Heves Megyei Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-31 / 75. szám

2014. MÁRCIUS 31., HÉTFŐ 3 MEGYEI KORKÉP HIRSAV Új mikrobusz segíti a közlekedést recsk Az önkormányzat sikerrel pályázott egy kö­zösségi célokat szolgáló mikrobuszra. Mint azt Pócs István polgármestertől meg­tudtuk, a közbeszerzési procedúra lebonyolítását követően néhány héten be­lül megvásárolhatják a tíz utas szállítására alkalmas járművet, amely főként az idős, beteg embereknek je­lent majd nagy segítséget. A tervek szerint hetente két alkalommal vehetik igénybe a kisbuszt. ■ B. K. Konferencia a mátrai turizmusról mátraszentimre Az ön­kormányzat egész napos ta­lálkozót szervez április 1-jén a Hotel Narádban abból az alkalomból, hogy a település hetven éve nyerte el közigaz­gatási önállóságát. A délelőtt 10 órakor kezdődő konferen­cián szó lesz a Felső-Mátra közbiztonsági helyzetéről, bemutatják a helyi ásvány­múzeumot, illetve a Magyar Természetjáró Szövetség tu­ristaház fejlesztési projektjét. Értékelik az elmúlt év ered­ményeit és ismertetik az ez évi terveket is. ■ B. K. Májusra megújul a faluközpont sírok Jó ütemben halad a köz­ség központjának átalakítása. Májusra elkészül az itt talál­ható új ABC épülete, a szom­szédságában található régi üzletet pedig elbontják. A he­lyén parkolókat alakítanak ki, és egy közpark is létesül köz­téri bútorokkal, csobogóval - tudtuk meg Lakatos István polgármestertől. ■ B. K. Szebb lesz a faluközpont Különös életutak találkoztak önzetlenség Fedélért cserébe főz, kertészkedik és takarít a férfi A Rappai-Domoszlai házas­pár igen szerény körülmények között él Homokon. Komfort nélküli házukba még gyerme­küket sem vihették maguk­kal régi otthonukból, a kisfiút most a nagymama neveli. De még ebben a helyzetben is se­gítenek náluknál szerencsét­lenebb sorsú embereket: nem­régen például egy hajléktalant fogadtak be. Munkatársunktól Tiszaföldvár homoki részén lakik a Rappai-Domoszlai há­zaspár, hozzájuk igyekszünk. Egyszerű házuk előtt néhány virág pompázik.- Szépek, ugye? A virághagy­mákat már én tettem földbe, sokat dolgoztunk a párommal, hogy kertünk ne tűnjön elha­nyagoltnak - mondja Rappai Re­náta, majd kinyitja előttünk az ajtót. Otthonuk félhomályában kirajzolódnak a bútorok, nin­csen túl sok belőlük. A kicsiny konyhából finom illatok érkez­nek, egy férfi főz elmélyülten, hátra sem fordul. Az egyetlen szobában a férj olvasgat, Do- moszlai Attila, leülünk mellé az ágyra. Lábunk alatt a vert földre padlószőnyeget terítettek, itt-ott dudorodik, máshol megsüllyed a kopott szőnyeg. A házigazdák zavartan magyarázzák, csak ennyire futotta...- Heves megyéből érkez­tünk ide, ahol egy gazdánál dolgoztunk állatok mellett. Megrúgott egy tehén... - eltört a csigolyám, már nem tudtam tovább pásztorkodni. Negyed- millió forint kártérítést kap­tunk, abból itt tudtunk venni egy házat, itt kezdtünk új éle­tet - veszi át a szót a férfi. A fiatalasszony szomorúan teszi hozzá, a 12 éves fiukat nem hozhatták magukkal, mert nincsen fürdőszobájuk, jelenleg nincsen munkahe­lyük se, így a gyámhatóság nem engedte, hogy velük jöjjön a gyerek Homokra.- Valahogy összehúztuk a nadrágszíjat, és bevezettettük az internetet, vettünk egy szá­mítógépet. Mindennap ezen keresztül beszélgetünk Attilá­val... Renáta hirtelen elnéz más­felé, ajkait összeszorítja. Nem kérdezzük, nem beszél. Az egykori hajléktalan Chinorán János szívesen főz a szállásért cserébe A házaspárt is van, aki segíti A homokon élő házaspárra a tiszaföldvári Karitasz Csoport dolgozója hívta fel a figyel­münket. A szervezet vezetője, Sinka fózsefné elmesélte, egy téli napon felhívta őt Domosz- lai Attila azzal a kérdéssel, hogy a csoport tud-e nehéz sorsú emberekről, akiknek szükségük lenne tűzifára. Az ő portájuk végén ugyanis van egy bozótos, cserjés terü­let, melynek vastagabb fáit, bokrait ő szívesen felajánlja, ha kell, ki is vágja, csak vi­gyék el a rászorulók. Amikor kimentek a karitászosok a házaspárhoz, akkor látták, hogy Attiláék is milyen sze­rény körülmények között él­nek. Azóta ők maguk is segí­tik Renátáékat. Most például ruhákat és lavórt vittek a fia­talasszonynak. - Úgy hallot­tam, a család őstermelőként szeretne dolgozni a környé­ken, telkük elég nagy, hogy megteremjen ez-az. Ahogy ők segítenek másoknak, úgy mi is támogatjuk őket azzal, amivel tudjuk. Már csak ami­att is, mert ilyen mértékű ön­zetlenséggel nagyon ritkán találkozik az ember.- Most „közmunkástan­folyamra” járunk, ezután kapunk némi pénzt, abból élünk. írni, olvasni tanulunk, pedig nekem már több vég­zettségem is van, akárcsak a páromnak, ő betegápoló - folytatja a férj, majd legyint egyet.- Mindjárt kész az ebéd! - halljuk a konyhából.- János az! - Renáta kérdő tekintetünkre elmeséli, hogy Heves megyében egy segí­tő zolgálatnál dolgozott, ahol vért adott, ruhát gyűjtött és osztott, otthonukban segítet­te a betegeket. Bármilyen sok dolga is volt, bármilyen nehe­zen is éltek, ő mindig igyeke­zett a nála szerencsétlenebb sorsú embereknek segítő job­bot nyújtani.- Decemberben hallottam Jánosról, aki éppen kórházban volt. Bár meggyógyult, még­sem tudták kiengedni, mert nem volt hova. János ugyanis hajléktalanként tengette éle­tét Budapesten. Úgy döntöt­tünk a férjemmel, ideiglene­sen befogadjuk ezt a férfit. A házaspár hozzáfűzi, so­kan óva intették ettől a tervtől őket, de van egy ismerősük, aki szintén fedelet adott egy hajléktalannak. Ezt a családot meglátogatták, és azt látták, működik a dolog. Nem is ér­tik, miért gondolja mindenki, hogy csak visszaélni lehet a jósággal?! János csak segítsé­gükre van, ha nincsenek ott­hon, ő vigyáz a kutyákra meg a házra, kertészkedik, takarít.- Mostanában a főzés szere­pét is átvettem - lép be a szo­bába Chinorán János. A sze­líd, csendes hangú középkorú férfi elmeséli, megfőz ő min­dent, szívesen is teszi, mert szeret „alkotni”. Megtudjuk, a főváros utcáin élt még tavaly, amikor volt munkája, akkor meg albérletben. Most meg (szinte hihetetlen neki is) itt, Attiláéknál. A házaspár pedig munkát keres:- Szeretnénk egy kis pénzt összegyűjteni, hogy a fizetés­ből valahogy kialakítsuk a fürdőszobát, nézzék csak, itt lenne! - mutatja Renáta. - Ha ez sikerülne, kisfiúnk is vég­re velünk lehetne. Igen, ez a nagy tervünk... SZALAY ZOLTÁN Aki kiesett a rendszerből már csak nagyot legyint a megyénk kisvárosában élő barátom, amikor zengzetes tirádákat hall arról, meny­nyivel csökkent hazánkban a munkanélküliek száma. Korábban dühbe gurult a nyilvánvaló füllentés miatt, igaz, akkor még csak három­negyed éve gyarapította az állástalanok táborát. Most vi­szont már több mint két esz­tendeje, hogy utoljára ment be dolgozni a munkahelyére. Aztán hirtelen megszűnt a munkaviszonya, holott a leg­jobbak közé sorolta őt a mun­káltató. Ám a válság jelentős létszámcsökkentésre sarkall­ta a cégvezetést. a barátomnak egyébiránt két diplomája van, több mint húszéves gyakorlata a szakmájában. Ma meg ott tart, hogy munkajogi szem­pontból - nem létezik. Kap­ta három hónapig az állás nélkülieknek járó, semmire sem elég segélyt, aztán a helyhatóság - mivel 15 éve szüleitől kapott lakás, rész­letre vett autó van a nevén- a hasonló juttatást meg­tagadta tőle. A munkaügyi központban azzal keserítet­ték el, hogy túlképzett, ezért megfelelő álláslehetőséget nem tudnak kínálni neki, így abból a nyilvántartásból is kiesett. Már régen. A VÉGZETTSÉGÉHEZ igazodó alkalmi munka ritka, hosz- szú hónapok óta ennyiből próbál megélni. Ám, ez sem tarthat végtelenségig, tudja jól. Régebbi kapcsolatokat is igyekezett már mozgósíta­ni, de segítséget sehonnan sem kap. A legszívesebben ő is külföldön keresne mun­kát - ha nem lenne közelebb a nyugdíjhoz(?), mint ahhoz, hogy a foglalkoztatási piacon lehetőségek között válogat­hasson. a kilátásaim kilátástalanok- mondogatja nagy-nagy öniróniával. S nehéz szívvel gondol rá: kiesett a rendszer­ből, a társadalomból. Mint oly sok sorstársa...! Büszke arra, hogy Egerben született emlék A könyvtárban tartották a Bródy Sándorról készült könyv bemutatóját „Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabb magyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán nem is tudja, hogy mennyi mindent csinált és fo­lyatott le e csatornátlan ország­ban” - írta Ady Endre a Város megvétele után című vers aján­lójában, s e költeménnyel kez­dődik az a kiadvány is, amelyet pénteken mutattak be az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényt a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság Heves Megyei Tagozata szervezte. f Az egri író születésének 150. évfordulójára kiadott, Szület­tem Egerben, amire büszke vagyok című emlékkötetet Cs. Varga István irodalomtörténész szerkesztette, és ő is mutatta be a közönségnek. A találkozón díszvendégként részt vett Ale­xander Brody, az író unokája is, aki elmondta: Eger a szíve csücske, és nagyon örül, hogy a városban ennyire szívükön vi­selik nagyapja emlékének ápo­lását, s kifejezetten tetszik neki a gyűjteményes kötet. Á beszélgetést dr. Kusper Ju­dit, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Heves Megyei Tagoza­tának elnöke, az egri Eszter- házy Károly Főiskola docense vezette, aki maga is írt tanul­mányt a bemutatott könyvbe Bródy Rembrandt című művé­ről. ■ SZ. E. Bródy Sándor unokája, Alexander Brody (jobbról) Is részt vett a bemutatón Fejesztesrol, pályázatokról tárgyaltak a képviselők ► Folytatás az 1. oldalról Füzesabony A város önkor­mányzatának idei fejlesztési ütemtervét részletesen is át­tekintették tanácskozásukon a város képviselői. A testüle­ti ülésen így tárgyaltak arról, hogy mely járdaszakaszokat, utakat tervezik rendbe tenni az idei évben a két városrész­ben. Az északi településrészen a vasúti aluljáró közvetlen környezetét szeretnék parko­sítani, rendbe tenni több mint hárommillió forintot szánva er­re. Utakra, járdákra mintegy 8 milliót terveznek költeni. Bőví­tenék a telepi részen lévő óvo­dát, mintegy 5 millió forintból. Intézményvezetői pályá­zatok kiírásáról is határoz­tak. Augusztus végén jár le a Hétszínvirág Óvoda és Böl­csőde, valamint a Füzesabo­nyi Könyvtár és Közösségi Ház vezetőinek megbízatá­sa, ezért pályáztatnak most, tájékoztatott Gulyás László polgármester. A tanácskozá­son mindezek mellett szóltak a Rákóczi út 5-7. alatti nem­régiben felújított ingatlan hasznosításáról. Az épület­ben kapott helyet az önkén­tes tűzoltók garázsa, a köz­munkaszervezők irodája, ide költözött az orvosi ügyelet, a körzeti rendőrök és a kisebb­ségi önkormányzat is. ■ G. R. * á í $ I

Next

/
Thumbnails
Contents