Heves Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-03 / 102. szám
HORIZONT 5 2014. MÁJUS 3., SZOMBAT A hitelesség az, ami igazi örömöt okoz pódium Barócsi Barbara számára az élet fűszerét a szereplés, a sokoldalúság és persze, a kreativitás jelenti Néhány esztendővel ezelőtt ünnepi megemlékezést tartottak a hatvani Radnóti- szobornál. Az ünnepség a megszokott forgatókönyv szerint zajlott - bokréták, beszéd, iskolások, és így tovább -, mígnem a közönség elé lépett egy dekoratív, fiatal hölgy. És a költő gondolatai azon nyomban élni kezdtek. Tari Ottó- Akkoriban már végzett színiiskolás voltál, ám a Barócsi Barbara nevet mégis az indokoltnál kevesebben tartották számon Hatvanban...- Lehetséges, hogy - legalábbis egy szűkebb kört kivéve - most sem ismerik sokkal többen, lévén, időközben a pályám másképpen alakult. Ám tény, hogy akik eljárnak a különféle irodalmi jellegű összejövetelekre, azok a mai napig találkozhatnak velem. Köszönhető ez elsősorban Li- tya László újságírónak - Laci bácsinak -, aki a kezdetektől tudott ambícióimról, s ösztönzött, bátorított. A Grassalko- vich szakiskolában tanítottam, illetve szerveztem a programokat, amikor szólt, hogy a Radnóti-emlékműsor kapcsán számítana rám. Örömmel vállaltam, s ő - azzal a rá jel- , lemző pikírtséggel, vagy talán inkább bölcsességgel útnak indítva, miszerint senki nem lesz próféta a saját hazájában- azóta is rendszeresen hív az általa szervezett programokra. Barócsi Barbara: - A kreativitás az élet minden területén nagyon-nagyon fontos, ráadásul a személyiségem mindezt- Amelyek egyikén - a Hatvani Kalendárium legutóbbi számának elmúlt decemberi bemutatása alkal- ^ mával - egy pajzán költeményt adtál elő, már-már explicit megjelenítő erővel. A produkció zajos sikert aratott, de ez a műfaj azért - finoman fogalmazva - távol áll Radnótitól!- Az egyik legszebb, egyben pedig legfontosabb kihívása a színészmesterségnek, és úgy általában mindenfajta előadóművészetnek, hogy az adott karakter bőrébe bújva hiteleAHét Ijmbere sek legyünk. Ha sikerül, az semmihez sem hasonlítható örömet okoz számomra is... Megtanultam, hogy ez a pálya apró lépésekből áll, és minden ilyen lépés közelebb visz a fejlődéshez. Ebből is adódik, hogy folyamatos tanulásra és gyakorlásra vagyunk „kárhoztatva”, ami persze, nem baj, sőt! Elengedhetetlen a sokoldalúsághoz. ság az, hogy már gyerekként, háromesztendős koromban is erre készültem; otthon előadásokat rendeztem és szerepeket formáltam a családtagjaim és a barátaim szórakoztatására. Megjegyzem, a kreativitás az élet minden területén rendkívül fontos, ráadásul a személyiségem ezt kifejezetten igényli is. Művészlélek, jó értelemben vett kalandor vagyok, megfűszerezve kifinomult intuícióval. Félreértés ne essék, mindezt korántsem én állítom- mások mondták rólam. Más kérdés, hogy magam is egyetértek a jellemzéssel.- Fűszer... Ez olyan keletiesen hangzik, mint Szindbád szakács- könyvében a falafel (csicserifa- sírt) receptje...- Jól érzed, jártam az arab világban, aminek nagy csodá- lója vagyok, miként az itáliai J - Talán nem minősül titoksértésnek, ha elárulom, hogy miután a mostani interjú lehetősége felvetődött, afféle eminens diákként tréningeztél a beszélgetésünkre: lejegyezted aktuális és fontosnak tartott gondolataidat. Szakmai ártalom lenne ez a fajta alaposság?- Nem tudom, de elképzelhető, mint ahogyan a precizitásra való törekvés is. Az igazNEVJEGY NÉV: Barócsi Barbara SZÜLETÉS: 1980 iskolák: az újhatvani „négyes” iskola (korábban Hámán Kató, ma Szent István); aszódi Petőfi Sándor Gimnázium; Théba Művészeti Akadémia (jeles eredménnyel végzett) gyermekei: a 6 éves Levente és a 3 esztendős Petra hobbi: minden, ami kreativitást igényel, legyen szó táncról, fotográfiáról, lakberendezésről vagy éppen kertépítésről; érdekli a pszichológia és a művészet- történet, amiként a sport, a testmozgás is - főként az akrobatika, a fitnesz és a tenisz - nagyon fontos szerepet játszik az életében kifejezetten igényli is... reneszánsznak is. Lenyűgöz a kor legnagyobb elméinek a munkássága, így jelenleg ezek tanulmányozására fordítom kevés szabadidőmet. A művészetek, a földrajzi felfedezések arra inspirálnak, hogy az egyik pillanatról a másikra nekivágjak, s felkutassam a régi korok titkait.- És ha még azt is ide vesszük, hogy - visszacsatolva a gasztronómiai hasonlathoz - az olasz ízek nagy kedvelője is vagy, továbbá, hogy egy ideje fotózol is, máris a sokoldalúság kevesek számára megnyíló dimenziójában tapogatózunk...- A lényeg az önkifejezés. Amikor a fotózáshoz kedvet kaptam, nagyon nagy mértékben motivált, hogy olyan pillanatokat, képeket örökítsek meg és közvetítsek, amelyek nem tekinthetők szokványosak, s valóban felkeltik a nézők figyelmét. Legutóbb a kastélyról készítettem felvételeket, reményeim szerint olyan aspektusból, amely eltér mások látásmódjától, és kizárólag rám jellemző.- Meglehet, nem tudatosan, de úgy fogalmaztál, hogy a „nézők’ figyelmét, holott mondhattál volna szemlélőket, érdeklődőket, miegymást is. Az elszólás mögött a színpadra született, a közönség előtt kiteljesedő művészember áll? Vagy ez már túlzott exhibicionizmust sejtet?- Túlzott volna? Nos, amint az közismert, a színész azért választja a hivatását, hogy nézzék őt. E cél érdekében tanul, ezért áll pódiumra. És ezért alázatos. A Théba Művészeti Akadémián szinte napi rendszerességgel játszottuk Caryl Churchill „Az iglic” című drámáját Jancsó Sarolta rendezésében, emellett több vizsgafilmet, reklámot, videoklipet készítettünk, játékfilmes produkciókban vettünk részt, majd Hatvanban és Boldogon színjátékot oktattam a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Úgy gondolom, mindezekhez elhivatottság kell.- A már említett jegyzeteidben egy Moliere-idézet is felfedeztem, jelesül: „Mulattatva javítani az embereket”. Egy küldetéstudattal is bíró, valószínűsíthetően hiperérzékeny személyiség általában azért húzza elő mások gondolatait, mert a hitvallásának tartja, netán tevékenysége során erősítésként tekint ezekre. Te viszont - tulajdonképpen mielőtt egy ígéretes pályafutás elkezdődhetett volna - leléptél a gyermekkori álmaid beteljesülését jelentő deszkákról. Azt talán ne mondjuk ki, hogy végérvényesen, de tény, hogy évek óta tart ez az állapot...- Nos, már sikeresen túl voltam a vizsgáimon, sőt, több szerződés lehetősége is felmerült, amikor az élet meglehetősen komoly döntés elé állított: vagy a színipálya, vagy gyermekem születik. Számomra a választás teljesen egyértelmű volt... És immár egy hatéves kisfiú és egy háromesztendős kislány boldog anyukája vagyok. A többi pedig, amiről ezi- dáig beszélgettünk, megmarad fűszernek. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONY! GÉZA SZÍNHÁZ Már az új évadra készülnek Erdélyben turnézik a társulat Elkezdődtek Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című tragikomédiájának próbái, ám a bemutató csak az új évadban, szeptember 26-án lesz.- Úgy vélem, az előadásnak nagyon erősen a mához kell szólnia - mondja Csiszár Imre rendező. - Magyarország abból él, amit az EU-tól kapunk, a hitelek viszont elköteleznek egy országot, amely könnyen az adósságok csapdájába esik. E dráma arról is szól, lehet-e pénzen életet venni: a polgárok helyzete arra kényszerítheti őket, hogy olyat tegyenek, ami erkölcsi elveik ellen való. ■ Csiszár imre úgy gondolja, az előadásnak erősen a mához kell szólnia Május 5-10. között hét előadást játszik az egri Gárdonyi Géza Színház Erdélyben. Gyer- gyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán látható Gárdonyi Géza vígjátéka, az Annuska, az idei évad programadó bemutatója, Kocsis István műve, A fény éjszakája és egy Visky-darab, a Megöltem az anyámat című előadás. Blaskó Balázs, a teátrum igazgatója úgy fogalmazott: a társulat számára mindig inspiráló új közönség előtt is bemutatkozni, s ezen felül külön öröm a határon túli magyar nézők előtt játszani. ■ A fény éjszakáját is láthatja majd a határon túli magyar közönség A h A i A tí
