Heves Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-19 / 92. szám
4 DIÁKVILÁG 2014. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Jön a Lányok Napja: megnyílnak a vállalatok kapui a fiatalok előtt Beszippant a tőzsde világa Neumann A feladat és a cél egyszerű: a legnagyobb hozamot produkálni Utazások a lengő kötél körül: Hanna szerint a kitartás a legnagyobb erény kutatás A nagy érdeklődés ’ miatt április 20-áig meghosz- szabbították a Lányok Napja programra való jelentkezés határidejét. Nők a Tudományban Egyesület tájékoztatása szerint idén közel háromezer lányt országszerte 70 program vár 43 hazai és nemzetközi vállalatnál, tíz egyetemen és öt kutatóintézetben. Az esemény célja, hogy olyan „férfias” szakterületeken, mint az IT, az elektronika vagy műszaki területek, saját élményeket szerezhessenek a pályaválasztáshoz közeledő fiatalok és ne a sztereotípiákra hallgassanak. Kiderült ugyanis, hogy egyre több, a STEM-területekhez (science, technology, engineering, mathematics - tudomány, technológia, mérnöktudományok, matematika) kapcsolódó magyarországi vállalkozás, egyetem és kutatóintézet ismeri fel, hogy növelni kell a női munkavállalók számát, mivel arányuk jelenleg 10 százalék alatt van. Jövő csütörtökön tizenöt városban nyílnak meg a kapuk a vállalatoknál, kutatóhelyeken, hogy a pálya- választás előtt álló lányok tapasztalatokat szerezhessenek a különböző munkahelyeken. ■ SZ. E. Jelentkezz, ha tudsz exponálni fordított mobillal! rekord Tavaly a „selfie” lett az év szava. Ennek jelentése: önmagunk fényképezése főként okostelefonnal vagy web- kamerával. Május 1-jén pedig nem másra készülnek Egerben, minthogy megkíséreljék beállítani a csoportos selfie-készítés világrekordját. A délután négy órakor kezdődő programot Rá- zsi Botond nyitja meg. A szervezők tervei szerint a Bazilika melletti téren egy „selfiecepti- on”, azaz egy selfie a selfie-ben jönne létre. Ehhez több helyi iskolát is felkértek, és várják még mindazok jelentkezését, akik úgy érzik, képesek megnyomni egy exponálógombot és forog a hüvelykujjuk. ■ SZ. E. A KEBA tőzsdeverseny résztvevői. Középen az egri neumannos fiúk, akik a harmadik helyezést érték el. Az egri Neumann János Középiskola csapata kipróbálta magát a „pénzcsinálás mesterségében”. A tőzsdeversenyen szerzett tapasztalataikat most megosztják a Hírlap olvasóival. Rimár Máté és Székely Szilveszter A tőzsde világa misztikus, általában hipotézisekkel és illúziókkal teli. Ha az ember meglát egy jómódú brókert vagy befektetőt, mindig arra gondol, hogy milyen jó neki: szép autó, nagy ház és csak a nyereséget kell beírni, mily1 nehéz is lehet neki... Mint utólag kiderült, igazából néha a veszteséget is be kell vállalni. A Neumann János Középiskola 12. E osztályából vállalkoztunk, hogy kipróbáljuk magunkat egy tőzsdeversenyen, ahol természetesen a cél a legmagasabb hozam! Február végén rendezték a KEBA tőzsdejáték döntőjét, ahol harmadik helye1 zést értünk el. Tanárunk, aki egyben mentorunk, nemcsak a swapok, kötvények, részvények és opciók világában jártas, de még a high-frequency trading is felkelti érdeklődését. Szerencsére ezzel nem volt egyedül. Az utolsó pillanatban jelentkeztünk a versenyre, miután ráeszméltünk, hogy a „Pénzsztár” verseny az elméleti srácoknak való - amit egy másik neumannos csapat nyert -, mi viszont inkább gyakorlatiasak vagyunk. Ki is próbáltuk hát magunkat a pénzcsinálás mesterségében.” A feladat és cél egyszerű volt: ki tudja a legnagyobb hozamot produkálni három hónap alatt? Természetesen nem csak ennyiből állt a dolgunk, voltak bonyolultabb online tesztek is, ahol aktuális kérdésekkel találkoztunk, magyar vállalatokról és a tőzsde világáról. Ezek mellett küzdöttünk a legmagasabb hozamért, hogy bejuthassunk a döntőbe, s próbáltuk növelni tudásunkat a tőzsdeversenyt mint virtuális játékot ahhoz hasonlítanám, mintha pénz nélkül pókereznénk és így nem tudunk veszíteni, tehát nyugodt szívvel vállalunk magasabb kockázatot. Megfontoltságunknak meg is lett az eredménye, harmincszázalékos hozammal jutottunk a döntőbe, ahol már összetettebb feladatokkal is szembesültünk. a szakmával kapcsolatban, lett is pár frappáns gondolatunk. Mindenesetre az biztos volt, hogyha a legmagasabb hozamot szeretnénk elérni, akkor magas kockázatot kellett vállalnunk, de mindezt lehetőleg olyan eszközön, melynél lehetséges a magas tőkeáttétel. Ez a folyamat oda- és visszafelé is működik, trükkös dolog. Döntésünk egy olyan vállalatra esett, melyet jól ismertünk és az említett feltételek igazak voltak rá. Prezentálnunk kellett a stratégiánkat, melyeknek alapköveit már ismertettük, és volt egy izgalmas feladat is: meg kellett győzni egy laikust, hogy vásároljon egy bizonyos részvényt. Ez nem volt könnyű feladat, főleg az ukrán aktualitáVolt egy karikatúra-feladat is, mely egy medvét és bikát ábrázolt, enyhén eltorzulva. Ennek a feladványnak az volt a helyes megfejtése, hogy a befektetői szentiment - a pillanatnyi hangulat - néha elvakult lehet és, ha van ok az aggodalomra, akkor megszállottan vásárolunk, amely egy jellemző folyamat a lakossági befektetőkre. sok miatt. Szerencsére a mentorunk beavatott minket eme folyamat rejtelmeibe, melyeket a többi csapat nem ismert olyan alaposan. A bróker vagy salesman első dolga, hogy megismerje ügyfele vagyoni szerkezetét, bevételi forrásait és kockázati tűrőképességét. A többi már csak a babérok learatása. Az „áldozatunk” egy vezető beosztású alkalmazott volt, nem is adta magát könnyen. Több oldalról is meg kellett környékeznünk, ám a végére sikerült meggyőznünk. A versenyt a harmadik helyen zártuk. Tapasztalataink tárháza sokat bővült: a nyereségért kőkeményen meg kell dolgozni és van amikor el kell ismerni a veszteséget. Talán az a játék vagy a harc lényege, hogy a nyereségeink a veszteségeinket felülmúlják. Ha az ember megfelelően kezeli a kockázatát és vagyonát, védi a tőkéjét, ami a spekuláns számára a legfontosabb, akkor sikeres lehet ebben a világban. A jövő jóslását a spekuláns bízza másra, az ő feladata az aktualitások kezelése és az információk alapján egy érzelemmentes döntés meghozatala, egy pozíció felvétele, melyet a lehető legjobban kell kezelnie. A többi csak történelem. Mintha pénz nélkül pókereznénk hopp A makiári ugróköteles lányok az elmúlt esztendőkben számos szép sporteredménynek örülhettek. A legrangosabb sikerük az utóbbi években a 2013-as dániai Aalborgban megrendezett Európa-bajnok- ság és a 2012-es floridai világ- bajnokság. Magyarország legkiemelkedőbb ugróköteles egyesülete, a Lenksysteme Sport Klub egyik legeredményesebb fiatal sportolója a 18 éves Bánhegyi Hanna, aki még kislánykorában, 6 évesen kezdett el ugrálókötelezni. Nyilván a korai kezdésnek köszönheti az Euró- pa-bajnoki első, míg világbajnoki harmadik helyezését, amelyet egyéni kategóriában sikerült elnyernie, ahol csapattársai is dobogós helyekkel térhettek haza. Edzője, Kovács Judit többszörös Európa- és világbajnok, valamint csapattársai szintén neumannos diákok, Kis Zsófia és Hanuszik Éva, míg Csaláno- si Zsófia immáron a Budapesti Gazdasági Főiskola diákja. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen távlatokat nyitott meg Hannának a sport, a legfontosabbnak tartotta, hogy a rengeteg utazás és bajnokság révén új emberekkel, olykor kultúrákkal ismerkedhetett meg. Nagyon fontosak számára az emberi kapcsolatok. Szinte már az egész világot bejárták, tavaly ősszel például Dubaiban mérettették meg magukat. Hanna egyemre készül már, de előtte egy teljes eszetendőt utazással szeretne tölteni. Távolabbi céljaiként említette, hogy nemzetközi színvonalú sportklubokban mint tanító szerepelhessen, amely rendkívüli kitartást és céltudatosságot igényel. Egy sportembernek olyan tulajdonságai vannak, amely gyakran hiányzik azokból, akik soha életükben nem sportoltak. Külön kiemelte a kitartást mint erényt, és azt hogy mindig lebegjen a szemünk előtt valami távolabbi cél, amiért bármire képesek lennénk. Csapatban dolgozni szerinte azt jelenti, hogy bizalommal kell együttműködni a csapattársakkal, ismerni kell a többiek minden mozdulatát és bízni kell a másikban. Mi is bízzunk benne, hogy számos kiemelkedő eredménye révén hallunk még Hannáról! Tóth Olivia, Neumann A vizsgára való felkészülés győztesekké kovácsolta a csapatot neumann dsd Speciális nyelvvizsga speciális tanárokkal, speciálisan erre a célra alakult nyelvtanuló csoportokban Idén már az ötödik születésnapját ünnepli a Deutsches Sprachdiplom, közismertebb nevén: DSD, mely iskolánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Heves megyében csak a Neumann János Középiskola biztosítja tanulói számára az ingyenes nemzetközi német felsőfokú nyelvvizsga megszerzésének lehetőségét. Az idei évben elért eredményeinkre méltán lehetünk büszkék, hiszen a tizenhét vizsgázó közül tizenhármán sikeres komplex felsőfokú C, négy tanuló pedig sikeres komplex B középfokú nyelvvizsga boldog tulajdonosa. Sikereinket nagyban köszönhetjük felkészítő tanárainknak: Domoszlai-Sipeki Csillának - aki iskolánkban a DSD megalkotója volt -, Karacs Rudolfnénak, aki a „Gib nie auf!” jelmondatával sok energiát adott a terjedelmes fogalmazások megírásához, és nem utolsó sorban: Mosoczkiné Szűcsi Tímeának, aki a szöveg- és hallásértési feladatokhoz nyújtott nekünk segítséget. Petz Olivér: „Elsősorban megmutatta, hogy milyen is keményen készülni, továbbá megtudtam, mire vagyok képes, hisz a DSD mellett voltak más tantárgyak is, melyeket végzősként nem hanyagolhattam el. A csoport a felkészülés végére győztesekké kovácsolódott. HajtotA Neumann DSD csoportjának ötéves születésnapját ünnepelték tunk, nem adhattuk fel, és most itt vagyunk, túl az egészen, egy nyelvvizsgával a kézben.” Szvirák Dávid: „A DSD számomra nemcsak egy egyszerű nyelvvizsga volt, amit teljesíteni kellett, hanem ennél sokkal több: speciális nyelvvizsga, speciális tanárokkal, speciálisan erre a célra alakult csoportokban. Tudtunk közösen dolgozni, közösen örülni... sokszor közösen szenvedni is. Utólag úgy látom, megérte a sok munka.” Domoszlai-Sipeki Csilla csoportja: „A hosszú út, melyet a mi csoportunk bejárt, élményteli utazásnak tudható be. Öt évig jártuk utunkat, kezdetektől fogva erre a célra koncentrálva. Még nulladik osztályban nekifogtunk a közös munkának. A csoport ez idő alatt nagy család lett. A német szeretete és a csoport összetartása által olyan barátságok alakultak ki, melyek a DSD nélkül nem születtek volna meg. Rengeteg kitartást és odaadást igényelt, hogy valaki mindezt végigcsinálja. A mindennapos küzdés a cél érdekében erőssé tett bennünket. Az eredmény nemcsak bennünket dicsér, hanem tanárnőnket is, aki megtanította velünk, hogy legyünk tökéletesek abban, amit szeretünk csinálni.” Juhász Orsolya, 12. H, Váradi Vivien, 13. E 4 i
