­csiságból című rendezvényt az egri főiskolán. A középiskolások betekinthettek a tehetségműhe­lyek működésébe, és bemutat­hatták az érdeklődési területük- tanulmányt. Mindenki nyert, hiszen a nap végén Tehetség- útlevelet kaptak, s meghívást a főiskolai tehetségműhelyekbe. A díjazottak: 1. hely: Farkas Marcell (Neumann), 2. hely: Ri- már Máté, Székely Szilveszter (Neumann) 3. hely: Széles-Ko­vács Gyula (Szilágyi). ■ SZ. E. Mindig van egy nap, ami csak az övék diáknap Abádszalókról, Mezőkövesdről és Jászárokszállásról is érkeztek csapatok Huszonhetedik alkalommal rendezték meg Kiskörén az ál­talános iskolában a Vásárhelyi Pál Diáknapot és Gyermekna­pot, amelynek programjait Ko­vács Márton intézményvezető és Iványi Bálint tankerületi igazgató nyitotta meg. A rendez­vényre idén még Abádszalókról, Erdőtelekről, Mezőkövesdről, Kömlőről és Jászárokszállásról is érkeztek vendégcsapatok és pedagógusok. Az intézményben már hagyo­mány, hogy a nyitó-műsorszá- mot a művészeti iskola társas­tánc tanszak tanulói adják. A ko­reográfia és a műsor betanítása Magéra Nikoletta táncpedagó­gus munkáját dicsérte. A diákok Kézműveskedhettek is a diáknapon a vásárhelyis diákok a megnyitó után számos prog­ram közül választhattak: volt táncbemutató, sportprogram, kézművesség, szellemi totó, rajz­verseny, filmvetítés és kölyökat- létika bajnokság. Aki kerékpá­ros ügyességét akarta próbára tenni, az versenyezhetett a ki­jelölt akadálypályán. A fiatalok elméleti tudását Vásárhelyi Pál munkásságáról és a Tiszáról szó­ló totóban tehették próbára. Mint mondják: minden évben van egy nap, ami csak a vásárhelyis di­ákoké. Amikor nincs matekóra, nincs tanulás és teljesen szaba­dok lehetnek. A mozgalmas, vál­tozatos nap, a hagyományokhoz híven a Vásárhelyi Emlékmű ko­szorúzásával zárult ■ Gyereknap. Az egri Móra Ferenc Tagiskola és Előkészítő Szakiskolában gyermeknapi sportnapot rendeztek. A rendezvény célja az volt, hogy a hát­rányos helyzetű és tanulásban akadályozott gyermekek még inkább meg­ismerjék a mozgás, a sport örömeit és elsajátítsák, betartsák a fair play szabályait a tisztességes küzdelemben. A rendezvény az egész iskolát megmozgatta. Képgaléria: HEOL.hu k ( 1 i l

Next

/
Thumbnails
Contents