Heves Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-20 / 16. szám
4 DIÁKVILÁG Tehetséggondozás az Eszterházy gyakorlóiskolában: mentorprogram Gyakorlat Finnországban beszámoló Egy teljes hónapot dolgoztak a diákok Savolinnában pályázata „Továbbtanulást erősítő kezdeményezések támogatása” elnevezésű pályázaton harmincmillió forint támogatást nyert az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola - hangzott el az intézmény sajtótájékoztatóján. Az uniós támogatással megvalósuló program célja a szociális hátrányok kompenzálása, a továbbtanulási esélyek növelése. Az egri gyakorlóiskola a sikeres pályázat révén két tanévet felölelő programsorozatot valósít meg. A projekt megvalósításában öt pedagógus mentorként segíti a hátrányos helyzetű középiskolai diákok tanulmányi előrehaladását. A feladattal megbízott tanárok heti rendszerességgel találkoznak a mentorált diákokkal, nyomon követik fejlődésüket és - a program ideje alatt - legalább három alkalommal családlátogatást tesznek a diákoknál. A projekt segíti a diákok tantárgyi fejlesztését, felkészítését az érettségi vizsgára, tanulmányi versenyekre, mindezeken túl számos más elfoglaltságot is terveznek a résztvevők számára, amelyek témáinak összeállítását megelőzte az igények részben kérdőíves, illetve személyes elbeszélgetéssel történt felmérése. Az előkészítést követően a következő programok várnak a gyerekekre: a tanulmányi eredmény javítását célzó elfoglaltságok, IKT kompetenciák fejlesztése, hatékony tanulástechnikák elsajátítása. S. B. S. Évnyitó a gyakorlóiskolában •*« w Nem állították őket teljesíthetetlen feladatok elé. A gyöngyösi középiskolás lány nagyon sokat tanult a finn szokásokról. A gyöngyösi középiskolások minden percét élvezték a Finnországban töltött időnek. Rengeteg tapasztalatot és élményt szereztek. Medveczki Anett elmeséli, mi minden történt velük. A gyöngyösi Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskolában már évek óta hagyomány, hogy nekünk, diákoknak egyhónapos szakmai gyakorlatra lehet pályázni több országba, így utólag döbbentem rá, milyen nagyszerű lehetőség tárult elém azzal, hogy jelentkezhettem a finnországi kiutazásra. Valójában, amikor intézményünktől tájékoztatást kaptunk a külföldi utakról, félve gondoltam az egészre. Egyrészt a nyelvi teszt rémisztett meg, másrészt az otthoniaktól való távoliét. Ám, mikor a jelentkezésre került a sor, a többieket látva és beszélgetve velük, úgy gondoltam: miért is ne próbálhatnám meg én is?! Áz angoltudásom miatt egy kissé stresszeltem, hogy miként sikerül majd a felmérőm, de be kell, hogy valljam, sokkal nehezebbre számítottam. Mivel nyáron rengeteg egyéni elintézni valóm akadt - értem ez alatt a jogosítvány megszerzését, a diákmunkát és az egy hónap letöltendő nyári gyakorlatomat - így szinte meg is feledkeztem az eredmény utánajárásáról. Az osztálytársaim tájékoztattak a hírről, hogy sikeresen vettem az akadályokat, és bekerültem a csapatba. Irány Finnország! Alig hittem el... Rajtam kívül három útitársam, pontosabban két osztálytársam: Nagy Boglárka és Zaklóczki Ádám, valamint Pálfi Benjámin, az akkor még számunkra ismeretlen srác várta augusztus közepét. Az előkészítők alatt megtanultuk, hogyan tudjuk angol tanulmányainkat gyakorlati A gyöngyösi Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskolát 1954-ben alapították Kereskedő Tanulóiskola néven. 1986-ban elnyerte „az év iskolája” címet. 2000-ben az iskola megyei fenntartás alá került, s még ebtudásra váltani és rengeteg új ismeretre tettünk szert úti célunkkal, Finnországgal kapcsolatban is. Az utazás előtti héten minden papírmunkát elintéztünk és izgalommal vártuk az indulás napját. Csütörtök reggel a hatalmas pakkokkal, kisbusszal szállítottak minket a fővárosba, a Liszt Ferenc repülőtérre. Szinte mindannyian első repülésként élhettük meg a háromórás utat, szerencsére nagyon élveztük és épségben megérkeztünk Sa- vonlinnába. Egy jól felszerelt hotelben kaptunk szállást, ami fél óra sétára volt a munkahelyünktől. Az első napokban sok érdekes helyhez, látványossághoz látogattunk el, felfedeztük a környezetünket. Később ben az évben felvette a Károly Róbert nevet. 2003-tól sikeres Leonardo pályázatok keretében évente körülbelül harminc tanuló külföldi egyhónapos szakmai gyakorlaton vehet részt hét országban. 2012. szeptember 1-jé- től az iskola új fenntartója a Magyar Máltai Szeretetszolgálatiskola Alapítvány. megismerkedtünk a munkatársainkkal, a munkahellyel... elkezdődött a meló. A finnek többsége nagyon jól beszéli az angol nyelvet, aggódtunk miként fogjuk megértetni magunkat, de egy kis idő elteltével mi is belerázódtunk a kommunikációba. A munka egyáltalán nem jelentett gondot egyikünknek sem, teljesíthetetlen feladatok elé sose állítottak bennünket. Sőt, sok sikerélményben volt részünk. Személy szerint felszolgálóként tevékenykedtem a kintlétem alatt, nagyon sok új dolgot tanultam, a finn kultúráról, szokásokról, ételekről, az emberekről, de legfőképpen magamról. Ráébresztett arra, hogyan tudok másokhoz alkalmazkodni, hogyan bírok ki egy hónapot távol a szeretteimtől, lényegében közelebb kerültem magamhoz. Nekem ezért volt nagyszerű ez a lehetőség! Nagyon örülök, hogy az iskolám csatlakozott ehhez a programhoz, és hogy volt elegendő bátorságom pályázni. Medveczki Anett, 14/V osztály, MMSZ Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari, Közgazda- sági, Idegenforgalmi Szakközép- iskola, Gyöngyös Évente körülbelül harmincán mehetnek külföldre 2014. JANUÁR 20., HÉTFŐ „Fontos képesség, hogy azt lássuk meg, amit mások eddig még nem” legenda Az iskolákban mindig van minimum egy dolog, amiről az egész diáksereg tud. Van, amikor a tanárok is. Aztán évek múlva, mikor visszatekintesz az eseményekre, arra gondolsz, miért nem te lettél akkor legenda? Szabó Diána még csak elsős volt, és képes volt ezt egyetlen nap alatt elérni. Az irodalom volt a kedvenc tantárgya és imádta az aranyköpéseket... Egy napra a tanár pont ilyen házi feladatot adott: gyűjtsön idézeteket. Persze Diána már akkor fel tudott volna sorolni hármat, és nem volt hajlandó megvárni a másnapot. így aznap az előtte álló hat órán át minden padra firkált egy-egy idézetet, valahogy így: „Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.” (Móricz Zsigmond) „Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál jobban húzz vissza.” (Drew Callahan) Az írások a pádon persze mindenkinek feltűntek, ezért hamar híressé vált az ismeretlen író. A gond csak az volt, hogy mivel ennyire próbálta titkolni magát, még inkább kíváncsiak lettek rá az emberek. De ne feledkezzünk el a szorgosan dolgozó takarító nénikről, akiket ugyan nem érdekelt, hogy ki írta, de az, hogy mikor hagyja abba, igen. Diána igazából még élvezte is a macskaegér játszmát. Persze voltak, akik rájöttek, kiről van szó, de nem árulták el. Megannyi idézet került napvilágra, nem egy sorsfordító hatással is bírt, s akár egy egész életet megváltoztathatott. Diána úgy érezte, egy felsőbb hatalom irányította, s ő engedelmeskedett. Az utolsó üzenete a társainak ez volt: „A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.” Csak öt évvel később, az osztálytalálkozón derült ki, ki is volt az az élő legenda, aki mindezt véghez vitte. Szabó Diána - az igazi gyémánt. Szaniszló Zsófia, SzEG A mobiltelefonoktól tettük függővé mindennapi életünket vélemény Valóban szükségünk van az okostelefonunkra vagy csak a valódi kommunikáció elől menekülünk általa? Este 18.10. Éppen az Egerbe tartó buszon kerestem helyem, hogy ne kelljen végig állnom hazafelé. Odamentem egy fiatal sráchoz, és megkérdeztem, hogy leülhetek-e. A választ bólogatás formájában kaptam, mivel a fiatalember éppen fülhallgatóval a fülében gépelt a mobiltelefonján. Körbenéztem, és arra a furcsa tényre lettem figyelmes, hogy a körülöttem lévők legalább fele hasonló tevékenységet végez. Eddig is érezhető volt, hogy az emberek személyes kommunikációját sokszor tudat alat,t nehezíti meg egy okostelefon jelenléte, hisz' amint valami „érdekes” dolog történik a kedvenc közösségi oldalunkon vagy új üzenet érkezik valamelyik magas felhasználóbázisú csevegőapplikációban, már nem is találjuk annyira érdekesnek a körülöttünk végbemenő történéseket, hanem előkapjuk a kütyünket és csekkoljuk a tartalmat. Kíváncsi lennék, hogy ezen sorok olvasása közben hányán ismertek magukra. A mobiltelefon elsődleges funkciója az lenne, hogy tarthassuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, ám ez a vezeték nélküli kapcsolat sokszor azoktól veszi el az időt, akivel akár közvetlenül is kontaktusba léphetnénk, teljesen ingyen. Ez a mai világ! De ugyan mi okozza? Mikor kezdődött? És legfőképp miért olyan népszerű ez a kommunikációs forma? ■ „A fiatalabb generációknál az elválaszthatatlan társ immár az okostelefon.” Ezen korszakot, véleményem szerint, az okostelefonok térnyerése hozta magával. Régen ilyen jellegű eszközöket csak az átlag feletti fizetéssel rendelkező emberek - azaz a felső tízezer - engedhettek meg maguknak. Legtöbbször ők is csak az üzleti funkciók miatt vásárolták meg készülékeiket - például BlackBer- ry-t a csevegőszolgáltatása miatt - azonban a köznyelvben Androidnak nevezett nyílt forráskódú rendszer mindent megváltoztatott. A méltán híres rendszer ugyanis nem követelt meg különösebben erős hardvert, akár gyengébb belsővel is rendelkező mobilokra is „könnyen” portolható volt, és így az olcsóbb árkategóriákba is eljuthatott, ma pedig már az elavulásnak köszönhetően 20-30 ezer forintért megkaphatjuk az egykor még csúcskategóriába pozícionált telefonokat. Ebből következik, hogy egyre több emberhez jut el a technológia. A klasszikus értelemben vett függőség igazából megegyezik egy másik hasonló állapottal, a közössé- gioldal-függőségnek, vagyis igazából „ok-okozati” viszonyban vannak. A közösségi oldalak használata iránt érzett kényszer ugyanis kivetül a mobiltelefon-használatra is. Gondoljunk csak a fent említett példákra, az „alanyok” itt is legtöbbször a Facebook- on, Twitteren, Instagramon szörföltek vagy a már-már ebbe a kategóriába tartozó Viber-szolgáltatáson üzentek egymásnak. Tehát, álláspontom szerint, az emberekben alapvetően kialakult egyfajta szocializálódási kényszer, amit legkönnyebben a közösségi webhelyek használatával tudtak orvosolni, azonban ha az ember egy olyan közösségbe kerül, ahol idegennek érzi magát, ugyanúgy beindul ez a szinte reflexként működő folyamat. Az okostelefon egy csodás találmány, de mint minden jóból, ebből is megárt a sok, olykor pedig akár droggá is válhat! Ezért kell eldöntenünk hogy valóban szükségünk van az okostelefonunkra vagy csak a kommunikáció elől menekülünk annak illúziójával...! Lányi Martin, Szilágyi Erzsébet Gimnázium i %
